Nem tudom, hogy van-e olyan szervezet, testület, amely a gazdasági jog egységéért, egyértelműségéért felelős, a 2000. év utolsó két hónapjának gazdasági jogalkotása azonban arra utal, hogy ilyen nem létezik, s a törvények előkészítői sem fordítottak figyelmet a különböző jogszabályok közötti koherencia megteremtésére. Az e jogterület alapját alkotó törvények jelentős módosításaira került sor ugyanis anélkül, hogy azok egymáshoz való kapcsolatát tisztázták volna. Így kerülhetett sor például arra, hogy a módosítások következtében nem állapítható meg az 1991. évi IL. törvény (csődtörvény) egyik pontjának hatályos szövege, vagy az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvény 2001. január l-jétől alkalmazandó rendelkezése utal ugyan a Hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt.) meghatározott szakaszára, mint 2001. január l-jétől alkalmazandó törvényszövegre, csakhogy a hivatkozott bekezdés 2001. január l-jétől hatályon kívül lett helyezve stb. Úgy vélem, hogy vagy olyan törvényelőkészítési rendszert kellene működtetni, ahol a születendő jogszabályok egymásra hatását is figyelembe veszik, vagy sürgősen gazdát kellene találni a gazdasági jognak, aki vigyáz arra, hogy a megvalósítani kívánt céloknak megfelelően szülessenek meg a jogszabályok, és arra is, hogy a más-más törvényben, rendeletben megjelenő módosítások ne oltsák ki egymást, mert ha erre nem kerül sor, akkor a különböző érdekek mentén születő rendelkezések olyan hatást válthatnak ki, amelyet senki nem kíván. A jogalkotási dömping következtében nem egyszerű eligazodni abban, hogy mely rendelkezések alkalmazandók már január 1-jétől, melyek és hogyan válnak kötelezővé szeptember 1-jétől, és mi lép hatályba 2002. január l-jén. Miután a csődtörvény változásával együtt - azzal összefüggésben - más, ezzel a jogterülettel kapcsolatos szabályok is módosultak, nézzük meg most a hatálybalépés időpontjának megfelelően csoportosítva - külön kiemelve a csődtörvény, külön az egyéb jogszabályok változásait.
a) A "sokhitelezős" eljárásokban megváltoztak a felszámolási eljárást lefolytató bíróságok végzéseire vonatkozó kézbesítési szabályok. Olyan esetben, amikor a felszámolási eljárásban a nyilvántartásba vett hitelezők száma az 500-at meghaladja, és valamennyi hitelező részére kézbesíteni kell a bíróság határozatát - pl. közbenső mérleget elbíráló végzés, vagy záróvégzés -, speciális kézbesítési szabályok lépnek életbe (Cstv. 30. §). A bíróság saját határozatát kifüggeszti a saját hirdetőtáblájára, s azt az ettől számított 30. napon kell kézbesítettnek tekinteni. A kifüggesztéssel egyidejűleg valamennyi megyei (fővárosi) bíróság részére meg kell küldeni a végzést, s a hirdetményi kézbesítést elrendelő bíróság azon tájékoztatását is, amelyben közli, hogy mikor függesztette ki saját bíróságán a határozatot, s melyik lesz a fellebbezési határidő utolsó napja (a saját kifüggesztésétől számított 30. nap +15 nap). A kifüggesztésről a Cégközlönyben és legalább egy országos napilapban közleményt kell közzétenni, amelyben meg kell jelölni, hogy hol lehet megtekinteni a határozatot.
