A recenzió elkészítésének időszakában már lezárult az új Magánjogi Kódex-tervezetünk társadalmi vitája, és bízom abban, hogy a személyiség jogvédelmének új eszköze, a sérelemdíj változtatás nélkül válik részévé az elfogadandó sarkalatos törvénynek. A szerzőnek a személyiségi jogok hazai magánjogi elméletének szétziláltságára vonatkozó aggályában magam is osztozom, sőt, visszatekintve a közelmúlt jogszabály-módosításaira, ezt általános szinten is megfogalmazhatjuk. A hatályos Polgári Törvénykönyvbe olyan szabályokat illesztettek bele, 2/3-os többség híján, melyek más alkotmányos törvénybe valóak. Jelenleg pedig a parlament nagyszámú, rövid idő alatt megfogalmazott, dogmatikailag nem kiérlelt, a többi szabályhoz koherensen nem mindig illeszkedő törvényeket fogad el. A Kódex esetében azonban ilyen kapkodó alkotásról nem beszélhetünk, hiszen 1998 óta tudományos műhelyekben folyik az előkészítő munka elméleti és gyakorlati szakemberek közreműködésével. Ez garanciát nyújt arra is, hogy az egyes jogintézményekhez, így a személyiség védelmének eszközeihez kapcsolódó magánjogi elméletek koherenciája beépüljön a normaszövegbe.
Az elméleti szétzilálódást nemcsak a belső jogalkotás generálja, erőteljes hatások érik a személyhez fűződő jogok rendszerét a nemzetközi jog irányából is.[1] Különböző nemzetközi egyezményekhez való csatlakozásunk a fejlett polgári demokráciák közös jogának nyitott széles kaput. Az univerzális és regionális egyezmények egész listáját adják az alapvető emberi jogoknak, melyek legnagyobb része az Alkotmányba, jelenleg az Alaptörvénybe beemelésre kerültek. Az ún. első generációs jogok és szabadságok a Polgári Törvénykönyvben nevesítésre kerültek. A jogalkotás mellőzte a taxatív felsorolást, hogy védelemben részesülhessenek azok a jogok is, melyek a változás-fejlődés eredményeképpen elérik a jogvédelem magas szintjét. A szabályozás módja azonban a XX. század első felének kódextervezeteiben és a tudományos munkájában gyökerezik, melyet Székely László könyve igen érzékletesen tár elénk.
Az alapvető emberi jogok közül azonban egyesek más jogág törvényeiben öltöttek személyiségi jogi köntöst[2], mások pedig nem léptek túl[3] az alkotmány szövegén. Félő, hogy ez a hatás a nemzeti gyökerek, a belső jogfejlődés vizsgálatáról a nemzetközi tendenciák irányába tereli nemcsak a jogalkotók, de a jogalkalmazók tekintetét is.
A szerzőt az a cél vezette 2009-ben, hogy a személyiségi jogok magánjog-bölcseleti elméletének hagyományaira és azok újbóli felépítésére irányítsa a figyelmet. A már említett aggályok mellett ugyanis számot kell vetni azzal a ténnyel, hogy a szocialista állam sokáig nem ismerte el a személyhez fűződő jogok sérelme esetére a reparációt biztosító nem vagyoni kártérítést, csak 1977-től[4] és erőteljesen korlátozott módon került bevezetésre. A korszakra jellemző, hogy egyrészt vagyoni szerkezetű jogviszonyként kezelte a személyhez fűződő jogokat, másrészről - a marxista filozófiából eredően - a közösség primátusára helyezte a hangsúlyt.[5] A polgári értékrend tagadása a pozitív eredmények tagadását is jelentette, a személyiség polgári jogi védelme a deklarációban és a hatásosságot nélkülöző objektív szankcióban merült ki. A rendszerváltást követő jogállamiság és jogbiztonság megteremtése során a személyiség jogvédelme továbbra is mostoha gyermek maradt.
