Az európai értékek kérdéskörét napjainkban nagy érdeklődés övezi. Jelen tanulmányban ezen kérdéskörön belül arra vállalkozunk, hogy meghatározzuk, melyek azok az értékek, amelyek ma Európát (szűkebb értelemben az Európai Uniót) összekötik, illetve más kultúráktól elválasztják. Ennek érdekében - tételes jogi megközelítésből vizsgálva a kérdést - megpróbáljuk felderíteni, hogy milyen szoros kapcsolat áll fönn az Európai Unió (EU) és tagállamainak alkotmányi értékei között, és a jogösszehasonlító módszer segítségével megvizsgáljuk, hogy az uniós értékelképzelések mennyiben egyeznek a tagállamok saját társadalmi elvárásaival. Ennek alapján kirajzolódnak előttünk az európaiságot meghatározó értékek, amelyek követése a békés európai együttélés zálogát jelenti.
Az értékek vizsgálatának első nehéz lépése az érték fogalom meghatározása. Értékeken ugyanis egymástól sok tekintetben eltérő ideákat értünk. Így például az értékek közé sorolhatók a társadalmi rend és a politikai rendszer alapvető minőségi meghatározói és elvei (mint a szabadság, igazságosság, jogállamiság, szociális állam), és azok a magatartási formák is, amelyek ezek megvalósítására vagy védelmére szolgálnak. Ezenkívül nagyra értékelt társadalmi intézmények (például házasság, család, szabad demokratikus rend) és értékesnek tekintett erények (hitelesség, szolidaritás stb.) is az értékfogalom alá tartoznak.[1] Ha megpróbáljuk megfejteni, hogy
- 187/188 -
mi a közös a szabadság, egyenlőség, demokrácia, jogállamiság, béke, család, emberi méltóság stb. ideáiban, azt mondhatjuk, hogy ezek mind olyan célok, intézmények, orientációs illetve rendezési elvek, amelyek nagyra becsültek, igazságosak, kívánatosak és társadalmilag elismertek, céljuk pedig a közösség egyben tartása.[2]
Az érték egyes vélemények szerint a kívánatosról való olyan elképzelés, amely befolyásolja a cselekvés módját, eszközét és célját.[3] Nézetünk szerint azonban az szubjektív, hogy ki mit kíván, ezért ez a meghatározás hiányosnak tekinthető. Az értékek azért kívánatosak és védendők, illetve feltétlenül követendők, mert elengedhetetlenek az emberhez méltó élethez és az igazságos emberi együttéléshez. Tehát az értékeknek függetlenül megjelenési formájuktól (cél, intézmény, alapelv, orientációs elv stb.), az emberi együttélésben betöltött szerepük a meghatározó, illetve az a pozitív töltet, amelynek hatására általánosan elfogadottak.
Egyes álláspontok szerint a korszakváltásokat az értékek változása követi.[4] Rickert szerint ezzel szemben "[a]z értékek mint értékek nem változhatnak. Csak velük kapcsolatos állásfoglalásaink alávetettek a változásnak."[5] A két felfogás közötti különbség az érték fogalmának szubjektív, illetve objektív értelmezéséből fakad. Ha azt tekintjük értéknek, ami kívánatos, akkor az első állítás helyes. Ha azonban az értékeket az emberi értékeléstől függetlennek tekintjük, akkor létük annak változásától független. Ez adja a Rickert és nézetünk szerinti helyes érvelés alapját. Eszerint az alapértékek a változó társadalomban alapjai a dinamikának és a pluralizmusnak, és folyamatosságot biztosítanak a közösségi fejlődés-
- 188/189 -
ben.[6] Az értékek így épp stabilitásuk és a helyességükről fennálló általános konszenzus révén tűnnek ki más orientációs elvek közül.
A szubjektív és objektív értékek megkülönböztetése alapján beszélhetünk egyéni és alapvető értékekről. Az egyéni értékek szubjektívek, mivel az emberek érdekei különbözőek, így értékelképzeléseik is azok. Az alapvető értékek ezzel szemben objektívek, mivel nem valami speciális érdek megvalósítását jelentik, hanem az emberhez méltó élet előfeltételeit, kötelező orientációs pontjait.[7] Az értékek közül a tanulmány ez utóbbiakkal kíván foglalkozni, elsőként az uniós alkotmányi értékeket vizsgálva közelebbről.
