Új jelenség ütötte fel a fejét a Kúria bíróság kijelölési gyakorlatában, mégpedig a járásbíróságok közötti negatív illetékességi ütközés következményeként. A meg nem fizetett szabálysértési bírság átváltoztatása során a járásbíróságok lavinaszerűen állapítják meg illetékességük hiányát és küldik át az iratokat - esetleg az ország másik szegletébe - az általuk illetékesnek vélt járásbírósághoz, ahol rendre ugyancsak megállapítják illetékességük hiányát, így a különböző ítélőtáblák illetékessége alá tartozó bíróságokra figyelemmel a végső döntés a Kúriára marad.
Egy meg nem fizetett szabálysértési bírság átváltoztatása időben nemigen haladja meg a 20 percet, terjedelemben pedig még egy oldalt sem tesz ki.
Ezzel szemben egyes járásbírósági titkárok időt és fáradságot nem kímélve 6-8 oldalas határozatokkal áldoznak a vélt vagy valós törvényesség oltárán.
Ki gondolta volna, hogy 2013. szeptember 1-jét követően, amikor is a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvényt (továbbiakban: Szabs. tv.) a 2013. évi CXIII. törvénnyel módosították, a legfőbb bírói fórumra hárul annak dömpingszerű eldöntése, hogy melyik járásbíróság illetékes néhány ezer forintos, meg nem fizetett bírság átváltoztatására.
De vajon mire vezethető ez vissza, honnan tudjuk meg az okokat és a válaszokat?
A Szabs. tv. indokolása szerint "Az új szabálysértési törvény megalkotásának célja egy olyan új szabálysértési eljárási rendszer kialakítása, amely hatékony és gyors eljárási lehetőségeket biztosít az egyes szabálysértési hatóságok számára. A hatékony és gyors eljárás mellett a törvény célja egy költséghatékony eljárás felépítése, amelyben a szabálysértés elkövetőjének már nem fűződik érdeke az eljárási cselekmények indokolatlan elhúzásához.
(...) olyan eljárási megoldásokat kell kidolgozni, mellyel (...) az elkövetők felelősségre vonására lehetőleg még a helyszínen, de legkésőbb az elkövetéstől számított 30 napon belül sor kerül.(...)
A törvény előtérbe helyezi a helyszíni bírság jogintézményét, az ügyek jelentős számát ezen a módon kellene lezárni. (...)
Fontos célja egy olyan végrehajtási rendszer létrehozása, amelyben a kiszabott büntetéseket a jövőben költséghatékonyan végre lehet hajtani.
(...) A korábbi hosszadalmas és sok esetben eredménytelen adók módjára történő behajtás helyett a pénzbírság és a helyszíni bírság meg nem fizetése esetére a törvény bíróságok általi szabálysértési elzárásra változtatást rendel el."
Valószínűleg maga a jogalkotó sem gondolta, hogy az egyszerűsítés és költséghatékonyság szándékával megalkotott törvény - és főleg annak módosítása - ilyen komoly jogértelmezési és jogalkalmazási problémát okoz a járásbíróságok gyakorlatában. Az elérni kívánt célok nem hogy nem valósultak meg, de a szabálysértési eljárás azon része, mely a helyszíni bírságok végrehajtását, illetőleg annak elzárásra történő átváltoztatását jelenti, hosszabb lett mint valaha.
A jogértelmezési probléma alapját a Szabs. tv. 2013. szeptember 1-jét követően történő módosulása (2013. évi CXIII. törvény) jelenti, amely a helyszíni bírság kiszabását követő, a helyszíni bírság végrehajtása iránt való intézkedés kérdésében változtatta meg az illetékességi szabályt. Míg a törvény módosításáig az elkövető lakhelye szerint illetékes szabálysértési hatóság volt illetékes helyszíni bírság végrehajtása iránti intézkedésre, addig a módosulás hatályba lépését követően ez a feladat már a kiszabó szerv illetékességi körébe tartozik.
