https://doi.org/10.59851/mj.72.10.1
A tanulmány a felmondási jog gyakorlásához kapcsolódó főbb elméleti és gyakorlati kérdéseket vizsgálja. Bemutatja a felmondás típusait és joghatásait. Kitér arra a kérdésre is, hogy a szerződés felmondással történő megszűnése esetén a szerződésben rögzített jogok és kötelezettségek milyen mértékben élnek tovább. A szerző külön is vizsgálja azt a kérdést, hogy a felmondási jog átruházható-e. A tanulmány a felmondás mellett azokat az egyéb jognyilatkozatokat is elemzi, amelyek a szerződés megszüntetése nélkül is alkalmasak a követelést esedékessé tenni.
Kulcsszavak: alakító jog; egyoldalú szerződésmegszüntetési jog; hatalmasság; felmondás; fizetési felszólítás; jognyilatkozat hatályosulása; kézbesítési fikció; vis maior
The study examines the main theoretical and practical issues related to the exercise of the right of termination. It presents the types and legal effects of termination. It also addresses the question of the extent to which the rights and obligations set out in the contract continue to apply in the event of termination of the contract. The author also examines the question of whether the right of termination is transferable. In addition to termination, the study also analyzes other legal declarations that are suitable for making payment due without terminating the contract.
Keywords: right of modification; unilateral right of termination; authority; termination; payment reminder; entry into force of legal declaration; deemed delivery; force majeure; vis maior
A felek a szerződésüket kétoldalú megállapodással bármikor megszüntethetik. A szerződés közös megegyezéssel (szerződéssel) történő megszüntetése a felek autonómiája körébe tartozik, ezért ehhez törvényi felhatalmazásra nincs szükség. Ehhez képest a pacta sunt servanda elv alól tett kivétel alapján rendkívülinek, kivételes lehetőségnek kell azt tekinteni, amikor az egyik fél egyoldalú jognyilatkozata szünteti meg a szerződést. Ilyen jogot csak a szerződés vagy - kivételesen - jogszabályi felhatalmazás adhat a félnek.[1]
A szerződés egyoldalú megszüntetésére ugyanúgy kétféleképpen kerülhet sor, mint a szerződéssel történő kétoldalú megszüntetésre. Az egyoldalú megszüntetés is lehet a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleges (ex tunc) hatályú, valamint a jövőre nézve bekövetkező (ex nunc) hatályú. A szerződés visszamenőleges hatályú egyoldalú megszüntetését elállásnak, a jövőbeli hatályú megszüntetését pedig felmondásnak hívjuk.
További lényeges különbség a kétféle egyoldalú szerződésmegszüntetési jog között, hogy amíg elállás esetén - az eredeti állapot természetben történő helyreállítására vonatkozó kötelezettség miatt - meghatározó jelentősége van a szolgáltatás reverzibilis jellegének, addig felmondással bármilyen szerződés megszüntethető.[2] Gyakorlati jelentősége azonban a felmondásnak a hosszabb ideig fennálló, jellemzően tartós jellegű szerződéseknél van.
A felmondás egyoldalú jognyilatkozat. A Ptk. 6:213. § (1) bekezdése alapján a szerződés felmondása esetén a szerződés megszüntetésének a szabályait kell alkalmazni. Ebből következően a felmondás is a jövőre nézve szünteti meg a szerződést. A felmondásra is alkalmazandó Ptk. 6:212. § (2) bekezdése alapján a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni. A szerződés felmondása, vagyis egyoldalú jognyilatkozattal a jövőre nézve történő megszüntetése esetén tehát a felek között elszámolási kötelezettség keletkezik. Az elszámolási kötelezettség ebben az esetben is azt a célt szolgálja, hogy a felek a szerződés megszüntetéséig bekövetkezett vagyonmozgások egyensúlyát helyreállítsák, és egyik fél sem gazdagodjék a másik rovására jogalap nélkül.
Az elszámolási kötelezettségből következik, hogy amíg a felmondás alapján a szerződés nem szűnik meg - rendes felmondás esetén a felmondási idő nem telik el -, addig a felek változatlan tartalommal kötelesek teljesíteni a már felmondott, de még meg nem szűnt szerződést. Bérleti szerződés esetén ez például azt jelenti, hogy a bérlő a bérleti szerződés megszűnéséig terjedő időre is köteles bérleti díjat fizetni.
A felmondás egyoldalú alakító jog (hatalmasság), amely szerződésmegszüntető hatással bír. A felmondás emellett egy címzett jognyilatkozat, amelyre megfelelően alkalmazandók a jognyilatkozatok általános szabályai. A felmondás egyrészt tehát egy alanyi jog, a felmondást magában foglaló nyilatkozat pedig egy jognyilatkozat (akaratnyilatkozat), vagyis egy jogügylet.[3]
A felmondással kapcsolatban is fontos kiemelni a Ptk. 6:9. §-át, amely szerint a jognyilatkozat hatályára, érvény-
- 605/606 -
telenségére és hatálytalanságára - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a szerződés általános szabályait kell megfelelően alkalmazni. Mindezek alapján a felmondást tartalmazó jognyilatkozat hatályosulására is irányadóak a Ptk. 6:5. §-ában foglalt rendelkezések. Ennek alapján a jelenlévők között tett jognyilatkozat nyomban hatályossá válik.[4] A távollévők között tett jognyilatkozat pedig a címzetthez való megérkezéssel válik hatályossá. A felmondás jellemzően távollévők között tett jognyilatkozatnak minősül, amely ennek megfelelően a címzetthez való megérkezéssel hatályosul.
A Ptk. azonban nem határozza meg a "megérkezés" fogalmát. Ez a gyakorlatban a jognyilatkozat másik féllel való közlését jelenti. Szerződéskötésre irányuló jognyilatkozat (ajánlat) esetén feltétel, hogy a másik fél a vele közölt jognyilatkozat tartalmát megismerje. Felmondás esetén azonban ez nem feltétel, vagyis a felmondást tartalmazó jognyilatkozat közlése - és így hatályossá válása - abban az esetben is megállapítható, ha annak a tartalmát a címzett nem ismerte meg.
A Ptk. 6:5. § (2) bekezdésével kapcsolatban következetes a bírói gyakorlat abban, hogy a "nem kereste" postai jelzéssel visszaérkezett írásbeli nyilatkozat akkor tekinthető hatályosnak, ha a címzett önhibájából - aktív vagy passzív magatartásával - hiúsította meg a küldemény átvételét, és így azt, hogy annak tartalmát megismerhesse. A jognyilatkozat megérkezése megállapítható tehát akkor is, ha a nyilatkozatot tartalmazó irat (postai küldemény) átvétele a címzett hibája miatt hiúsult meg úgy, hogy a küldeményről értesítést kapott, de azt nem vette át (BH 2022.42.). Ebből következően a felmondás akkor is közöltnek minősül, ha azért nem jutott az érdekelt fél tudomására, mert az a kézbesítést megakadályozta, vagyis a felmondást tartalmazó irat átvétele az érdekelt fél hibájából hiúsult meg (BH 2011.68.).[5]
Fontos kiemelni, hogy a későbbi jogviták elkerülése érdekében indokolt, hogy a felek szerződésükben (vagy általános szerződési feltételeikben) szabályozzák a másik félnek címzett és neki elküldött, vele közölt, illetve közölni próbált egyoldalú jognyilatkozatok hatályosulására vonatkozó rendelkezéseket. Ez az ún. kézbesítési klauzula mind a magánokiratok, mind pedig a közjegyzői okiratok fontos eleme.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