Gyakran hallhatjuk azt az állítást, miszerint az EU-nak nincs lelke, azaz nincs olyan eszmény, amely felette áll az egyéni érdekeknek, amely által egyesítve érezhetjük magunkat. Ezen megközelítés szerint az EU esetében csupán érdekszövetségről van szó, ahol a tagság előnnyel jár, amiért azonban senki nem áldozná az életét. Az EU eszerint nem alkot egy kollektív entitást, hanem csak egy közös piacot.[8]
Az európai integrációnak azonban tagadhatatlanul vannak értékelemei. Közös értékalap, bizonyos fokú homogenitás nélkül ugyanis az integráció kivitelezhetetlen lett volna. A gazdasági közösség megalapítása csupán a megfelelő eszköz volt, amellyel a további integrációval szembeni politikai és társadalmi ellenállás leküzdhető volt. A gazdasági közösség tehát soha nem volt öncél: elsősorban a béke megteremtésére irányult.[9]
A közös értékek eleinte csak hallgatólagosan tételezettek voltak, azonban az integráció előrehaladtával az értékek jelentősége explicite is kihangsúlyozódott. Először 1987-ben az Egységes Európai Akta utalt a demokrácia és emberi jogok elveire, ezt követően pedig a Maastrichti Szerződés öntötte jogi formába a szabadság, demokrácia, emberi jogok és
- 189/190 -
alapvető szabadságjogok, illetve a jogállamiság parancsát, igaz ekkor még csak a tagállamok kormányzati rendszereire vonatkozóan.[10] Az Amszterdami Szerződés végül alapszerződésbe foglalta az Unió közös értékeit, és ezeket a csatlakozás előfeltételévé tette, illetve gondoskodott a tagállamok általi megsértésük esetére a szankció lehetőségéről.[11]
A közös értékek alapszerződésben való rögzítésével az eddig gyakorlatban érvényesülő, ám íratlan feltételek jogi biztosítékot nyertek.[12] A közös értékek az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSz) preambulumában és 6. cikk (1) bekezdésében kerültek meghatározásra. Az EUSz preambulumában a tagállamok vallják a szabadság és demokrácia elvét, illetve megkövetelik az emberi jogok, az alapvető szabadságok és a jogállamiság elvének tiszteletben tartását. Kiemelik a szociális alapjogok és a népek közötti szolidaritás fontosságát, az Unió szerveinek munkájában pedig a demokrácia elvét és a hatékonyságot kívánják erősíteni. Ezenkívül a biztonság, szabadság, jog térségének kiépítése, a mozgás szabadsága és a szubszidiaritás elve is említésre kerül.
Az EUSz 6. cikke jelenti jelenleg az EU értékalapját, magában foglalva a hagyományos európai alapértékeket - a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapjogok és a jogállamiság értékét.[13] A 6. cikk azáltal, hogy kimondja, hogy ezek az értékek a tagállamok számára közösek, egy homogenitás-parancsot fogalmaz meg az EU és a tagállamok alkotmányos rendje számára. Nem uniformitást, hanem csak alapvonásokban való megegyezőséget követel meg, mind a tagállamok között, mind a tagállamok és az Unió vonatkozásában. Ez azt jelenti, hogy csak az alapértékeknek kell megegyezniük, azonban az ezekből eredő értékeknek csak kompatibilisnek kell lenniük az alapértékekkel.[14]
2007-ben elfogadták az eddigiekben bemutatott szabályozás reformját, azonban ez a módosítás egyelőre nem bír jogi erővel. Az értékeket érintő
- 190/191 -
változtatások már az Alkotmányos Szerződésben is szerepeltek, majd ezeket ültették át 2007-ben a Lisszaboni Szerződésbe. Habár az Alkotmányos Szerződés ratifikációja meghiúsult, mégis meghatározó mérföldkövet jelentett az értékek jogi szabályozása terén. A kérdés érdemi rendezése ebben a dokumentumban történt meg, a Lisszaboni Szerződés már csak ebből a kész szövegből szelektált. Ennek megfelelően először megvizsgáljuk az Alkotmányos Szerződés vonatkozó rendelkezéseit, majd a Lisszaboni Szerződés módosításait az előbbiek tükrében.
Az Alkotmányos Szerződés preambuluma először az évszázadok során kialakult értékekre hivatkozik, és ezáltal utal az EU mint értékközösség történeti eredetére. A preambulum első bekezdésében Európa szellemi örökségét - a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékeit - említi, amelyből az általános emberi jogok és az európai értékek kifejlődtek.[15] Ezután a preambulum a kultúrára, tudásra és szociális haladásra nyitott, egyesített európai kontinensről beszél, amely a demokráciát és átláthatóságot erősíti, és a béke, igazságosság és szolidaritás megvalósítására törekszik. Az Alkotmányos Szerződésbe beemelték az Alapjogi Charta preambulumát is, amely szintén tartalmaz értékekre vonatkozó rendelkezéseket. Ennek második bekezdése szerint az EU az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás értékein alapul. A bekezdés második mondata kiegészíti még a sort a demokrácia és a jogállamiság elvével.
Az Alkotmányos Szerződés tételes rendelkezései között az I-2. cikk jelenti a központi értéknormát. Ebben a cikkben - strukturális változtatásokkal - az EUSz 6. cikke került megfogalmazásra. Az ott rögzített négy érték - szabadság, demokrácia, emberi jogok és alapjogok, jogállamiság - kiegészült az emberi méltóság tiszteletben tartásának követelményével és az egyenlőség elvével. Ellentétben a 6. cikkel, amely a szabadság eszményével indít, az Alkotmányos Szerződés az emberi méltóságot helyezi a felsorolás élére, a személyt állítva ezáltal cselekvései középpontjába. Az emberi méltóság tiszteletben tartása a továbbiakban felsorolt értékek vonatkozási pontja. Azáltal, hogy az Alapjogi Charta az egyes értékek köré csoportosítva határozza meg az alapjogokat, konkrét jogokkal, jogelvekkel tölti meg az értékek fogalmát, ezzel segítve az Alkotmányos Szerződés I-2. cikk alkalmazását.[16] Az I-2. cikk második fordulata az említett értékeket
- 191/192 -
egy olyan társadalom közös értékeinek tekinti, amely a pluralizmus, tolerancia, igazságosság, szolidaritás, diszkrimináció tilalom és a nők és férfiak közötti egyenlőség által jellemezhető.
