A magyar jogrendszerben új tartalommal megjelenő alkotmányjogi panasz jogintézményének egyik címzettje kimondva-kimondatlanul a rendes bírósági rendszer, illetve közelebbről maga a bírói döntés. Emiatt nem minden tanulság nélküli bírói szemszögből is áttekinteni az alkotmányjogi panasz ítélkezésre gyakorolt hatását, a jogintézmény érvényesülésének főbb tendenciáit és a hozzájuk kapcsolódó kérdéseket. Ez az áttekintés szorosan kapcsolódik a bírói intézményrendszer és az alkotmánybíráskodás tágabb értelmű összefüggéseihez is, néhány olyan témakört felvetve, amely a közjogi és az eljárásjogi tudományok érdeklődésére is számot tarthat.
Az alkotmányjogi panasz - egyébként a jogrendszerben már régebb óta jelen lévő - intézménye az Alaptörvényhez kapcsolódó szabályozások, így elsősorban a 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) rendelkezései alapján új értelmet nyert, és az alkotmánybíráskodás területén új fejezeteket nyitott. Már az Abtv. koncepciójának ismeretében is több kérdés merült fel az Alkotmánybíróság új funkciójával összefüggésben, és ezen kérdések közül nem egy komoly szakmai aggodalommal került megfogalmazásra. A hatályos szabályozás ismeretében ugyanakkor már az alkotmányjog művelőire vár annak pontos megválaszolása, hogy az Alkotmánybíróság milyen módon helyezhető el az úgynevezett rendes bíróság szervezet rendszeréhez képest, s érvényesül-e a sokak által hangoztatott "szuperbíróság" funkció.
A korábban említett, aggodalommal megfogalmazott kérdések közül az volt az első, amely az Alkotmánybíróság teljes bírói szervezetrendszer fölé helyezésével kapcsolatban fogalmazódott meg. A kérdés felvetői odáig is eljutottak, hogy valójában az akkori Legfelsőbb Bíróság funkciói kérdőjeleződnek meg, mivel a bírósági ügyek döntő részében a végső szót nem a rendes bírói fórum csúcs szerve, hanem az Alkotmánybíróság fogja kimondani. Leegyszerűsítve: az ügyek az Alkotmánybíróságnál végződnek. A hatályos jogi szabályozást tekintve ezek az érvek kétségtelenül bizonyos fokig alátámaszthatók, azonban az eltelt mintegy másfél év gyakorlata ezt a vélekedést mégsem igazolta. A rendes bírósági szervezet szempontjából látható, hogy nagyobb számban fordultak a bírói döntésekkel szemben az Alkotmánybírósághoz, azonban bírói ítéletek jelentős körű megsemmisítésére nem került sor, illetve az eddig meghozott érdemi határozatok kizárólag a bírói döntések alapjogi vizsgálatához kötődtek.
Az alkotmányjogi panasz jogintézménye nemcsak közjogi, hanem eljárásjogi szempontból is végső soron a jogtudomány által tisztázandó kérdéseket vet fel. Ezen a helyen elsősorban a "jogorvoslat" fogalmának értelmezésére kell utalni, s ezen belül is arra, hogy tisztázni szükséges: az alkotmányjogi panasz mennyiben tekinthető a jogorvoslati rendszer részének.
