Noha az angol szakkifejezések ismerete a 21. század jogászai számára már jóformán alapelvárásként jelentkezik, mégis, amikor a kezükbe veszik Ambrus István és Farkas Ádám A compliance alapkérdései - az etikus vállalati működés elmélete és gyakorlata című legújabb könyvét,[2] bizonytalanság foghatja el őket már a kötet címe kapcsán is. Mit jelent a compliance és mely tudományterülethez kapcsolódik? (Köz)gazdasági vagy inkább jogi fogalomként kezelendő? Továbbá: miért szükséges, hogy erről külön könyv szülessen? Ki(k)nek íródott? Ki lehet a célcsoport?
A mű kiállja az első próbát; válaszol az olvasó előzetes kérdéseire, reagál a prekoncepciókra. Már a bevezetőben körvonalazzák a szerzők, hogy mit értenek a compliance kifejezésen: jogszabályoknak és más (akár etikai) normáknak való megfelelést, illetve az e cél eléréséhez szükséges előírások összességét. Részletezik, hogy mely területeken látják e fogalmat alkalmazhatónak, miért bír fokozott jelentőséggel ez a tevékenység, illetve kiknek és miért szükséges ezzel foglalkozni, vagy megszerezni az ehhez kapcsolódó "alapismereteket".
További kiemelést és méltatást érdemel a mű bevezető része, amely önmagában véve is rendkívül informatív és felkelti az olvasó érdeklődését a folytatáshoz. Hangsúlyozza a témaválasztás aktualitását, a külföldi minták beszivárgását hazánkba, gyakorlati példákkal, (jog)esetekkel igyekszik körülírni az egyes résztémákat és a compliance szükségességét általában, valamint tisztázza a kötetben használatos terminológiát is.
A mű ugyan gyakorlati szakkönyvként (kézikönyvként) aposztrofálja magát, és ebből fakadóan maguk a szerzők jelzik: ne tudományos értekezésre számítson az olvasó; mindennek ellenére a kötet tartalma és kidolgozása valójában tudományos színvonalú.
A témához kapcsolódó hazai és külföldi szakirodalom jelentős, majdhogynem teljes része - igaz, helyenként csak említésszerűen is - megjelent, és megfelelően felhasználásra került, illetve a téma maradéktalanul feldolgozása is megtörtént. A címben foglaltakat tehát kimerítették a szerzők, ebből kifolyólag az olvasónak nincs hiányérzete a könyv befejezésekor, így joggal érezheti úgy: a vállalati compliance alapjaival megismerkedett. Ezen túlmenően a kötet a téma iránt fokozottabban érdeklődő olvasót további vizsgálódásokra indíthatja. Bővebben és részletesebben olvasna az egyes résztémákról, az újdonságokról, így például a whistleblowingról (közérdekű bejelentésről), amellyel eddig a hazai szakirodalom nemigen foglalkozott, a kötet viszont górcső alá veszi - szinte teljes terjedelmében - a releváns szakirodalmat, ezáltal vázolva a whistleblowing hazai képét, megítélését és a rendelkezésre álló (jog)intézményeket.
Itt szükséges megjegyezni, hogy a fenti igény a mű értékéből nem von el, hiszen - ahogy korábban említésre került - a szerzők célja nem tudományos monográfia megalkotására irányult, pusztán egy kézikönyvként funkcionáló gyakorlati szakkönyv született, amely természetesen alkalmas arra, hogy az egyes résztémák vonatkozásában a gyakorlaton túlmutató elméleti, dogmatikai és tudományos kérdéseket vessen fel az olvasóban, ennek megválaszolása azonban nem egy szakkönyv tisztje. Éppen ezért az egyes témák részletesebb kidolgozására irányuló igény kiváltása sokkal inkább a szerzők és a mű javára írható; rávilágított ugyanis a téma aktualitására, fontosságára.
