1. Az európaiság bármilyen politikai, gazdasági vagy akár kulturális vonatkozású elemzésénél szükségképpen válaszra váró kérdés az, hogy mi is értendő Európa, Közép-Európa vagy éppen Közép-Kelet-Európa fogalma alatt. A válasz erre a kérdésre értelemszerűen nagy mértékben attól függ, hogy melyik történelmi korszakot, periódust vizsgáljuk. Az európaiság földrajzilag strukturált vagy nem strukturált fogalmának kísérője a nemzetekfelettiség (szupranacionalitás) problémaköre, amely természetesen szintén történetileg erősen motivált, sőt egyenesen meghatározott kategória. A nemzetekfelettiség ilyen módon például egészen sajátos formában jelentkezik az Imperium Romanum vonatkozásában. A Római Birodalom tulajdonképpen "egyhatalmi rendszernek" nevezhető, figyelemmel arra, hogy még külső, tehát nemzetközi kapcsolatainak, relációinak szabályozásánál is csak saját belső jogára, normarendszerére épít; nem érzi a legcsekélyebb mértékben sem szükségét annak, hogy a vele konkurráló hatalmakra, államokra tekintettel legyen.
A szupranacionális - "nemzetekfeletti" - természetű és struktúrájú Imperium Romanum a XX., vagy éppen a XXI. században században már inkább csak paradigmatikus jelentőséggel bírhat, hiszen nincs kontinensünkön egyetlenegy olyan állam sem, amely impériuma alatt tartaná vagy tarthatná -Marcus Tullius Ciceróval szólva - az "orbis terrae"-t. Sőt, olyan történelmi korban élünk, amelyben -felidézve különösen az első világháborút megelőző időszakot - a nemzetközi politikában a centrifugális erők nagyobb szerepet kapnak. Különösebb magyarázat nélkül is világos számunkra az, hogy milyen okok játszottak közre abban, hogy az 1989-1991-es évek által határolt periódusban a nemzetközi politika színterén kiemelkedő, Európa történetében példátlanul nagy szerephez jutottak a centrifugális erők. Jászi Oszkár gondolatvilága, világszemlélete ("Weltanschauung") európaiságának elemzésénél is mindenképpen figyelemmel kell lennünk ezekre az egyes korszakokban eltérő súllyal rendelkező nemzetközi politikai és - tegyük hozzá - gazdasági erőviszonyokra.
2. Az európaiság kapcsán mindenekelőtt az évezredes múltra visszatekintő "Közép-Európa" terminus technicus szorul értelmezésre. Csak jelezni kívánjuk e többféleképpen is értelmezhető fogalom több évszázados történetének összefüggésében azt, hogy a Közép-Európa kép vonatkozásában már VII. (Bíborbanszületett) Konstantinusz munkái ("De Administrando Imperio" és a "De cerimonits aulae Byzantinae") is komoly figyelmet érdemelnek.
Úgy véljük, hogy e fogalom kapcsán el kell határolnunk magunkat a Friedrich Naumann nevéhez fűződő Mitteleuropa" koncepciótól, mely - mint erre például a neves udinei szociológus, Raimondo Strassoldo talán túlzottan is sarkítottan utal - egyfajta "potenciális pángermán hipotéka". Helyesebb a negatív felhang elkerülése okából a német "Zentraleuropa" fogalom használata, amelyben - ismét Strassoldóra hivatkozva - sokkal inkább a multinacionális jelleg dominál, és így az teljes mértékben nélkülözi a hatalmi, uralmi aspirációkat. Joggal vethető fel persze még az a kérdés is, hogy van-e ma létjogosultsága a "Közép-Európa" szó használatának. Ma is jól ismert történet, amire Milan Kundera emlékeztet, hogy az 1956-os forradalom során a rádióbemondó arra hivatkozik, miszerint Európáért, s nem pedig Közép-Európáért hal meg.
