"A föld által tereintett javak a szükségletek, nem pedig a mohóság kielégítésére elegendők." (Paulo Coelho)
A polgári jogban a szerződő felek megállapodásaik megkötésekor olyan ésszerűen előre nem látható gazdasági kockázatokat is vállalhatnak, amelyek bekövetkezése a kontraktusbeli szinallagmát megbonthatja; valamelyik szerződési alany számára aránytalan, teljesíthetetlen többletterhek jelenhetnek meg a szerződéses jogviszonyban. Ilyen, nem kalkulálható gazdasági kockázatot jelenthet az infláció hirtelen megugrása, az árak nagymérvű emelkedése, a munkabérek vásárlóértékének nagyfokú csökkenése, a kereslet-kínálat viszonyainak radikális átalakulása, az áru-, termékpiacok összeomlása, a gazdasági élet szereplőinek (különösen valamelyik szerződő félnek) a fizetésképtelenné válása, a piaci-pénzügyi viszonyok hátrányos változása, valamint a gazdasági ágazatok termelési és likviditási problémái is. Egy vagy több ország gazdaságát és társadalmát átható gazdasági válság a kontraktus megkötéskori tartalommal való fenntartása esetén bármelyik vagy mindegyik szerződő félre nézve méltánytalan és elviselhetetlen rizikó bevállalását róhatja.
Az alábbiakban elemzés tárgyává tesszük, hogy a magyar bírói gyakorlatban a felek milyen Ptk.-beli jogalapokra hivatkoztak azzal kapcsolatban, hogy a gazdasági/üzleti kockázat okán a szerződéses kötelemből szabaduljanak. Ezt követően a Ptk.-n kívüli kontraktuális jogviszonyok körében vizsgáljuk a gazdasági/üzleti kockázat szerepét, végül pedig a vonatkozó európai szabályozásokra kitekintéssel vonjuk le a tanulságot.
Hőértékesítési keretszerződésnél a 2006 év eleji orosz-ukrán földgázvita miatt a gázszolgáltatás akadályozott volt, ezért a felperes a hőellátáshoz szükséges hőmennyiséget olajfűtéssel állította elő, az alperes pedig a felfüggesztés tartamára gázártámogatást nem kapott; az alperes a Ptk. 4. §-ára[2] alapítottan nyújtotta be kereseti kérelmét. Az el nem fogyasztott gázmennyiség után nem járt gázártámogatás, azonban az alperesnek lehetősége volt gazdasági érdekeinek érvényesítésére az olajtüzelésre való áttérés lehetséges üzleti kockázatával kapcsolatban: ennek elmaradásáért a felperes nem felelős. A bíróság megállapította, hogy nem sérti a jóhiszeműség és tisztesség alapelvét, illetve nem valósít meg tisztességtelen piaci magatartást a szerződő fél azzal, ha nem hívja fel a szerződéses partner figyelmét a mindkét fél által ismert tények lehetséges gazdasági következményeire, üzleti kockázatára.[3]
Az üzleti kockázat áthárítására, megosztására a biztatási kár (utaló magatartás)[4] jogintézményét is megpróbálták a szerződéses felek felhasználni: a hivatkozott perben[5] 1989. második felében vegyesvállalat létrehozására irányuló "üzlettársulási" előszerződés megkötéséről tárgyaltak, azonban a szerződéskötési procedúra során összeomlott a szovjet piac. A befektetéstől eleső fél biztatási kár jogcímén kívánta megtéríttetni elmaradt invesztícióit. A bíróság kimondta, hogy a szerződéskötés előkészítésének a szokásos üzleti kockázat körébe tartozó költségeit (mint például egy ország termékpiaci krachja miatt kiesett beruházást) a gazdálkodó szervezet maga viseli. Egy másik ítéletben[6] generális jelleggel megállapítást nyert az, hogy az üzleti kockázat áthárítása végett alaptalan az utaló magatartásra hivatkozás.
