A gyermekvédelmi intézkedéseket illetően az első válaszra váró kérdés az volt, hogy azok a "polgári ügyek" fogalmába és ezáltal a 2201/2003/EK rendelet[2] hatálya alá tartoznak-e, így alkalmazhatóak-e rájuk a rendeletnek a határozatok elismerésére és végrehajtásra vonatkozó - gyors eljárást és hatékonyságot biztosító - szabályai. A C-435/06.[3], C-523/07.[4] és C-92/12. PPU[5] számú ügyekben a Bíróság úgy foglalt állást, hogy a rendelet célja, és minden gyermek számára az egyenlőség biztosítása akkor valósulhat meg, ha a szülői felelősség területén hozott valamennyi határozat a rendelet hatálya alá tartozik. A "polgári ügyek" fogalmát ezért úgy kell értelmezni, hogy az magában foglal akár olyan intézkedéseket is, amelyek valamely tagállam jogában a közjog hatálya alá tartoznak, és kiterjed a gyermekek védelmére vonatkozó intézkedésekre, így a gyermek állami gondozásba vételét és nevelőszülőknél való elhelyezését vagy bentlakásos intézményi gondozásba vételét elrendelő határozatokra is.
A C-523/07. számú ügyben[6] a fenti rendelet 20. cikke alapján hozható ideiglenes intézkedések - az adott ügyben állami gondozásba vétel - elrendelésének feltételei, valamint a joghatóság hiányának megállapítása esetén követendő eljárás merült fel kérdésként. Az ideiglenes intézkedések tekintetében a Bíróság rögzítette, hogy ezek olyan gyermekek vonatkozásában alkalmazhatók, akiknek a szokásos tartózkodási helye valamelyik tagállamban van, de ideiglenes vagy alkalmi jelleggel egy másik tagállamban tartózkodnak, és érdekeiket, így egészségüket és fejlődésüket súlyosan veszélyeztető helyzetben vannak, ami védelmi intézkedések azonnali elfogadását teszi indokolttá. Az intézkedéseket és végrehajtásuk eljárásjogi feltételeit a gyermek alapvető érdekeire tekintettel a nemzeti jogalkotónak kell meghatároznia. Mivel az ideiglenes intézkedések átmeneti jellegűek, a gyermek testi, lelki és szellemi fejlődéséhez kapcsolódó körülmények szükségessé tehetik, hogy a joghatósággal rendelkező bíróság mielőbb végleges hatályú intézkedéseket fogadjon el, ezért a gyermek alapvető érdekeinek védelme megkövetelheti, hogy az ideiglenes intézkedést elrendelő nemzeti bíróság tájékoztassa az intézkedésről a másik tagállam joghatósággal rendelkező bíróságát. Ami a joghatóság hiányának megállapítása esetén követendő eljárást illeti, a Bíróság kifejtette, hogy a rendelet ugyan nem rendelkezik arról, hogy ilyen esetben az ügyet egy másik tagállam bíróságához kell áttenni, azonban amennyiben a gyermek érdekeinek védelme megköveteli, a joghatósága hiányát megállapító bíróságnak tájékoztatnia kell erről a joghatósággal rendelkező bíróságot.
A C-92/12. PPU számú ügy egy sérülékeny és különleges felügyeletre szoruló gyermeket érintett, akit a szakemberek szerint saját védelme érdekében bentlakásos intézményi gondozásba kellett helyezni, azonban a gyermek állampolgársága és szokásos tartózkodási helye szerinti Írországban egyetlen intézmény sem felelt meg a gyermek szükségleteinek. A gyermekvédelmi hatóság kérelmére ezért a Bíróság ideiglenes intézkedéssel elrendelte a gyermek angliai intézményben történő elhelyezését - amit a gyermek ellenzett -, és a végzés alapján a gyermeket át is szállították az intézménybe. Az ügyben felmerült egyik kérdés az volt, szükséges-e a határozat végrehajthatóvá nyilvánítása Angliában. A Bíróság rámutatott, hogy a bentlakásos intézményi gondozásba helyezést elrendelő határozat a Charta szerint mindenkit, így a kiskorúakat is megillető szabadsághoz való alapjogot érinti, kényszerrel történő végrehajtása pedig feltételezi, hogy a határozatot végrehajthatóvá nyilvánították. A különös sürgősség önmagában nem járhat azzal, hogy más tagállamban végrehajtási intézkedések alapíthatók olyan határozatra, amelynek végrehajthatósága még nem elismert. A rendelet értelmezésekor ugyanakkor figyelembe kell venni a gyermek mindenek felett álló érdekét, ami kivételesen sürgős esetben rugalmas megoldást követelhet a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás során. A Bíróság szerint ezért ilyen esetben a megkeresett tagál-
- 38/39 -
lam bíróságának a végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelemről különös gyorsasággal kell döntenie, és a határozat ellen benyújtott jogorvoslat nem bírhat felfüggesztő hatállyal.
A fentiek szerint a gyermekek érdekeinek az eljárási szabályok értelmezése és alkalmazása során is jelentőséget tulajdonított a Bíróság: azok megkövetelhetnek a bíróságoktól a jogszabályban elő nem írt intézkedést - a joghatóság hiányának megállapítása esetén a joghatósággal rendelkező tagállam bíróságának értesítését -, illetve az általános szabályoktól való eltérést - a jogorvoslat felfüggesztő hatályának kizárását - is.
