Az önhibáján kívül családjából kiemelt, gyermekvédelmi szakellátásba vett és ott ellátott gyermekeket még ma is sokan az adózó "rendes" állampolgárok pénzéből élőknek, az állam gondoskodását "élvezőknek" tartják. Vannak, akik a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel - később felnőttekkel - szemben olyan elvárásokat támasztanak, amelyek a gyermekkorúakban elszenvedett testi, szellemi, erkölcsi vagy értelmi fejlődésüket befolyásoló hatások tükrében irreálisak.
Megérteni másokat nehéz feladat, amikor nem tudjuk pontosan, hogy a "mások" miben és miért különböznek tőlünk. Ennek hiányában elfogadni "másokat" még nehezebb feladat, önzetlen segítséget nyújtani mások részére pedig már abszurd elvárásnak tűnhet.
Az "antidiszkriminációs attitűd", azaz a más vallású, bőrszínű, korú, nemű, társadalmi helyzetű vagy esetleg egészségi állapotú személyekhez megértéssel és elfogadással való odafordulás képessége a XXI. században alapvető elvárásnak tekinthető az európai értelmiségi fiatalok körében (is). A széles látókörű, megértő, elfogadó és segítő fiatalok szellemi fejlettségüket, hozzáállásukat, érzékenységüket, többek között a neveltetésnek, az oktatásnak, a tapasztalásnak vagy éppen családi, mikro- vagy makrokörnyezetben fellelhető mintáknak köszönhetik.
A diszkrimináció tilalmával kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseknek, szankcióknak társadalmi tudatformáló hatása kétségtelenül van, illetve lehet, de a tapasztalat azt mutatja, hogy önmagukban kevésnek bizonyulnak a kívánt célok eléréséhez. A megfelelő gondozás, nevelés, a családi, mikrokörnyezeti, korcsoporti minták bizonyára már közvetlenebb hatást gyakorolnak a gyermekek/fiatalok társadalmi érzékenységének (ki)alakulására. Az oktatásnak szintén egyik alapvető feladata, szerepe és felelőssége, hogy a gyermekeket/fiatalokat olyan társadalmi szerepvállalásra ösztönözze, amely a demokratikus értékek mentén az emberi méltósághoz való jog tiszteletben tartása mellett valósul meg.
Jelen tanulmány keretei között röviden ismertetem az önkéntesség fogalmának elemeit, bemutatom a "Diákok a gyermekekért" oktatási-önkéntes program felépítését, végül kitérek a program gyakorlati tapasztalataira, eredményeire.[1]
Az önkéntes munka fogalmát tárgyaló irodalmak megkülönböztetik az új típusú önkéntességet, amely elsősorban a tudás megszerzésére, a szabadidő hasznos eltöltésére, az önismeret fejlesztésére szolgáló tevékenységre fókuszál, míg a régi típusú önkéntes tevékenység a hagyományos polgári értékekhez, szolidaritáshoz, családi indíttatáshoz, esetleg vallásos háttérhez kötődik.[2]
Ma már nemzetközi viszonylatban, széles körben elfogadott, hogy az önkéntesség a társadalom különböző szintjein kiemelten fontos szerepet tölt be. Az egyes ember számára javítja az életminőséget, és gyakran segít a karrier építésében; a szervezetek szintjén fontos a szerepe a szolgáltatások elérhetővé tételében és minőségük fejlesztésében, s végül, de nem utolsó sorban erősíti a társadalmi tőkét. Az Európa Unió országaiban szinte már mindenütt létezik hivatalos definíció az önkéntességre. Mindegyikben közös három elengedhetetlen kritérium: az önkéntesség soha nem lehet kötelező, nem járhat érte pénzbeli ellenszolgáltatás, s végül mások javát kell szolgálja.
