Az új Btk. Különös Részének előkészítésekor a jogalkotó nyomatékos figyelmet szentelt az egyes törvényi tényállások kapcsán kialakult bírói gyakorlatnak. Az ittas járművezetés törvényi tényállása, valamint a járművezetéstől eltiltás szankciórendszerbeli újabb szabályozása első látásra a már meglévő gyakorlat implementációjára utal. Az új normaszövegek alaposabb vizsgálata azonban feltehetően azzal fogja a jogalkalmazót szembesíteni, hogy az ittas járművezetés büntetőjogi megítélése komplex összehasonlító vizsgálatot követel meg a régi-, és az új Btk. konkrét jogszabályszövegei, valamint a régi normaszöveg mögött meghúzódó bírói gyakorlat, illetve értelmezési normák tekintetében.
A konkrét probléma egyrészt abból adódik, hogy az ittas járművezetés törvényi tényállási elemei, valamint az azokat értelmező szabályok megváltoztak akként, hogy a korábban tételes jogi normában nem szabályozott, de kétségkívül egységes gyakorlatot és iránymutatásokat mára a konkrét normaszöveg váltotta fel. Ugyancsak problematikus, hogy az ittas járművezetéshez kapcsolódó járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés új szabályozása egy bizonyos vonatkozásban szigorúbb, más vonatkozásban viszont enyhébb, mint a korábbi törvényi meghatározás.
Tanulmányommal ezt a problémát exponálva az a célom, hogy bemutassam azokat a lehetséges jogalkalmazási dilemmákat, amelyek az ittas járművezetés kapcsán felvetődnek abban az esetben, ha a cselekmény elkövetése még a régi-, elbírálása azonban már az új Btk. hatálya alatt történik. Úgy vélem, hogy a két szabályozás összehasonlító vizsgálata arra vezethet, hogy egységesen nem lehet eldönteni, hogy melyik szabályozás a kedvezőbb, és valószínűleg -az ittasság fokától függően - egyes esetekben a régi Btk-t, másokban viszont az újat kell majd figyelembe venni az adott ügy konkrét adataihoz igazodva.
Az ittas járművezetésnek a 2013 július 1. napjáig hatályos Btk-ban szereplő törvényi tényállása normatív büntethetőségi feltételként szabályozza azt, hogy a járművezetőre a megelőzően fogyasztott szeszesital ténylegesen hátrányos hatást gyakoroljon, mivel a tényállásban a "befolyásoltság" fogalma is megjelenik. Így tehát e tényállási elem megállapításához nem elegendő, hogy az elkövető szeszes italt fogyasztott, hanem az is szükséges, hogy az italfogyasztás a vezetési képességre érdemi kihatással legyen. A befolyásoltság olyan lényeges ténykérdés, melynek tisztázatlansága az ítéleti tényállás megalapozatlanságához vezethet.[1] A befolyásoltság törvényi tényállási elemként történő meghatározása azonban számos értékelési bizonytalanságot eredményezett, melyet a bírósági gyakorlat teljes mértékben egységesített és tisztázott az 1978. évi IV. törvény több mint harminc éves alkalmazása során.
