Dr. Nagy Zoltán András (egyetemi docens, PhD, PTE-ÁJK Büntetőjogi Tanszék) Bűncselekmények számítógépes környezetben című könyve 2009-ben jelent meg az Ad Librum Kiadó gondozásában, Budapesten, a PTE-ÁJK Gazdasági Büntetőjogi Kutatóintézete támogatásával. A szerző művében nem kevesebbre vállalkozott, mint egy olyan témakör monografikus feldolgozására, amellyel a magyar büntetőjog-irodalom mindeddig - mondhatjuk - csupán érintőlegesen, s közel sem olyan mélységben foglalkozott, mint amennyire azt a téma jelentősége indokolttá tette volna. A kötet tehát nemcsak hiánypótlónak tekinthető, hanem a témaválasztás tekintetében egyre aktuálisabbnak is. Ugyanis mindannyiunk, a társadalom szinte valamennyi tagja életében mind nélkülözhetetlenebbek a számítástechnika vívmányai, ezért az e körbe tartozó, társadalomra veszélyes magatartások megjelenése és rohamos szaporodása folytán a büntetőjogban is egyre nagyobb relevanciával bír azon bűncselekményi kör, amelynek akár eszközéül, akár tárgyául a számítógép, illetve a számítógépes rendszer szolgál.
A szerző közel két évtizede, tehát gyakorlatilag a személyi számítógépek magyarországi elterjedésének kezdeti időszaka óta foglalkozik a számítógépes bűnözéssel, s mindvégig aktívan publikálta kutatási eredményeit.1 Külön kiemelten foglalkozott az egyre inkább differenciálódó, az informatikai bűnözés körébe tartozó magatartásokat kriminalizáló új törvényi tényállásokkal, de emellett a virtuális környezetben elkövetett "hagyományos" bűncselekményekről sem feledkezett meg. Munkássága középpontjában alapvetően büntető anyagi jogi kérdések álltak, de - a szükséges mértékben - a téma kriminológiai, eljárásjogi és kriminálpolitikai aspektusait is vizsgálat tárgyává tette.
A tizenöt fejezetből álló monográfia - szerkezetét tekintve - didaktikailag logikusan felépített, megfelelően tagolt. A tartalomjegyzék pontos és kellőképpen biztosítja az eligazodást a csaknem háromszáz oldalas kötetben. Egy ilyen terjedelmű műnél azonban némiképp hiányosságnak tekinthető az, hogy a felhasznált irodalom feltüntetésére csak a lábjegyzetekben került sor, annak összefoglalása a könyv végén elmaradt. Szintén kívánatos lett volna a felhasznált joganyagok jegyzékének összeállítása, különös tekintettel arra, hogy a szerző nagyszámú külföldi, illetve nemzetközi jogszabállyal gazdagította tanulmányát.
A mű tartalmilag elsősorban - a címben és a bevezetésben vállaltaknak megfelelően - a számítógéppel valamilyen formában kapcsolatba hozható bűncselekmények különös részi tényállásainak beható elemzésére vállalkozik, külön hangsúlyt fektetve a számítógépre, a számítógépes rendszerre, illetve a számítógép segítségével történő elkövetés kérdéseire. A szerző a bevezetést és a szintén bevezető jellegűnek tekinthető, a számítógépes környezetben elkövetett bűncselekmények kriminológiai aspektusait taglaló második, illetve az említett bűncselekményi kört definiáló, jogi tárgyait meghatározó harmadik fejezetet követően sorba veszi a hatályos magyar büntetőjogban ismert azon deliktumokat, amelyek vonatkozásában a számítógép mint releváns elkövetési tárgy vagy eszköz figyelembe jöhet. Így sor kerül többek között a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény (Btk. 303/C. §), a számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása (Btk. 303/E. §), a visszaélés személyes adattal (Btk. 177/A. §), a "hagyományos" csalás (Btk. 318. §), a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel (bankkártyával) kapcsolatos bűncselekmények (Btk. 313/B-313/E. §), a tiltott pornográf felvétellel visszaélés (Btk. 204. §), a zsarolás (Btk. 323. §), a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése (Btk. 329/A. §) elemzésére.