A közös téves feltevés [Ptk. 210. § (3) bek.][7] is több peres eljárásban[8] szolgált hivatkozási indokul az előnytelen gazdasági környezet
- 353/354 -
miatti üzleti sikertelenség folytán elnehezült szerződési feltételek megtámadására; azonban az eljáró bíróságok több ízben rögzítették, hogy:
- elvileg az üzleti kockázat körébe eső elvárások, elképzelések nem adhatnak alapot a szerződés akarathibára alapított megtámadására;[9]
- nem minősül közös téves feltevésnek az az eset, ha a felek a szerződés tárgyának jövőbeni áremelkedését a valóságnál alacsonyabbnak remélték.[10]
A következő esetben a felperesek megtévesztésre alapítottan támadták meg[11] az üzletrész adásvételi szerződést. A szerződéskötés előtt írásbeli tájékoztatót kaptak az alperesektől a kft. anyagi helyzetéről. A felperesek elmulasztottak utána nézni annak, hogy az alperesek jövőbeli elvárásai, a várható gazdasági eredmények reálisak-e, az üzletrész értéke megfelel-e az üzleti elképzeléseiknek. Az üzletrész adásvételi szerződés megkötésére 1994 novemberében került sor, a "Bokros-csomag" pedig 1994 decemberétől került alkalmazásra. A kft. és az alperesek által előre nem látható gazdasági esemény volt a gazdasági környezet, viszonyok megváltozása, ezért a választottbíróság úgy ítélte meg, hogy a társaság működésében az ügylet megkötése után bekövetkező, a társaság anyagi helyzetét kedvezőtlenül befolyásoló változások kockázata az üzletrész vevőit terheli.
A Ptk. 241. §-ára alapítottan a bíróság módosíthatja a kontraktust három konjunktív feltétel fennálltakor: a megállapodás tartós jogviszonyra irányul, a szerződéskötést követően változás következett be a szerződéses jogviszonyban, és ennek folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.[12] Többször előfordult a bírói gyakorlatban, hogy a gazdasági válság okán kérelmezett bírósági szerződésmódosítás nem volt alkalmazható a konjunktív feltételek valamelyike hiányában:
- önmagában az a körülmény, hogy valamely szerződéses rendelkezés a piaci-pénzügyi viszonyoknak a várakozástól eltérő alakulása folytán utóbb tévesnek bizonyul, nem szolgálhat alapul a szerződés bíróság általi módosításához, mivel ennek további feltétele a fél lényeges, jogos érdeksérelme;[13]
- tartós jogviszony módosítására irányuló keresetben nem elegendő a szerződéskötést követően beállott általános körülményre (például az árszínvonal-változásra) utalni, hanem annak a szerződésre gyakorolt hatását is konkretizálni kell.[14]
A bírósági úton történő szerződésmódosítás körében nemcsak a Ptk. 241. § feltételeinek fennállta volt vizsgálat tárgya, hanem a feltételek értelmezésére is sor került.[15] Ha a felek a szerződés megkötésekor a termelés mennyiségének a jövőbeli bizonytalanságát és a nyereség alakulását a kölcsönös kockázatvállalás körébe vonták, az ilyen jellegű és az adott helyzetben várható - az ésszerű kockázatvállalás kereteit meg nem haladó - körülmény-változásokkal a feleknek a szerződési feltételek meghatározásakor számolniuk kellett; ilyenkor a lényeges jogos érdeksérelemre hivatkozással nem követelhető szerződésmódosítás. Szintén nincs helye a Ptk. 241. §-ára alapítottan a megállapodás bíróság általi módosításának, ha az alapvető társadalmi-gazdasági változások széles körben jelentkező következményeiről van szó.[16] Az infláció, valamint a kereslet-kínálat viszonyainak változása az üzleti kockázat körébe tartoznak, amelyek egyik felet sem jogosítják fel szerződésmódosítás kérésére, illetve nem vezetnek automatikusan szerződésmódosításhoz.[17] A piaci helyzet általános változása nem szolgálhat alapul az egyedi kontraktus bírósági módosítására: a szerződéskötéssel a felek mindegyike üzleti kockázatot vállal, a bírósági szerződésmódosítás intézménye nem lehet a vállalt üzleti kockázat megszüntetésének vagy újraelosztásának az eszköze.[18] Összességében tehát a Ptk. nem ad felhatalmazást arra, hogy a gazdasági élet egészét, vagy egy-egy szerződéstípusba tartozó megállapodások minden alanyát érintő változások esetén a bíróságok az egyedi kontraktusokat módosíthassák:[19] a gazdasági környezetváltozás, a megfelelő termékek piacának összeomlása a szerződéskötés körülményeinek olyan lényeges megváltozását jelentheti, amelyre a felek a szerződéskötéskor nem számíthatnak, és az ésszerű kockázatvállalás körében nem is számíthattak, melynek a következményeit a feleknek közösen kell viselni.[20]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
