Hazánkban 4-5 éve kemény elméleti és jogalkotási vita folyik a család fogalma körül.
A vita korántsem csak elméleti: a fogalom meghatározásának nagyon komoly jogalkotási és joggyakorlati következménye van, s ezáltal kihat a társadalom életére is. A kiinduló gond, hogy a magyar jog a legutóbbi időkig kísérletet sem tett a család pontos törvényi megfogalmazásaira.
Ennek oka kettős. A jelenlegi európai jogrendszerekben (s ezt megelőzően az egyházi jogokban is) vitathatatlan, s egyértelmű volt, hogy egy férfi és egy nő házasságát szabályozzák, mely szintén pontosan szabályozott rokoni kapcsolatokat teremt, mindezekből értelemszerűen következett, hogy a házasságban élő szülök és vérszerinti - vagy örökbefogadott gyermekek között a legszorosabb a kapcsolat, vagyis ők alkotják a családot.
Mindez elfogadott volt az európai jogi kultúrkörben, s nem volt vitatható az sem, hogy a családban élés a legelőnyösebb a társadalom, s az egyén számára; szociális, demográfiai, nevelési szempontból is. A családi kapcsolatokra épül a törvényes öröklési rendszer, a tartási kötelezettségek, a házasságon alapuló apasági vélelem, számos szociális juttatás.
A család törvényi meghatározásának hiánya űrt teremtett. Az utóbbi évtizedekben kétségtelen, megnőtt a különböző nemű, majd az utóbbi időben az azonos nemű élettársak száma. Mindkét csoport véleménye, hogy ők voltaképpen a gyakorlatban családot alkotnak, ezért fokozatosan ugyanolyan jogokra és kedvezményekre tartanak igényt, mint a férfi és nő házasságán alapuló családok. Ugyanakkor az élettársak elutasítják a házasságkötésből származó jogi kötelezettségeket (pl.: a hűség kötelezettsége, s az ebből eredő apasági vélelem és tartási kötelezettség).
A különnemű, s azonos nemű élettársi kapcsolatokat családi szintre emelő törekvések komoly támogatást kapnak itthon és külföldön. Ennek nehezen titkolható eredménye a "klasszikus" férfi és nő házasságán alapuló, s gyermekeikkel alkotott család-fogalom szélesítése, ennek minden előre látható - megítélésem szerint - negatív társadalmi következményével.
E folyamat hazánkban a jogalkotásban először a család fogalom bővítésével, majd erre visszahatásként a családfogalom klasszikus formára való szűkítésével alakult ki vita a család fogalma körül.
Mint korábban írtuk, a család fogalmát a legutóbbi időkig nem határozta meg a magyar jog, s nem lehet nyomát lelni a nemzetközi egyezményekben, s a nemzeti jogalkotásban sem.[1]
A továbbiakban a magyar jogirodalom meglehetősen szűk családfogalmait elemezzük.
A magyar jogi népszokások szerint; "A család fogalmán a társadalom zárt, vérségi alapon (házasság) útján létrejött, társadalmilag elismert és szabályozott... tartósan elismert csoportját értjük."[2] A régi jogban is létezett a "vadházasság", ami férfi és nő tartós együttélését jelentette, egyházi, majd állami házasságkötés nélkül. Tartóssá azonban nem válhatott ez a kapcsolat, mert a közösség házasságkötésre szorította a párokat, vagy felszámolták a kapcsolatot. A XIX. században azonban már terjedt, pl. a falusi lakosság 8-10 ezreléke (csak!) élt ilyen kapcsolatban.[3]
A magánjog tudományában először Almási Antal határozta meg a család fogalmát; "A család a házastársaknak és a rokonoknak a tárgyi jog által elismert köteléke." Jogi tények alapítják a köteléket; a házasság, a leszármazás, az örökbefogadás, s az apaság elismerése.[4] Jellemző a család fogalmának törvényi hiányára, hogy a Csjt. Magyarázata, még 2001-ben is Almási Antal családfogalmát ismétli egyedüliként.[5]
- 623/624 -
Lényegében azonos meghatározást tartalmaz a Magyar Értelmező Kéziszótár. "Szülők és gyermekek (és legközelebbi hozzátartozóik) közössége". "Családalapítás; Férfi és nő házasságkötése (azért, hogy gyermekük legyen).[6]