Az Abtv. rendelkezéseiből kiindulva a válasz könnyedén megadható volna, mivel a törvény megfogalmazásai egyértelműen a jogorvoslati rendszeren kívülre helyezik az alkotmányjogi panasz előterjesztésének lehetőségét, mivel az egyes eljárási rendelkezések a "jogorvoslat" kimerítésének szükségességére vagy hiányára utalnak. A problémakör azonban nem egyszerűsíthető le ilyen módon. Bírói szemszögből minden olyan eljárási lehetőséget jogorvoslatnak kell tekinteni, amely a döntés megváltoztatásának lehetőségét hordozza. Az egyes bírósági eljárásokat szabályozó anyagi vagy eljárási jogszabályok külön is használják a jogorvoslat fogalmát, és amikor annak kizárásáról rendelkeznek (mint például az 1989. évi III. tv. gyülekezési ügyekben, vagy a közigazgatási nemperes eljárásokban a 2005. évi XVII. tv.), akkor az adott bírói döntéssel szemben további megváltoztatási lehetőséget elvileg sem adnak. Ezekben az esetekben a bírói döntés stabilitásához az ügy sajátos természete miatt nagyobb érdek fűződik, mint további jogorvoslat biztosításához. Természetesen az ilyen típusú ügyek a jogrendszerben kivételnek tekinthetők, ugyanakkor arra is példák jelölhetők meg, hogy a rendes bírósági rendszeren belül egyes bírói döntésekkel szemben a rendkívüli jogorvoslat lehetősége szintén korlátozott. Ilyenek a Pp. felülvizsgálati eljárásra vonatkozó egyes szabályai, amelyek bizonyos ügytípusok esetén, a bírói döntés, valamint az érintett ügy "természete" alapján nem adnak lehetőséget felülvizsgálati kérelem előterjesztésére a jogerős ítéletet követően. A legkézenfekvőbb példa a házasság felbontása kérdésében a per fő tárgya körében hozott ítélet, mivel a házasság jogerős felbontása nyomán a peres felek személyi státuszában olyan típusú változások jöhetnek létre, amelyek a későbbi jogorvoslati korrekciót már nem teszik lehetővé, vagy elfogadhatatlan élethelyzetet eredményeznének.
A jogorvoslat és az alkotmányjogi panasz viszonyának tisztázását maga a jogalkotó is megkísérelte rendezni, s ennek legújabb példája a választási eljárásról szóló törvény. A korábban hatályos 1997. évi C. tör-
- 116/117 -
vény a választási ügyben hozott bírósági döntéssel szemben kizárta a jogorvoslatot, és ugyanilyen típusú szabályozást tartalmaz a 2003. évi XXXVI. törvény is. Ez a jogszabály azonban beiktatta az alkotmányjogi panasz elbírálásának új szabályait is, amiből arra lehet következtetni, hogy maga a jogalkotó is lehetőségét látja az egyébként jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések esetében az alkotmányjogi panasz előterjesztésének.
A jogorvoslat fogalmával összefüggésben arra is utalni kell, hogy az Alkotmánybíróság elsőként éppen olyan ügyben hozott döntést, bírói határozatot megsemmisítve, amelyben a gyülekezési törvény maga zárta ki a bírói határozat elleni jogorvoslatot. Ezzel nem vitásan olyan helyzet keletkezett, hogy a jogorvoslat kizártsága ellenére a bírói döntés utóbb mégis megváltozott. Az alkotmányjogi panasz jogintézményének szabályozása körében a kellő differenciáltságot hiányolók éppen arra utalnak rendre, hogy a bírói döntések stabilitásához fűződő követelmények értékelésére is szükség van, mivel egyes döntések időbeli végrehajthatóságához és anyagi jogi következményeihez is komoly társadalmi érdek fűződik.
Mindezen kérdéseket pusztán csak felvetve, a bírói szervezet szempontjából elsősorban az látható, hogy az igen nagy területű bírósági ítélkezés egyes sajátos szakterületein az alkotmányjogi panasz jogintézményének megjelenése, illetve az, hogy ennek nyomán végső soron a bírói döntés megváltozhat, gondolkodásmódbeli átalakulást is eredményezhet. A jogalkalmazási tapasztalatok idővel felvethetik a speciális jogterületekhez jobban igazodó, differenciáltabb szabályozás szükségességét. Az alkotmányjogi panasz jogintézménye kapcsán a bírói eljárásokban az is látható, hogy egyes ügyekben az érintettek mintegy "rendes jogorvoslatként" tekintenek az új fórumra, s a bírói döntés számukra nem kedvező volta nyomán azonnal az alkotmánybírósági kontroll igénybevételét hangoztatják. Tanulságos ugyanakkor, hogy ezek a nyilatkozatok igen gyakran nem az alkotmányjogi panasz lényegét adó alapjogi sérelem kiemelésén alapulnak, hanem olyan érveken, amelyek a bírósági eljárásban már elbírálásra kerültek, így nemegyszer a tényállással vagy a jogértelmezéssel összefüggésben került sor alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Az Alkotmánybíróság eltelt időszakban meghozott érdemi és nem érdemi határozataiból világosan látható volt, hogy az ilyen típusú hivatkozások a panasz visszautasításához vezetnek, így az a fajta elképzelés, amely az ügy valamennyi vonatkozásának újbóli vitássá tételét szorgalmazta az Alkotmánybíróság eljárása során, nyilvánvalóan nem kapott teret.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