A Btk. eredeti szövegéhez fűzött miniszteri indokolás a szeszesitaltól befolyásolt állapoton olyan állapotot ért, amikor a vér alkohol-koncentrációjának foka, valamint az ittassággal szokás szerint együtt járó ún. klinikai tünetek együttesen arra engednek következtetni, hogy a jármű vezetője már nem képes a biztonságos vezetésre. A Btk. hatálybalépését követően az 1980-as években a két érdemi tényező - a véralkohol koncentráció és a klinikai tünetek - egymáshoz viszonyulása tekintetében a bírói gyakorlat még meglehetősen változatos volt. Voltak esetek, melyek a klinikai tünetekre helyezték a hangsúlyt annak eldöntésekor, hogy a szeszesital befolyásolta-e az elkövetőt a vezetésben. A Legfelsőbb Bíróság a BH1984. 302. számú eseti döntésben például arra a következtetésre jutott, hogy még megfelelő véralkohol-vizsgálat hiányában is, pusztán a klinikai tünetek-, az elkövető által tanúsított magatartás és az ittasság külső, szemmel látható megnyilvánulási formái alapján születhet döntés arról, hogy a gépjárművet szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette-e. Ugyanezt erősítette meg egy másik döntés is, melynek rendelkező része szerint "az ittas járművezetés vétsége akkor is megállapítható, ha az alkoholkoncentráció mértéke pontosan nem tisztázott, de a vezetés időpontjában a szeszes italtól befolyásolt állapot fennállása a külső jelek alapján bizonyított."[2] Meg-jegyzendő, hogy ugyanezen időszakban születtek olyan döntések is, melyek az ittasság megítélését a véralkohol koncentrációhoz kötötték, a klinikai tünetek másodlagossága mellett.[3]
Mára már egyértelmű, hogy a klinikai tünetek önmagukban nem adnak eligazítást az ittasság megítélésre, mivel kizárólag e fizikális tényezőkből az alkoholos befolyásoltságra azok megbízhatatlansága folytán - még az orvos sem képes következtetést levonni.[4] Maga az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 13. számú módszertani levele is úgy fogalmaz: "A biztonságos gépjárművezetésben való korlátozottság
- 51/52 -
véleményezésénél a klinikai tünetek megbízhatatlansága miatt tehát a véralkoholszintet ajánljuk és tartjuk megfelelőnek a befolyásoltság megállapítására."
A két tényező egymáshoz viszonyított erősorrendjére egyértelmű választ adott az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 13. számú módszertani levele, mely 1994-ben a véralkohol koncentrációnak a vezetési képességre gyakorolt hatásáról az egységes megítélés érdekében egyértelműen amellett foglalt állást, hogy az alkoholos befolyásoltság megállapítása és véleményezése a véralkohol-koncentráció alapján történjék, míg a klinikai tünetek csak kiegészítő adatot jelentsenek. A befolyásoltságnak a véralkoholszint alapján történő eldöntése - azaz a cselekmény elkövetési idejére történő visszaszámítás - a módszertani levél alapján akkor lehetséges, ha a mért véralkoholszint a 0,2 ezreléket meghaladja, minthogy ezen érték alatt az italfogyasztás ténye nem bizonyítható. A 0,51 és 0,8 ezrelék közötti véralkoholszint esetén az elkövető igen enyhe befolyásoltság alatt áll, míg 0,8 ezrelék feletti véralkohol koncentráció esetén - a módszertani levél alapján - bizton megállapítható a befolyásoltság ténye.
Természetesen a bírósági gyakorlat e fenti időponttól kezdődően a módszertani levél alkalmazásán alapult, figyelembe véve azt is, hogy a légalkohol mérési eredményekből a véralkohol koncentrációra történő átszámítás önmagában nem jelent eligazítást.[5] Emiatt tulajdonképpen a 0,8 ezrelék véralkoholszint adott esetben történő felmerülésekor az ittasság mellett egy megdönthetetlen jogalkalmazói vélelem szólt.[6] A gyakorlat egységes abban a kérdésben is, hogy az egyedi magasabb alkoholtoleranciának ebben az esetben érdemi jelentősége nincs.[7]
Érdekességképpen, a 13. számú módszertani levélben foglaltakhoz képest a BH2001. 156. számú döntés szerint kivételt jelenthet. E határozat rendelkezése alapján ugyanis, ha a járművezetés időpontjában a járművezetőnél a véralkohol-koncentráció - a visszaszámítás eredményeként - a 0,8-0,9 ezrelékes érték között volt, ebből teljes határozottsággal nem vonható le olyan következtetés, hogy a vádlott a gépjárművet szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette. Ilyen esetben az ittas járművezetés vétsége miatt ellene emelt vád alól - bizonyítottság hiányában - felmentő rendelkezés meghozatala indokolt, és az elkövető felelősségét legfeljebb szabálysértés miatt lehet megállapítani.
