Az új szlovén Kötelmi Törvénykönyv (Obligacijski zakonik, a továbbiakban: Szlovén KT, vagy KT) 2002. január 1-jén lépett hatályba. A KT joggal viseli a részkódex minősítést, hiszen ahogyan a törvénykönyv kommentátorai megállapítják, célja az, hogy szabályozza teljes egészében, mind a magánjogi, mind a kereskedelmi kötelmi jogviszonyokat.1
Az új szlovén KT 1978. október 1-jétől a volt Jugoszlávia teljes területén, a volt tagköztársaságok önállósulásáig érvényes szövetségi kötelmi viszonyokról szóló törvény helyébe lépett. Szlovénia önállósulását követően (1992) a szlovén parlament határozatával a valamikori szövetségi kötelmi törvény egészen 2002-ig, úgy mint szlovén törvény, kisebb módosításokkal volt érvényben. Említésre méltó, hogy Szlovéniában 2003. január 1-jével lép hatályba a Dologi jogi Törvénykönyv, amellyel a szlovén törvényhozó teljes egészében szabályozza a dologi jogviszonyokat.
A valamikori szövetségi kötelmi törvényt szlovén nyelven néhai Prof. Dr. Stojan Cigoj akadémikus látta el kommentárral, négy kötetben (Ljubljana, Uradni list, 1989), aminek megjelenése óta két évtized múlt el. Az új (2002) kommentár célja, hogy többek között az időközben megjelentetett tudományos művek és bírói gyakorlat fényében mutassa be az új szlovén Kötelmi Törvénykönyvet.
E sorok szerzőjét az a megtiszteltetés érte, hogy 2009 márciusában a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia Társadalomtudományi Osztályának (Prof. Dr. Marijan Pavcnik akadémikus Osztályvezető) meghívására referátummal részt vehetett a Dr. Stojan Cigoj tudományos munkásságának szentelt nemzetközi tudományos tanácskozáson. Cigoj professzor számos nemzetközi tudományos tanácskozáson vett részt, európai jogi szemszögből elemezte (német, francia, angol és szlovén nyelven) különösképpen a kártérítési, a balesetbiztosítási, a nemzetközi magánjogi intézményeket. Négy kötetes Kötelmi jogi kommentárját életének utolsó éveiben (1989) írta.
A Magyar Jogban a 2008-as évben megjelentetett svájci kötelmi törvénynek szentelt tanulmányunkban már utaltunk arra, hogy a valamikori jugoszláv szövetségi Kötelmi viszonyokról szóló törvény, a kivételektől eltekintve, nem más, mint az 1911. évi svájci törvénykönyv (néhai Konstantinovity professzor, Belgrád) fordítása, adaptációja (1969). Ebben a tanulmányunkban arról is volt szó, hogy a volt jugoszláv tagköztársaságok (Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Macedónia) önállósulásukat követően (1994-1995 közötti parlamenti határozataikkal) átvették saját törvényükkel, kisebb-nagyobb módosításokkal. Tegyük hozzá, hogy időközben (2001) Horvátország is meghozza új, saját Kötelmi Törvénykönyvét. Ha az új szlovén és a horvát Kötelmi Törvénykönyveket összevetjük a valamikori jugoszláv Kötelmi viszonyokról szóló törvénnyel, nagy általánosságban az mondható el, hogy az új szlovén KT tartalmában és rendszerében "jobban" követi a valamikori jugoszláv szövetségi Kötelmi viszonyokról szóló törvényt, azaz a jelenlegi (utoljára 1993-ban módosított) szerb kötelmi törvény tartalmát és rendszerét, mint a horvát kötelmi törvény. Tartalmában azonban a Horvát kötelmi törvény is követi.
A Szlovén KT a következő rendszert tartalmazza: Első Könyv, Általános rész, első fejezet: alapelvek, második fejezet: a kötelmek keletkezése, első alfejezet: a szerződés; ebben akaratmegegyezés, a szerződés tárgya, a szerződés jogcíme, az akarathibák; a szerződés alaki kellékei, a szerződés indítékai; cselekvőképesség; feltétel és időhatározás, foglaló és bánatpénz; képviselet, üzleti képviselet; a szerződés értelmezése; a szerződés semmissége; visszterhes szerződések, ehhez fűző-dően kellék- és jogszavatosság, nemteljesítési kifogás és a nemteljesítés jogkövetkezményei, a szerződés felbontása megváltozott körülmények miatt (clausula rebus sic stantibus), a szerződés teljesítésének ellehetetlenülése; uzsoratilalom; általános üzletkötési feltételek; a szerződés átruházása. Ezt követően a szlovén KT szabályozza a szerződés általános joghatásainak kérdését - a felek között és harmadik személy javára.