A következőkben - a módosulást követően - az illetékességi kérdésben felmerült jogértelmezési és alkalmazási problémákat, és a Kúria azok megoldására irányuló álláspontját fejteném ki.
Bár az alsóbb fokú bíróságokon eljáró bírákat és titkárokat kevésbé érinti, azonban mégis fontos kérdés, sőt a Kúria szempontjából az első megválaszolandó kérdés a következő:
Nem mindegy, hogy úgy tekintünk a Szabs. tv.-re, mint egy különálló törvényre, vagy úgy, mint egy kis Büntető Törvénykönyvre.
Ez a kérdés a Legfőbb Ügyészség gyakorlatára tekintettel 2013. december 2-át követően merült fel először. Mindaddig a Legfőbb Ügyészség a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 20. § (2) bekezdésének c) pontjára hivatkozva indítványt tett a bíróság kijelölésére.
2013. december 16-át követően az ügyészség az iratokat érdemi indítványtétel nélkül visszaküldte, arra hivatkozva, hogy a Szabs. tv. a VII. fejezete 31. pontjában (43. §) szabályozza az ügyész szabálysértési eljárásban betöltött eljárásjogi szerepét, amely rendelkezés alapján az ügyésznek nincs szerepe az eljáró bíróságok kijelölése során.
Hivatkozott továbbá arra, hogy a Szabs. tv. VII. fejezetének 30. pontja (41-42/A. §), valamint a 31. pontja (43. §) nem tartalmaznak utalást sem arra, hogy az ügyésznek az illetékességi összeütközés okán szükségessé vált kijelölés során indítványt kellene tennie, avagy arra jogosult lenne.
Álláspontja szerint a Be. mögöttes jogszabályként csak - a Szabs. tv. 47. § (5) bekezdésének kifejezett felhatalmazásával - a kizárás tekintetében jöhet szóba, mert a Szabs. tv. határozottan különbséget tesz az ille-
- 666/667 -
tékességi összeütközés miatt történő kijelölés [Szabs. tv. 42. § (6) bekezdés], illetve a kizárás miatt szükségessé vált kijelölés [Szabs. tv. 51. § (6) bekezdés] között.
Az utóbbi gyakorlat következetes folytatásának az eredménye, hogy a Kúria immár nem küldi meg a szabálysértési ügyekben történő kijelölés esetén az iratokat a Legfőbb Ügyészségnek, hanem ügyészi indítvány nélkül dönt a kérdésben.
A Legfőbb Ügyészség által is képviselt álláspont azonban felvetett egy következő kérdést, miszerint a Kúria egyáltalán eljárhat-e szabálysértési ügyekben?
Ugyanis a Szabs. tv. nem említi a Kúriát, mint eljárásra illetékes bíróságot, a Be. pedig nem alkalmazható, így kérdéses, hogy a Kúriának van-e egyáltalán törvényi felhatalmazása a szabálysértési ügyekben való eljárásra.
A jelenleg uralkodó gyakorlat az, hogy a Kúria - feladva az ügyészi indítványhoz ragaszkodását - egyfajta jogértelmezéssel a Szabs. tv. 42. § (6) bekezdésére hivatkozva jár el, amely kimondja, hogy "ha vitás, hogy több bíróság közül melyik köteles eljárni, az eljáró bíróságot a törvényszék másodfokú tanácsa határozatban jelöli ki. Ha az illetékességi összeütközés különböző törvényszékek területén lévő bíróságok között merül fel, akkor a magasabb szintű bíróság jár el."
Ezen szakasz értelmezése során a Kúria a magasabb szintű bíróság megfogalmazását értelmezte illetékességi felhatalmazásként, amely értelmezés eredménye végül a következő megfogalmazás lett: A különböző ítélőtáblák illetékességi területén lévő járásbíróságok között felmerült illetékességi összeütközés esetén - a Szabs. tv. 42. § (6) bekezdés második mondatának értelmében - az eljáró bíróság kijelölésére a Kúria jogosult. (Bkk.III.1541/2013/2.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
