https://doi.org/10.59851/mj.72.11.3
Munkámban annak bemutatására törekszem, hogy melyek a jogszabály-értelmezést nehezítő jelenségek. Ismertetem az értelmezés különböző módszereit, a jogi szaknyelv sajátosságait. Hazai és külföldi kutatási eredmények alapján szemléltetem a közérthetőséget befolyásoló tényezőket és az értelmezést elősegítő jogalkotási módszereket. A jelenleg hatályos joganyagból vett példákkal illusztrálom a téves nyelvtani és szerkesztési gyakorlatot.
Kulcsszavak: jogalkotás; értelmezés; közérthetőség
In my work, I try to show what are the phenomena that complicate the interpretation of legislation. I will explain the different methods of interpretation and the peculiarities of legal language. Based on domestic and foreign research results, I illustrate the factors affecting public understanding and the legislative methods that promote interpretation. I will illustrate the incorrect grammar and editing practice with examples taken from the currently effective legislation.
Keywords: legislation; interpretation; comprehensibility
A jogi nyelv bár a természetes nyelv egy változata, nem hétköznapi, nem közönséges nyelv(használat); annak értelmezése a laikusok, de a jogi hivatásrend tagjainak is nehézséget okozhat. A jogi nyelv - mint általában a szaknyelvek - jól definiált terminológiát dolgoz ki. Elsődleges célja, hogy a mesterség képviselőinek egymás közti akadálymentes kommunikációját biztosítsa. A jogi szaknyelvnek azonban ezen túlmenően többletfunkciója is van. Feladata, hogy ne csak a jogi intézményrendszer működtetőinek egymás közötti zavartalan érintkezését tegye lehetővé, hanem magának a jognak a működőképességét is. Ez a jog rugalmasságának biztosítását kívánja meg annak érdekében, hogy korlátozott számú, általánosan és elvontan megfogalmazott szabályai alkalmazhatók legyen számos, a gyakorlatban egymástól különböző esetre. Alkalmasnak kell lennie arra is, hogy a professzionalisták és a laikusok érintkezését, a jog közérthetőségét is megteremtse. Bár a jogi normák elsődleges címzettje a jogalkalmazó, másodlagosan azonban a laikusoknak kell érteniük belőle; megérteniük, hogy ha bizonyos módon cselekszenek, ahhoz a jog milyen következményt rendel.[1]
Vajon a jogi szaknyelv, a jogszabályok értelmezése mindig ilyen problematikus volt? Melyek azok a körülmények, amelyek a közérthetőség ellen hatnak? Milyen szerepet játszanak az értelmezési nehézségekben az egyes szerkesztési és nyelvi sajátosságok? Mennyire hatékonyak a jogalkotói módszerek a jogszabályok tartalmának érthetősége szempontjából? Milyen eszközök állnak a jogalkalmazók rendelkezésére a jogszabályok jelentéstartalmának feltárása során? Melyek azok a nyelvi, szerkesztési elemek, amelyek a jogalkalmazó számára könnyítik vagy éppen nehezítik az értelmezést?
A megalkotott jogszabály érvényesüléséhez elengedhetetlen annak értelmezése az alkalmazás során. Az Alkotmánybíróság következtetése szerint "A Jat. 18. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni. Pusztán az a tény, hogy valamely jogszabályi rendelkezést többféleképpen lehet értelmezni, nem szükségképpen jelenti a Jat. idézett szabályának megsértését. A leggondosabb jogszabályszerkesztés és jogszabály-előkészítés mellett is előfordulhatnak ugyanis a gyakorlatban jogszabály-értelmezési nehézségek, amelyeket általában a jogalkotói vagy jogalkalmazói jogszabály-értelmezés eszközeivel kell felszámolni. Ugyanez az irányadó arra az esetre, ha valamely rendelkezés kétségtelenül nem áll összhangban a Jat. idézett szabályával, de a jogszabály-értelmezés révén gondoskodni lehet a szóban forgó jogszabály helyes alkalmazásáról. Amennyiben tehát egy törvény valamely rendelkezése nem felel meg a Jat. 18. § (2) bekezdésében megfogalmazott követelménynek, ez önmagában véve még nem jelent alkotmányellenességet. Alkotmánysértésnek csak az minősül, ha a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései olyannyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabály-értelmezés már nem elegendő, s a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság sérelmét idézi elő."[2]
Az értelmezés klasszikus, négyes felosztású módszerét Carl Friedrich von Savigny határozta meg. A nyelvtani értelmezés a szavak, a mondatok, a szöveg és a nyelvi kapcsolóelemek általános, a hétköznapi ember által az adott szónak tulajdonított jelentését, valamint a szöveg szakmai jelentését tárja fel. A logikai értelmezés a gondolkodás formális szabályait, logikai törvényszerűségeit használja a szöveg jelentéstartalmának meghatározásához. A rendszertani értelmezés során annak alapján vonható le következtetés a rendelkezés értelmére, hogy az hol helyezkedik el a jogi normák rendszerében, azt milyen rendeltetésű normák veszik körül. A történeti értelmezés révén annak segítségével határozható meg a jogszabály szövegének értelme, hogy mi volt a jogi normát megalkotó törvényhozó célja, a jogalkotó történeti akarata.
- 683/684 -
E módszerekhez csatlakozott Rudolf von Jhering és Philipp Heck munkássága révén egy ötödik elem, a teleologikus értelmezés. Ennek esetén a jogszabály objektív célja, társadalmi rendeltetése alapján határozható meg, hogy az adott normaszöveg mit jelent.
A fenti értelmezési eszközök bővülése folytán alkalmazható még a bírói jog szerinti értelmezés, az egyéb jogalkalmazói értelmezés, a jogtudományi-jogirodalmi értelmezés, az alkotmányos alapjogok alapján történő értelmezés, a nemzetközi egyezmények szerinti értelmezés, az összehasonlító jogi értelmezés, az általános jogelvek fényében történő értelmezés, a szubsztantív (közvetlenül valamely bevett értékre hivatkozó) értelmezés, az egyéb jogrendszer-specifikus értelmezés.[3]
Jogi szövegek esetében a gyakorlat hagyományosan a nyelvtani, logikai, rendszertani, történeti és teleológiai értelmezést alkalmazza.
A hazai jogrendben a jogszövegekre vonatkozó szemantikai szemléletnek pozitív jogi alapja is van. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (1) bekezdése a jogalkotás alapvető követelményeként rögzíti, hogy a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.
A jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet (a továbbiakban: Jszr.) több rendelkezése is e követelményről szól. A 67. § (5) bekezdése előírja, hogy a jogszabályok értelmező rendelkezéseiben a jogi fogalmakat a köznapi jelentéstől alapvetően különböző tartalommal nem lehet értelmezni. A Jszr. 67. § (2) bekezdéséből pedig az következik, hogy a jogszabályban csak akkor kell értelmező rendelkezést alkalmazni, ha a fogalom jelentése eltér a köznyelvi jelentéstől. E szabályok a nyelv konvencionális működésére építenek: a szó köznapi jelentése a közösség számára előre kódolt, ezért kiszámíthatóvá teszi a megértést. Ezek az előírások azonban a hazai jogrendben sem teszik feleslegessé a további értelmezést, hiszen gyakorta éppen a jogszabály köznapi szavainak értelmezése jelent problémát: az adott fordulat a köznapi társalgás kontextusában ugyan egyértelműnek tűnik, de a jogi szövegekben már nem.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
