Szeretném ünnepélyesen bejelenteni, hogy a közjegyzőknek is van becsületük. Ez persze a legtöbb értelmes ember számára nyilvánvaló tény, de sajnos vannak, akik lábbal tiporják. Mondjuk, írnak egy elvakult, gyűlölködő cikket, és ha már úgyis lendületben vannak, az Európai Unió, a zsidók, Orbán Viktor, a Szerencsejáték Zrt. és még ki tudja hány egyéb célszemély mellett a közjegyzők is megkapják a magukét.
Idézet következik Gadácsi József Domokostól, a Magyar Világból (2007. április 3.), de csak erős idegzetűeknek ajánlom. "És, ha megkérdezik, hogy honnan tudjuk, hogy csalnak? (ti. a Szerencsejáték Zrt.) Akkor azt tudjuk mondani, hogy tárgyi bizonyítékunk van. Ugyanis, mindig ott van a közjegyző. Ő hitelesíti. Jó pénzért! Na és, hogy találják meg a közjegyzőket! Ha hiszik, ha nem, a Talmud alapján. Mert ma már árverezik a közjegyzői állásokat. És ha még egy ilyen nagy állami szerv mellé oda tudnak kerülni, akkor már van visszaosztani való."
Az ember azt se tudja hirtelen, sírjon-e vagy nevessen. Olyan ez a gondolatmenet, mint a varacskos disznó - ha leállunk birkózni vele, pillanatok alatt sárosak leszünk. De mégis muszáj birokra kelni egy ilyen állítással, hiszen a sár már úgyis ránk fröcskölődött...
Nem szeretnék a Szerencsejáték Zrt. fogadatlan prókátora lenni, de könyörgök: ki az az őrült, aki olyan játékban csal, aminek a lényege a bizalom? Amit könnyű eljátszani, és nehéz visszaszerezni. Vagyunk néhányan, akik hosszú ideje tanúi vagyunk annak a bonyolult, precízen fölépített, számtalan biztonsági elemmel védett rendszernek, amelyben a különböző sorsolásokra sor kerül. Látjuk a közjegyzőileg lezárt tároló helyiségeket, fémbőröndöket, az Országos Mérésügyi Hivatal pecsétjeit, találkozunk a Szerencsejáték Felügyelet munkatársaival, etc. A közjegyző azt tanúsítja, ami a jelenlétében történik, amit lát, amiről meggyőződik. Vagy netán végzetes hibába esünk, mert mindeközben elfeledkezünk a Tanú című film egyik legemlékezetesebb mondatáról: Az a gyanús, ami nem gyanús? A viccet félretéve, a közjegyző nem csalások hitelesítésével foglalkozik, hanem ténytanúsító jegyzőkönyvet készít a különböző sorsolásokról. És - horribile dictu - mindezt tökéletes lelki nyugalommal teszi, mert minden esetben meg van győződve arról, hogy amit lát, az a valóság, és nem manipuláció.
A matematikának van egy ága, a valószínűségszámítás. Ez a tudomány, bocsánat, hogy kissé lebutítva közlöm az üzenetet - azt mondja valamennyiünknek (így Gadácsi József Domokosnak is), hogy bizony nagyon-nagyon sok szelvényt kell kitölteni ahhoz, hogy legyen telitalálatunk. Arról viszont, hogy a Talmud mond-e bármit is a közjegyzői állások árverezéséről, sajnos fogalmam nincs. Az esetleges megfejtéseket "Elmebaj" jeligére várjuk. ■
Visszaugrás
