Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes kártérítés megfizetése iránt előterjesztett kereseti kérelmét elutasította. Tényként megállapította, hogy a peres felek 1993. december 23-án mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek, ennek alapján az alperes köteles volt a felperes részére tejet szállítani.
A szerződés rögzítette a felperes fizetési kötelezettségeit, többek között azt, hogy a tárgyhó 15-ig 3 millió forint előleget köteles minden hónapban az alperes részére megfizetni. Az alperes 1994. május 31-ig a szerződésben foglalt kötelezettségét teljesítette, a felperes a fizetéssel május kivételével minden hónapban különböző mértékben késedelembe esett, az előlegfizetési kötelezettségének március és április hónapokban egyáltalán nem tett eleget. Az alperes 1994. május 31-én a szerződést azonnali hatállyal felmondta.
A felperes módosított kereseti kérelmében 3 975 124 forint kártérítés és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy a felperes késedelmes fizetése miatt érdekmúlás történt, ezért az elállása jogszerű volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a Ptk. 300. § (1) bekezdésére hivatkozással az alperes elállását jogszerűnek minősítette. Szakértői vélemény alapján állapította meg, hogy a felperes rendszeresen fizetési késedelembe esett. Az a tény, hogy a felmondás időpontjában nem állt fenn aktuális fizetési késedelem, a korábbi szerződésszegéseit nem teszi meg nem történtté.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta. Az ítélet indokolásában azt hangsúlyozta, hogy a tartós jogviszonyokban a felek szerződéses teljesítését a teljesítés folyamatában kell vizsgálni, és nem vonható le megalapozott jogkövetkeztetés egy kiragadott időpontból. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor a felperes szerződésszegő késedelmes magatartását megállapítva az alperes elállását jogszerűnek minősítette.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, ebben a határozat megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a Ptk. 300. §-a szerinti elállásnak az adott esetben nem volt helye. Hivatkozott a fellebbezésben foglaltakra és azt kiegészítette a Ptk. kommentárnak a késedelem megszűnésére vonatkozó magyarázatával, valamint a Legfelsőbb Bíróság GK 16. számú állásfoglalásának c) pontjában foglaltakkal. A kötelezett teljesítésével a késedelem megszűnik, ebben az esetben a késedelem következményei csak a lejárat és a teljesítés közötti időre alkalmazhatók. A késedelem miatt bekövetkezett érdekmúlásra alapítottan elállási jogot csak a szolgáltatás átadás-átvételéig lehet gyakorolni. Az igaz, hogy a korábbi hónapokban a tej ellenértékét a felperes több esetben késedelmesen fizette ki, de az alperes ezen összegeket átvette. Szerinte az alperes érdekmúlását nem bizonyította. Miután a felmondás időpontjában a felperesnek késedelme nem állt fent, ezért az alperes elállása jogszerűtlen.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során azt vizsgálta, hogy az eljárt bíróságok megsértették-e a Ptk. 300. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A fenti jogszabály kimondja, hogy a jogosult - függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e - követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől.
A perbeli jogviszonynak az a sajátossága, hogy nem egyszeri szolgáltatásról és ellenszolgáltatásról állapodtak meg a felek, hanem egy rendszeresen viszszatérő, kölcsönösen fennálló, folyamatos teljesítésről. Ebből a szempontból kellett megvizsgálni azt is, hogy az alperesnél bekövetkezett-e az érdekmúlás. Az állandóan követett bírósági gyakorlat értelmében az érdekmúlás akkor következik be, ha a szerződés megkötésével elérni kívánt cél a kötelezett késedelme miatt már nem valósítható meg. Nem vitásan az alperes szerződéssel elérni kívánt célja a gazdaságos termelés és értékesítés volt. A szerződésben ütemezett tejmennyiségnek folyamatos szállításához a felperes ütemezett és folyamatos ellenszolgáltatása volt szükséges; az előleg és a számlák időben történő kiegyenlítése.
