Az öt évig tartó versenyügyi eljárás lezáró aktusaként, 2004. március 24-én az Európai Bizottság meghozta döntését a Microsoft szoftvervállalat Windows operációs rendszereihez kapcsolódó versenykorlátozó üzleti gyakorlataik vonatkozásában.[2] A Bizottság mindkét vizsgált magatartásban, így az interoperabilitást biztosító interfész adatok visszatartásában és a Windows Media Player média-lejátszónak a Windows rendszerekhez kapcsolásában marasztaló határozatot hozott, tekintettel arra, hogy azok erőfölénnyel való visszaélésnek minősülnek az Európai Közösséget létrehozó Római Szerződés (a továbbiakban EKSz) 82. cikke alapján.[3] Az egyesek által "Kill Bill?"-ként emlegetett, és nagy várakozással övezett ügy több tekintetben is sui generis az európai versenyjogi gyakorlatban.[4] Transzatlanti "társ"-ügye, a hasonló tényállásokban az amerikai bíróságok és versenyhatóságok által lefolytatott Microsoft v. US korántsem vezetett a Bizottság által tett szigorú megállapításokra és szankciókra, nem azonos elveken alapult, ráadásul a felek közötti megállapodással zárult.[5] A 82. cikk európai versenyjogi jogalkalmazásában nem szerepelt eljárás alá vontként egy, a saját gazdasági tevékenységében ennyire hipererős vállalat, és ezidáig nem kerültek egy ügyben sem ennyire górcső alá a világméretű szoftver iparágnak, mint hálózati hatásokkal és jelentős innovációval terhelt piacnak a sajátosságai. A Microsoft Europe ügyben hozott bizottsági döntés hatását nem lehet alulértékelni, az ugyanis mérhető gazdasági és jogalkalmazási következményekkel járhat. A szellemi tulajdont képező protokoll interfészek versenytársak részére történő átadása - amit a döntés kötelezettségként ír elő - az iparági innovációt befolyásolhatja, a média-lejátszó programok számítógépes rendszerekbe való árukapcsolásnak minősített beépítése pedig
- 61/62 -
átértékelheti nemcsak a szoftvergyártók, hanem más elektronikus és médiaiparágak termékmodellezési gyakorlatát. Természetesen a döntés még nem végleges, a Microsoft fellebbezése nyomán az Elsőfokú Bíróság, majd esetlegesen további fellebbezés nyomán az Európai Bíróság mondja ki a végső szót. Jelen cikk a két tényállás, az ügylettől való indokolatlan elzárkózás (refusal to supply) és az árukapcsolás (tying) közösségi joggyakorlaton alapuló vizsgálatára koncentrál két részben, kiemelve a piac sajátosságainak szempontjait, az amerikai és az európai versenyjogi jogalkalmazás eltérőségeit, valamint a Microsoft és a szakirodalom által megfogalmazott ellentétes álláspontokat.
Az Bizottság eljárása 1998-ban indult a Microsoft egyik versenytársának, a Sun Microsystems-nek a panasza alapján, amelyben azt állította, hogy a számítógépes szoftverpiacokon óriási erőfölénnyel bíró Microsoft visszatartja az alkalmazás programozási interfészek (API- Application Programming Inteface) információit, amelyeknek ismerete pedig elendeghetetlen ahhoz, hogy más szoftvergyártók programjai megfelelően együtt tudjanak működni a Windows programokkal is felszerelt gépeken. Ilyen nehézségek jelentkeztek a nyomtatási funkciók végrehajtásánál, illetve akkor, amikor a használó egy bejelentkezési nevet vagy jelszót kívánt létrehozni a számítógépes rendszeréhez. Ezzel párhuzamosan 2000-ben a Bizottság hivatalból kezdte vizsgálni a Windows 2000 generációs PC és szerver programokat, valamint a Windows Media Player (a továbbiakban WMP) lejátszóprogramok PC operációs rendszerekbe való beépítését. Az amerikai számítástechnikai és kommunikációs iparági szereplőket magába tömörítő CCIA (Computer and Communication Industries Association) panaszában megerősítette a Bizottság WMP-vel kapcsolatos aggodalmait, amikor előadta, hogy a fogyasztók a Windows-al együtt kapják a WMP-t, így nincsen kereslet más gyártók termékei (pl. az Apple Mac Quick Time lejátszója, a Real Networks Real Player-je) iránt. 2001-ben a Bizottság összevonta a két eljárást és 2003-ban kiadott egy vizsgálati jelentést (statement of objections), a piackutatások és a versenytársaktól, nagyvállalatoktól bekért adatok, saját információgyűjtése és a Microsofttal való aktív kapcsolattartás eredményei alapján. A bevezetőben már említett 2004 márciusában született határozatban kiszabott kötelezettségek és a közel 500 millió eurós bírság végrehajtásának felfüggesztésére tett Microsoft indítványt végül az Elsőfokú Bíróság elnöke múlt év december 22-én elutasította, mivel nem találta megalapozottnak a Microsoft érveit a végrehajtással járó súlyos és visszafordíthatalan kár tekintetében.[6]
Az egyszerű személyi számítógépes rendszert a szabad szemmel is látható hardver és a nem látható szoftver alkotja. A számítógép egy nyílt rendszer, amelyhez hozzáadhatók és elvehetők eszközök és funkciók. Míg a hardver a gép fizikai értelemben vett életét biztosítja, addig a szoftverek lehelnek életet az "anyagba" azáltal, hogy alapvető működésüket és funkcióikat vezérlik.[7] A rendszerszoftvereken belül az alkalmazás-szoftverek (application softwares) kapnak instrukciókat a hardvertől az egyes műveletek végrehajtására. Az operációs rendszer fogja össze a szoftvereket: platformot biztosít, és szolgáltatásokat nyújt a szoftvereknek, elosztja a memóriát, ellenőrzi és irányítja a gép alapvető működését. Mindez az alkalmazás-programozási interfészektől függ, egy szoftverprogram ezeken keresztül "beszél" a gép operációs rendszerével, és több különböző program is ezek segítségével tud együttműködni. Például a Windows-ban az egyik API az ikonok képernyőn való mozgatását biztosítja. Egy Internetről letöltött meghatározott formátumban kapott fénykép CD-re írása például olyan művelet, amely adott használó gépén csak akkor hajtható végre, ha az összes alkalmazás (így a médialejátszó, a CD író stb.) kompatibilis egymással és az operációs rendszerrel. Egy szoftvergyártó tehát vagy a Microsoft API-ját használja, vagy egy ugyanolyan API-t létrehoz, enélkül ugyanis a szoftver nem lesz futtatható a Windows rendszereken. A média-lejátszó a felhasználó oldali szoftvertermékek egyik típusa, amely szintén az operációs rendszerre támaszkodva működik. Az Interneten vagy más rendszeren közzétett, illetve letölthető hang- és képanyagok lejátszására szolgál, továbbá ezeknek a tartalmaknak digitális jogkezelési rendszerekkel biztonságos környezetet biztosít az illegális hozzáférés/használat ellen.
A Bizottság a keresleti és kínálati helyettesíthetőség ismérvei alapján három érintett piacot jelölt ki az ügyben: a felhasználói PC operációs rendszerek piacát, a munka-csoport szerver operációs rendszerek piacát, a hálózatos média-lejátszók piacát.[8] A protokoll információk átadásától való indokolatlan elzárkózás tényállásban az első kettő piacnak, az árukapcsolás esetében pedig a felhasználói PC operációs rendszerek és a hálózatos média-lejátszók piacának van jelentősége.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