Míg az alapító szerződések nem használják az "érték" kifejezést, hanem alapelvekről beszélnek, az Alkotmányos Szerződés kifejezetten az Unió értékeiről szól. Ez a terminológiai változtatás azért előnyös, mert az alapelvek kifejezésel ellentétben az értékfogalomhoz pozitív képzettársítások fűződnek.[17]
Az eddigiekben ismertetett Alkotmányos Szerződés hatálybalépése egyszer s mindenkorra meghiúsult: a helyébe lépő reformszerződés végleges szövegét az Európai Tanács 2007. október 18-19-i lisszaboni ülésén fogadta el.[18] Ez a szerződés az Alkotmányos Szerződés alapjain áll, és annak bizonyos tekintetben minimalizált változataként módosítja az alapító szerződéseket. A Lisszaboni Szerződést csak röviden érintjük, mivel jelentős változtatás az értékek vonatkozásában az előbbiekben vizsgált Alkotmányos Szerződéshez képest nem várható.
A Lisszaboni Szerződés az Alkotmányos Szerződés preambulumának első bekezdését - Európa szellemi örökségéről - változatlan formában emeli be az EUSz preambulumába,[19] azonban az Alkotmányos Szerződés preambulumának értékek szempontjából szintén nem elhanyagolható második bekezdése[20] nem került átültetésre. A továbbiakban az EUSz - korábban már bemutatott - preambulumát érintetlenül hagyták. Az alapvető értékeket ugyan rögzítik az új preambulumban is, azonban számos egyéb érték, mint például a béke, igazságosság, szolidaritás kimaradnak. A Lisszaboni Szerződés értékekről szóló 1. cikk 3. pontja egy új 1a. cikkel egészíti ki az EUSz-t, amely teljesen megegyezik az Alkotmányos Szer-
- 192/193 -
ződés I-2. cikkével, ami azt jelenti, hogy az Alkotmányos Szerződéshez képest lényegi változás csakis a preambulumban lesz.
Az uniós alkotmányi értékek áttekintése után áttérünk a tagállami alkotmányi értékek vizsgálatára. Itt csak azokkal az alkotmányokkal foglalkozunk, amelyek tartalmaznak az értékekre vonatkozó rendelkezést, és ezek közül is csak azokat mutatjuk be, amelyek jelentőségük folytán kitűnnek. A tagállami és uniós alkotmányi értékek összevetése természetesen az összes tagállami alkotmány figyelembevételével történik, azonban ez nem teszi szükségessé valamennyi tagállami megoldás részletes ismertetését.
Ha átlapozzuk a tagállami alkotmányokat, már elsőre szembetűnik, hogy az alkotmányok egy része nem rendelkezik értékkatalógussal. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezen államok ne ismernék el az értékeket, vagy ezek ne érvényesülnének, mindössze az alkotmányok nem tartalmaznak olyan normát, amelyben kifejezetten megneveznék ezeket. Ezekben az alkotmányokban az értékek általában az alapjogokban öltenek testet. Az újabb - vagy újabban módosított - alkotmányok többsége (cseh, észt, finn, lengyel, litván, máltai, portugál, szlovák, bolgár, román) már tartalmaz az uniós szabályozáshoz hasonló, értékekről szóló rendelkezéseket részben a preambulumban, részben a tételes rendelkezések között.
Az értékek explicit felsorolása a korábbi alkotmányokban feltehetően azért nem szerepel, mert az Európai Unióval ellentétben, nem volt szükség az értékek alapján történő elhatárolódásokra, és az értékek integrációs, identifikációs funkciójára sem helyeztek akkora hangsúlyt, mint manapság. Az értékkatalógus gyakori hiányának másik oka az lehet, hogy sok tagállamban evidensnek számítottak ezek az értékek. Mivel az alkotmány rendelkezéseit áthatották, és az alapjogokban konkrét formát öltöttek, nem tartották szükségesnek külön deklarálásukat. Léteznek továbbá olyan értékek is, amelyek az államoknak csak egy bizonyos körében merülnek föl, a történelmi események eredményeként. Azokban az államokban, amelyek megéltek elnyomást, széttagoltságot, nagyobb megbecsülést élvez a függetlenség, szuverenitás és egység értéke, mint ahol erre nem volt példa. Ahol az emberi jogokat lábbal tiporták, ott erőteljesebben hangsúlyozzák ezeket, mint ahol ezek értéke és jelentősége évszázadok óta magától értetődő. Ahol nincs jelentős számú kisebbség, ott alkotmányi védelmüket sem tartják feltétlenül szükségesnek.
- 193/194 -
Ezenkívül maga az értékekkel való foglalkozás is új keletű, és az alkotmányban való kifejezésük a modern alkotmányozás sajátosságának tűnik. Természetesen fontosabb az, hogy az alkotmány szellemisége sugározza az értékeket, illetve, hogy az értékek a gyakorlatban megvalósuljanak, mint hogy az alkotmány ünnepélyesen deklarálja ezeket. Az értékkatalógus hiányának tehát nincsenek jogi következményei, az értékek megfogalmazásának inkább megerősítő hatása van az értékek megtartása szempontjából. Rögzítésükkel képet kapunk az adott állam/közösség alapvető jellegéről. A közvetlen jogi következmények hiánya azonban nem ok arra, hogy az értékeket az elmélet világába száműzzük, mivel tiszteletben tartásuk a társadalmi együttéléshez feltétlenül szükséges, és ebben jogi megfogalmazásuk segíthet.