Az eseti döntés alapjául szolgáló határozatot a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1. Bf. 541/2000/5. számú ítélete képezte. Ebben a bíróság kifejtette, hogy: "a statisztikai adatokból az az összefüggés állapítható meg hogy a 0,8 gramm/liter (g/l) véralkohol-koncentráció felett a baleseti kockázat exponenciális emelkedést mutat, ugyanakkor 0,8 g/l. véralkohol-koncentráció mellett is lehetséges, hogy a járművezetőnél nincs teljesítményromlás, nincs hátrányos befolyásoltság. Ez nagyobb gyakorisággal a lebomlási szakban fordul elő, mert a kísérleti eredmények azt igazolják, hogy a felszívódási szakban a klinikai tünetek súlyosabbak, mint a lebomláskor. Ekkor az ember nem érzi szükségképpen, hogy a szervezetében még 0,8 g/l. körüli véralkohol-koncentráció van." Megítélése szerint a befolyásoltság szempontjából "a gyakorlatban kialakított 0,8 g/l. véralkohol- és a 0,5 milligramm/liter (mg/l) levegőalkohol-értékek a mérések eredményeinek szórásából származtatott átlagok, amelyektől a tünetek 30-40%-os -mindkét irányban előforduló - eltérést mutathatnak, mely az emberek biológiai sokféleségének a következménye."
A 0,51 és a 0,8 ezrelék közötti véralkohol koncentráció esetén az ittasság jogalkalmazói vélelme megdönthetővé válik, és a klinikai tünetek az ilyen esetekben jelentősen felértékelődnek. A 0,8 ezrelék alatti alkoholkoncentráció esetén ugyanis a bíróságnak vizsgálnia kell a klinikai tüneteket, az elkövető által tanúsított magatartást, az ittasság szemmel látható megnyilvánulási formáit, valamint az elkövetés körülményeit, és ezek ismeretében kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a vádlott szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette-e a gépi meghajtású járművet.[8] Amennyiben a mérlegelés eredménye alapján az italfogyasztás hátrányosan hatott az elkövető vezetési képességére, akkor e befolyásoltság vétséggé minősíti a cselekményt.[9] Ennek ellenkezője esetén a történeti tényállás csak szabálysértés lesz, mivel ez utóbbinál a szankcionálhatóság feltétele az az objektív tényező, hogy a jármű vezetőjének szervezetében szeszesital fogyasztásából származó alkohol van.[10]
Egyértelmű tehát, hogy a szeszesitaltól befolyásolt állapot megítélése a fenti két tényező együttes értékelésétől függ: nevezetesen a vezetéskori véralkohol-koncentráció, valamint a klinikai tüntetek összhatásukban adnak eligazítást arra nézve, hogy a szeszesital-fogyasztás a vezetési képességet befolyásolta-e vagy sem.[11] Az egységes bírói gyakorlat tehát az elmúlt több mint harminc évben tényleges tartalommal töltötte ki a meglehetősen szubjektív befolyásoltság, illetve ittasság fogalmakat.
Az ittas járművezetéssel kapcsolatosan a büntetéskiszabási kérdéseket is a bírói gyakorlat konkretizálta. A Btk. 58. §-ában szereplő járművezetéstől eltiltás ugyanis - a jogszabály szövege szerint - csak lehetőség, és nem kötelezettség. Kétségtelen azonban, hogy a 38/2007 BK vélemény az ittas járművezetésre főszabályként irányadónak tekinti a járművezetéstől eltiltás alkalmazását. Ez alól kivételt képezhet az az eset, amennyiben az elkövető hosszabb ideje kifogástalanul vesz részt a közlekedésben, és általános életvitele rendszeres italozásra nem utal, az elkövetés alkalmi jellege, az alkoholos befolyásoltság enyhe foka, valamint az olyan élethelyzetek megállapítása
- 52/53 -
esetén, amikor váratlan és méltányolható ok készteti az alkoholt fogyasztó személyt arra, hogy a törvényi tilalom ellenére járművet vezessen. Ezen esetekben tehát a gyakorlat az ittas járművezetés esetén is az eltiltás mellőzését indokolja. Az eltiltás generális minimuma 1 év.
