Az alábbi rövid eszmefuttatás címének ötletét Eörsi Gyula 1981-ben megjelent kiváló tanulmányától1 kölcsönöztem. A cím megválasztásával is, előre kifejezésre szeretném juttatni, hogy nem csupán a két kiváló jogtudós legismertebb közös munkájához szeretnék az 5. (magyar nyelvű) kiadás2 megjelenése alkalmából - annak "margójára" - értékelő megjegyzéseket fűzni, hanem ezt az alkalmat arra is fel kívánnám használni, hogy a könyv újbóli megjelenése "ürügyén", a "kettős tantárgy"3 oktatásával és a témakör tudományos feldolgozásával kapcsolatban felvetődő néhány kérdésről is kifejtsem a véleményemet.
Immár több mint 20 éve annak, hogy a szerzőpáros felkérésére elvállaltam könyvük első kiadásának előkészítése során a kézirat lektorálását.4 Ily módon első lehettem, aki megismerhette ennek a hazai jogirodalomban kiemelkedő helyet elfoglaló munkának a legelső változatát.5 Azóta - egyre bővülő terjedelemmel és mindig aktualizálva - sorra jelentek meg a könyv újabb kiadásai,6 ami mindenképpen azt mutatja, hogy szükség volt és változatlanul szükség van erre a könyvre hazai jogirodalmunkban.
A "jubileum" kapcsán újból kezembe került a könyv kézirata alapján elkészített lektori véleményem. Nagyon nagy örömmel - és némi megelégedettséggel -kellett nyugtáznom, hogy ma, több mint 20 év után sem tudnám a könyvvel kapcsolatos gondolataimat jobban kifejezni, mint ahogy ezeket sikerült annak idején megfogalmaznom. A legelső kiadásnak még kissé bizonytalan cím-választását követően a többi kiadás már egyértelműen egyenrangú és - súlyú témakörként kezeli a nemzetközi (kollíziós) magánjogot és a "nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga" elnevezéssel illetett joganyagot.
A nemzetközi magánjog - ha azt ismét a klasszikus, Savigny által megfogalmazott felfogás szerint kollíziós jogként tekintjük - tulajdonképpen nem állítja a szerzőt, vagy szerkesztőt különösebb, koncepcionális nehézségek elé. Magyarországon - ha szabad ilyen kifejezéssel élni - a Nemzetközi Magánjogi Kódex (1979. évi 13. Tvr., a továbbiakban: Kódex) a kollíziós jog több mint 90%-át "lefedi". Természetesen joga ezen belül minden szerzőnek, hogy a Kódex bizonyos rendelkezéseit kiemelje, míg más rendelkezéseivel esetleg ne értsen egyet. Összességében azonban egy tankönyv (vagy kézikönyv) számára adottak a nemzetközi magánjog keretei és lényegében meghatározott annak tartalma is.7
Egészen más a helyzet a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga kérdésében. Ha elfogadjuk Mádl meghatározását,8 a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogába (a továbbiakban csupán kezdőbetűkkel jelölve: NGKJ) - mint "komplex jogterület"-be be kellene) sorolnunk mindazokat a jogszabályokat, amelyek "a nemzetközi gazdasági kapcsolatok során létrejövő vagyoni viszonyok ... szabályozásában együtt és egyszerre hatnak: (vagyis) a nemzetközi jogi, közjogi és magánjogi, anyagi jogi és kollíziós jogi jogágakba tartozó normák(at)."9
Ez azonban olyan hatalmas méretű joganyagot jelentene, amit lehetetlen lenne bármilyen módszerrel, egyetlen műben, kezelhető módon összefoglalni, feldolgozni. Éppen ezért meghatározó jelentősége van annak a kérdésnek, hogy (1) milyen szerkezetben és (2) milyen elvek szerint történjék a joganyag kiválogatása?
Ami a szerkezetet illeti, az illusztris szerzőpáros azt a megoldást választotta, hogy a jogtudomány által már kellően kimunkált, a nemzetközi (kollíziós) magánjog szerkezete által adott "váz"-ra fűzték fel a NGKJ-nak nemzetközi, valamint hazai eredetű anyagi jogi szabályait, valamint a kollíziós jogi szabályokat is.10
Ennek a szerkesztési megoldásnak kétségtelen előnye, hogy egy mindenki által ismert és elfogadott, "jól bevált" szerkezetet használ fel, ami által az anyag könnyen áttekinthetővé válik. Ugyanakkor ez a rendszer - legalábbis számomra - komoly elvi és gyakorlati problémákat is felvet.