Természetesen a családjog területére tartozó, ezen belül is leginkább a gyermekek jogellenes elvitelével kapcsolatos ügyekben foglalkozott legtöbbször a Bíróság a gyermekek jogaival.
A C-195/08. PPU. számú[7], gyermek jogellenes elviteléhez kapcsolódó ügyben hozott döntése során a Bíróság a 2201/2003/EK rendelet célját, a gyermek haladéktalan visszavitelének biztosítását tartotta szem előtt. A főtanácsnok indítványában hangsúlyozta, hogy a gyermek érdekének minden körülmények között érvényesülnie kell, a gyermekek jogellenes elvitelére vonatkozó Hágai Egyezmény[8], illetve a rendelet pedig azon az elven alapul, hogy a gyermek jogellenes elvitele esetén a gyermek érdeke - meghatározott kivételekkel - mindig a visszavitelét követeli meg, mivel a gyermek semmilyen érdeke nem indokolhatja azt, hogy őt a szülő egyik tagállamból a másikba vigye olyan bíróság keresése érdekében, amely feltételezése szerint hajlandó igazat adni számára.
A C-403/09. PPU. számú ügy tényállása szerint a szlovén anya és az olasz apa közötti perben az olasz bíróság a tíz éves lánygyermek feletti szülői felügyeletet az apa számára biztosította, és elrendelte a gyermek gyermekotthonban történő ideiglenes elhelyezését. Az anya a gyermekkel Szlovéniába távozott, így megindult az olasz határozat végrehajtása iránti eljárás, amit azonban a szlovén bíróság felfüggesztett, és az anya kérelmére a gyermeket az anya ideiglenes felügyelete alá helyezte, hivatkozva a körülmények megváltozására - a gyermek beilleszkedésére -, és a gyermek érdekére, miszerint a gyermekotthonban történő erőszakos elhelyezés traumát okozna számára. Az ügyben az volt a kérdés, hogy a szlovén bíróság rendelkezik-e joghatósággal ideiglenes intézkedés hozatalára akkor, ha az ügy érdemében joghatósággal rendelkező másik tagállami bíróság már hozott Szlovéniában végrehajthatóvá nyilvánított védelmi intézkedést, és ha igen, úgy módosíthatja-e a másik tagállam bíróságának intézkedését. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a 2201/2003/EK rendelet 20. cikke alapján ideiglenes intézkedés hozatalára csak sürgős helyzetben kerülhet sor, a sürgősség megállapítására azonban a szlovén bíróság által megjelölt körülmények nem adnak alapot: ha ugyanis egy fokozatos folyamatból eredő körülményváltozás - mint a gyermek új környezetbe való beilleszkedése - elegendő lenne ahhoz, hogy az ügy érdemében joghatósággal nem rendelkező bíróság a joghatósággal rendelkező bíróság intézkedését megváltoztató ideiglenes intézkedést hozhasson, az arra vezetne, hogy a joghatósággal rendelkező bíróság határozatának lassú végrehajtása során kialakuló körülmények lehetővé tennék a határozat végrehajtásának megakadályozását. Az ítélet szerint továbbá ideiglenes intézkedések akkor hozhatók, ha azok az eljáró bíróság szerinti tagállam területén található személyekre vonatkoznak, a szülői felelősségre vonatkozó ideiglenes intézkedés pedig nemcsak a gyermekre, hanem azon szülőre is vonatkozik, akinek a részére a felügyeletet az intézkedés biztosítja, illetve akitől azt megvonja. Miután pedig az adott ügyben az apa egy másik tagállamban tartózkodik, ez a körülmény is kizárja ideiglenes intézkedés hozatalát.[9] Mindebből következően tehát a körülmények változása esetén az ügy érdemében eljáró bíróságtól kérhető a korábbi ideiglenes intézkedés megváltoztatása, illetőleg új intézkedés hozatala. A Bíróság kifejtette továbbá, hogy a gyermek Chartában is elismert alapvető joga a mindkét szülőjével való rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolattartás, aminek tiszteletben tartása összeolvad a gyermek mindenek felett álló érdekével. A gyermek jogellenes elvitele általában megfosztja a gyermeket a másik szülővel való kapcsolattartás lehetőségétől, ezért a rendelet 20. cikke nem szolgálhat eszközül a gyermeket jogellenesen elvivő szülő részére a saját jogellenes magatartásával előidézett helyzet meghosszabbítására, illetve nem legitimálhatja e magatartás következményeit. Ugyanakkor a Charta szerint is el lehet térni a gyermek kapcsolattartáshoz fűződő alapvető jogától, ha ez az alapvető érdek a gyermek más érdekével ellentétes, feltéve, hogy az nagyobb fontossággal bír. A joghatósággal rendelkező bíróságnak ezért eljárása során a gyermek összes érdekének kiegyensúlyozott és méltányos, a gyermek személyére és környezetére vonatkozó objektív megfontolásokon alapuló értékelését kell elvégeznie.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
