a) A munkavállalót a munkaviszonyban töltött jogszerző ideje alapján naptári évenként rendes szabadság illeti meg. Általában nem jogszerző idő a munkaviszonyban töltött olyan idő, amely alatt a munkavállaló nem részesült munkadíjazásban, kivéve a keresőképtelenség idejét és az ezzel egy tekintet alá vonható eseteket, továbbá azt a legkisebb időt, amelyre fél napot elérő szabadság sem jár (a legrövidebb szabadságra jogosultság esetén mintegy 10 napi munkaviszonyban töltött idő). Ebből következően a fél napot elérő töredékszabadságot felfelé kerekítve kell számításba venni.
b) A szabadságot minden munkaviszonyban - akár egymást követően, akár egyidejűleg álltak fenn, akár teljes, akár részmunkaidőre szólt - külön-külön kell kiszámítani, kiadni, illetve elszámolni. Ha a munkaviszony nem az egész évben állt fenn, vagy annak idejére nem jogszerző idő is esett, arányosan csökkentett szabadság jár annak figyelembevételével, hogy a munkáltatónál a naptári évben munkaviszonyban töltött jogszerző idő az év összes naptári napjainak milyen hányadát teszi ki. Ha például a munkaviszony július 16-ától november 30-ig állt fenn és éves szabadságként 30 munkanap járna, 365:30-138:× = alapon 11.34, vagyis 11 munkanap jár.
c) Az évi rendes szabadság a mindenkit megillető alapszabadságból áll. Ehhez meghatározott esetekben (fiatal munkavállaló, 16 évesnél fiatalabb gyermeket egyedül nevelő, illetve a gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló szülő, vak munkavállaló, ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen stb. dolgozó, illetve kollektív szerződésben arra jogosult munkavállaló) pótszabadság járul.
d) Az alapszabadság kiadása a munkaviszony első három hónapjában nem igényelhető. Ez összhangban áll a 93/104/EK irányelv 7. cikk (1) bekezdésének azon rendelkezésével, hogy a szabadság-igény keletkezése foglalkoztatási idő minimumához nem köthető, de a szabadságra való jogosultság és a megadás feltételei megállapíthatók.
e) A minden munkavállalót megillető alapszabadság egynegyedének igénybevételi idejét - a d) pont keretei között - a munkavállaló jogosult megállapítani, ha ezt a kezdő időpont előtt tizenöt nappal bejelenti a munkáltatónak.
f) Egyébként a rendes szabadság a tárgyévben történő kiadása felől a munkáltató határoz. Azt a tárgyévet követően kell kiadni:
- kivételesen fontos gazdasági érdek esetén a tárgyévet követő félévben,
- kollektív szerződés rendelkezése alapján a tárgyévet követő évben,
- a munkavállaló betegsége esetén pedig az akadály megszűnésétől számított harminc napon belül. A szabadság kiadása iránti igény az esedékességtől számított három éven belül - félbeszakadás, illetve nyugvás hiányában - elévül.
g) Az évi rendes szabadságot lehetőleg egy vagy két részletben kell kiadni, illetve igénybe venni. Ettől megállapodással lehet eltérni.
h) A rendes szabadságot az annak idejére a munkaidő-beosztás szerint eső munkanapokra kell kiadni, vagyis általános munkaidő-beosztás esetén egy hét szabadság öt munkanap igénybevételével jár.
i) Heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot, vagyis heti négy munkanapos munkaidő-beosztásnál egy heti szabadság igénybevétele nem négy, hanem öt munkanapi szabadság igénybevételével jár.
j) Az előző pontban foglaltakat megfelelően alkalmazni kell heti hat munkanapos munkaidő-beosztás esetében is. Minthogy a rendes szabadság napjainak száma a heti ötnapos munkahét alapulvételével van megállapítva, heti hat munkanapos héten történő szabadságolás csak öt munkanappal csökkenti a rendes szabadság-jogosultság napjait.
k) Ha a munkavállalót lehívással foglalkoztatják, illetve ha egyéb okból nem állapítható meg, hogy szabadságának idejére a rendszertelen foglalkoztatás miatt hány munkanap esne, a gyakorlatban abból indulnak ki, hogy a teljes munkaidővel foglalkoztatott munkavállaló maximális 30 munkanapi alapszabadsága általában az évi munkanapok mintegy 12%-át teszi ki, tehát ilyen arányos időre mentesül a munkavégzés alól és részesül díjazásban a munkavállaló. Ha az ilyen munkavállaló részletekben veszi igénybe a szabadságát, a gyakorlatban úgy járnak el, hogy a munkavállaló három naptári hétre eső munkanapjainak számát osztják tizenöttel és az eredménnyel megszorozzák a munkavállalónak az ötnapos munkahét szerint járó szabadságnapjait és ebből adják ki a munkavállaló által ténylegesen igénybe vehető munkanapokat.
Ilyen helyzet előadódhat rendszeres munkaidő-beosztás, de egyenlőtlen napi munkaidő esetén is. Ilyenkor is szabadság címén történő egy munkanapi munkavégzés alóli mentesüléshez egy napi szabadság igénybevétele szükséges (BAG AP 1. számú határozata a TVG § 1 Blumenbinder), és eltérő jogszabály hiányában nincs lehetőség az átlagosnál hosszabb munkaidejű munkanapnak a szabadság számítása szempontjából történő megkülönböztetéséhez és az átlagosnál hosszabb munkaidejű naptári napnak egyet meghaladó értéken történő számbavételéhez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