Mindezt a szerző mindvégig kiegészíti a vonatkozó, az elemzett bűncselekményekhez kapcsolódó releváns európai uniós és nemzetközi jogi dokumentumokkal. Emellett több helyen az általa lényegesnek tartott uniós tagállami (így például német, osztrák, finn, olasz) szabályozást is idézi, és mindvégig törekszik a külföldi jogirodalmi nézetek figyelembevételére saját álláspontja kialakításánál.
A műről összességében elmondható, hogy az átfogó, teljességre törekvő képet ad a számítógépes környezetben elkövetett bűncselekményekről. A részletes ismertetésről jelen recenzió keretei között eltekintve az alábbiakban néhány, általam fontosnak tartott pozitív, illetve negatív kritikai észrevételt fogalmazok meg.
Kifejezetten pozitívumnak tekinthető, hogy egyes bűncselekmények kapcsán a szerző nemcsak a bűnügyi tudományok területére tartozó kérdéseket ismertet, hanem szükség esetén történeti, illetve számítástechnikai (elő)ismereteket is közread, ezáltal is elősegítve akár laikusok, akár az informatikában kevésbé képzett jogászok számára a téma jobb megértését. A jogot végzett olvasóközönség számára azonban - feltéve, hogy ők jelentik az elsősorban célzott olvasói kört - kissé rendszeridegennek, s így elhagyhatónak tűnnek a "feltétlen elolvasandóként" feltüntetett, némely fejezet végén található pontok, melyekben a szerző az adott bűncselekmény megelőzésére vonatkozó tanácsait adja közre.2 Mivel véleményem szerint a mű elsősorban jogtudományi szakkönyv, s nem ismeretterjesztő irodalom, ezeket a pontokat mellőzhetőnek találom.
A szerző a 62. oldalon - a jogi, illetőleg az elkövetési (a pécsi büntetőjogi iskola terminológiája szerint "tevékenységi") tárgyra vonatkozó felfogását ismertetve - az alábbiakat írja: "Ha jogi tárgy a külvilágban érzékelhető dolgon vagy személyen szimbolizálódik úgy a bűncselekménynek tevékenységi tárgya van. Ellenben immateriális bűncselekmények esetében tevékenységi tárgyról nem beszélhetünk". Eltekintve az első idézett mondatban használt "szimbolizálódik" kifejezés nem kellően pontos voltától, az a megállapítás, amely szerint valamennyi immateriális bűncselekmény nélkülözi az elkövetési tárgyat, álláspontom szerint legalábbis vitatható. Ugyan az elkövetési tárgy nem szükségképpeni, csupán gyakori objektív tényállási elem3 (tehát ismeretesek olyan deliktumok, amelyek elkövetési tárggyal nem rendelkeznek4), az a kérdés azonban, hogy valamely bűncselekmény rendelkezik-e elkövetési tárggyal, egyáltalán nincs összefüggésben azzal, hogy annak törvényi tényállása tartalmaz-e eredményt vagy sem. Így például a lopás (amelyet egyébként Tokaji Gézát idézve pár sorral később a szerző is példaként említ) immateriális bűncselekmény, mivel befejezetté válásához a törvényhozó eredmény bekövetkezését nem követeli meg, elkövetési tárgya azonban vitathatatlanul van, ez pedig az idegen dolog.
A mű 180. és azt követő oldalain a szerző a pénzhamisítás törvényi tényállását elemzi, tekintettel arra, hogy ez a deliktum is elkövethető számítógépes környezetben. Az azonban sajnálatos módon elkerülte a figyelmét, hogy a pénzhamisítás minősített, illetve privilegizált esetei körében a jogalkotó a 2001. évi CXXI. törvény 63. §-a alapján módosította a büntetőtörvényt. A hatályos rendelkezések szerint tehát a Btk. 304. § (2) bekezdés b) pontjában szabályozott minősített esetet nem az valósítja meg, aki a pénzhamisítást nagy mennyiségű vagy értékű, hanem aki különösen nagy, vagy azt meghaladó értékű pénzre követi el. A privilegizált eset [Btk. 304. § (3) bekezdés] körében pedig - szintén az idézett 2001. évi törvény nyomán - már nem nem jelentős mennyiségű vagy értékű pénzről szól a büntetőtörvény, hanem kisebb vagy azt el nem érő értékű pénzről.5
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