Székely László 1958. március 15. napján született Budapesten. 1982-ben Cum laude minősítéssel végezte el az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát, azóta folyamatosan a Polgári Jogi Tanszék oktatója, előbb mint tudományos ösztöndíjas, majd tanársegéd, jelenleg adjunktus. 1990-től tagja az egyetem jogi kara tanácsának, két cikluson keresztül az Egyetemi Tanácsnak volt tagja.
Az alapítástól, 1996-tól a Győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán ugyanilyen feladatokat lát el, mindkét helyen teljes körűen. Alternatív előadásokat a sajtó- és médiajog, illetőleg a személyhez fűződő jogok tárgykörében tart.
Az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében a jogi szakokleveles mérnök és közgazdász képzés keretében oktatta a polgári jogot. A képzés jelenleg gazdasági szakemberek részére folyik, melynek Székely László a felelős oktatója. Tagja az Intézet Jogi Továbbképző Tanácsának, és 2008 óta az intézet igazgatója.
1982-1985 között, oktatói feladatai mellett, bírósági fogalmazó volt, 1986-ban kiváló minősítéssel tette le a bírói szakvizsgát, közben 1984-ben sikeresen diplomázott a Strasbourgi Egyetem Nemzetközi Összehasonlító Jogi Szemináriumán, majd 1987-ben a kaliforniai McGeorge Egyetem európai kurzusán Salzburgban és Bécsben.
Közel húsz éve tanára a MUOSZ Bálint György Újságíró Akadémiájának és a MUOSZ Sajtójogi Bizottságának. 1992-től a Szerzői Jogi Szakértői Testület tagja, ugyancsak tagja volt évekig az ORTT Panaszbizottságának. 1998 és 2002 között a Hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének végrehajtása érdekében szükséges kormányzati feladatok koordinálásáért felelős kormány-
- 59/60 -
biztos volt, és hazánkat képviselte a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt a Szlovákia elleni perben.
1995-ben az egyetem Trefort Ágoston emlékéremmel tüntette ki, 2012. március 15-e alkalmából a Polgári Törvénykönyv kodifikációs munkálatainak koordinálásáért felelős miniszteri biztosként Deák Ferenc-díjat vehetett át három évtizedes elhivatott oktatói munkássága, valamint az új Polgári Törvénykönyv előkészítésében való fáradhatatlan tevékenysége elismeréséül.[6]
Tudományos munkássága érdekes képet mutat: a tudás átadásában él és létezik, diákjai az internetes felmérésen 4,5 fölötti értékelést adtak róla minden kérdésnél. Jómagam is megtapasztalhattam joghallgatóként azt a lelkesedést és mérhetetlen türelmet, amellyel a polgári jogviszony absztraktságát értette meg velünk. Ám nem termékeny szerző: öt önálló műve[7] jelent meg és társszerzője "A személyi jog vázlata" című könyvnek[8]. Cikkeit hosszas kutatás után kevés számban leltem fel[9]. Az ELTE Jogi Karának honlapján lévő bibliográfia az egyetem társadalomtudományi karán működő névrokonának szerzeményeit tartalmazza. Szerénysége önvallomásán is átsüt: tanár akart lenni.
Jogalkalmazóként magam is megélem a személyhez fűződő jogok védelmének változását, a jogbölcseleti alapok hézagjait. Konkrét ügyben a jogalkalmazónak vizsgálnia kell, hogy a tanúsított magatartás sérti-e a személyiséget, eléri-e a tilalmazott szintet? De hol a határ? Mi fér bele az elvont erkölcsi-társadalmi értékrendbe, melyet senki sem határoz meg adekvát módon. Ha az abszolút szerkezetű jog sérelme bekövetkezett, akkor ez önmagában megalapozza-e a nem vagyoni kártérítést, vagy többlettényállás szükséges ahhoz, hogy egy minimális mértékű kompenzálást megállapítson a bíróság? Az értékelés szempontjai még 20 évvel a rendszerváltás után is szubjektívek. Egy-egy irányvonal konkurál egymással, amely helyzet a jogbiztonságot gyengíti. Ezért osztom a Szerző felfogását, miszerint történetiségében, keletkezésében is vizsgáljuk meg a személyiség jogait és magánjogi védelmének eszközeit.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