Kezembe véve a már említett lektori véleményemet, úgy érzem - több mint 20 év távlatából is -, hogy ma sem tudnám a szerkezet, a rendszer kérdésében álláspontomat jobban összefoglalni: "A kérdés most már »csak« az, hogy ezt a ... viszonylagos önállóságú, komplex jogterületet ... lehet-e és ha igen, milyen rendszerben felépíteni? Számomra úgy tűnik, hogy a) éppen azért, mert az önálló jogágiság belső homogenitása hiányzik, a rendszer-építéshez nem lehet egy - mondjuk a nemzetközi magánjog öntörvényű rendszerével - azonos értékű keretet találni, b) ugyanakkor annak nem lehet akadálya, hogy ezt a heterogén, komplex joganyagot is, alkotóelemeinek funkciói szerint, didaktikailag helyes, ésszerűen követhető rendbe lehessen foglalni.
A hagyományos értelemben vett nemzetközi magánjog rendszere azonban - legalábbis számomra -nem tűnik alkalmasnak arra, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának elvi alapokon nyugvó, keretadó rendszere legyen. Ha ugyanis a "nemzetközi elem"-et tekintjük a rendszer kohéziós erejének, akkor mit tudunk kezdeni az ugyancsak nemzetközi elemet tartalmazó, csak éppen "nem gazdasági" (személyi jogi, családjogi, öröklési jogi stb.) szabályokkal? Ha viszont ezeket a szabályokat egységes rendszerbe terelő "közvetett" jogrendezést tekintjük rendszeralkotó alapelvnek, akkor ... a rendszer azonos értékű alkotóelemeinek kellene tekintenünk minden, a területhez tartozó, közvetlen jogrendező szabályt is. (Ahogyan ezt - késői műveiben - Szászy, valamint az ő nyomán Világhy tette.) Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy ha a kollíziós jog idevonatkozó szabályait (pl. a szerződésre alkalmazandó jog "megtalálásának" rendjét) is a NGKJ egyik lényeges alkotóelemének tekintjük (- amint, hogy az is! -), rendszerépítési szempontból sem (lenne) helyes az egyik alkotóelem kiépült rendszerét az egész építmény rendező elvévé tenni. A nemzetközi magánjog, bár az idevonatkozó szabályai részét képezik a NGKJ-nak, mint sajátos, öntörvényű jogág, lényegesen szélesebb területet "fed le", mint a NGKJ.
Megbocsáthatatlan szerénytelenség lenne azt állítanom, hogy megtaláltam azt a rendszert, ami sajátosan illeszkedik a NGKJ-hoz, amelyben ennek a "komplex jogterület"-nek a szabályai maradéktalanul és logikus rendben elhelyezhetők. Úgy gondolom azonban, hogy az általam 1980 óta fokozatosan kiépített rendszerbe jobban beilleszthetők a NGKJ-nak szabályai.
Felfogásom szerint a NGKJ-nak "két - egymásba kapcsolódó és egymást kölcsönösen feltételező - ösz-szetevője, komponense" (van):
"1. Az egyik, amelyet - nagyon leegyszerűsítve -közjogi összetevőnek nevezhetünk: azoknak az állami aktusoknak, nemzetközi szerződéseknek és belső jogszabályoknak az összessége, amelyek meghatározzák a nemzetközi gazdasági forgalom kereteit, nemzetközi és hazai feltételeit;
2. A másik a magánjogi, a vállalkozói szféra: azok a - legszélesebb értelemben vett - polgári jogi tartalmú szabályok, amelyek a vállalkozók közötti, nemzetközi vonatkozású, gazdasági célú szerződések tartalmának a kialakítását meghatározzák, illetőleg lehetővé teszik."11
A fentiekhez még annyit szeretnék hozzátenni, hogy magának a szerződésnek, mint jogintézménynek a szerkezete alkalmasnak tűnik arra, hogy ebben a szerkezetben el tudjuk helyezni a NGKJ alanyaira (pl. az államra, vagy a kereskedelmi társaságokra), továbbá a tárgyára (pl. a tulajdonra, az értékpapírokra, a szellemi alkotásokra) vonatkozó joganyagot. A szerződés tartalma keretében pedig tárgyalni lehet a nemzetközi gazdasági forgalom lebonyolításában tipikusnak tekinthető különféle szerződés-fajtákat. (Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatos problémákról lesz főleg a továbbiakban szó.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