Az igazságügyi könyvszakértői vélemény szerint 1994 januártól kezdődően több hónapon keresztül kisebb-nagyobb késedelmekkel utalta át a felperes az előleget és gyakran késett a végszámla kiegyenlítésével is. Ilyen körülmények között helyesen állapította meg mindkét eljáró bíróság, hogy az alperes által elérni kívánt szerződési cél a felperes gyakori késedelme miatt nem valósítható meg. Az alperes részéről tapasztalt sorozatos felperesi magatartás indokolttá tette az alperes elállási jogának gyakorlását és ebből a szempontból az 1994 májusban tanúsított magatartásnak nincs lényeges kihatása. A perbelihez hasonló ismétlődő szolgáltatások esetében a szerződéstől való elállás alapjaként a szerződésszegés ténye akkor is megállapítható, ha éppen az elállás időpontjában késedelem nincsen. A perbeli esetben a szerződésszegés súlyát jelentősen befolyásolta az a körülmény, hogy 1994. március és április hónapokban az előlegátutalás elmaradt és előfordult 29 napos késedelmes teljesítés is a felperes részéről.
A fent kifejtettek értelmében a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.VII.20.332/1998.)
A felperesek a 2003. július 21. napján létrejött szerződéssel eladták az alperesnek az sz.-i külterületi ingatlanhányadaikat 8 000 000 forint vételárért.
A szerződésben a felek rögzítették, hogy annak tárgya termőföld-terület és az alperes elővásárlási joggal nem rendelkezik, ezért az eladóknak az ingatlanra vonatkozó vételi ajánlatot az elővásárlásra jogosultakkal közölniük kell. Az alperes az elővásárlásra jogosultaktól visszaérkezett nemleges vételi szándék megérkezésétől számított három napon belül vállalta az általa 2003. július 15-én az adásvételi szerződést szerkesztő és ellenjegyző ügyvédnél letétbe helyezett vételár kifizetését. A letéti szerződés az alperes és a letéteményes között két hónapig állt fenn azzal, hogy az 2003. szeptember 15-én véglegesen megszűnik.
Az adásvételi szerződést szerkesztő ügyvéd elkészítette az elővásárlási jogról szóló, a Nemzeti Földalap Kht.-nek elküldendő és a Sz.-i Polgármesteri Hivatalban kifüggesztendő tájékoztatást. Azt a polgármesteri hivatalban 2003. augusztus 4-én függesztették ki és 2003. augusztus 19-én vették le a hirdetőtábláról. A kifüggesztett iratot az I. r. felperes képviseletében édesapja vette magához, majd a II. r. felperessel együtt állításuk szerint több alkalommal is tájékoztatták az ügyvédet arról, hogy az okirat náluk van és azt a vételár kifizetése után részére átadják.
A felperesek azt állították, hogy az adásvételi szerződésben foglaltakkal szemben szóban abban állapodtak meg, hogy az önkormányzatnál kifüggesztett okirat átadásával egyidejűleg történik meg a vételár kifizetése. Az alperes és ügyvédje azonban technikai akadályokra, távollétre hivatkozva halogatta a vételár kifizetését.
Ezzel szemben az alperes álláspontja az volt, hogy a felperesek nem tettek eleget a szerződésben vállalt kötelezettségüknek, az elővásárlási joggal kapcsolatos okiratot nem bocsátották a rendelkezésére. Miután a felperesek 2004. március 12-ei levelükben közölték vele, hogy az ingatlant felajánlották az önkormányzatnak, a 2004. március 22-én kelt nyilatkozatában a szerződéstől elállt.
A felperesek keresetükben az alperes kötelezését kérték 8 000 000 forint vételár és ezen összeg 2004. április 2. napjától járó kamatának a megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperesek az elővásárlásra jogosultak nemleges vételi szándékát tanúsító okiratok tartalmának pusztán az alperes tudomására hozásával nem teljesítették szerződéses kötelezettségüket. Erre akkor került volna sor, ha az okiratot a felperesek az alperes részére átadják, de legalábbis bemutatják.
A szerződés nyelvtani értelmezése szerint, melyet a II. r. felperes nyilatkozata is alátámasztott, a megállapodás lényege az volt, hogy ha megjön a nemleges vételi ajánlat az önkormányzattól, akkor azt a felperesek az ügyvéd részére átadják. Ez pedig az okirat megszerzését követően azonnal, de legalábbis a lehető legrövidebb időn belül esedékes volt. A felperesek ezen kötelezettségüknek nem tettek eleget, az okiratokat maguknál tartották. A jelentős időmúlásra tekintettel a felperesek késedelembe estek.