Az említett tényezőket figyelembe véve nem vezetne értékelhető eredményre az alkotmányok szigorú összemérése az értékek területén. Ezért is döntöttünk ehelyett a különlegességek kiemelése, illetve a kimagaslóan szép megoldások (nagyszámú érték deklarálása, központi értéknorma megfogalmazása, illetve az alapértékek összefoglalása más formában stb.) bemutatása mellett.[21] Miután az alkotmányok nagy többsége nem rögzíti konkrétan, hogy adott esetben értékekről van-e szó, szubjektív lehet, hogy mit tekintünk értéknek, mit célnak, vagy egyszerű - értéktartalommal nem bíró - jogi elvnek. Jelen keretek között nem vállalkozhatunk a kérdés komplex kifejtésére, mindössze arra törekedhetünk, hogy az összehasonlítás során következetesen járjunk el.[22] Mivel az elemzés célja az uniós alkotmányi értékekkel való egybevetés lehetőségének megteremtése, ezért elsősorban azokat az alapértékeket kívánjuk vizsgálni, amelyeket az uniós - az EUSz-ban, illetve a Lisszaboni Szerződésben szereplő - értéknorma megnevez. Így mindenekelőtt az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok értékének tagállami alkotmányokban való megjelenését vizsgáljuk, ezután kitérve az egyes nemzeti alkotmányok által megfogalmazott egyéb értékekre. Az összehasonlítás alapján arra is fény derül, hogy mennyiben teljesítik a tagállamok az EUSz jelenleg hatályos 6. cikkében, illetve a Lisszaboni Szerződés által bevezetésre váró 1a. cikkben megfogalmazott homogeni-
- 194/195 -
tás-parancsot, miszerint az értéknormában rögzített alapértékeknek a tagállamokban is érvényesülniük kell.[23]
Az elemzés első lépéseként megvizsgáljuk, hogy az értékek szempontjából magas színvonalú jogi megoldást képviselő tagállami alkotmányok mennyiben felelnek meg az uniós szabályozásnak.[24]
Lengyel alkotmány
A tagállami alkotmányok közül összességében talán a lengyel alkotmány (1997) az, amely a legtöbb értéket tartalmazza, habár ezek egy része nem az alkotmány elején található, hanem alapjogként, illetve kötelességként megfogalmazva. Az uniós alkotmányi értékeket az alkotmány mind rögzíti, és számos az alapvető értékekből levezetett értéket is igen részletesen tárgyal.
Az alkotmány preambulumában is igen sok érték került megfogalmazásra, az uniós értéknormában szereplő értékek - a jogállamiság elvének kivételével - már itt megjelennek. Ezeken kívül feltűnik még a szuverenitás, a függetlenség, az egyetemes emberi értékek, a békés együttélés és az igazság értéke. A Lengyel Köztársaság megrendíthetetlen alapjaként a preambulum az emberi méltóságon és a szabadságon kívül a szolidaritást jelöli meg.
Az alkotmány tételes rendelkezései is bővelkednek értékekben. Itt már megjelenik a jogállamiság értéke is (2. cikk), a demokrácia (2. cikk), az állampolgári és emberi jogok és szabadságok (5. cikk) pedig ismételten említést nyernek. A preambulumhoz képest új értékként szerepel a szociális igazság (2. cikk), az egység (3. cikk), a népszuverenitás (4. cikk), a biztonság, a fenntartható fejlődés (5. cikk), a házasság, család, anyaság (18. cikk) és a munka védelme (24. cikk). Ezek ugyan nem egy átfogó cikkben, azonban mindjárt az alkotmány első fejezetében kerültek rögzítésre.
A legfontosabb értékek és alapelvek után az alkotmány második fejezetében az alapjogok részletezése következik. Az egyenlőség értéke itt konkrét formákban - törvény előtti egyenlőség, megkülönböztetés tilalma (32. cikk), férfiak és nők egyenjogúsága (33. cikk) - jelenik meg. Az em-
- 195/196 -
beri méltóság (30. cikk) preambulumban történő megfogalmazása után alapjogként is védelemben részesül. Ezeken kívül említésre érdemes a személyi szabadság (31. cikk), a kisebbségi jogok (35. cikk), illetve az élet védelmének (38. cikk) alapjogként való rögzítése. Végül a kötelezettségek között is találunk értékeket, mint például a közjó szolgálata és a Lengyel Köztársaság iránti hűség (82. cikk).
Bolgár alkotmány
A bolgár alkotmány (1991) szintén rendelkezik preambulummal, ahol rögzítést nyert az összes uniós alapvető érték az emberi jogok kivételével. A preambulumban ezeken túlmenően is számos érték került említésre, így a béke, a humanizmus, az igazságosság, a tolerancia, a személyi jogok és biztonság, illetve a nemzeti és állami egység értéke. Ez a rendelkezés ugyan jogi kötőerő nélkül, de összefoglalja mindazon értékeket, amelyeken az állam nyugszik.
Az alkotmány elején, az alapelvek között ugyancsak számos alapvető értéket találunk. A sort a népszuverenitás elve (1. cikk) nyitja, majd újra megjelenik a jogállamiság és az emberi méltóság preambulumban már rögzített értéke az élet és a személyi jogok (4. cikk) értéke mellett. Ezt követi az egyenlőség és szabadság értékének újbóli rögzítése. Az egyenlőség elve konkrét formáiban - törvény előtti egyenlőség, diszkrimináció tilalma (6. cikk) - is megjelenik. A továbbiakban rögzítésre kerül még a szuverenitás, az állam biztonsága és függetlensége (9. cikk), a politikai pluralizmus (11. cikk), a család, anyaság, gyermekek (14. cikk) és a munka védelme (16. cikk).
Az alapjogok és kötelességek a 2. fejezetben kerültek megfogalmazásra, ahol némely már említett érték külön, alapjogi formában is védelemben részesül. Ilyen például az élet (28. cikk), az anyaság és gyermekek védelme (47. cikk), illetve a munkához való jog (48. cikk).
