A felperes szállítmányozó és az alperes megbízó között létrejött szállítmányozási szerződésben a felperes elvállalta 100 db különleges rendeltetésű, nagyobb súlyú eszköz (a továbbiakban: küldemény) Magyarországról rendkívüli eseményeknek kitett külföldi országba vasúti fuvarozással való továbbítását. Ezenkívül - ráutaló magatartással - szerződés jött létre egy másik külföldi országban feladott ugyanilyen küldemény azonos rendeltetési helyre továbbítására szóló további szállítmányozás tekintetében is.
A felperes kereseti előadása szerint a célország határállomása a szállítmányok első részét nem engedte meg belépni, miért is a felperes azt visszairányította Magyarországra, majd gépkocsi fuvarozással közúton juttatta el rendeltetési helyére.
Az alperes a szállítmányozási díj megfizetését megtagadta, miért is a felperes keresetlevelében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest ennek az összegnek a megfizetésére.
Az alperes védekezésében előadta, hogy a fentiek szerint felmerült fuvarozási késedelem miatt jelentős kára keletkezett, aminek kb. fele részére nézve beszámítási kifogással él, további részére vonatkozó igényét egyezségkötési tárgyalások eredményétől kívánja függővé tenni.
1. A Választottbíróság a per adatai alapján megállapította, hogy a szállítmányozási szerződés megkötésének és lebonyolításának időszakában a célországban nem történt olyan esemény, amely arra utalt volna, hogy az oda való fuvarozás akadályba ütköznék, sőt a célországi alszállítmá-nyozó kifejezetten el is vállalta a továbbfuvarozást. Ennek meghiúsulása egyéb célországi szervek önkényes magatartására vezethető vissza.
A Ptk. 515. §-ának (1) bekezdése a szállítmányozó kötelezettségévé teszi - egyebek mellett - hogy az útirány megállapításában a gazdaságosság és a küldemény biztonságos továbbítása követelményeinek megfelelően járjon el. A bírósági joggyakorlat e követelmény veszélyeztetését előidéző momentumokként értékeli a sztrájkokat, a természeti katasztrófákat, a belháborúkat és természetesen minden szélesebb értelemben vett háborús eseményt, de minden más, az adott ügy szempontjából releváns eseményt.
A felek közötti jogviszonynak a lebonyolítása idején a célországi állapotok az utóbbi körbe tartoztak. A Választottbíróság álláspontja szerint ezért a célországi vasutak megbízása arra, hogy küldeményeket továbbítson az országban, illetve, hogy a biztonságért felelős szervek ehhez hozzájáruljanak, nem tekinthető a realitás talaján álló elképzelésnek, függetlenül attól, hogy vasúti fuvarjogi szempontból ennek in concreto nem volt kifejezett akadálya.
A felperesnek ilyen körülmények mellett mindenképpen fel kellett volna hívnia az alperes figyelmét az esetlegesen felmerülő akadályokra, kikérve álláspontját, hogy a biztonságosabb, de költségesebb, hosszabb fuvarozási útvonalat választja-e, vagy a célországon keresztül vezetőt, ami kockázattal jár.
A felperes nem ennek megfelelően járt el, ezért elvileg helytállni tartozik a többletkiadásokért és károkért.
Az alperes a felperes szállítmányozási számláját nem egyenlítette ki arra az álláspontra helyezkedve, hogy a küldemény rendeltetési helyére való késedelmes megérkezése folytán a felperes által követelt összegnél nagyobb mérvű kárai keletkeztek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