Természetesen a magyar polgári jogban létezik néhány család fogalom meghatározás Nizsalovszky Endre szerint; "A család általános fogalmához közös elődöktől - házastársaktól - vagy legalább egy közös elődtől a leszármazóknak az elődökkel (előddel), és egyenes irányban fennálló tartós magatartásukra, viszonylag kis társadalmi egységet alkotó többé-kevésbé szervezett kapcsolatát kívánhatjuk meg..." Házasságot viszont csak férfi és nő köthet, s ehhez "a kapcsolat megengedettségét és társadalmi elismertségét" kell felállítanunk követelményként.[7]
Lábady Tamás szerint "A család alapja a házasság. A házasság az a természetes intézmény, amely férfi és nő komplementer (egymást kiegészítő) bensőséges életközössége... és tipikus környezete az élet továbbadásának.[8] Befejezésül csak egy "klasszikus" családfogalom külföldi szerzőtől - igaz 50 év távlatából: eszerint a család "egy férfi és egy nő és a gyermekeikkel többé-kevésbé tartós társadalmilag elismert köteléke egyetemes jelenség, mely mindenütt, minden társadalomban és társadalmi típusban előfordul.[9]
Lényegében összhangban van az előzőkkel e sorok szerzőjének a családfogalma is; "A család egymással szeretetben, együttműködésben, szolidaritásban, egymásra utalt és egymásért felelős személyeknek tartós személyi közössége, amelynek alapja jogilag törvényes párkapcsolat (házasság), vérségi kötelék, vagy jogi aktus (pl. örökbefogadás)". Ugyanakkor - a mai élet változatossága miatt - többfajta családtípust különböztetünk meg napjainkban (teljes család, többgenerációs család, vegyes család). Nem vitatom, hogy a különböző nemű élettársak kapcsolatából származó gyermeket családjogi kapcsolat fűzi szüleikhez.[10]
A több mint félévszázados - társadalmi változásoktól független - jogtudományi megállapításokból a következőket összegezhetjük. A családot szülők, és gyermekeik közössége alkotja. A szülők kapcsolata törvény által elismert házasságon alapul, ugyanakkor vitathatatlan, hogy ha a különnemű élettársak kapcsolatából gyermek születik, vagy egyedülállónak van gyermeke bármi okból (özvegy, művi megtermékenyítés, egyedülálló gyermeke) a gyermekeket szülőjével - vagy szüleikkel - családjogi kapcsolat köti össze.
E jogi fogalomból következik, hogy a gyermek nélküli különböző nemű, s az azonos nemű élettársak kapcsolata nem tekinthető családnak. (E "szűkítésből", melyet már tartalmaz az új Alaptörvény, illetve a már elfogadott, de még hatályba nem lépett új Ptk., robbant ki a "családháború".)
3.1. A család fogalma körüli éles vita akkor kezdődött, mikor a 2009. évi CXX. törvény (továbbiakban: a hatályba nem lépett Ptk.) a Családjogi könyvbe beemelte a bejegyzett élettársi kapcsolatot, s az élettársi kapcsolatot. Ezzel a két intézmény "kvázi" a család szintjére emelkedett. Egyben közeli hozzátartozónak minősítette a bejegyzett élettársat (s annak gyermekét, s a szülő bejegyzett élettársát) hozzátartozónak az élettársat (ld. 2009. évi CXX. törvény Hetedik könyv 7:2. §).
A megoldás azonban nem volt előzmény nélküli. Bár az 1959. évi IV. törvény eredeti szövege nem szól az élettársakról, az 1977. évi IV. törvénnyel való módosítás során már beemelték a kapcsolatot a polgári jogi társaság szabályai közé (578/G. §).[11] Ekkor még csak férfi és nő élettársi kapcsolatáról szólt a Ptk., viszont az Alkotmánybíróság 14/1995. (III. 13.) AB határozat alkotmány-ellenesnek minősítette, hogy csak férfi és nő élhet ebben a kapcsolatban. Ezután az 1977. évi IV. tv. 578/G. § mellőzte az élettárs fogalmának meghatározását, viszont a 685/A. § már hozzátartozónak minősíti az élettársakat, akik "két, házasságkötés nélkül közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személyt" jelentenek. (Ezzel de facto élettársi kapcsolat körébe vonta a törvény az azonos nemű élettársakat.)[12] Ekkor még nem indultak nagyobb viták; az élettársi kapcsolatról nem szólt a Ptk. és a Csjt. részletesen, az élettársi kapcsolatot nem törekedtek a család körébe vonni, s az élettársak nem kaptak a házastársakhoz hasonló jogokat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
