Jelentős nemzetközi elemmel bíró biztosítási ügyekben, különösképpen közúti közlekedési balesetek ügyében felmerül a kérdés, hogy a károsult mely ország bírósága előtt indíthat pert a biztosító, illetve a károkozó gépjármű üzemben tartója ellen, ha a biztosítóval peren kívül nem sikerül elintéznie a kártérítési ügyet.
Jelen dolgozatban a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i, 44/2001/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Brüsszel I. rendelet) és a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezmény (a továbbiakban: Luganói Egyezmény)[1] tekintetében kívánom vizsgálni a felvetett problémát.
A problémakört abból a szempontból elemzem, hogy az Európai Unió valamely tagállamában, Norvégiában, Izlandon vagy Svájcban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező károsult az előbb felsorolt államok közül egy másikban szenved közúti közlekedési balesetet, vagy pedig egy az Európai Unió valamely tagállamában, Norvégiában, Izlandon vagy Svájcban lakóhellyel vagy székhellyel bíró károkozó okoz imént említett országok területén közlekedési balesetet vagy pedig olyan károsultnak okoz közlekedési balesetet, akinek, illetve amelynek lakóhelye, illetőleg székhelye a fent felsorolt államokban található.
A Brüsszel I. rendelet 2. cikk (1) bekezdése és a 9. cikk (1) bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel a 60. cikk (1) bekezdésére - a károkozó üzemben tartó biztosítójának székhelye szerinti tagállamban a károsult kártérítés iránt beperelheti a felelősségbiztosítót.[2] Továbbá a károsult a károkozót, illetve az üzemben tartót a károkozó, illetőleg az üzemben tartó lakóhelye szerinti tagállamban is beperelheti kártérítés iránt.[3]
E körben felmerül a kérdés, hogy a különböző lakó-, illetve székhellyel rendelkező károkozó, üzemben tartó és biztosító együttesen perelhető-e, s ha igen, akkor mely állam bírósága előtt. Jelen esetben azt kell vizsgálni, hogy a Brüsszel I. rendelet 6. cikk 1. pontja alkalmazható-e. Ennek eldöntéséhez segítséget nyújtanak az Európai Bíróság C-406/92[4], C-98/06[5] számú ügyben meghozott ítéletei, amiből a német szakirodalom azt a következtetést vonja le, hogy lehetséges a vezető, az üzemben tartó és a biztosító együttes perlése bármelyik alperes lakóhelye szerinti államban, még akkor is, ha a kártérítési felelősség jogalapja az egyes alperesek vonatkozásában eltérő.[6]
Mindazonáltal megjegyzem, hogy álláspontom szerint az esetek döntő többségében a károkozó üzemben tartójának felelősségbiztosítóját célszerű perelni egyedül, hiszen együttes perlés esetén is a kártérítési összeg teljesítésére a tőkeerős felelősségbiztosító részéről kerül sor. Bár a német ügyvédek taktikai szempontból általában a felelősségbiztosítón túlmenően alperesként pert indítanak a károkozó és az üzemben tartó ellen is, hogy őket ne lehessen tanúként kihallgatni.[7]
A Brüsszel I. rendelet 5. cikk 3. pontja, illetve a biztosító vonatkozásában a 10. cikk értelmében a károsult a káresemény helye szerinti államban is indíthat pert a felelősségbiztosító, illetve a károkozó üzemben tartó ellen, akár külön-külön, akár együttesen.[8] Első megközelítésben egyértelműnek tűnik az, hogy a káresemény helye közlekedési balesetek esetében hol található, hiszen ez a közlekedési baleset helyét jelenti.
Azonban kérdés az, hogy mi minősül a káresemény helyének akkor, ha például egy román lakóhellyel rendelkező károsult Magyarországon életét veszti közlekedési balesetben úgy, hogy a károsult kiskorú gyermekei Olaszországban rendelkeznek lakóhellyel, és édesapjuk elvesztése miatt nem vagyoni kártérítési igényt és tartást pótló járadék iránti igényt érvényesítenek. Ennek a kérdésnek a megválaszolásában is az Európai Bíróság joggyakorlata nyújt segítséget, mely még a Brüsszeli Egyezmény rendelkezésein alapul, ugyanakkor a rendelkezés azonossága miatt az európai bírósági gyakorlat a Brüsszel I. rendeletre is irányadó e tekintetben. Az Európai Bíróság a C-364/93[9] és C-168/02[10] számú ügyekben született ítéleteiben kimondta, hogy a káresemény bekövetkezésének a helye az, ahol a felelősséget megalapozó elemek bekövetkeztek, vagyis ahol a közlekedési baleset történt. Az Európai Bíróság leszögezte, hogy a "káresemény bekövetkezése helyének" fogalmát nem lehetséges olyan tágan értelmezni, hogy az magában foglaljon minden olyan helyet, ahol érzékelhetőek egy ténylegesen máshol bekövetkezett kárt okozó cselekmény hátrányos következményei.[11] Tehát a példában felvetett esetben ezen joghatósági okra hivatkozva nem indítható per Olaszországban.[12]
Problémaként merült fel, a Brüsszel I. rendelet 11. cikk (2) bekezdése és a 9. cikk (1) bekezdés b) pont-
-150/151-
ja értelmezhető-e akként, hogy a károsult a saját lakóhelye szerinti tagállamban beperelheti-e a károkozó üzemben tartójának felelősségbiztosítóját. A hazai szakirodalomban Kengyel Miklós azt az álláspontot foglalta el, hogy a károsult a saját lakóhelye szerinti tagállamban nem perelheti a biztosítót. Ezzel a véleménnyel azonban nem volt egyedül, mivel például az osztrák Legfelsőbb Bíróság 13882/03d szám alatt 2003. május 16-án meghozott döntésében sem látta megállapíthatónak azt, hogy a károsult a saját lakóhelye szerinti tagállamban pert indíthat a károkozó üzemben tartó felelősségbiztosítója ellen, mivel a károsult nem tekinthető sem a biztosítási kötvény jogosultjának, sem biztosítottnak, sem kedvezményezettnek.
Ez a kérdés azonban nemcsak Ausztriában, hanem Németországban is felvetődött, s egészen eljutott a Szövetségi Legfelsőbb Bíróságig, mely bíróság előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Bíróság előtt, ugyanis ebben a kérdésben a német szakirodalom sem volt egységes.[15] A szerzők egy része az osztrák Legfelsőbb Bíróság álláspontjával azonos véleményen volt. Ugyanakkor más szerzők részben a Brüsszel I. rendelet (13) preambulumbekezdésére hivatkoztak[16], miszerint a biztosítási, fogyasztói és munkaszerződésekkel kapcsolatban a gyengébb felet az érdekeinek megfelelő, az általános szabályoknál kedvezőbb joghatósági szabályokkal kell védelemben részesíteni; másrészt utaltak a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, valamint a Tanács 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelveinek módosításáról szóló, 2000. május 16-i, 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, vagyis a 4. gépjármű-biztosítási irányelvnek a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó 72/166/EGK, 84/5/EGK, 88/357/EGK és 90/232/EGK tanácsi irányelv, valamint a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. május 11-i, 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, vagyis az 5. gépjármű-biztosítási irányelv 5. cikk (1) bekezdése által beiktatott (16a) preambulumbekezdésére[17], mely értelmében: A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben lévő 11. cikkének (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a károsult fél a lakóhelye szerinti tagállamban keresetet indíthat a felelősségbiztosítást nyújtó biztosító ellen.[18]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
