Az alábbi rövid eszmefuttatás címének ötletét Eörsi Gyula 1981-ben megjelent kiváló tanulmányától[1] kölcsönöztem. A cím megválasztásával is, előre kifejezésre szeretném juttatni, hogy nem csupán a két kiváló jogtudós legismertebb közös munkájához szeretnék az 5. (magyar nyelvű) kiadás[2] megjelenése alkalmából - annak "margójára" - értékelő megjegyzéseket fűzni, hanem ezt az alkalmat arra is fel kívánnám használni, hogy a könyv újbóli megjelenése "ürügyén", a "kettős tantárgy"[3] oktatásával és a témakör tudományos feldolgozásával kapcsolatban felvetődő néhány kérdésről is kifejtsem a véleményemet.
Immár több mint 20 éve annak, hogy a szerzőpáros felkérésére elvállaltam könyvük első kiadásának előkészítése során a kézirat lektorálását.[4] Ily módon első lehettem, aki megismerhette ennek a hazai jogirodalomban kiemelkedő helyet elfoglaló munkának a legelső változatát.[5] Azóta - egyre bővülő terjedelemmel és mindig aktualizálva - sorra jelentek meg a könyv újabb kiadásai,[6] ami mindenképpen azt mutatja, hogy szükség volt és változatlanul szükség van erre a könyvre hazai jogirodalmunkban.
A "jubileum" kapcsán újból kezembe került a könyv kézirata alapján elkészített lektori véleményem. Nagyon nagy örömmel - és némi megelégedettséggel -kellett nyugtáznom, hogy ma, több mint 20 év után sem tudnám a könyvvel kapcsolatos gondolataimat jobban kifejezni, mint ahogy ezeket sikerült annak idején megfogalmaznom. A legelső kiadásnak még kissé bizonytalan cím-választását követően a többi kiadás már egyértelműen egyenrangú és - súlyú témakörként kezeli a nemzetközi (kollíziós) magánjogot és a "nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga" elnevezéssel illetett joganyagot.
A nemzetközi magánjog - ha azt ismét a klasszikus, Savigny által megfogalmazott felfogás szerint kollíziós jogként tekintjük - tulajdonképpen nem állítja a szerzőt, vagy szerkesztőt különösebb, koncepcionális nehézségek elé. Magyarországon - ha szabad ilyen kifejezéssel élni - a Nemzetközi Magánjogi Kódex (1979. évi 13. Tvr., a továbbiakban: Kódex) a kollíziós jog több mint 90%-át "lefedi". Természetesen joga ezen belül minden szerzőnek, hogy a Kódex bizonyos rendelkezéseit kiemelje, míg más rendelkezéseivel esetleg ne értsen egyet. Összességében azonban egy tankönyv (vagy kézikönyv) számára adottak a nemzetközi magánjog keretei és lényegében meghatározott annak tartalma is.[7]
Egészen más a helyzet a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga kérdésében. Ha elfogadjuk Mádl meghatározását,[8] a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogába (a továbbiakban csupán kezdőbetűkkel jelölve: NGKJ) - mint "komplex jogterület"-be be kellene) sorolnunk mindazokat a jogszabályokat, amelyek "a nemzetközi gazdasági kapcsolatok során létrejövő vagyoni viszonyok ... szabályozásában együtt és egyszerre hatnak: (vagyis) a nemzetközi jogi, közjogi és magánjogi, anyagi jogi és kollíziós jogi jogágakba tartozó normák(at)."[9]
Ez azonban olyan hatalmas méretű joganyagot jelentene, amit lehetetlen lenne bármilyen módszerrel, egyetlen műben, kezelhető módon összefoglalni, feldolgozni. Éppen ezért meghatározó jelentősége van annak a kérdésnek, hogy (1) milyen szerkezetben és (2) milyen elvek szerint történjék a joganyag kiválogatása?
Ami a szerkezetet illeti, az illusztris szerzőpáros azt a megoldást választotta, hogy a jogtudomány által már kellően kimunkált, a nemzetközi (kollíziós) magánjog szerkezete által adott "váz"-ra fűzték fel a NGKJ-nak nemzetközi, valamint hazai eredetű anyagi jogi szabályait, valamint a kollíziós jogi szabályokat is.[10]
Ennek a szerkesztési megoldásnak kétségtelen előnye, hogy egy mindenki által ismert és elfogadott, "jól bevált" szerkezetet használ fel, ami által az anyag könnyen áttekinthetővé válik. Ugyanakkor ez a rendszer - legalábbis számomra - komoly elvi és gyakorlati problémákat is felvet.