Második kötelemfakasztó forrásként a törvénykönyv a károkozást és a kárfelelősséget szabályozza. Tartalmazza az általános kárfelelősségi jogszabályokat, ezen belül a kárfelelősségi jogcímet (alanyi- és tárgyi felelősség, saját és mások magatartásáért való felelősség, szerződési és szerződésen kívüli felelősség); továbbá a kárfelelősségi feltételeket, mint a kár, jogellenesség, okozatosság és vétkesség. Külön jogszabályokat tartalmaz a kár fogalmáról és fajairól, ezek között a vagyoni és nem vagyoni kártérítésről, azaz kárpótlásról A különleges felelősségi alakzatok közül a törvény kiemelt jogszabályával rendelkezik a kárveszélyért való felelősségről, azaz a még nem megvalósult környezeti kártérítésről (actio popularis), amelynek alapján bárki igényelheti a bíróságtól, hogy fokozott környezeti kárveszély esetén megfelelő jogi intézkedéseket tegyen a környezeti kárveszély elhárítása érdekében, valamint ha a kár mégis beállt, s ha az meghaladja az ügyintézési jog által meghatározott alsó határt, maga a károsult klasszikus kártérítési keresetet nyújthat be. A törvény külön fejezetben és részletesen szabályozza a vétkességi felelősséget, a másokért való felelősséget, a munkáltató felelősségét szerveik és alkalmazottaik által okozott károkért, felelősség a fokozott veszéllyel járó üzemek és tevékenységek által okozott kárért. A törvény szabályozza a gépjárművek által okozott baleseti kárfelelősséget, valamint a gyártó termékfelelősségét. A törvény tartalmazza a különleges kártérítési szabályokat, azaz azokat az eseteket, amelyeknél az általánostól eltérő szabályokat irányoz elő a törvény. Ezek közé tartoznak a terrorista cselekmények, nyilvános demonstrációk, vagy rendezvények során okozott károkért, valamint ide soroljuk még a rendezvényszervező kárfelelősségét, az állattartó felelősségét, felelősséget az épületkárokért, felelősséget a kötelező segélynyújtás mulasztásáért, kötelező szerződés megkötésének mulasztásáért való felelősséget. A továbbiakban a törvény közelebbről szabályozza a kártérítést és a kárpótlást, ezek között az előző helyzet helyreállítását és a pénzbeli térítést. A következő szabályok rendelkeznek a károkozási kötelem esedékességéről, azaz arról, hogy mely időponttól kezdődően jön létre a károkozó kárfelelősségi kötelme. A törvény erre vonatkozóan megszabja, hogy ez a kár beálltának időpontjában jön létre. A vagyoni kártérítés mértékére vonatkozó szabályok szerint, a károkozó köteles megtéríteni mind a felmerült kárt, mind az elmaradt jövedelmet, elvben függetlenül a vétkesség fokától. A vétkesség foka (szándékosság és gondatlanság) azonban releváns az osztott felelősség, azaz a többes károkozás esetén. A törvény külön jogszabályokat tartalmaz halál, azaz egészségkárosodás vagy egészségromlás esetén okozott anyagi károkról. Halál előidézése esetén a törvény a károkozót kötelezi a vagyoni kártérítés szabályaival összhangban a temetkezési költségek fedezésére, továbbá az elhalálozott által nyújtott törvényes eltartási kötelezettséget, e kötelezettség tartamáig köteles átvállalni, valamint egészségkárosodás esetén a gyógykezelés tartama alatt a károsult elmaradt jövedelmét pótolni. Amennyiben a bíróság munkaképesség csökkenése miatt járadék (azaz időszakonként ismétlődő szolgáltatás) formájában ítélte meg jogerős határozatával a kártérítést, megváltozott körülmények esetén (pl. a munkaképesség további csökkenése) igényelhető az ítélt járadék növelése, csökkentése vagy megszüntetése. A törvénykönyv külön szabályozza dolog jogellenes megsemmisítéséből, vagy károsításából eredő kárért való felelősséget, majd tartalmazza a pénzbeli járadékszolgáltatás szabályait.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
