A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 1990. szeptember 30-án történt hatályba lépése óta is bizonytalanság van a települési, fővárosi, kerületi és megyei önkormányzatok költségvetési szerveinek tulajdonszerzésére vonatkozó jogalanyiságának terjedelmét illetően.
A helyi önkormányzati rendszert szabályozó első törvény csak a volt tanácsok intézményei - amely témánk szempontjából azonosítható a költségvetési szervekkel - kezelésében lévő állami tulajdonú ingatlanokat adta át a helyi önkormányzatok tulajdonába. A költségvetési szervek ingóvagyonáról nem is szólt, holott a tanácsok intézményei nem csak ingatlanokat kezeltek, hanem feladataikat ingóságok (iskolai- és kórházi felszerelések, bútorok, járművek, gépek és berendezések) használatával teljesítették. [A 107. § (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a tanács és szervei, valamint intézményei kezelésében levő állami ingatlanok, erdők, vizek, - kivéve a védett természetvédelmi területeket és a műemlékileg védett épületeket, építményeket, területeket - pénz és értékpapírok, a törvény hatálybalépésének napján e törvény erejénél fogva a helyi önkormányzatok tulajdonába kerülnek.]
Az ingók esetében az 1990. szeptember 1-jén hatályba lépett - az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló - 1991. évi XXXIII. törvény pótolta a hiányt. A törvény 21. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha az érintett önkormányzatok másként nem állapodtak meg, az e törvényben foglalt kivételekkel a tanács intézményének ingó vagyona, e törvény erejénél fogva, a törvény hatálybalépésének napján annak az önkormányzatnak a tulajdonába kerül, amely az intézményt fenntartó tanács jogutódja. A (4) bekezdés írta elő, hogy az ingóvagyon önkormányzati tulajdonba kerülését dokumentálni kell. Eszerint a törvény erejénél fogva önkormányzat tulajdonába került ingó vagyonról leltárt kell készíteni, amelynek hitelességét a főpolgármester, a polgármester, a megyei közgyűlés elnöke aláírásával igazolja. Az önkormányzat tulajdonjogának hitelesítése az említettek által meghatározott egyéb módon is történhet.
Az 1990. évi LXV. törvény ma már nem hatályos vagyoni szabályai sem számoltak a költségvetési szervek tulajdonával. A 78. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzat vagyona a tulajdonából és a helyi önkormányzatot megillető vagyoni értékű jogokból áll, amelyek az önkormányzati célok megvalósítását szolgálják. A 79. § (2) bekezdése értelmében a törzsvagyon körébe tartozó tulajdon vagy forgalomképtelen, vagy korlátozottan forgalomképes: korlátozottan forgalomképesek az intézmények és középületek, továbbá a helyi önkormányzat által meghatározott ingatlanok és ingók.
A tanácsokat felváltó önkormányzati rendszerben a volt tanácsi költségvetési szervek az önkormányzatok költségvetési szerveivé váltak. Az államtól tehát nem az intézmények, hanem a költségvetési szerveket fenntartó önkormányzatok kaptak tulajdont.
A költségvetési szervek működésük során a fenntartó önkormányzat által biztosított forrásokból, de saját bevételükből is beszerzéseket eszközölnek, épületeik területe bővül, új épületrészeket létesítenek. Arról nem találunk egyértelműen szabályt, hogy a már önkormányzati fenntartású költségvetési szervek újonnan beszerzett, vásárolt vagy épített ingatlanai, ingóságai a fenntartó önkormányzat tulajdonát képezik, vagy maguk a költségvetési szervek is lehetnek tulajdonosok. A kérdésre hiába próbálunk választ kapni a költségvetési szervek nyilvánosságra hozott alapító okirataiból. Jelentős számú okirat tanulmányozása alapján mondhatjuk, hogy az alapítói jogot gyakorló önkormányzatok ezt a kérdést megkerülik, s úgy fogalmaznak, hogy a költségvetési szervek működését a nyilvántartásukban lévő vagyon szolgálja, s megjelölik azt a fenntartó önkormányzat tulajdonában lévő ingatlant, melyben a költségvetési szerv el van helyezve. Ebből azonban nem lehet megtudni, hogy az alapítók miként foglalnak állást a költségvetési szerveik tulajdonjogi jogalanyiságáról.
A kérdés feltevése első látásra álproblémának tűnik, mert a Ptk. 36. § (1) bekezdése értelmében a költségvetési szerv jogi személy. A Ptk. 28. § (4) bekezdése szerint "A jogi személy jogképes. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek." A Ptk. 28. § (4) bekezdéséből az következik, hogy az önkormányzati költségvetési szervekre, mint jogi személyekre nézve jogszabálynak kellene - lehetne - kimondania, hogy nem lehetnek tulajdonjog alanyai, ha az volna a jogalkotó szándéka, hogy ne szerezhessenek tulajdont. Ilyen tiltás viszont nincs, amiből következik, hogy ha csak a tiltás hiányát vesszük figyelembe, akkor nincs akadálya, hogy a költségvetési szerv tulajdont szerezzen.
Egyébként szereznek is tulajdont. Az önkormányzati költségvetési szervek eszközöket (tanszereket, iskolapadot, műszert, autót, sepregető gépet stb.) szereznek be, adásvételi vagy szállítási szerződéseket kötnek. A számlák a költségvetési szerv nevére szólnak. Polgári jogi értelemben nyilvánvalóan a költségvetési szerv lesz a tulajdonos, ha a kereskedővel vevőként a költségvetési szerv köt adásvételi szerződést. A Polgármesteri Hivatalok, mint költségvetési szervek az önkormányzati autók forgalmi engedélyébe bejegyzett tulajdonosok. Ami elbizonytalanít, hogy a jogsza-
- 25/26 -
bályok mégis úgy tesznek, mintha a költségvetési szervek minden beszerzése, építkezése kizárólag a fenntartó önkormányzat számára szerezhetne tulajdonjogot.
A központi költségvetési szervek esetében tiszta a helyzet, mert találunk "eltérően rendelkező" jogszabályt. Esetükben törvény határozza meg a tulajdonszerzési képességet, pontosabban annak korlátját. Például a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 11. § (6) bekezdése szerint "A központi költségvetési szerv a működéséhez szükséges, a számviteli törvény szerinti immateriális jószág, tárgyi eszköz (műszaki berendezés, gép, felszerelés stb.), készlet megvásárlására - ingatlan kivételével - adásvételi szerződést köthet. A szerződés megkötésével a dolog az állam tulajdonába, és a tulajdonosi joggyakorló, valamint az adott központi költségvetési szerv között megkötött vagyonkezelési szerződés alapján a központi költségvetési szerv vagyonkezelésébe kerül."
Nem ismert az oka, hogy az önkormányzatok estében ilyen szabály miért nincs. Jól lehet, van azonosság a funkcióikban, de az önkormányzatok költségvetési szerveire a központi költségvetési szervekre irányadó, idézett szabály analógiaként mégsem alkalmazható. Az állam a szervein keresztül fejti ki funkcióit, köztük a költségvetési szervek útján is. Az önkormányzati költségvetési szerv is közfeladatot szolgál, éspedig a közfeladatot ellátó Önkormányzat rendeltetését szolgálja. Ebből a szempontból nincs különbség az állam és a központi költségvetési szerv, valamint Önkormányzat és a költségvetési szerve közötti kapcsolat jellegén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