Az új Btk. az ittas állapotban elkövetett járművezetést külön törvényi tényállásban szankcionálja.[12] A bódult állapotban elkövetett járművezetés önálló tényállássá lett, feltehetően azért, hogy a halmazati szabályokat lehessen alkalmazni arra, aki egyidejűleg vezet szeszesital, illetve a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt.[13]
Az új Btk-hoz fűzött kommentár a tényállás megváltoztatásának szükségességét azzal magyarázza, hogy a korábbi tényállás a bűncselekmény megállapíthatóságához a járművezetéskor megkövetelte a tettes szeszes italtól befolyásolt állapotát, amely bizonyítás-elméleti visszásságokhoz vezetett. A korábbi normaszöveg rendelkezése alapján a tettes meghatározott időpontra vonatkoztatott szeszes ital fogyasztásából származó egyéni befolyásoltságát kellett vizsgálni, illetve megállapítani. A befolyásoltság egzakt módon, közvetlenül nem mérhető, arra csak más mért adatokból: a szervezetből különböző módszerekkel kimutatott alkohol mennyiség alapján lehet szakértői módszerekkel következtetni. E következtetési folyamat esetenként bizonytalansági tényezőket tartalmaz. Bár az etilalkohol szervezetre gyakorolt, a vezetési képességre hátrányosan ható mechanizmusa általánosságban jól meghatározható, mégis a büntetőeljárások során minden kétség nélkül nem zárható ki az sem, hogy más-más terhelt esetében ezek egyéni eltéréseket is mutathatnak.[14]
A fentieket elkerülendő a jogalkotó az ittas járművezetés törvényi tényállásából kiemelte a befolyásoltság fogalmat, és helyette az ittas állapot tényállási elemet vezette be. Az ittas állapothoz az új Btk. értelmező rendelkezést fűz, mely szerint: ittas állapotban lévő személy az, akinek a szervezetében 0,50 gramm/liter ezrelék véralkohol-, illetve 0,25 milligramm/liter ezrelék levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb értéket eredményező szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van.[15] Az objektív mérőszámokat meghatározó normaszöveg alapján tehát a büntetőeljárás során nem azt kell bizonyítani, hogy a tényállásban írt alkohol-koncentráció a vezetés idején fennállt-e, hanem azt, hogy abban az időpontban a szervezetben volt-e olyan mennyiségű alkohol, amely a tényállásban írt alkohol-koncentrációt képes volt előidézni.[16]
Megállapítható tehát, hogy az új szabályozás a kriminalizációs határt kitolja a korábban a klinikai tünetek alapján adott esetben még szabálysértésként minősülő cselekményekre is, hiszen a véralkohol koncentráció objektív határához köti a büntetendőséget, a klinikai tünetek ehhez képest az ittas állapotban elkövetett járművezetés értékelésénél teljesen elveszítik a jelentőségüket, legalábbis ami a cselekmény jogi minősítését illeti. Természetesen az ittasság foka feltehetően továbbra is figyelembe fog jönni a büntetéskiszabás során. Ezzel a jogalkotó tulajdonképpen felülírja az eddigi bírói gyakorlatot, és a jelenlegi szabálysértési tényálláshoz hasonló objektív büntethetőségi feltételként szabályozza az ittasságot.
