Az Országgyűlés 2013. június 21-én fogadta el a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvényt (a továbbiakban: Földforgalmi törvény), 2013. december 2-án pedig a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvényt (a továbbiakban: Fétv.).
Már a törvények előkészítése során folyt vitákban többször fölmerült a leendő törvények, illetve egyes tervezett rendelkezéseik alkotmányosságának a kérdése. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) például a Földforgalmi törvény kihirdetése előtt a köztársasági elnökhöz fordult, jelezve a Földforgalmi törvény alaptörvény-ellenességét, és kérte az aláírás megtagadását. Az államfő azonban időt se nagyon hagyott az ilyen jellegű kérések megfogalmazására, hiszen június 30-án már a Magyar Közlönyben ki is hirdették az általa aláírt törvényt.
Több érdekelt és konkrét jogvitákban eljáró bíróság is az Alkotmánybírósághoz fordult, kezdeményezve a törvények egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének a megállapítását. Mások az Alapvető Jogok Biztosához fordultak, kérve a Földforgalmi törvény utólagos normakontrolljának a kezdeményezését. Így járt el a MOSZ is, de az ombudsman nem tartotta megalapozottnak a kezdeményezést.
Az Alkotmánybíróság kezdetben az alkotmányjogi
- 9/10 -
panaszokat és bírói kezdeményezéseket elutasította, a sikeresen kezdeményezett eljárást pedig megszüntette. Ezt a sorozatot szakította meg a 17/2015. (VI. 5.) AB határozat, amelyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Földforgalmi törvény és a Fétv. egyes rendelkezései alaptörvény-ellenesek, ezért azokat megsemmisítette. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság - a jogorvoslathoz való alapjog érvényesülése érdekében - a helyi földbizottságok eljárásával továbbá a földbizottság állásfoglalása elleni kifogással kapcsolatosan alkotmányos követelményeket állapított meg. A kérdések vitathatóságát jól érzékelteti, hogy a Földforgalmi törvénynek a 17/2015. (VI. 5.) AB határozattal megsemmisített egyes rendelkezéseit pl. a MOSZ ugyanilyen értékeléssel jelezte az Alapvető Jogok Biztosához intézett beadványában, az ombudsman mégsem látta indokoltnak az alkotmányos normakontroll kezdeményezését.
A 18/2016. (X. 20.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a Fétv. egy újabb rendelkezését semmisítette meg, mert azt alaptörvény-ellenesnek találta.
Az alkotmányjogi panaszok és bírói kezdeményezések sokasodásával lehet számolni, mivel a Földforgalmi törvény absztrakt korlátozásait és azok következményeit a földtulajdonosok és használók csak a földdel kapcsolatos ügyletek menetében élik meg a maguk valóságában. A földtulajdonos pl. egészen addig nem érzi magát megkárosítottnak, amíg a földjét maga műveli és eladni sem akarja. Mihelyt ezen változtatni akar, azonnal közvetlenül tapasztalhatja, hogy mit jelent tulajdonjogának és szerződési szabadságának a korlátozása. Az új földforgalmi törvények alaptörvény-ellenessége azonban mégsem az egyes rendelkezések alaptörvény-ellenessége miatt okoz bajt, hanem az ezek eredményeként előálló negatív hatások összegződése okán. Ezek a hatások nem azonnal, hanem fokozatosan, kumulálódva és nem kizárólag a földtulajdonosok és -használók sérelmeként fognak jelentkezni. Leértékelődik a föld és a mezőgazdasági vagyon, csökken a mezőgazdasági termelés és a legális munkahelyek száma, ami pedig a vidék folyamatos és tartós leszakadásával jár együtt. Ez a folyamat bármelyik pillanatban elemi erővel felszínre hozhatja az ezt okozó törvények alkotmányos felülvizsgálatának a követelését.
Az előzőekből is látható, hogy nem tekinthető lezártnak az a kérdés, hogy a 2013-ban megalkotott új földforgalmi szabályok alaptörvény-ellenesek-e? A továbbra is fennálló alkotmányossági aggályok továbbá a Földforgalmi törvény kapcsán Magyarország ellen folyó kötelezettségszegési eljárás által felvetődő kérdések okán is van értelme tehát polemizálni az ügyben.
A földforgalmi törvények alaptörvény-ellenességére vonatkozó panaszok és kezdeményezések alapvetően a tulajdonjognak, az egyenjogúságnak és a vállalkozás szabadságának alkotmányos védelme körébe tartozó érveken nyugodtak. Ezt a hagyományosnak tekinthető megközelítést kívánom egy olyan aspektussal kiegészíteni, ami - bár felmerült - de nem kapott érdemi szerepet az eddigi eljárásokban. Felvetésem lényege: a földforgalmi törvények számos rendelkezése ellentétes az Alaptörvény P) cikkével, vagyis éppen azzal az alaptörvényi rendelkezéssel, ami e törvények megalkotásának és tartalmának egyedüli forrása.
Magyarország Alaptörvénye P) cikke a következőket mondja ki:
"(1) A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.
(2) A termőföld és az erdők tulajdonjogának megszerzése, valamint hasznosítása (1) bekezdés szerinti célok eléréséhez szükséges korlátait és feltételeit, valamint az integrált mezőgazdasági termelésszervezésre és a családi gazdaságokra, továbbá más mezőgazdasági üzemekre vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg."
A Földforgalmi törvény 71. § szerint a törvény az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdése alapján sarkalatosnak minősül. A 71. § azt állítja tehát, hogy a termőföld és az erdő védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése érdekében a tulajdonjog megszerzése és a használat kérdéseiben szükségesek mindazok a korlátozások, amit a Földforgalmi törvény ír. Cikkemmel azt próbálom bemutatni, hogy a Földforgalmi törvény számos rendelkezésének egyáltalán nem indoka és nem is célja a termőföld és az erdő védelme, sem azok fenntartása sem pedig a jövő nemzedékek számára való megőrzése. Sarkalatossá minősítésük tehát az Alaptörvény P) cikk (2) bekezdésének megsértését jelenti! Azt is igyekszem bemutatni, hogy bizonyos földforgalmi szabályok nemhogy a termőföld védelmét nem szolgálják, hanem e védelem törvények által biztosított szintjét csökkentik és a védelem eredményességét veszélyeztetik. Ez pedig az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésének súlyos megsértése!
Mit véd az Alaptörvény, és e védelemhez - az e célok eléréséhez szükséges korlátok és feltételek megállapításával - miként járul hozzá a Földforgalmi törvény?
Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése a termőföld és az erdők védelmét, fenntartását és a jövő nemzedékek számára való megőrzését nevezi meg olyan célokként, amelyek mindenki számára kötelező erővel bírnak. Ha eltekintünk a környezetvédelmi, honvédelmi és birtokvédelmi összefüggésektől, akkor ez az alkotmányos kötelezettség azt jelenti, hogy a termőföld maradjon termőföld, az erdő pedig erdő. Az e célokkal kapcsolatos kötelezettségeket és azok tartalmát hatályos törvények szabályozzák:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