Tanulságos továbbá az európaiság-közép-európaiság viszonylatában Niklas Luhmann gondolatát felidézni, aki szerint a társadalom alapjában véve kulturális és gazdasági természetű kapcsolatokon és csereviszonyokon épül fel és ilyen értelemben földünkön, csak a Genus Societas, a világtársadalom (Weltgesellschaft) létezik. A német szociológus szerint az ún. nemzeti társadalmak csupán alrendszereknek (Subsysteme) tekinthetők. Luhmann azonban maga is elismeri, hogy az ún. Genus Societas mellett ismert még a társadalmi rendszereknek a szervezetek formájában jelentkező fajtája is. Ezeknek döntő sajátosságait a központi ellenőrzés és a határok védelme jelentik. Számtalan konkrét formát ölthetnek ezek a szervezetek. Egy dolog azonban vitán felül áll; s ez pedig az, hogy ezek körében a legjelentősebb a politikai-területi alapokon nyugvó szervezet az állam. A globális szemléletmód fémjelzi talán a legszemléletesebben a Luhmann-féle koncepciót.
Ennek a nézetnek "Közép-Európa" szempontjából annyiban van jelentősége, hogy amennyiben a társadalom kulturális és gazdasági alapokon nyugszik, abban az esetben ezeknek a kapcsolatoknak a mennyisége és minősége képes kialakítani egy globális szervezetet, a Genus Societas és a politikai-területi szervezeti egység, az állam között elhelyezkedő alrendszert, amely lehet Európa vagy éppen a konkrét viszonyok függvényében Közép-Európa.
- 83/84 -
Kérdésünk ezúttal az, hogy a modern magyar társadalomtudomány egyik megalapozójának és kiemelkedő alakjának, Jászi Oszkárnak gondolatvilágában milyen helyet foglal el ez a nagy történelmi múltra visszatekintő és kiemelkedő súlyú elméleti jelentőségű kérdés.
3. Jászi Oszkár tudományos munkássága az európaiság relációjában sem választható el a nemzetközi, a Habsburg Birodalommal foglalkozó gazdag szakirodalomtól. Robert A. Kann, akinek első kiadásban, 1950-ben megjelent kétkötetes munkája ("The Multinational Empire. Nationalem and National Reform in the Habsburg Monarchy", 1848-1918, New York) ma is alapvető forrása az Osztrák-Magyar Monarchia, pontosabban az 1867. évi kiegyezést (Ausgleich) megelőzően a Habsburg-impérium iránt érdeklődő kutatóknak. (A második, német nyelvű kiadás 1964-ben jelent meg: "Das Nationalitätenproblem der Habsburgermonarchie. Geschichte und Ideenwelt der nationalen Bestrebungen vom Vormärz bis zur Auflösung des Reiches im Jahre 1918". I-II. 2. kiad. Graz-Köln, 1964.) A mű alapvető, a mának is szóló mondanivalója az, hogy a közép-európai, a Habsburg Birodalom illetve a kettős monarchia területét ma elfoglaló államok föderáció formáját öltő egyesülése valóra váltható. Ennek oka döntően az, hogy a vizsgált korszakban - az 1848-tól 1918-ig terjedő periódus - a centripetális erők igen számottevőek, nagy erővel jelentkezőek voltak. A birodalmat összetartó erők körében a központosító "jozefinista", vagy "jozefinista" múltra visszatekintő elképzelések éppúgy szerepet kaptak, mint a konzervatív nézetek. Még a szocialista, szociáldemokrata reformelképzelések is jelentős tényezőit alkották ezeknek az igen komplex természetű centripetális erőknek.
Az 1957-ben, tehát csak néhány évvel később publikált "The Habsburg Empire. A Study in Integration and Desintegration" című munkájában az osztrák származású Robert A. Kann az Osztrák-Magyar Monarchia tapasztalataira építi a közép-európai föderációval kapcsolatos akkori aktuálpolitikai elképzeléseit. Nézete szerint - éppen az igen erős centripetális, tehát a Doppelmonarchie-t összetartó erőkre tekintettel - ez az európai erőegyensúly igen lényeges elemét képező állam az első világháború okozta elemi erejű megrázkódtatás nélkül még ma is (1957-ről van szó) fennállna. Egyenesen következik ebből a feltételezésből, hogy nem tartozik az ábrándok világába a közép-európai államok föderációjának gondolata.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
