Az elmúlt fél évszázad nemzetközi gazdasági kapcsolatainak egyik sajátos jellemvonása a külföldi tőkeberuházások folyamatosan erősödő szerepe. Míg korábban a kereskedelmi és egyéb licencia jellegű szerződések jelentették a külgazdasági kapcsolatok legnagyobb szeletét, addig a második világháborútól kezdődően az aktív idegen tőkeberuházások fokozatosan átvették ezt a szerepet tevékenységükkel megsokszorozva a nemzetközi kereskedelem volumenét.[1] A tőkekihelyezések volumenének emelkedése összhangban áll az ENSZ Közgyűlésén 1986-ban elfogadott fejlődéshez való jogról szóló nyilatkozattal.[2] A nyilatkozat értelmében a gazdasági fejlődés feltételeinek elősegítése elsősorban az államok felelőssége, amelyet többek között nemzetközi fejlesztési politikák elfogadásával és a gazdasági fejlődést biztosító beruházásvédelem garantálásával valósítanak meg. Emellett a tervutasításos gazdasági modellek 1989-ben kezdődő összeomlása valódi alternatíva nélkül hagyta az aktív tőkeberuházások szabadságát képviselő nemzetközi gazdasági kapcsolatokat.[3] Az idegen tőkeberuházások volumenének megnövekedésével egyidejűleg épült ki a külföldi beruházások nemzetközi jogi védelmének mind anyagi jogi, mind pedig vitarendezési szabályrendszere.[4] Emellett az idegen tőkemozgások szabadságát elfogadó országok számának megnövekedésével a jogi garanciák köre is fokozatos bővülésnek indult.[5] Az idegen tőkeberuházásokat védő jogintézmények alapvetően kettős célt követnek: egyfelől kiszámítható jogszabályi garanciákon és a fogadó államtól független vitarendezési fórumokon keresztül veszik elejét a fogadó állam tisztességtelen közhatalmi intézkedéseinek és egyúttal csökkentik a beruházók ebből fakadó kockázatait, másfelől pedig további idegen aktív tőkeberuházásokat ösztönöznek.[6] A nemzetközi gazdasági kapcsolatok keretei között működő aktív tőkemozgások élénkülése kétségtelenül elengedhetetlen a gazdasági és társadalmi fejlődéshez vagyis az életminőség javulásához.[7] Ugyanakkor az elmúlt fél évszázadban nemcsak a tőkemozgások, hanem sok esetben a velük együtt járó olyan környezetvédelmi aggályok is államhatárokon átnyúló jelleget öltöttek és öltenek, amelyeknek a nemzetközi jog egyre nagyobb szeletét szabályozza.[8] A környezetvédelem nemzetközi jogi standardjainak bővülésével ezért óhatatlan az olyan nemzetközi jogviták számának növekedése, amelyekben a beruházások védelme és a környezetvédelem joga, valamint a fenntartható fejlődés elvéből fakadó követelmények elválaszthatatlanul összefonódva együttesen vannak jelen. A nemzetközi jog e két gyorsan növekedő területének szoros kapcsolatát mutatja az 1992-ben a környezetről és fejlődésről elfogadott riói nyilatkozat 3. Cikke, amely szerint fejlődéshez való jogot a jövő generációk fejlődési és környezeti szükségleteire tekintettel kell teljesíteni.[9] Mindezt erősíti a beruházások garanciáinak bővüléséből fakadó nemzetközi jogviták számának növekedése is[10], hiszen e jogviták jelentős hányada környezetvédelmi gyökerű standardok érvényesítéséből bontakozik ki.
