Mai munkajogi terminus technicusaink között kissé archaikusan hangzik a fegyelmi kifejezés. Az elméleti feladatok mellett gyakorló jogászként is tevékenykedő, munkajoggal foglalkozó kollégák tanúi lehetnek azonban annak, hogy amennyiben a munkavállaló kötelezettségszegést vagy mulasztást követ el, a munkáltató egyből fegyelmi büntetésért kiált. Jelen sorok célja, hogy a fegyelmi jog, a fegyelmi vétség, a fegyelmi büntetés elméleti élű megközelítése és bemutatása mellett a hatályos szabályozásról is gyakorlati szemléletű kitekintést adjon, illetve röviden kitérjen a korábbi szabályozásra, a jogintézmény történetiségére.[1]
1. Rövid jogtörténet - a fegyelmi vétség fogalma
2. A fegyelmi büntetés - funkció és karakter
3. A fegyelmi felelősség szabályozása a rendszerváltozást követő munkajogi kódexekben
4. Összegzés
Időben a 20. század negyvenes éveibe visszalépve, Vincenti Gusztáv megfogalmazása szerint a fegyelmi jog a munkáltatónak az a joga, amelynél fogva a munkavállalót kötelességeinek teljesítésére rászoríthatja, és azok megsértéséért hátrányos büntetéssel sújthatja. A fegyelmi jog terjedelme különböző lehet aszerint, hogy milyen magatartásért milyen hátránnyal sújt a munkáltató, és aszerint is, hogy a jog gyakorlása meghatározott eljáráshoz van-e kötve vagy nem.[2] Román László jelentősen gazdagította a fegyelmi felelősség jogintézményének értelmezését annak elemzésével, hogy a fegyelmi felelősség egy szankciós eljárási, és ennélfogva másodlagos (mellék-) jogviszony, azaz nem önmagában egy jogintézmény, hanem külön jogviszonyként is értelmezhető, amely elkülönül az alapjogviszonytól, abból kikívánkozik. Kifejti, hogy "a fegyelmi felelősségi jogviszony a munkáltatói fegyelmezési jog gerincét alkotó büntetési jog gyakorlásának »keretet adó« jogviszony, amely kauzálisan a munkavállaló által a munkaszerződésben hallgatólagosan vállalt kötelességen, a fegyelmi eljárásba vonás tűrésének kötelességén nyugszik."[3] Ezt követően jut arra a következtetésre, hogy "ezt a jogintézményt külön viszonynak tekintette a jogalkotó is, ugyanakkor jogviszonykénti önállóságának kérdése végső soron az, hogy kapcsolatformát látunk-e a fegyelmi felelősségben (avagy csak egy közönséges jogintézményt), amely kapcsolat keretében a munkajogviszony alanyai kerülnek szembe egymással, és az eljárás célja ebbéli kapcsolatukon, annak mikénti szabályozásán keresztül érhető el."[4] Továbbá, átalakítja a szerepeket, hiszen a munkáltatóból a fegyelmi jogkör gyakorlója lesz, a munkavállalóból pedig "gyanúsított".[5]
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1951. évi 7. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: 1951. évi Mt.) és a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény (a továbbiakban: 1967. évi Mt.) meghatározta azokat a tényállásokat, amelyeket fegyelmi vétségnek tekintett. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992. évi Mt.) és a - jelenleg is hatályos - munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) nem ad tételes meghatározást. Alapvetés, hogy a fegyelmi felelősség valamilyen kötelezettségszegésen vagy mulasztáson alapul. Kertész István osztályozása szerint vizsgálni kell a fegyelmi vétséget mint kötelezettségszegést - ezen belül a kötelezettségszegést a munkajogviszony előkészítő szakaszában, a tényleges munkaviszony tartama alatt és a munkaviszony szünetelése alatt.