A bolgár alkotmány azért bír kiemelkedő jelentőséggel, mert az emberi jogok kivételével tartalmazza az összes uniós alapvető értéket, és ezen túlmenően is ez rendelkezik a legtöbb értékről az alapjogi katalógus körén kívül, és e tekintetben példa értékű.
Román alkotmány
A román alkotmány (1991) 1. cikke központi értéknormaként funkcionál. Az uniós alapértékek közül az emberi méltóság, a demokrácia, a szociális
- 196/197 -
jogállam elvét és az állampolgári jogok és szabadságok[25] tiszteletben tartását rögzíti, illetve ezeken kívül deklarálja a szuverenitás, a függetlenség, az egység, az igazságosság és a politikai pluralizmus értékeit. A következő cikkekben találjuk a diszkrimináció tilalom (4. cikk), a népszuverenitás (2. cikk), a nemzeti kisebbségvédelem (6. cikk), a pluralizmus és az alkotmányos demokrácia elvét (8. cikk).
Az általános elveket követően az alkotmány a II. címben rendelkezik az alapvető jogokról, szabadságokról és kötelezettségekről. Itt újból említésre kerül az egyenlőség elve (16. cikk: törvény előtti egyenlőség, diszkrimináció tilalma), és megjelenik az élethez való jog (22. cikk).
Ez az alkotmányi szabályozás központi értéknormájával és szép számú értékeivel emelkedik ki a tagállami alkotmányok közül. A vizsgált értékek közül csupán a szabadság és az emberi jogok értékét nem deklarálja.
Portugál alkotmány
A portugál alkotmány (1976, módosítva: 2001) is azon alkotmányok közé tartozik, amelyek tartalmaznak értéknormát, az alkotmány egészét figyelembe véve pedig értékekben is bővelkedik. Már a preambulum rögzíti a vizsgált értékek közül a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok, illetve az alapvető szabadságok értékét, és emellett a függetlenség, az igazságosság és a testvériség alapvető értékeit. A tételes rendelkezések között az 1. és 2. cikk alkotják a központi értéknormákat: míg az 1. cikk az emberi méltóság, a szabadság, a népszuverenitás és az igazságosság értékét fogalmazza meg, a 2. cikk a demokrácia, a jogállamiság, a pluralizmus, az alapvető jogok és szabadságok értékét és a hatáskörmegosztás elvét deklarálja. Szintén az alapelvek között található a szuverenitás (3. cikk), a nemzeti függetlenség, az emberi jogok és alapvető szabadságok, a demokrácia, a jólét és a férfiak és nők egyenjogúságának elve (9. cikk).
Az alkotmány I. címe tartalmazza az alapvető jogokat és kötelességeket. Ez a rész rendelkezik többek között a törvény előtti egyenlőségről, a diszkrimináció tilalmáról (13. cikk), az élethez való jogról (24. cikk), a szabadsághoz és biztonsághoz való jogról (27. cikk), illetve a család és házasság intézményének védelméről (36. cikk). Mindez azt mutatja, hogy az összes vizsgált érték szerepel az alkotmányban, némely mind a pream-
- 197/198 -
bulumban, mind a tételes rendelkezések között. Ugyan az egyenlőség elve csak konkrét formákban jelenik meg, mindez azonban semmit nem von le a portugál alkotmányi szabályozás értékéből.
Spanyol alkotmány
A spanyol alkotmány (1978) szintén központi értéknormája folytán sorolandó a kiemelkedő alkotmányok közé. Már az alkotmány preambuluma is rögzíti a legfőbb értékeket, így a vizsgált értékek közül a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság, a "méltó életfeltételek" és az emberi jogok értékét, emellett pedig az igazságosság, a biztonság, a népszuverenitás és a béke értékét. Ezt követően a tételes rendelkezések között az 1. cikk jelenti a központi értéknormát, megfogalmazva a spanyol szociális és demokratikus jogállam legfőbb értékeit, így a szabadság, az igazságosság, az egyenlőség és a politikai pluralizmus értékét és a nemzeti szuverenitás elvét. Hiányolható az emberi méltóság értéke, illetve az emberi jogok védelme, habár ez utóbbit a preambulum már említette.
Az alkotmány Első Címében rendelkezik az alapvető jogokról és kötelességekről. Itt található többek között a hiányolt emberi méltóság értéke együtt az egyén sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogainak védelmével (10. cikk). Ezután találunk még rendelkezéseket a törvény előtti egyenlőségről és a diszkrimináció tilalmáról (14. cikk), az élethez való jogról (15. cikk), a szabadságról és a személyi biztonságról (17. cikk), illetve a család és gyermekek védelméről (39. cikk).
Ezek alapján a spanyol alkotmány is tartalmazza az összes vizsgált uniós értéket, ezek jelentős részét mind a preambulumban, mind a tételes rendelkezések között. Egyetlen hiányossága, hogy az emberi méltóság kiemelkedően fontos értékét csak alapjogként rögzíti.
Cseh alkotmány
A Cseh Köztársaság alkotmánya (1992) nem tartalmaz már annyi értéket, mint az eddig említettek, azonban az uniós alapvető értékeket nagyon lényegretörően rögzíti. Rendelkezik preambulummal, amely az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia és az egyenlőség értékét, a jogállamiság elvét és az emberi jogok tiszteletben tartásának követelményét deklarálja. Már itt rögzítést nyer tehát az összes vizsgált uniós érték. A tételes rendelkezések között egy központi értéknormában összefoglalva ismét megtaláljuk a demokrácia, a jogállamiság, a szuverenitás, az egység, illetve az emberi és állampolgári jogok és szabadságok védelmének elvét (1. cikk).