A kötet stílusa egy szóval jellemezve - a szó legpozitívabb értelmében - tankönyvszerű. Kimondottan olvasmányos, jól érthető, logikusan és koherensen magyarázó szakkönyvet vehet az olvasó a kezébe, amelynek tartalmát - az e témát tekintve - laikus személy is könnyen értelmezni tudja. A szerzők megfelelően érzékelték a téma komplexitását és specialitását is, ezért igyekeztek a - nem feltétlenül jogász és a témában nem kimondottan jártas, de érdeklődő - szakemberek számára is érthetően fogalmazni.
A többszerzős művek esetén gyakran felmerülő probléma az egyes fejezetek vonatkozásában a minőségi és mennyiségi eltolódás, valamint az eltérő stílus kiütközése, a kötetre ez azonban egyáltalán nem jellemző, így javára írandó az egységesség és egyenletesség mind stilisztikailag, mind a szakmai, tartalmi színvonal szempontjából.
A mű igyekezett a címbeli témát a lehető legteljesebben kidolgozni, reflektálva a külföldi mintákra és a nemzetközi joggyakorlatra is, amely folyamatosan épült be a hazai (jog)gyakorlatba.
Az I. fejezet elsődlegesen a mű címéül szolgáló (vállalati) compliance, illetve az etikus vállalati működés fogalomrendszerét tisztázza.
Maga a fogalom is sokak számára egy misztérium; ismerjük ugyan a kifejezést, de jelentéstartalmat nem - vagy nem megfelelően - társítunk hozzá. Jómagam - gyakorló jogászként - munkám során mindeddig nem használtam a compliance kifejezést, holott - mint kiderült - panaszügyintézés keretében foglalkoztam vele, tehát éppen e kötet hívta fel a figyelmemet arra, hogy e feladataimat akár compliance jellegű ügyintézésnek is nevezhetném.
Ebből fakadóan, ismételten kijelenthető, hogy Magyar-
- 317/318 -
országon a - klasszikus - jogi területeken tevékenykedő jogász társadalom számára a compliance tulajdonképpen ismeretlen kategória. Ennek okát a szerzők abban látják, hogy a compliance fogalma "[...] kvázi idegen testként van jelen (jog)rendszerünkben, fejlődése nem szerves, hanem egy import (jog)területnek, szakmának tekinthető, amelynek - jellemzően angolszász, közelebbről egyesült államokbeli - gyökerei is csak a közelmúltig nyúlnak vissza, önálló dogmatikája nincs." (19. o.).
A compliance hazánkban történő megjelenése és térnyerése nyilvánvalóan jogon túlmutató okokból, így például társadalmi, politikai vagy éppen gazdasági nyomás hatására alakult ki. A szerzők hangsúlyozzák, hogy pontosan a fentiekből kifolyólag nem lehet pusztán jogi oldalról, jogászi szemüvegen keresztül vizsgálni a compliance-t, hiszen e körben számos közgazdasági, etikai, integritási kérdés is megjelenik, amelyet figyelembe kell venni az egyes vállalatok - ideértve természetesen a hatóságokat és a közszférát is - compliance-kultúrájának kialakításakor.
A compliance megjelenése természetesen nem öncélú, erre a szerzők is rámutatnak azzal, hogy leírják: a compliance létjogosultságát támasztja alá például az innovációban, az etikus vállalati működésben, vagy éppen a fogyasztóvédelemben betöltött fontos szerepe.
Az I. fejezetet teljessé teszi a 3., 4. és 5. részben megjelenő - kvázi történeti és nemzetközi - kitekintés, amely a compliance történetében jelentős szerepet játszó egyesült államokbeli törvények - így a U.S. Foreign Corrupt Practices Act (FCPA) és a Sarbanes Oxley Act (SOX) - vonatkozó szabályozását írja le, kitérve azok nemzetközi jelentőségére és az Egyesült Államok területén kívül - leginkább Európára - gyakorolt hatására, ideértve az európai uniós jogalkotást is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
