Mind a szerződési szabadság, mind pedig a verseny szabadságának széleskörű érvényesülése iránti igény a modern piacgazdaságok, valamint a demokratikus politikai-társadalmi rendszerek, sőt magának a jogrendszemek is szükségszem, és látszólag egyenrangú axiómái. Mind a szakmai (jogászi, közgazdászi, társadalomtudósi) megközelítések, mind pedig a közvélekedés a két szabadságnak egyenrangú szerepet tulajdonít, és mindkettőt erős alkotmányos beágyazódottsággal kezeli. Kézenfekvőnek tűnik ugyanis az a leegyszerűsített állítás, hogy a szerződési szabadság és a verseny szabadsága egyenrangú súllyal szerepel a vagyoni viszonyok alkotmányos erejű biztosításában, amelynek során a szerződési szabadság a vagyoni forgalom szereplőinek magánautonómiáját biztosítja az individuális jogviszonyokban, a versenyszabadság pedig inkább a piaci szereplők (külső) gazdasági szabadságát teszi lehetővé. A szerződési szabadság és a versenyszabadság egyenrangúságát és szoros szimbiózisát látszik az is alátámasztani, hogy egyrészt a szerződési szabadság mindennapos gyakorlása jelenti magát a versenyt,[1] másrészt pedig a verseny szabadságának biztosítása teszi egyáltalán lehetővé a magánautonómia (szerződési szabadság) kiteljesedését.
A font leírtakkal ellentétben azonban a szerződési szabadság és a versenyszabadság viszonyrendszere sem az alkotmányos beágyazódottság szintjén, sem pedig az egymás közti összefüggésben sajnos nem ilyen felhőtlen és egyszerű. Legalább két szignifikáns problémakör merül fel ezzel kapcsolatban.
Az elsőként felmerülő problémakör annak a kérdésnek a tisztázása, hogy a szerződési szabadság és a verseny szabadsága rendelkezik-e egyáltalán, és ha igen, milyen intenzitású alkotmányos gyökerekkel. Természetesen ez a kérdés nagyon fontos az adott szabadság lényegének, hatókörének és belső működési mechanizmusainak megértése szempontjából is, de ennél talán még lényegesebb a második problémakör vizsgálatának előkészítése miatt. A meghatározó
- 23/24 -
fontossággal bíró másik kérdéskör ugyanis az, hogy az alkotmányos beágyazódottság mértéke milyen hatással van a szerződési szabadság és a versenyszabadság egymás közti viszonyára. Másként megfogalmazva: kerülhet-e ellentétbe egymással a szerződési szabadság és a verseny szabadsága, és ha igen, akkor melyik rendelkezik erősebb legitimációval a másikkal szemben. Korlátozható-e a szerződési szabadság a verseny szabadsága által, vagy inkább a szerződési szabadság alkothatja-e gátját a verseny korlátlan védelmének? Nyilvánvalóan a választ alapvetően determinálja a szerződési szabadság és a versenyszabadság alkotmányos beágyazódottsága, hiszen e két meghatározó szabadság esetleges kollíziója ebben az alkotmányos kölcsönhatásrendszerben oldható fel.
Már a bevezető gondolatok között megjegyezzük, hogy az itt felvetett problémák egyáltalán nem csak elméleti (dogmatikai) karakterrel bírnak, hanem a napi jogalkalmazásban is relevánsak. A verseny és a szerződési szabadság alkotmányos súlyú védelmének problematikája egy, a gyakorlatban nagyon sokszor felmerülő hibás kérdésfelvetéssel is könnyen megvilágítható. Pl. egy tiltott kartell megállapodásban érintett felek (vállalkozások), vagy a gazdasági erőfölénnyel visszaélő vállalkozások gyakran védekeznek azzal, hogy "a versenyhatóság (és persze a versenyjogi szabályok), túllépve a megengedett mértéket, alkotmányellenesen korlátozzák alkotmányos jogukat, a szerződési szabadságot, hiszen ők ez utóbbi alapján bármilyen tartalmú szerződést köthetnének, ill. szabadon dönthetnének szerződéses kérdésekről".[2] A jogalkotás és a jogalkalmazás során is pontosan látni kell tehát a versenyszabadság és a szerződési szabadság alkotmányos gyökereit, egymáshoz való viszonyukat, valamint esetleges "rangsorukat", amelynek alapján a kettő közötti esetleges diszkrepanciák feloldhatók.