Az alperesnek a szerződés megkötésével elérni kívánt célja az, hogy az ingatlant regionális hulladék lerakó céljára továbbértékesítse, a felperesek késedelme miatt meghiúsult, ezért az alperes jogszerűen állt el a szerződéstől.
A jogerős ítélet ellen - elsődlegesen annak megváltoztatása és az alperes 8 000 000 forint vételár és ezen összeg 2004. április 2. napjától járó kamatának a megfizetése, másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése és új eljárásra kötelezése, harmadlagosan az első- és a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében - a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtették, hogy a megállapított tényállás nagyobb részben helytálló ugyan, azonban jelentős részben hiányos.
Álláspontjuk szerint a felperesek pontosan a szerződésnek megfelelően közölték azt, hogy az elővásárlásra jogosultak nem éltek elővásárlási jogukkal és kérték az ügyvédi letétbe helyezett vételár kifizetését. Az elsőfokú bíróság a szerződéses kikötés nyelvtani értelmezésével teljesen ellentétes tartalmat tulajdonít a szerződés szövegének. A szerződésben ugyanis a "szándék" és az erről való "tudomásszerzés" teljességgel kizárja azt az értelmezést, hogy itt fizikai aktusról, vagy az irat átadásáról lenne szó. Az alperes tudomást szerzett az elővásárlásra jogosultak nemleges vételi szándékáról és nem bizonyította, hogy a felperesektől kérte volna az irat kiadását. Az okiratot szerkesztő ügyvéd tanúként ugyan azt vallotta, hogy tértivevény nélkül felszólító levelet küldött a felpereseknek, ezt az állítását azonban semmi nem igazolja. A felperesek tehát teljesítették szerződéses kötelezettségüket, így beállt a vevő vételár fizetési kötelezettsége a szerződésben megszabott három napon belül. Ennek az alperes nem tett eleget, ezzel szemben egyoldalú nyilatkozattal megkísérelte a tulajdonjog fenntartással történt eladás tényét az ingatlan-nyilvántartásból töröltetni, majd 2003 decemberében közös kérelmet küldött a felpereseknek a kérelem viszszavonásáról.
A felperesek szerződéses kötelezettségüket nem szegték meg, az alperes azonban a letéti szerződés felbontásával megszegte azt. A szerződést nem is kívánta teljesíteni, ezért nem is hívta fel a felpereseket az általa vélt szerződéses kötelezettségük teljesítésére. Az alperes megszegte együttműködési kötelezettségét, valamint az őt képviselő ügyvéd megszegte tájékoztatási és közlési kötelezettségét. Az érdekmúlásra alapított elállás tehát jogellenes.
Kifejtették továbbá, hogy az alperes rejtett indoka, mely szerint a területen hulladéklerakó fog megvalósulni, a szerződés megkötése és érvényessége szempontjából irreleváns. A hulladéklerakó megvalósulása nem a felperesi érdekkörben felmerült okból hiúsult meg, éppen ellenkezőleg az alperesi érdekkörben felmerült okból, azért mert az alperes nem tudta megszerezni a hulladéklerakó helyszínének további 50%-át képező ingatlan tulajdonjogát az M. családtól.
Az alperes késedelembe esett a vételár kifizetésével, ezért a keresetet elutasító ítélet jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta, a következő indokok szerint.
A felperesek keresetének az elbírálása során a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes jogszerűen állt-e el a 2003. július 21. napján létrejött adásvételi szerződéstől. A Ptk. 300. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az alperes elállásának jogszerűsége akkor állapítható meg, ha a felperesek kötelezettségük teljesítésével késedelembe estek és a teljesítés az alperesnek többé már nem áll érdekében, tehát az ő részéről érdekmúlás következett be.
