A média egyre hangsúlyosabb szerepet tölt be életünkben. Minél fenyegetőbbé válik az egyes ember életébe való beavatkozásának veszélye, annál inkább szükség van korszerű törvények meghozatalára. Magyarországon a törvényi szabályozás és a bírói gyakorlat még korántsem kiforrott. Ezért hasznos véleményem szerint a kitekintés, annak vizsgálata, hogyan korlátozza a törvény a média hatalmát egy minden szempontból fejlett nyugat-európai országban, Nagy-Britanniában.
A sajtóval kapcsolatos egyik leghangsúlyosabban felmerülő és feloldásra váró konfliktus a sajtószabadság és a személyiségvédelem összeütközésének kérdése, amely három fő témakör köré csoportosítható: a jóhírnév védelme (Nagy-Britanniában a rágalmazás szabályozása), a tárgyalásokról való tudósítások és a magánszféra védelmének kérdései.
A rágalmazással kapcsolatos törvények eredete Nagy Alfréd (871-899) király idejéig nyúlik vissza, aki a IX. században elrendelte, hogy mindenkinek, aki rágalmazást követ el, ki kell vágni a nyelvét.1 Jóllehet az eltelt néhány évszázad alatt a büntetés inkább anyagi, mintsem fizikai jellegű lett, az alapelvek változatlanok maradtak.
P. Stewart bíró megfogalmazása szerint: "Mindenkinek jogában áll megvédeni jóhírnevét, ez minden szabadságra épülő jogrendszer egyik alapja."2
A rágalmazásnak több fajtája is van. Először is meg kell különböztetni azokat a forma szerint:
a) Libel-írásbeli, vagy más "maradandó formájú" rágalmazás, így például kép- vagy hangfelvétel (tv, rádióadás).
b) Slander-szóbeli, azaz "mulandó formájú" rágalmazás.
A Defamation Act (1952) tisztázta a félreértéseket, mely cselekmény melyik kategóriába sorolható. A Theatres Act (1968) 4. szakasza szerint a színpadi előadás közben elhangzott sértő állítás is lehet libel. A libel esetében a törvény feltételezi a sérelmet, a bizonyítási teher az alperesre hárul, a felperes nem kell, hogy bizonyítsa annak meglétét. A slander esetében ez fordítva működik, kivéve a bűncselekmény elkövetésére, betegségre, házasságtörésre, vagy szemérmetlen-ségre, illetve üzleti, vagy szakmai ügyekre vonatkozó rágalmazások esetében. Itt a felperesnek nem kell bizonyítania az anyagi veszteséget.
Szintén el kell választani egymástól a
a) rágalmazás (libel, slander)
b) rosszhiszemű rágalmazás (malicious falsehood) kategóriáit.
Ha nem sérül a jóhírnév, akkor a cselekmény se libel, se slander nem lehet, de lehet rosszhiszemű rágalmazás. Ez esetben bizonyítani kell az állítás valótlanságát, a rosszhiszeműség meglétét és az anyagi veszteség bekövetkeztét. A másik kettővel ellentétben ezeket az ügyeket a bíró egyedül tárgyalja, esküdtszék nélkül.3
A rágalmazás fennálltának három feltétele van (a törvény feltételezi, hogy az állítás hamis)
a) sérelem bekövetkezte,
b) a sértett egyértelmű azonosítása,
c) nyilvánosság előtti elkövetés.
A sérelem egymondatos definícióját az elmúlt 150 évben egyetlen kísérlet sem tudta tökéletesen felállítani. Egyes elemeit sikerült csak meghatározni: sértő az, ami az ésszerűen gondolkodó átlagember szemében az állítás tárgyának megítélését negatívan befolyásolja. A világgal együtt a sértő állítások megítélése is változik. Ami a múlt században sértő volt, ma már nem feltétlenül az.
Figyelembe kell venni a sértett személyes körülményeit is, hiszen minden állítás "személyre szabott", és nem mindenki számára sértő.
A rágalmazást elhallgatással is el lehet követni, ha valakiről valós tényeket közölnek, de ezzel összefüggésben lévő tényeket elhallgatnak, melyek ismerete szükséges a valóság megismeréséhez. Pl. ha valakiről megírják, hogy az illetőt bűncselekmény elkövetésével vádolták, miközben elhallgatják, hogy az eljárást már megszüntették.
A rágalmazás vizsgálatánál el kell választani egymástól a szó szótári jelentését és a célzásokat, utalásokat. Hiszen ezen utóbbival is el lehet rágalmazást követni, még akkor is, ha az állítás jelentése az átlagember számára nem hordoz jelentést, vagy éppen más jelentést hordoz.
A rágalmazás második feltétele az azonosítható sértett megléte. A felperesnek bizonyítania kell, hogy a sérelmes állítás rá vonatkozik. Más szóval: a szövegből egyértelműen felismerhetőnek kell lennie a felperes személyének. Legtöbbször mindez nem jelenthet nehézséget azon egyszerű oknál fogva, hogy általában mindenhol megnevezik, illetve megmutatják az illetőt, akire a kijelentés vonatkozik. De némely esetben az azonosítás korántsem egyszerű. Ilyenkor azt kell vizsgálni: az átlagos, sokszor emlegetett "ésszerűen gondolkodó ember" vajon a felperesre vonatkozónak értékelné-e az adott állítást.4 Az újságíró bár elhagyja például egy bűncselekmény publikálásánál az elkövető nevét, de olyan részleteket írhat le, melyekből felismerhető az illető. Ha ez az eset előfordul, az megfelelő alapot szolgáltathat a rágalmazás megállapítására.
Teljes véletlen ugyan, mégis minősülhet rágalmazásnak az az eset, amikor az újságban rossz fénykép kerül az írás mellé, vagy a fotós mást fényképez le, mint akit szándékában volt. Az így "hírbehozott" személy alappal indíthat rágalmazási pert.
Bizonyos körülmények között személyek meghatározott csoportja is indíthat pert, ennek egyedüli feltétele a csoport viszonylag kis létszáma (általában max. 12 fő kezdeményezhet így sikerrel pert).
A rágalmazás fennállásához szükséges három összetevőből ez az utolsó. A sérelmezett állítás csak akkor válik rágalmazássá, ha az más, harmadik személy számára is hozzáférhetővé válik (tehát nem elég például a sértő állítás tárgyának elküldeni). Ha ugyanis csak a sértő állítás tárgyához jut el (például lezárt borítékban), akkor az nem gyakorolhat semmilyen hatást a jóhírnévre.
Más a helyzet például a távirat vagy levelezőlap esetében. Ezeknél más is hozzáférhet az információhoz és ezáltal ezeken keresztül már el lehet követni rágalmazást. Az a körülmény, hogy a rágalmazó személynek nem állt szándékában az állítás közzététele, nem releváns. A rágalmazás legkézenfekvőbb eszközei azonban az újságok, televízió, rádió, könyvek. Minden egyes megjelentetés külön rágalmazásnak számít.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