A szankciókat tekintve az új Btk. szintén változást hoz a járművezetéstől eltiltás kapcsán. A korábbiakkal ellentétben az eltiltásnak lesz egy lehetséges, illetve egy kötelező esetköre. Ez utóbbit az 55. § (2) bekezdésében úgy szabályozták, hogy a járművezetéstől el kell tiltani azt, aki járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult állapotban bűncselekményt követ el.[17] Az eddigi bírói gyakorlatot beépítve a jogszabály megengedi, hogy különös méltánylást érdemlő esetben a járművezetéstől eltiltás kötelező alkalmazása mellőzhető legyen. Az eltiltás generális minimumát az új Btk. egy hónapra csökkenti, amellyel tulajdonképpen a szabálysértési eltiltási szankció minimumával hozza összhangba a büntetést.[18]
A Btk. időbeli hatályának problematikája az ittas járművezetéssel kapcsolatos cselekményeknél is feltételezhetően jelentkezni fog. Első látásra úgy tűnhet, hogy a probléma igazából nem is létezik, hiszen a 0,5 ezrelék véralkoholszint törvényi meghatározásával az új szabályozás nemhogy enyhébb, hanem súlyosabb, mint a korábbi. Ez azonban mégsem így van, hiszen éppen a befolyásoltság fogalom miatt nem lehet egyértelműen megítélni, hogy az 1978. évi IV. törvény 188. §-a, avagy a 2012. évi C. törvény 236. §-a minősül-e enyhébbnek.
Az időbeli hatály tekintetében mind a régi-, mind pedig az új Btk. tulajdonképpen hasonlóan rendelkezik: főszabályként a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő büntető törvény szerint kell elbírálni, mely alól a kivételt az képezi, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, mert ilyenkor az új büntető törvényt kell alkalmazni.
Csakhogy az ittas járművezetés kapcsán a régi szabályozás és az új szabályozás nem feleltethető
- 53/54 -
meg az időbeli hatálynál szereplő "büntető törvény" fogalmának. Az új Btk. ebből a szempontból az ittasság fogalmának normatív meghatározásával egyértelműen büntető törvénynek minősül, viszont a régi szabályozásban szereplő "szeszesitaltól befolyásolt" állapotnak nincs, illetve nem is volt törvényi definíciója. Kétségtelen, hogy a befolyásoltság részletes bírói gyakorlata, valamint a 13. számú módszertani levél pontos eligazítást tartalmaz arra nézve, hogy mit jelent a befolyásoltság, de e két forrásból sem a bírói gyakorlat, sem pedig a módszertani levél nem tekinthető az időbeli hatály szempontjából "büntető törvénynek", sőt még törvénynek sem.[19]
Kiindulhatnánk adott esetben az 1/1999 büntető jogegységi döntés rendelkezéséből, amely az ún. keretdiszpozíciók kapcsán rendelkezik a büntetőjogi tényállást tényleges tartalommal kitöltő háttérnorma változásának alkalmazhatóságáról. Eszerint, a büntetőjogi tényállásokat kitöltő más jogági szabályok változásai önmagukban nem alapozzák meg az újabb kitöltő szabály visszaható hatályú alkalmazását, kizárólag abban az esetben, ha a változás a büntetőjogi normát kiüresíti, mert a tilalmat feloldja, vagy a büntetőjogi védelmet megszünteti. Az ittas járművezetés kapcsán viszont nem a keretet kitöltő szabály változott, hanem éppen a Btk-beli tényállás, és ezzel az ittasság fogalma. Így e jogegységi döntés sem ad választ a kérdésünkre.
Okszerűen merül fel tehát, hogy a régi és az új tényállás egyáltalán összehasonlítható-e egymással, azaz a befolyásoltság, mint tényállási elem és az ittasság fogalma hogyan kezelhető ebből a szempontból.
Véleményem szerint az ittasság és a befolyásoltság fogalmai a 0,8 ezrelék véralkohol-koncentrációt meghaladó italfogyasztás esetén átfedésbe kerülnek egymással, hiszen mind a régi szabályozás mögötti gyakorlat - és persze a módszertani levél - mind pedig az új Btk. ittasságra vonatkozó értelmező rendelkezése egyértelműen vétségként kezeli ezeket az eseteket.