Elsőként a fegyelmi vétséget mint kötelezettségszegést kell tehát vizsgálni. Kiindulópont ennek kapcsán a munkafegyelem, a munkafegyelmi kötelezettség kérdése. Kertész István ennek kapcsán elemzi, hogy a munkafegyelmi kötelezettség összefoglaló megnevezése mindazoknak a kötelezettségeknek, amelyek a munkavállalót a munkaviszony alapján terhelik. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy nem minden jogellenes magatartás minősül kötelezettségszegésnek, annak ellenére, hogy ritka az olyan jogellenes magatartás, amely nem kötelezettségszegés is egyben. Ennek következményként állapítja meg azt Kertész István, hogy a fegyelmi vétség objektív oldalaként nem a jogellenességet, hanem a kötelezettségszegést kell meghatározni.[6]
- 28/29 -
Nem lehet a kötelezettségeket, így a kötelezettségszegéseket, ebből következően a fegyelmi vétségeket sem kimerítően felsorolni. Ami vizsgálandó azonban, hogy a munkaviszony keletkezése és kezdete között van-e lehetőség fegyelmi vétség elkövetésére. Kertész István ezt akként vizsgálja, hogy a munkaviszony előkészítő szakaszában elkövetett kötelezettségszegés megalapozza-e a fegyelmi vétséget. Ennek megválaszolása kapcsán a következő logikai láncolaton kell végighaladni: az előkészítő szakaszban - amely a jelenleg hatályos terminológia szerint a munkaviszony keletkezése és kezdete közötti időintervallum - terheli-e a munkavállalót munkafegyelmi kötelezettség? Ezen kérdésre vonatkozóan álláspontom szerint a válasz igenlő, hiszen amint létrejön a munkaviszony, abból jogok és kötelezettségek származnak. Ezen igenlő válasz következményeként, illetve annak következményeként, hogy az "előkészítő szakasz" is munkaviszony, az ezen időszakban elkövetett kötelezettségszegés is megvalósíthat fegyelmi vétséget.[7]
Itt kell megjegyezni, ezen kérdés tekintetében meghatározó az, hogy a szerződési vagy beiktatási elméletet követjük-e. A szerződéses teória szerint a munkajogviszony a munkaszerződés megkötésével jön létre. E felfogás szerint a munkajogviszony szerződéses jogviszony. Ezzel szemben, a beiktatási elmélet szerint a munkaviszony a munkavállaló munkába lépésével kezdődik. A magyar jog a szerződési elméletet fogadta el. Megjegyzendő, hogy Kertész István ezzel ellentétes álláspontot foglalt el azzal, hogy véleménye szerint az előkészítő jogviszony nem munkaviszony ebben az időszakban, pusztán a munkaszerződés megkötésével még nem jött létre az a helyzet, amelyben a munkafeltételeknek a maguk rendeltetésszerű funkcionálását meg kellene kezdeni. Állítását azzal támasztja alá, hogy egyrészt a munkavállaló ebben az időintervallumban még nem vesz részt a (társadalmi) munkafolyamatban, másrészt ezen időszak alatt nem részesedik a nemzeti jövedelemből. Kifejti továbbá, hogy az előkészítő jogviszony lényege nem más, mint a munkaviszony akarati oldalának érvényre juttatása, azonban önmagában a munkaszerződés akarati aktusával a munkaviszony még nem jöhet létre.[8] Kertész István álláspontja határozott abban a tekintetben, hogy ebben az időszakban a munkavállaló fegyelmi felelőssége nem állhat fenn. A szerző ezt az álláspontot az előbbiekben kifejtettek alapján nem osztja.
Abban a kérdésben, hogy a "tényleges munkaviszony" tartama alatt a kötelezettségszegésből fakadó fegyelmi felelősség fennállhat-e, könnyű állást foglalni, véleményt alkotni. Egyértelmű, hogy a munkavállaló fegyelmi felelőssége fennáll.
Ennél bonyolultabb kérdés lehet azonban, hogy a munkaviszony szünetelése alatt fennállhat-e a fegyelmi felelősség? A munkaviszony szünetelése alatt a munkavállalót munkavégzési kötelezettség nem terheli, azonban egyéb kötelezettségek terhelik, így például az, hogy a munkahelyen és munkaidőn kívül a munkavállaló milyen magatartást köteles tanúsítani. Ezen kötelezettség megszegése a munkaviszony szünetelése alatt is megalapozza a fegyelmi felelősséget.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