A felek között 2003. július 21. napján létrejött adásvételi szerződés III. pontjában foglaltak szerint az alperes az elővásárlásra jogosultaktól visszaérkezett nemleges vételi szándék megérkezésétől számított három napon belül vállalta a vételár átadását a felperesek részére. A per során a felperesek azt állították, hogy az adásvételi szerződésben foglaltakkal szemben a megállapodás az volt, hogy az önkormányzatnál kifüggesztett vételi ajánlat átadásakor történik meg a vételár kifizetése. Az okiratban foglaltakkal szemben ezt az állításukat a felperesek nem bizonyították [Pp. 164. § (1) bekezdés].
Az adásvételi szerződésben foglaltak szerint az alperesnek a vételárat a "vételi szándék megérkezésétől" számított három napon belül kellett volna kifizetnie. Felülvizsgálati kérelmükben a felperesek tévesen hivatkoztak arra, hogy a vételár kifizetésének a feltétele a "tudomás szerzés" volt. A vételár kifizetése az okirat megérkezésétől számított három napon belül volt esedékes. Miután a fizetési kötelezettség az alperest terhelte, a jogerős ítélet a szerződés nyelvtani értelmezésével helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az okiratnak az alpereshez kellett megérkeznie. A per során a felperesek is az okirat átadását említették mint a fizetés feltételét.
A Ptk. 365. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint sem lehet elégségesnek tekinteni az alperes szóbeli tájékoztatását arról, hogy az elővásárlásra jogosultakkal az ajánlat közlése szabályszerűen megtörtént. Az pedig a per során nem volt vitás, hogy az önkormányzatnál kifüggesztett vételi ajánlatot az I. r. felperes édesapja magánál tartotta és azt az alperesnek nem adta át. Az okirat az alpereshez nem érkezett meg, ezért az alperesnek a vételárat nem kellett megfizetnie.
A per során az alperesnek nem kellett bizonyítania, hogy kérte a felperesektől az irat kiadását, ezzel szemben a felpereseket terhelte volna annak bizonyítása, hogy kérték az alperestől a vételár kifizetését. Az alperes késedelme esetén ugyanis a felperesek a Ptk. előzőekben már hivatkozott 300. § (1) bekezdése alapján kérniük kellett volna az alperestől a vételár fizetését, vagy elállási jogukat gyakorolhatták volna. A felperesek állították, hogy telefonon több alkalommal is felhívták az alperest és ügyvédjét és kérték a vételárat. Maguk sem állították, hogy az alperest vagy ügyvédjét személyesen felkeresték volna, vagy írásban fordultak volna az alpereshez a vételár kifizetése érdekében. Ez pedig arra mutat, hogy a felperesek is halogatták az adásvételi szerződés teljesedésbe menését, a vételár átvételét.
Az adásvételi szerződés szerint a felpereseknek a teljes vételár kifizetésével egyidejűleg kellett volna a hozzájárulásukat adni ahhoz, hogy az alperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. A vételár kifizetésére azonban nem az alperesnek, éppen ellenkezőleg a felpereseknek felróható okból nem került sor, ezért a Ptk. 365. § (1) bekezdés szerinti kötelezettségük teljesítésével a felperesek estek késedelembe. A felperesek késedelme tehát a Ptk. 300. § (1) bekezdése alapján megállapítható volt.
A Ptk. 300. § (1) bekezdése akkor teszi lehetővé a jogosult számára az elállást a szerződéstől, ha a teljesítés többé már nem áll érdekében. Érdekmúlás akkor következik be, ha a szerződés megkötésével elérni kívánt cél a kötelezett késedelme miatt már nem valósítható meg. A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a szerződés megkötésekor az alperesnek még reális lehetősége volt a regionális hulladéklerakó céljára történő továbbértékesítésre. 2004. március 12-én, amikor a felperesek közölték, hogy az ingatlant felajánlották megvételre az önkormányzatnak, az alperesnek ez a lehetősége már nem állt fenn. Erről pedig a felpereseknek nem kellett tudniuk, mert az érdekmúlás olyan objektív tény, melynek a bekövetkezte attól függetlenül megállapítható, hogy a kötelezett tudott-e róla.