A versenyszabadság és a szerződési szabadság összefüggésrendszerének problémafelvetése egyébként ma már nem teljesen kuriózum a magyar jogtudományban sem. Több kiváló magyar jogtudós foglalkozott az utóbbi időszakban a verseny alkotmányos védelmével,[3] valamint a szerződési szabadság alkotmányos problémáival,[4] kitérve a versenyszabadság és a szerződési szabadság összeütközésének jelenségére, jóllehet inkább a magánjog oldaláról közelítve a
- 24/25 -
kérdéshez. Ezek a művek jól reprezentálják a külföldi jogok és jogtudományok évtizedes vívódásainak eredményeit is. Valamennyi szerző egyetért abban, hogy a szerződési szabadság teljes érvényesülésének számos korlátja mellett az egyik leglényegesebb szűkítést a versenyvédelmi szabályozás adja. Ugyanakkor az a probléma talán kevésbé került eddig feltárásra, hogy a versenyszabadság védelme pontosan miért és mennyiben írhatja felül a szerződési szabadságot, mi az oka a versenyszabadság primátusának a szerződési szabadsággal szemben. A jelen tanulmányban olvasható elemzéssel ebben a témakörben kívánjuk a tudományos muníciót bővíteni. Megvizsgáljuk és összevetjük egymással a versenyszabadság és a szerződési szabadság alkotmányos gyökereit, valamint azt elemezzük, hogy a versenyszabadság miért, mennyiben és milyen területeken korlátozhatja a szerződési szabadságot.
A jogállamiságot, a demokráciát és a piacgazdaságot a társadalmi-gazdasági berendezkedés alapértékeinek tartó államok a verseny szabadságának alapvető axiómáját rögzítik az alkotmányos szabályok között. A nemzetállamok döntő részében, valamint az Európai Unió közösségi jogában is a verseny szabadságának biztosítása a gazdasági alkotmányosság alapvető intézménye, amely kiemelkedik annak más elemei közül, és a gazdasági alkotmányosságot alapjaiban határozza meg a verseny szabadságának alkotmányos beágyazottsága.[5] Maga a Római Szerződés az EU alapvető célkitűzései és politikái között rögzíti kezdettől fogva a verseny szabadságának célkitűzését, amelynek biztosítása az európai integráció egyik kiemelt feladata.[6] Mindez azt mutatja, hogy a magyar
- 25/26 -
(és valamennyi tagállami) joggal szemben primátussal[7] rendelkező EU közösségi jogban a verseny szabadságának védelme kiemelkedően mély alkotmányos alapokkal rendelkezik, a verseny alkotmányos védelme az EU koherens eleme, a közösségi "alkotmányos berendezkedés" alapvető tétele.
A versenyszabadság alkotmányos biztosítása - mint a gazdasági alkotmányosság alapvető szerkezeti eleme - megjelenik a magyar alkotmányos berendezkedésben is.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 9. § (2) bekezdése az "Általános Rendelkezések" között rögzíti, hogy "A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a... verseny szabadságát". A verseny szabadságának alkotmányos deklarációja számos Alkotmánybírósági határozatban[8] értelmezésre került, így ma már pontosan rögzített ennek az alkotmányos szabálynak a terjedelme és funkciója. Az Alkotmány hivatkozott szabályának értelmezésével kapcsolatban egyöntetű álláspont uralkodik abban, hogy a "verseny szabadsága" nem egyszerű alkotmányos alapjog, hanem jóval több ennél. Nincsen ugyanis alkotmányos jog a "szabad versenyhez" vagy a "piacgazdasághoz".[9] Ugyanakkor az Alkotmánybíróság[10] kimondta, és ez az alkotmányjogi irodalomban azóta is uralkodó felfogás, hogy a "piacgazdaság" és a "verseny szabadsága" olyan államcélok[11], amelyek megvalósítása egész alkotmányos berendezkedésünk feladata. A verseny szabadságának mint államcélnak a biztosítása áthatja az Alkotmány egyéb szabályait - így az alkotmányos alapjogokat -, valamint teljes jogrendszerünket is. Az államcél a konkrét rendelkezésekben, az alapjogokban, a jogszabályokban, az állami (kormányzati, közigazgatási, bírósági) működésben valósul meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