Ha fellebbezés érkezik, úgy azt a bíróságnak nem kell észrevételezésre kiküldeni a többi fél részére, hanem a fellebbezési határidő leteltét követően 15 napot még várnia kell, s ez alatt az idő alatt a hitelezők megtekinthetik az iratok között a fellebbezést és arra észrevételt tehetnek. A közzétett határozattal együtt kifüggesztett tájékoztató végzésben erre is fel kell hívni a hitelezők figyelmét. Nem vitásan ez a rendelkezés kezelhetővé teszi a bíróságok részére azokat az ügyeket, ahol nem 500, hanem több ezer hitelező részére kellene a végzést kézbesíteni. A Pp. felperes-alperes modellre kialakított szabályai itt nem alkalmazhatók, úgy vélem azonban, hogy bár ezzel a rendelkezéssel a jogalkotó könnyebbé tette a kézbesíthetősé-get, gyorsabbá az eljárás befejezését, a valóságban azonban a hitelezők számára túlzottan megnehezítette a határozatról való tudomásszerzést. A bíróságok számára természetesen könnyebbség, hogy csak 19 megyei bíróság részére kell postázni a végzést, s azután már a hitelezők feladata, hogy értesüljenek a határozatról, illetve azt megtekintsék a hirdetőtáblákon. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy ilyen sok hitelezővel csak azokban az eljárásokban számolhatunk, ahol magánszemélyek a hitelezők, kissé furcsa, hogy csak a megyei bíróságokon kell kifüggeszteni a határozatot (Magyarország földrajzát tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy több megye esetében komoly kirándulással ér fel a megyeszékhelyre utazás). Tovább nehezítheti a hitelezők helyzetét, hogy a határozat megszületéséről is csak a Cégközlönyben kell közzétenni egy hirdetményt és legalább egy országos napilapban. Az eredeti javaslat a határozat valamennyi helyi bíróságon történő kifüggesztéséről szólt (nincs 200), s arról, hogy a közszolgálati televízió is tegye közzé az erről szóló közleményt. Nem ezt fogadták el, most már csak a hitelezők közötti informális csatornákon múlik, hogy tudomást szereznek-e a határozatról, illetve ha szerencséjük van, azt az újságot járatják, amelyikben ez a közlemény megjelenik.
b) A másik érdekes változást a sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény vezette be, mégpedig azt, hogy a sportegyesületek felszámolhatók. Nem a profi labdarúgóklubokról van szó, mert azok kft. formában működnek, hanem a sportegyesületekről, mert 2001. január l-jétől a csődtörvény 3. § (1) bekezdés a) pontja szerint gazdálkodó szervezetnek minősül a sportegyesület is. (Eddig nem tartoztak a csődtörvény hatálya alá az egyesületek, a társadalmi szervezetek, 2001. január 1-jétől azonban a sportegyesületekre a csőd- és a felszámolási eljárás szabályai alkalmazandók, végelszámolást nem lehet lefolytatni velük szemben.)
Ezzel a rendelkezéssel az egyik probléma technikai, a másik tartalmi. Technikai probléma az, hogy a sportegyesületek csak 1 évig számolhatók fel - a jelenlegi törvényszövegek szerint. A sportról szóló törvény a csődtörvény 3. § (1) bekezdés a) pontját 2001. január 1-jétől módosította, ugyanezt a pontot azonban a sporttörvénynél már korábban kihirdetett, de csak 2002. január 1-jén hatályba lépő rendelkezéssel változtatta meg a végrehajtási törvény általános módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény, megállapítva a 3. § (1) bekezdés a) pontjának 2002. január 1-jétől érvényes szövegét. Ez nem tartalmazza a sportegyesületeket, tehát - a jelenleg hatályban levő és a már elfogadott, de még hatályba nem lépett rendelkezések összevetéséből az derül ki, hogy - a sportegyesületekkel szemben csak 2001. január 1. és 2002. január 1. között lehet felszámolási kérelmet benyújtani. Ha ez volt a jogalkotó szándéka, akkor ennek a törvényszövegek megfelelnek.
Tartalmi problémaként az jelentkezik, hogy mi minősül sportegyesületnek? A sporttörvény 20. § (2) bekezdése szerint a bírósági nyilvántartásba vétel során a társadalmi szervezet sportegyesületi jellegét kifejezetten jelölni kell. Nem egyértelmű, hogy a bíróságnak kell ezt jelölnie a nyilvántartásban, vagy a sportegyesület nevében kell feltüntetni ezt a jellegét. Akár ez, akár az a helyzet, mindenképpen a nyilvántartást vezető bíróság feladata lesz eldönteni, hogy mi minősül sportnak, illetve egy újonnan alapított egyesület, amely nem a már bevett sportágak területén kíván működni, hanem egy újat alapítani, sportegyesületnek minősül-e. Sport ugyanis a sporttörvény 88. § 23. pontja szerint "a meghatározott szabályok szerint, a szabadidő eltöltéseként vagy hivatásszerűen végzett testedzés, illetve szellemi gyakorlat, amely a fizikai, illetve szellemi erőnlét fejlesztését és megtartását szolgálja. " A 88. § 16. pontja szerint a "sportegyesület: az e törvény, az Et. és a Ptk. alapján működő egyesület." Nem határozza meg tehát egyértelműen, hogy mitől sportegyesület egy egyesület.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