- 198/199 -
Ezt követően a népszuverenitás és a hatalmi ágak szétválasztásának elve is rögzítésre kerül (2. cikk).
Az Alapvető jogok és szabadságok külön dokumentumban szerepelnek, amely azonban szintén az alkotmány részét képezi. Az Alapvető Jogok és Szabadságok Chartája preambulumában ismételten tartalmazza a demokrácia értékét és az emberi jogok és állampolgári jogok, illetve az általánosan elismert emberi értékek védelmét. A szabadság és az egyenlőség (1. cikk), a demokratikus értékek és a jogállamiság (2. cikk), illetve a diszkrimináció tilalma (3. cikk) a Charta tételes rendelkezései között találhatók meg még egyszer. Ezeken kívül rögzítést nyert a Chartában az emberi élethez való jog (6. cikk), a személyi szabadság (8. cikk), az emberi méltóság (10. cikk) és a nemzeti és etnikai kisebbségvédelem (harmadik fejezet) is.
Máltai alkotmány
Málta alkotmánya (1964, módosítva: 1994) ugyan nem kifejezetten központosítottan, de egy terjedelmes cikkben - más alapvető fontosságú kérdések rendezése mellett - az alkotmány elején rögzíti a legfontosabbnak tartott értékeket, így a munka, a demokrácia, a béke, a biztonság, a szociális fejlődés, a semlegesség, a be nem avatkozás elvét és az egyének alapvető jogainak és szabadságainak tiszteletben tartását (1. cikk). Érdekes megoldás, hogy az alapelvek között került említésre a munkához való jog (7. cikk), illetve a férfiak és nők egyenlősége (14. cikk), míg a személyek alapvető jogaival és szabadságaival a negyedik fejezet foglalkozik. A diszkrimináció tilalma, az élet, a személyes szabadság és biztonság, a magán- és családi élet védelme mind a 32. cikkben került rögzítésre.
Ebben az alkotmányban a munka értékének erőteljes hangsúlyozása és az állam vallásának rögzítése (2. cikk) a különleges. A vizsgált uniós értékek közül tartalmazza a demokrácia, az alapvető jogok és szabadságok értékét, illetve az egyenlőség elvének konkrét megnyilvánulási formáit. Az emberi méltóság, a szabadság és a jogállamiság értékei ugyan nem szerepelnek, azonban a számos egyéb megfogalmazásra került érték azt mutatja, hogy az értékeknek lényeges szerepet szánt a máltai alkotmányozó.
Ír alkotmány
Az ír alkotmány (1937) azért kerül bemutatásra, mert az értékekről szóló szabályozása korai létrejöttéhez képest igen korszerű. Preambuluma erősen keresztény szellemben méltatja a vizsgált uniós értékek közül az em-
- 199/200 -
beri méltóság és szabadság, ezeken kívül pedig a függetlenség, megfontoltság, igazság, irgalmasság, közjó, társadalmi igazság és egység értékeit. A megfontoltság és irgalmasság értékként való említése egyedülálló, és az ír alkotmány sajátosságát képezi.
A tételes rendelkezések között nyer említést a béke, az egység (3. cikk), a szuverenitás, a függetlenség, a demokrácia (5. cikk) és a népszuverenitás (6. cikk) értéke. Számos érték alapjogként szerepel az alkotmányban, így például a törvény előtti egyenlőség, az élethez való jog, a meg nem születettek élethez való joga, a személyes szabadság (40. cikk), a család (41. cikk) és a vallás (44. cikk). A meg nem születettek jogainak rögzítése és Isten dicsőítése[26] az alapjogok között szintén az alkotmány jellegzetességét jelentik.
A jogállamiság és az emberi jogok értéke ugyan nem került említésre, viszont igen sok más értéket rögzít az alkotmány. Az eddigieken kívül sajátossága, hogy a vallási, erkölcsi és társadalmi értékek a jogi értékekhez képest hangsúlyozottan szerepelnek benne. Említett hiányosságai ellenére, főképp korához képest igen szép megoldást képvisel.
Észt alkotmány
Az észt alkotmány (1992) ugyan nem rendelkezik értéknormával, és az uniós alapértékek közül is csak keveset fogalmaz meg, mégis említésre méltó, mivel preambuluma megpróbálja összefogni az állam számára lényeges értékeket, ezzel eligazítást adva az állam alapjaira nézve. A preambulumban a vizsgált értékek közül a szabadság és a jogállamiság, ezeken kívül pedig az államiság megőrzése, az igazságosság, a béke és a társadalmi fejlődés szerepel. Az alkotmány tételes rendelkezései között az 1. cikk a demokrácia, a függetlenség, a szuverenitás és a népszuverenitás, a 2. cikk (2) a politikai egység, a 3. cikk pedig a jogállamiság elvét rögzíti. Az "Általános rendelkezéseket" az "Alapvető jogok, szabadságok és kötelességek" című fejezet követi, ahol az alapjogok részletes katalógusa található. A törvény előtti egyenlőség, a diszkrimináció tilalma (12. cikk), az élethez való jog (16. cikk), a személyes szabadság és biztonság (20. cikk), a család és a magánélet védelme (26-27. cikk), a kisebbségvédelem (50. cikk) itt kerültek megfogalmazásra.