A probléma a 0,51-0,8 ezrelék véralkohol koncentráció kapcsán merül fel, amely esetben a régi szabályozás figyelembe vételével csak a klinikai tünetek társulása esetén minősül vétségnek a cselekmény, míg az új szabályozás abszolút büntetni rendeli ezt a kategóriát. Minthogy az új Btk. ittasság-definíciója kiterjeszti a büntetőjogi felelősséget, ezáltal az új szabályozás tényleges hatásában szigorúbb, mint a régi Btk. alapján kialakult gyakorlat. Így tehát ilyen fokú ittasság esetén kizárt a visszaható hatály, ha a cselekmény elkövetése a régi Btk. hatálya alatt történt, de elbírálása az új Btk. hatálybalépését követő időpontra esik.
Az ittas járművezetésre irányadó szabályok időbeli hatályát tehát nem szabad pusztán a törvényi tényállás változásainak vizsgálatára korlátozni.[20] Az időbeli hatályra vonatkozó bírósági gyakorlat ugyanis egyértelmű abban, hogy az elkövetéskori, illetve elbíráláskori törvény közül azt kell alkalmazni, amely a terheltre nézve összhatásában kedvezőbb.[21] Azt pedig, hogy az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos büntetőjogi rendelkezések biztosítják-e az elkövető számára az enyhébb elbírálás lehetőségét, a régi- és az új Btk. Általános és Különös Részében foglalt rendelkezéseinek az összevetése alapján lehet megalapozottan megállapítani.[22] Ebből a szempontból azonban nemcsak a két törvény főbüntetést kiszabó rendelkezését, hanem a mellékbüntetés folytán jelentkező joghátrány súlyát is figyelembe kell venni.[23]
Tény, hogy az ittas járművezetés kapcsán a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés szinte kivétel nélkül alkalmazandó. Ez viszont annyiban bonyolítja a helyzetet, hogy a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés változásaival együttesen kell eldönteni, hogy melyik Btk. hatálya alá tartozzék a cselekmény. Hasonlóképpen merült fel ez a jogértelmezési kérdés az 1978-as Btk. hatálybalépésekor is. A korábban hatályban volt 1961. évi V. törvény rendelkezései ugyanis kedvezőbbek voltak, mivel annak 52/B. §-a szerint a járművezetéstől eltiltás legrövidebb tartama 6 hónap, leghosszabb tartama 10 év. Az 1978. évi Btk. 59. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezése ennél sokkal szigorúbb volt, mert lehetővé tette a járművezetéstől való végleges eltiltást, másrészt a határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb időtartamát is magasabb mértékben, egy évben határozta meg.[24]
A járművezetéstől eltiltásnak a 2012. évi C. törvényben véghezvitt szabályváltoztatásai azonban azt a kérdést vetik fel, hogy az eltiltás kötelező vagy fakultatív jellege, avagy a generális minimum mértéke az irányadó a mellékbüntetés súlyának megítélésénél. Mivel a régi Btk. az ittas járművezetés esetén csak lehetőségként szabályozta az eltiltást, az új pedig kötelezőként, ebből a szempontból a régi Btk. az enyhébb.[25] Az eltiltás generális minimumát nézve azonban az új Btk. jelentősen kedvezőbb a réginél. A két szabályozást - az időbeli hatályra vonatkozó gyakorlat alapján - nyilván nem lehet kombinatívan alkalmazni, nem bírálható el a cselekmény jogi minősítése az egyik-, míg a büntetéskiszabás a másik jogszabály alapján,[26]hanem egyértelműen állást kell foglalni, hogy melyik rendelkezéseket tartjuk irány-adónak.[27]
Véleményem szerint annak megítélésénél, hogy az eltiltás tekintetében melyik Btk. a szigorúbb, kiemelt jelentősége van az ittasság fokának. A 0,8 ezrelék véralkohol-koncentrációt meghaladó ittasság esetén egyértelműen az új Btk. az enyhébb, mert