A fentiekben foglaltak szerint az elállásnak a Ptk. 300. § (1) bekezdésébe foglalt mindkét feltétele, a kötelezett késedelme és a jogosult érdekmúlása is bekövetkezett. Ezért az alperes elállása jogszerű volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.VI.22.180/2007. szám)
A felperes 2002. október 22-én megvásárolta az alperestől a perbeli Alfa Romeo típusú személygépkocsit. A gépjárműre az alperes 2 év jótállási időt vállalt.
A felperes a gépkocsiba sportrugókat, míg a fényszóróiba Xenon izzó szetteket épített be. A használat során a gépkocsiban több meghibásodás jelentkezett, ezért az alperes 2002. november 26. és 2004. október 5. napja között 17 alkalommal javította a járművet. Kicserélte a motort, a kipufogót, a műszerfalat, az ajtózárat, a lengőkart, a kerékagyat, fényszórókat cserélt, javította a váltóművet, a katalizátort és egyéb kisebb, a rendeltetésszerű használatot nem érintő hibákat. A sorozatos meghibásodások miatt a felperes 2004. július 28-án a gépkocsi kicserélését kérte az alperestől, aki erre nem volt hajlandó, azonban felajánlotta a jármű visszavásárlását. Miután az alperes 2004. október 5-én megtagadta a jótállás alapján a gépkocsi felperesi igény szerinti további javítását, a felperes 2004. október 27-én az adásvételi szerződéstől elállt, és 2004. november 30-án a gépkocsit átadta az alperesnek.
A felperes keresetében az elállása folytán 6.750.000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, az egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről szóló 117/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 2. §-ára, illetve a Ptk. 306. § (2) és (3) bekezdésére hivatkozva.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó ítéletét megváltoztatta, és jogerős ítéletével a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolása értelmében a felperes a gépkocsiba sportrugókat és Xenon izzó szetteket építtetett be, amelyre figyelemmel a futóműre és a fényszóróra a jótállást elvesztette. A másodfokú bíróság szerint az alperes a felperes által közölt hibákat minden esetben - jótállási kötelezettség körében térítés mentesen - kijavította, a javítások után értékcsökkenés nem maradt vissza, a gépkocsi jelenleg hibamentes. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes által végzett javítások időtartama együttesen 57 nap volt, az egyes javítások közül azonban csak egy a 2004. január 5. napján megkezdett motorcsere időtartama haladta meg a 15 napot. A másodfokú bíróság szerint a jogszabályi kijavítási határidőt egy nappal túllépő motorcsere esetében figyelemmel kell lenni arra, hogy a motorhiba új motor beépítése nélkül is - alkatrészek cseréjével - javítható lett volna, azonban az alperes a felperes érdekeit szem előtt tartva a hosszabb javítási időt igénylő motorcserét végezte el, míg az alperes által végzett javítások között jelentős számú volt az olyan - a gépjármű rendeltetésszerű használhatóságát nem érintő - csekély hiba (pl. ajtózörgés, műszerfal rezonálás, ajtózár hiba, ülésbőr kidörzsöltség stb.), amelyek még gyakoriságuk esetén sem alapozzák meg a jogosult teljesítéshez fűződő érdeke megszűnését.
A másodfokú bíróság szakértői vélemény alapján megállapította, hogy az alperes által végzett javítások, eredményeként a gépkocsi hibátlan, és a javítások értékcsökkenést sem okoztak. A másodfokú bíróság szerint a felperes a fényszóró párásodásra jótállási jogot nem alapíthat, mivel a fényszórókra a jótállást elvesztette, és az alperes a párásodó fényszórót is hibátlanra cserélte.