Mindebből kitűnik, hogy az alkotmány az uniós szabályozásban szereplő értékek közül az egyenlőség elvét csak konkrét formákban, az emberi
- 200/201 -
méltóság értékét csak közvetve, az emberi jogok értékeit pedig egyáltalán nem tartalmazza, azonban ezeken kívül számos más értéket megemlít. Habár központi értéknormával sem bír, a preambulum eredményesen betölti ennek szerepét.
Ahogy láthattuk, a mintaként alapul vett alkotmányok többségében tartalmazzák az uniós értéknormában szereplő értékeket. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a tagállamok megfelelnek az EUSz 6. cikkében rögzített homogenitás-parancsnak. Másrészt arra utal, hogy az uniós szabályozás kialakításában figyelembe vették a tagállami értékelképzeléseket, reális alapot teremtve az uniós értékek követésére. Mint láttuk, némely tagállami alkotmány egyes értékeket nem rögzít, vagy épp az értékek deklarálása nem egy helyütt történik. Ennek természetesen lehetnek az alkotmány szerkezetéből adódó okai, és nem feltétlenül befolyásolják hátrányosan az értékek érvényesülését, azonban a központi értéknorma pozitívan hat az alkotmányi szabályozás jogi minőségére, amennyiben egyfajta hitvallást jelent az állam alapját képező értékek mellett, és ezzel az államot alapvetően jellemzi. Az uniós szabályozás ezért mindenképp előremutató abban a tekintetben, hogy az alapvető értékeket központosítottan fogalmazza meg.
A kiemelt tagállami szabályozások uniós megoldással történő összehasonlítása után egy átfogó, az EU minden tagállamára kiterjedő összehasonlító elemzés következik.
Az uniós és a tagállami szabályozások közötti első lényeges különbség, hogy míg az Alkotmányos Szerződés, illetve a Lisszaboni Szerződés értékekről beszél, a tagállami alkotmányok többsége az alapelvek kifejezést használja. Az alapelv kifejezés semleges és jogi jellegű, ellentétben az érték fogalmával, amely pozitív jelentéstartalmat hordoz, és a jog világában csak napjainkban kezd teret hódítani. A két fogalom csak részben fedi egymást: vannak olyan alapelvek, amelyek nem tekinthetők értékeknek, és vannak olyan értékek is amelyek nem nevezhetők alapelveknek. Az alapelvek a társadalom működésének keretfeltételeit jelentik, és konkrétabbak abban az értelemben, hogy könnyebben meghatározható, hogy érvényesülnek-e, míg az értékek tökéletes és maradéktalan megvalósulását sohasem állíthatjuk teljes bizonyossággal.
Ha a szabályozásokban fellelhető értékeket vizsgáljuk, összességében szemlélve - tehát az alapjogi katalógusokat is figyelembe véve - a legtöbb
- 201/202 -
értéket a tagállami alkotmányok közül a lengyel, a bolgár, a portugál, a román és a spanyol alkotmány tartalmazza. Ha csak az absztrakt, általános jellegű értékeket vizsgáljuk, és az alapjogokat figyelmen kívül hagyjuk, a bolgár, a lengyel és a román alkotmány a leggazdagabb az értékekben, a portugál és spanyol alkotmány azonban hátramarad az átlag feletti, de nem kiemelkedően nagy számú értéket megfogalmazó (cseh, észt, ír, litván, máltai) alkotmányok között.
Az uniós szabályozás legfőbb értékeinek a központi értéknormákban (EUSz 6. cikk (1), illetve a Lisszaboni Szerződés 1. cikk 3. pont által az EUSz-hoz csatolandó 1a. cikk) megfogalmazott emberi méltóság, szabadság, demokrácia, jogállamiság, emberi jogok és egyenlőség értékei tekinthetők. Ezen értékek mindegyikét csak a lengyel, cseh, spanyol, portugál és magyar alkotmány tartalmazza, és ezek sem egy szakaszban, hanem részben a preambulumban, részben a tételes rendelkezések elején, részben pedig az alapjogok között, illetve gyakran előfordul, hogy egyes értékeket a preambulum és a tételes rendelkezések egyaránt megemlítenek.[27] Bulgária, Finnország, Franciaország, Írország, Litvánia, Németország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia és Románia alkotmánya csaknem maradéktalanul, illetve nagy többségében rendelkezik az említett értékekről. Eltekintve azoktól a tagállami alkotmányoktól, amelyek semmilyen formában nem foglalkoznak ezekkel az értékekkel, vagy csak alapjogi katalógussal rendelkeznek (Ausztria, Belgium, Ciprus, Dánia, Anglia, Hollandia, Lettország, Luxemburg), a tagállamok jelentős többsége tehát rendelkezik az uniós szabályozásban rögzített értékek nagy részéről. Ha figyelembe vesszük, hogy nyolc tagállamban nem tartozik az alkotmányi hagyományok közé az értékek kifejezett rögzítése, és tizenöt tagállam alkotmányában pedig ezen értékek többsége megtalálható valamilyen formában, akkor megállapítható, hogy nagyfokú egyezés áll fönn az uniós és nemzeti szabályozások között. Míg az uniós szabályozás az összes lényeges értéket egy cikkben foglalja össze, változó, hogy az egyes nemzeti alkotmányok a vizsgált értékek közül melyeket, milyen sorrendben és milyen rendelkezések között (preambulum, tételes rendelkezés, alapjogi katalógus) tartalmazzák. Ez utal arra, hogy az adott tagállam mire helyezi a hangsúlyt, és általában összefügg történelmével is.