- 54/55 -
bár kötelezővé teszi az eltiltást, a generális minimum (1 hónap) mégis jelentősen alatta marad a régi Btk. minimális 1 éves eltiltási időtartamának.[28] A 0,51-0,8 ezrelék közötti ittasság esetében azonban az eltiltás időtartama másodlagos, minthogy a cselekmény elkövetésekor hatályban volt Btk. alapján az elkövető csak a klinikai tünetek fennállása esetén lenne egyáltalán büntethető, illetve még abban az esetben is csak nagyon enyhe befolyásoltságot lehet vele szemben megállapítani, amely befolyásoltságra a járművezetéstől eltiltás gyakorlata az eltiltást mellőzve foglal állást.[29]
Az új Btk. által az ittas járművezetésre adott szabályozás nincs ellentétben a 13. számú módszertani levéllel, hiszen a 0,5 ezrelék véralkoholszintre - bár igen enyhe minősítéssel - mégis befolyásoltságot állapít meg az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet is. Ugyancsak figyelembe jön, hogy az ittas járművezetés ún. absztrakt veszélyeztetési tényállás. Így mivel a módszertani levél alapján a 0,5 ezrelékes véralkohol koncentrációnak is igazolható a vezetési képességre gyakorolt negatív élettani hatása, a tényállást jellemző távoli veszélyhelyzet ezzel már megvalósul. Ezt megerősíti az új Btk-hoz fűzött kommentár is, amely az ittas állapotban elkövetett járművezetést olyan jogellenes magatartásnak tartja, amely a befolyásoltság létrejöttének reális lehetősége esetén is eléri azt a veszélyességi szintet, amely büntetőjogi következmények kilátásba helyezését indokolja.[30] Üdvözlendő, hogy az új szabályozással teljesen egyértelművé válik, hogy szabálysértést vagy bűncselekményt valósít e meg az elkövető, hiszen megszűnik a 0,51 és 0,8 ezrelék közötti véralkohol koncentráció esetén irányadó befolyásoltságra vonatkozó bizonyítási kategória.
Azokban az esetekben, amelyek elbírálásakor a régi és az új Btk. találkozik, az ittas járművezetésre vonatkozó különös részi-, valamint a járművezetéstől eltiltást szabályozó általános részi konkrét normaszövegek összehasonlításán túlmenően figyelembe kell venni a régi Btk. e rendelkezéseit övező gyakorlatot is annak eldöntésekor, hogy összhatásában melyik szabályozás a kedvezőbb az elkövetőre nézve. Általánosságban azonban rögzíthető, hogy a 0,8 ezrelék véralkohol-koncentrációt meg nem haladó ittasság esetén a régi-, míg az ezt meghaladó alkoholos befolyásoltság esetén az új Btk. lehet az irányadó. ■
JEGYZETEK
[1] Az italfogyasztás időpontja, a gépjárművezetés közbeni ittasság mértéke és a terhelt egészségi állapota tüzetes felderítésének hiányában az ittas járművezetés vétségében büntetőjogi felelősséget megállapító határozat megalapozatlan. [BH1980. 371.; lásd még BH1995 205.]
[2] BH1984. 220.
[3] BH1983. 481. Az ittasság mértékének a megállapítása szempontjából elsősorban a véralkohol-vizsgálat eredménye az irányadó; a vizsgált személy ittasságára vonatkozó tünetek csupán a végleges szakvélemény elkészítéséhez szolgálhatnak segítségül [Be. 61. §, 68. §, Btk. 188. §].
[4] Vö. BH2001. 262.
[5] Vö. BH2000. 435.
[6] A contrario lásd: BH2001. 262. ["Az ittas járművezetés vétségében a vádlott bűnössége nem állapítható meg, ha csupán az bizonyított, hogy a gépi meghajtású járművet úgy vezette, hogy a szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt, de az nem volt bizonyított, hogy a véralkohol-koncentráció mértéke a vezetés időpontjában a 0,8 ezrelékes értéket elérte vagy meghaladta."]