A másodfokú bíróság a bizonyítékokat és körülményeket együttesen értékelve arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes teljesítéshez fűződő érdeke nem szűnt meg, és nem állt be a többszöri meghibásodás folytán az érdekmúláshoz szükséges "küszöbérték". Ezért a felperes a jótállási jogként a Ptk. 306. § (3) bekezdésében meghatározott elállás jogát nem gyakorolhatta.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, a keresetének helyt adó elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet egyfelől a perbeli magánszakértői véleménnyel kapcsolatosan a további bizonyítási indítványokra vonatkozó figyelmeztetés hiánya, másrészt a jótállásra vonatkozó, a per alapját képező adásvételi szerződés megkötésekor hatályban volt szabályok helytelen alkalmazása miatt jogszabálysértő.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésében szabályozott figyelmeztetési kötelezettsége ellenére nem tájékoztatta a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről, másik szakértő kirendelésének vagy felülvélemény beszerzésének indokoltságáról. Szerinte az érdekmúlással kapcsolatban az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen a tényállást. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság szerint is a motorcsere időtartama meghaladta a jogszabályban meghatározott időtartamot, és e körben irreleváns, hogy az időtartam túllépésének oka - az ítélőtábla álláspontja szerint - a felperes érdekeinek szem előtt tartása volt, illetőleg az is, hogy ez mindössze a 17 javítás esetében egy alkalommal történt meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt okból nem jogszabálysértő.
A másodfokú bíróság a Pf.4. sorszámú jegyzőkönyvben foglaltan a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján tájékoztatta a felperest arról, hogy amennyiben az alperes jótálláson alapuló felelőssége fennáll, abban a körben terheli a bizonyítási kötelezettség, hogy a perbeli adásvételi szerződéstől jogszerűen állt el, mert cserére nincs lehetőség, illetőleg a cseréhez (teljesítéshez) fűződő érdeke megszűnt, ezáltal az adásvételi szerződéstől való elállása jogszerű, míg az alperesi jótállási kötelezettség megszűnése esetén azt köteles bizonyítani, hogy a hibák a teljesítéskor fennálltak.
A másodfokú bíróság arról is tájékoztatta a feleket, hogy a fenti tények bizonyítatlansága a bizonyításra köteles fél terhére esik.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló és okszerű mérlegelése alapján, a felek által kötött adásvételi szerződés jótállásra irányuló rendelkezéseinek megfelelően jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a sportrugók és a Xenon izzó szettek beépítésével a futóműre és a fényszórókra vonatkozó jótállást elvesztette, mivel a gépkocsin a gyártó előzetes engedélye nélkül módosításokat, változtatásokat hajtott végre.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes megbízásából eljáró igazságügyi szakértőnek a fényszóró meghibásodás okára vonatkozó szakvéleménye aggályossá tette a bíróság által kirendelt szakértőnek erre a kérdésre előterjesztett szakvéleményét, és jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította a fényszóró hiba gyári eredetét.
Amikor a motorcsere időtartama - egy nappal - meghaladta a jogszabályban meghatározott időt, a felperes nem állt el a szerződéstől, érdekmúlásra ekkor nem hivatkozott, a gépkocsit tovább használta.
A felperes a Pf.4. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata szerint akkor döntött úgy, hogy a gépkocsit nem akarja megtartani, amikor - a motor javításától függetlenül - 2004. október 5-én az alperes megtagadta jótállás alapján a gépkocsi újabb javítását.
Nem hivatkozhat utóbb érdekmúlásra a fél, ha a garanciális hiba javítása a jótállási feltételekben meghatározott határidőben nem készült el ugyan, a határidőn túli javítást követően azonban a fél a járművet érdekmúlásra történt hivatkozás nélkül átvette, azt több hónapon át használta, majd egy másik hiba jelentkezése után utólagosan kérte a gépkocsi kicserélését a határidőn túli javítás miatt.
Az ebben a körben aggálytalan szakértői vélemény alapján azonban helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes jogszerűen tagadta meg a további javítások elvégzését, mivel a hibákat - a jótállási kötelezettségének eleget téve, a jármű értékcsökkenése nélkül - kijavította, a párásodó fényszóró kicserélését felajánlotta, majd azt hibátlanra is cserélte.
A felperes felülvizsgálati kérelmében írtakkal szemben a rendelkezésre álló bizonyítékok helytálló és okszerű mérlegelése eredményeként - az elsőfokú bírósággal szemben - a másodfokú bíróság állapította meg helyesen a tényállást, és megalapozottan jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a teljesítéshez fűződő érdekének megszűnését nem bizonyította, elállási jogát jogszerűen nem gyakorolhatta.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.VII.22.010/2007. szám) ■
Visszaugrás