Kétségtelen, hogy az önkéntesség a legnagyobb hagyományokkal és történelmi háttérrel az angolszász országokban rendelkezik. Bár a legtöbb európai országban nincsenek az önkéntesek számáról hivatalos adatok, a meglévő számok alapján elmondható, hogy a lakosság önkéntes tevékenységbe történő bekapcsolódása a viszonylag alacsony hollandiai 27%-tól egészen az ausztriai 51%-ig terjed. Általában önkénteseket minden korosztályban találunk, mégis úgy tűnik, hogy a fiatalok (35 év alattiak) körében kevesebben vannak (kivéve talán Angliát, ahol komoly erőfeszítéseket tesznek a fiatalok motiválására), s a legintenzívebben a 35-55 év közötti korosztály tagjai kapcsolódnak be ilyen tevékenységekbe. A legnépszerűbb területek, ahol a legtöbb önkéntes található, egyértelműen a sport, a szociális ellátás, valamint az egészségügy.[3]
Az önkéntes tevékenység a társadalmi szolidaritás egyik legnemesebb megnyilvánulási formája, amely szorosan összeforrt az aktív civil társadalom eszméjével. Komoly kohéziós erőt biztosít az összetartó társadalom kialakításához is. Magyarországon a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény elsődleges célja az volt, hogy a közérdekű önkéntes tevékenységet - mint jogviszonyt - szabályozza, intézményesítse. Továbbá kedvezmények, garanciák biztosításával ösztönözze, népszerűsítse a szervezetek és az állampolgárok részvételét az önkéntes tevékenységben.
A "Közérdekű önkéntes tevékenységről" szóló törvény hatálybalépését követően - a Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi Közalapítvány szakértőjeként - kollégáimmal azon elmélkedtünk, hogy a gyermekvédelembe, a gyermekjogi képviselők szerepkörébe bevonhatók-e az - akár laikus - önkéntesek. A gyermekjogi képviselő tevékenységét, feladatait jogszabály írja elő, a képviselő alkalmazását többéves gyakorlati tapasztalathoz és szakmai felkészültséghez köti, ami logikus és indokolt, elég a képviselő széles körű feladataira, lehetőségeire gondolni (jogvédelem, panaszmegfogalmazás, jogi segítés, képviselet stb.).[4] Álláspontunk szerint így a képviselői szerepkörben történő önkéntes tevékenységet a feladatok szakértelemhez, felkészültséghez, ellenőrzéshez kötöttsége zárja ki. Ugyanakkor egyetértettünk abban is, hogy a Gyermekvédelmi törvény (továbbiakban: Gyvt.) meghatároz olyan feladatokat is a képviselő számára - pl. tájékoztatás a gyermeki jogokról -, amelyeket rövid felkészítést követően önkéntesek is elláthatnak.
2008-ban három hónapot töltöttem Amerikában abból a célból, hogy betekintést nyerjek New York állam gyermekvédelmi rendszerébe és a gyermekvédelem területén működő önkéntes szervezetek munkájába. Tartózkodásom alatt bejárhattam a Rochester város Családjogi Bírósága (Family Court) tárgyalásaira, beszélhettem a bíróság elnökével (akit a választásra jogosult polgárok közvetlenül választanak meg), részt vettem a bíróság épületén belül működő önkéntes gyermekjóléti képviselők (Court Appointed Special Advocates) tréningjén. Délutánonként önkéntes munkát végeztem egy nonprofit ifjúsági központnál (Center for Youth), amely széles körű tevékenységet folytat a családjuktól elszakadt vagy elmenekült gyermekek megsegítéséért. Tevékenységük a napközbeni foglalkoztatástól, a közösségi programokon keresztül kiterjed a védett gyermekházak (shelter) vagy éppen éjszakai szolgálatot teljesítő "mentőautók" (safety car) működtetéséig.
Brazíliában, Rio de Janeiroban német magán iskola működésébe pillanthattam bele és abba az önkéntes munkába, amit brazil és német tanárok közösen végeznek az iskola közelében található húszezres lélekszámú nyomornegyedben (favellában) élő gyermekek javára.
Szemléletmódomban megerősített és új ismereteket nyújtott az utazás, de egy mondatban úgy fogalmaznám meg a tapasztaltakat, hogy mindig ott tegyünk valamit másokért, ahol éppen élünk, tartózkodunk vagy dolgozunk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
