A szólás szerint egyetlen állandó dolog van, ez pedig a változás. E számunk első tanulmánya annak a változásnak a folyamatát kívánja felvázolni, amelynek eredményeképpen a helyi önkormányzatoknak egyre kevésbé intézményfenntartó, hanem fokozatosan gazdaságfejlesztő szerepük van, ahogy azt a szerző látja. Ezt a változást az intézményfenntartó szerepkör csökkenésén keresztül mutatja be, majd a gazdaságfejlesztés fogalmát és annak a magyar rendszerbe való illeszkedését írja le. A vonatkozó uniós adatok pedig megfelelő nemzetközi környezetbe helyezik el a magyar fejlődést.
Második cikkünk a Visegrádi Csoport (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) migrációs és menekültügyi politikáját veszi górcső alá. Ismerteti többek között a V4-re háruló migrációs nyomás mértékét, a nemzetközi védelem megadásának arányát, elemzi az alternatív menekültügyi és migrációs megközelítés négy fő elemét. Összegzésében a szerző arra a megállapításra jut, hogy a négy ország közül csak Magyarország volt tényleges migrációs nyomás alatt; a válságkezelés külső dimenzióját érintő kérdésekben (például külső határvédelem) az államok egyetértenek.
A magyar közigazgatási bíróság 1949. évi II. törvény általi megszüntetésének előzményeibe enged betekintést Köbel Szilvia tanulmánya. A törvény elfogadásához vezető jogi és politikai lépéseket, és annak jogdogmatikai környezetét szemlélteti levéltári és országgyűlési iratokkal, valamint a szakirodalom beemelésével. A bíróság az 1946. évi I. törvény által deklarált alapjogok érvényesülését, azoknak valódi garanciáit kívánta előmozdítani, azonban a pártállami hatalom szerint a közigazgatási bíróság szembehelyezkedett a demokratikus fejlődéssel, nem kívánatos jelenségként sorsa megpecsételődött.
A közszolgálati jogviszonyt keletkeztető jogi tényekről írt tanulmányában Kun Attila a szerződéses (kontraktuális) elv relevanciáját vizsgálja meg. Rávilágít a kinevezés jogi minősítése kapcsán kirajzolódó szakmai dilemmákra, különösen ennek a szerződéses elvnek aligha figyelmen kívül hagyható jelentőségére, valamint érzékeltetni kívánja azt, milyen lehetőségük van, illetve milyen lehetőségeknek kellene lenni a közszolgálati jogban a munkajogi alapú generálklauzuláknak.
A szuverenitás fogalmát számos megközelítés alapján lehet elemezni, mindenesetre az ezzel foglalkozó tanulmány szerzője hangsúlyozza, hogy a nemzetállamok domináns pozícióban lévő entitása a 20. század második felében "offenzíva" alá került. Napjainkban több entitásfogalom, vagy inkább több egymással ellentétes megközelítés ismeretes, amelyet kellő érzékenységgel tárgyal közleményünk.
A további munkák is aktuális témákkal szolgálnak, így olvashatunk többek között a közigazgatásban jelentkező utánpótlás-politika kihívásairól és lehetőségeiről, valamint a közbeszerzési jelzőrendszerek informatikai támogatásáról.
Pro Publico Bono! ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a szerkesztőbizottság elnöke.
Visszaugrás