[7] BH1983. 101. Az ittas vezetést elkövető terhelt nagyobb alkoholtűrő képességének nincs jelentősége a bűnösség és a büntetés megállapításánál [Btk. 58. §, 83. §, 188. § (1) bek.].
[8] Vö. BH2004. 98.
[9] Vö. BH1981. 221. és BH1985. 91.
[10] Vö. Szabstv. 217. §
[11] BH1998. 163. "Az ittas járművezetés megállapítása szempontjából a szeszes italtól befolyásolt állapoton olyan állapotot kell érteni, amelynél a véralkohol-koncentráció foka, valamit a klinikai tünetek együttes értékelése alapján megállapítható, hogy a szeszes ital fogyasztása következtében a járművezető már nem képes a biztonságos vezetésre (Btk. 188. §, KRESZ 4. §)."
[12] 236. § (1) Aki ittas állapotban vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[13] 237. § (1) Aki a szeszes ital fogyasztásából származó alkohol kivételével vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[14] A 2012. évi C. törvény miniszteri indokolása
[15] 2012. évi C. törvény, 240. § (3) bekezdés
[16] Vö. a 2012. évi C. törvény miniszteri indokolása
[17] A miniszteri indokolás a szankció megváltoztatásának indokaként kiemeli: "az ittas járművezetés az alkoholos befolyásoltság mértékétől függetlenül bűncselekménynek minősül, az alkoholfogyasztás ténye megalapozza a büntetőjogi felelősséget. A szigorítás elvét követve azokkal az elkövetőkkel szemben, akik ittasan vezetnek, minden ügyben indokolt a járművezetéstől eltiltás, ami alól csak különös méltánylást érdemlő esetben enged kivételt a törvény."
[18] Vö. Szabstv. 16. § (4) bekezdés
[19] Az időbeli hatálynak az 1978. évi IV. törvény 2. §-ában meghatározott szabálya az elkövetés idején hatályos "törvényt" és nem "büntető törvényt" említ.
[20] Faragóné Takács Katalin, Az új törvény visszaható hatályának alkalmazási problémái, Ügyészek Lapja 2002. 3. sz. 11. o.
[21] Vö. EBH2004. 1101.
[22] BH1996. 403.
[23] BH1980. 43.
[24] Vö. BH1980. 43.
[25] Ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy a hivatkozott 38/2007. BKv. alapján az ittas járművezetés esetén az eltiltás tulajdonképpen kötelező, akkor a két szabályozás között nincs különbség.
[26] Gellér Balázs, A magyar büntetőjog tankönyve I. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2008. 93. o.
[27] Vö. BH1994. 117.
- 55/56 -
[28] Nem szabad figyelmen kívül hagyni e szempontból az eltiltás gyakorlatát is, amely egyértelmű abban a kérdésben, hogy a 0,8 ezrelék feletti ittasság esetén rendkívül kivételes az eltiltás mellőzése. "Különösen indokolt az eltiltás, ha az ittasság mérve vagy annak az elkövetőre gyakorolt hatása súlyos fokú, ha ittas vezetés miatt az elkövetőt már korábban is felelősségre vonták, ha egyébként is rendszeresen italozó életmódot folytat, ha idült alkoholista, ha ittasan tömegszállító járművet vezet, vagy ha súlyosabb megítélésű balesetet okoz." [38/2007 BKv.]
[29] "Amennyiben [...] az elkövető hosszabb ideje kifogástalanul vesz részt a közlekedésben, és általános életvitele rendszeres italozásra nem utal, úgy az ittas járművezetés esetén is a mellékbüntetés alkalmazása ellen szólhat az elkövetés alkalmi jellege, az alkoholos befolyásoltság enyhe foka." [38/2007 BKv.: ld. még: BH1993. 478.]
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bírósági titkár, Győri Járásbíróság.
Visszaugrás