Kezembe véve a már említett lektori véleményemet, úgy érzem - több mint 20 év távlatából is -, hogy ma sem tudnám a szerkezet, a rendszer kérdésében álláspontomat jobban összefoglalni: "A kérdés most már »csak« az, hogy ezt a ... viszonylagos önállóságú, komplex jogterületet ... lehet-e és ha igen, milyen rendszerben felépíteni? Számomra úgy tűnik, hogy a) éppen azért, mert az önálló jogágiság belső homogenitása hiányzik, a rendszer-építéshez nem lehet egy - mondjuk a nemzetközi magánjog öntörvényű rendszerével - azonos értékű keretet találni, b) ugyanakkor annak nem lehet akadálya, hogy ezt a heterogén, komplex joganyagot is, alkotóelemeinek funkciói szerint, didaktikailag helyes, ésszerűen követhető rendbe lehessen foglalni.
A hagyományos értelemben vett nemzetközi magánjog rendszere azonban - legalábbis számomra -nem tűnik alkalmasnak arra, hogy a nemzetközi gaz-
- 636/637 -
dasági kapcsolatok jogának elvi alapokon nyugvó, keretadó rendszere legyen. Ha ugyanis a "nemzetközi elem"-et tekintjük a rendszer kohéziós erejének, akkor mit tudunk kezdeni az ugyancsak nemzetközi elemet tartalmazó, csak éppen "nem gazdasági" (személyi jogi, családjogi, öröklési jogi stb.) szabályokkal? Ha viszont ezeket a szabályokat egységes rendszerbe terelő "közvetett" jogrendezést tekintjük rendszeralkotó alapelvnek, akkor ... a rendszer azonos értékű alkotóelemeinek kellene tekintenünk minden, a területhez tartozó, közvetlen jogrendező szabályt is. (Ahogyan ezt - késői műveiben - Szászy, valamint az ő nyomán Világhy tette.) Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy ha a kollíziós jog idevonatkozó szabályait (pl. a szerződésre alkalmazandó jog "megtalálásának" rendjét) is a NGKJ egyik lényeges alkotóelemének tekintjük (- amint, hogy az is! -), rendszerépítési szempontból sem (lenne) helyes az egyik alkotóelem kiépült rendszerét az egész építmény rendező elvévé tenni. A nemzetközi magánjog, bár az idevonatkozó szabályai részét képezik a NGKJ-nak, mint sajátos, öntörvényű jogág, lényegesen szélesebb területet "fed le", mint a NGKJ.
Megbocsáthatatlan szerénytelenség lenne azt állítanom, hogy megtaláltam azt a rendszert, ami sajátosan illeszkedik a NGKJ-hoz, amelyben ennek a "komplex jogterület"-nek a szabályai maradéktalanul és logikus rendben elhelyezhetők. Úgy gondolom azonban, hogy az általam 1980 óta fokozatosan kiépített rendszerbe jobban beilleszthetők a NGKJ-nak szabályai.
Felfogásom szerint a NGKJ-nak "két - egymásba kapcsolódó és egymást kölcsönösen feltételező - ösz-szetevője, komponense" (van):
"1. Az egyik, amelyet - nagyon leegyszerűsítve -közjogi összetevőnek nevezhetünk: azoknak az állami aktusoknak, nemzetközi szerződéseknek és belső jogszabályoknak az összessége, amelyek meghatározzák a nemzetközi gazdasági forgalom kereteit, nemzetközi és hazai feltételeit;
2. A másik a magánjogi, a vállalkozói szféra: azok a - legszélesebb értelemben vett - polgári jogi tartalmú szabályok, amelyek a vállalkozók közötti, nemzetközi vonatkozású, gazdasági célú szerződések tartalmának a kialakítását meghatározzák, illetőleg lehetővé teszik."[11]
A fentiekhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy magának a szerződésnek, mint jogintézménynek a szerkezete alkalmasnak tűnik arra, hogy ebben a szerkezetben el tudjuk helyezni a NGKJ alanyaira (pl. az államra, vagy a kereskedelmi társaságokra), továbbá a tárgyára (pl. a tulajdonra, az értékpapírokra, a szellemi alkotásokra) vonatkozó joganyagot. A szerződés tartalma keretében pedig tárgyalni lehet a nemzetközi gazdasági forgalom lebonyolításában tipikusnak tekinthető különféle szerződés-fajtákat. (Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatos problémákról lesz főleg a továbbiakban szó.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