Mikor jelentek meg a környezetvédelem egyes kérdései a beruházások védelmének jogában? A környezetvédelem mely nemzetközi jogi követelményeivel fonódnak legszorosabban össze a beruházások nemzetközi védelmének jogával? Egymást támogató, avagy egymással konkuráló, esetleg egymással ellentétes érdekeket jelenít meg a nemzetközi jog e két feltörekvő szabályrendszere? Milyen álláspontot alakítottak ki a nemzetközi beruházások védelmének fórumrendszerei a környezetvédelmi kérdésekről? Milyen jelentőségre tehetnek szert a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés nemzetközi jogi mércéi és követelményei a beruházások védelmének jogvitái során? Melyek lehetnek integrált szabályalkotásuknak és alkalmazásuknak lehetséges útjai a jövőben? A tanulmány a nemzetközi jog ezen időszerű kérdéseire keresi a választ, mialatt igyekszik feltárni a nemzetközi beruházások környezetvédelmi dilemmáinak lényegét. A tanulmány ugyanakkor nem vizsgálja azokat a beruházásokat, amelyek eleve a fogadó állam jogát, így ezek között környezetvédelmi szabályait megsértve kezdik meg üzleti működésüket.[11]
A tanulmány ennek megfelelően elsőként rövid áttekintést nyújt a környezetvédelem azon nemzetközi jogi mércéiből fakadó követelményeiről, amelyek relevánsak a nemzetközi tőkemozgásokat védő szabályok megalkotásához, illetve később értelmezéséhez (I). Ezt követően a tanulmány azokat a nemzetközi beruházásvédelmi jogvitákban kialakított álláspontokat értékeli és elemzi, amelyekben környezetvédelmi vagy a fenntartható fejlődésből fakadó kérdések vannak jelen (II). A tanulmány végül felvázolja a nemzetközi jog e két területének jelenkori összefüggéseit és integrált alkalmazásuknak lehetséges jövőbeli perspektíváit (III).
A tanulmány elsődleges célja, hogy átfogó képet vázoljon a nemzetközi jog e két feltörekvő területének metszéspontjairól, jelenlegi kapcsolatáról, valamint in-
- 8/9 -
tegrációjuk lehetséges jövőbeni útjairól. A tanulmány így kíván hozzájárulni a beruházások nemzetközi védelmének jogát övező környezetvédelmi dilemmákról folytatott közéleti párbeszéd rendszerezéséhez.
A beruházások védelmét korlátozó környezetvédelmi követelmények jellegének megítélése során számos szerző különböztet normatív és legitimációs karakterű konfliktus között. Olvasatuk szerint míg a normatív jellegű konfliktusok során a környezet védelmének valamely pontosan meghatározott nemzetközi jogból fakadó szabálya korlátozza a beruházások védelmének klauzuláit, addig a legitimációs konfliktus során a nemzetközi környezetvédelmi jog általánosabb elveiből és céljaiból fakad a beruházok védelmének korlátozása.[12] Ez a különbségtétel esetenként nagyon vékony határvonalat jelenthet, ugyanakkor ez a határvonal mégis jelentős marad, mert a normatív konfliktus nemzetközi jogi szabályok, illetve részterületek ellentétét, míg a legitimációs konfliktus a beruházások nemzetközi védelmének és sokszor a nemzetközi jogon alapuló belső politikák, illetve szabályozási törekvések összetettebb konfliktusát jelenti.
Az üzleti tevékenység elé mércét állító és így a beruházások védelme során jelentősebb szerephez a következő nemzetközi jogi szabályok jutnak.
1. Egy-egy külföldi beruházás megkezdésekor kulcsfontosságú nemzetközi jogi jogforrás az ENSZ keretében megalkotott, az országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezmény (a továbbiakban: espooi egyezmény).[13] Az espooi egyezmény rendelkezik a környezeti hatásvizsgálatról,[14] mely egy olyan tudományos megfontolásokon alapuló eljárás, amely a még engedélyezés előtt álló, valamint a már engedélyezett[15] üzlet működése során képes mérni egy meghatározott tevékenység, projekt vagy anyag[16] ökológiai kockázatait és emellett lehetőséget kínál mind a tevékenység helyszínén tartózkodó, mind pedig a tevékenységgel érintett lakosság információhoz jutására, döntéshozatali részvételére, valamint bírósághoz fordulásának jogára. A környezeti hatásvizsgálat funkciója, hogy felmérje és csökkentse egy vállalkozás környezetre gyakorolt káros hatásait.[17] Ehhez pedig szorosan kapcsolódik a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény (a továbbiakban: aarhusi egyezmény)[18], amely jelentős jogosítványokat biztosít a környezeti információhoz való hozzáférés, valamint a környezeti döntésekben való részvétel tekintetében. A környezeti hatásvizsgálat intézménye érintheti a beruházások nemzetközi védelmének egyes klauzuláit is, nevezetesen alááshatja a beruházó beruházási döntés meghozatalának pillanatában fennálló várakozásait, amely akár az ellentételezés nélküli közvetett kisajátítás tilalmába, akár a fair és méltányos bánásmód klauzulája által megkívánt minimális követelményrendszerbe ütközhet. Kiváltképpen akkor, ha a környezetvédelmi hatásvizsgálat olyan eredményre jut, hogy az adott beruházás nem felel meg az alapvető környezetvédelmi sztenderdeknek és működése további, a beruházóra nézve költségesebb technológiai feltételek teljesítésétől függ.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