- 202/203 -
Mind az uniós, mind a nemzeti szabályozások tartalmaznak a vizsgáltakon kívüli értékeket, amelyek általában nem elsőrendű fontosságúak, vagy kevésbé absztrakt, általános jellegűek. Érdekességként említendő ezek közül a semlegesség (Málta), az irgalmasság (Írország) és a felelősség (Cseh Köztársaság) értéke. Ezenkívül vannak olyan értékek is, amelyek ugyan - meglátásunk szerint - kiemelkedő fontosságúak, mégsem szerepelnek csak az alkotmányok egy részében. Itt említjük példaként a függetlenség,[28] egység,[29] béke,[30] munka,[31] közjó (Írország, Lengyelország), és a hazához való hűség (Lengyelország) értékét.
Az uniós Alkotmányos Szerződésben és a Lisszaboni Szerződésben szerepel a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség és a kisebbségi jogok védelme is mint érték. Ezek közül a megkülönböztetés tilalma, a férfiak és nők közötti egyenlőség és a kisebbségvédelem a tagállami alkotmányokban többnyire az alapjogi katalógusban található. Míg az egyenlőség elvének konkrét formái a nemzeti alkotmányok többségében megtalálhatók, a kisebbségvédelem csak a cseh, észt, finn, lengyel, lett, magyar, román, svéd, szlovák és szlovén alkotmányban szerepel. A pluralizmus mindössze a bolgár, portugál, román és spanyol alkotmányban található, a tolerancia egyedül a bolgár, míg a szolidaritás csupán a belga, görög, lengyel, olasz és spanyol alkotmányban. Ezzel szemben az igazság, vagy igazságosság értéke igen sok alkotmányban szerepel.[32]
A nők és férfiak közötti egyenlőség és a diszkrimináció tilalma - úgy véljük - fölöslegesen került az uniós központi értéknormába. Megértjük, hogy a cél ezzel ezen értékek kiemelése volt, azonban ezek a többi, általánosabban megfogalmazott értékhez képest alacsonyabb absztrakciós szinten állnak. A nemzeti alkotmányok is ezt bizonyítják: a legtöbb eset-
- 203/204 -
ben ezek az értékek alapjogként szerepelnek. Miután az uniós szabályozás amúgy is tartalmazza az egyenlőség elvét, indokolatlannak tartjuk az értéknorma második fordulatában (Alkotmányos Szerződés I-2. cikk 2. mondat, illetve Lisszaboni Szerződéssel bevezetésre váró EUSz 1a. cikk 2. mondat) ezzel tovább terhelni a már amúgy is elég terjengős rendelkezést.
Mind az uniós, mind a legtöbb tagállami szabályozás gyengéjének tartjuk az élet értékének csupán alapjogi formában történő megfogalmazását. Az élet olyan elsőrendű érték, amelynek az emberi méltóság értéke mellett lenne a helye, mint annak fizikai előfeltétele. Ennek értelmében megfontolandó lenne az élet értékének a központi értéknormában, illetve az alkotmányi rendelkezések elején történő elhelyezése.
Az uniós és tagállami alkotmányi értékek összevetése alapján megállapítható, hogy az EU joga alapvetően nem idegen test a tagállami jogrendek szempontjából. A közös értékek leginkább a huszonhét tagállam kollektív preferenciáiként foghatók fel.[33] Az uniós értékek így szorosan kapcsolódnak a tagállamok nemzeti értéktartalmaihoz. Ennek alapján az uniós szabályozás által megfogalmazott értékek a tagállamokban nagy eséllyel követésre találnak.
Az eddigiekben áttekintettük mind az uniós alkotmányi értékeket, mind az ezek alapját képező tagállami alkotmányi értékeket. Ezzel "belülről", saját összetevőiből értelmeztük az európai uniós értékeket. Mivel a különböző kultúrák különböző értékrenddel rendelkeznek, lehetséges a "kívülről" történő megközelítés is, amelyben az európai értékeket más kultúrák értékeitől határoljuk el.[34] Ez a megkülönböztetés elhatárolódást jelent azoktól a kultúráktól, amelyekben az eddigiekben vázolt értékeket nem, vagy nem ilyen mértékben osztják.[35]
- 204/205 -
Európa is rendelkezik tehát egy közös értékminimummal, amely megkülönbözteti más kultúrköröktől; mindaz, ami Európát más kultúráktól elválasztja, Európát magát összetartja. Az Európában elsőrendű fontosságú emberi méltóság, illetve az ennek alapfeltételeit jelentő szabadság, egyenlőség értékei nem találhatók meg minden kultúrában. Ezek az értékek nem tekinthetők világszerte evidensnek, épp ezért tudatosan vállalnunk és védenünk kell őket. Ezek ugyanis elengedhetetlenek ahhoz az élethez, ami ma számunkra természetesnek tűnik.
Az európai kultúrkörön belül az EU olyan értékközösséget képez, amelynek értékalapját az uniós tagállamok alkotmányi értékeinek közös magva testesíti meg. Ezek az értékek az európai nép több évszázados történelmi tapasztalatai talaján állnak, amelyek éppen azért kerültek rögzítésre, mert tapasztalat támasztja alá, hogy mivel jár hiányuk, illetve megsértésük. Az uniós értéknorma ezzel megpróbálja összefogni a nemzeti alkotmányokban szereplő értékek legfontosabbjait, amelyekben európai szinten egyetértés van, és amelyek elérése az Unió elsődleges céljává tehető. Olyan értékekről van szó, amelyek - legalábbis Európában - nem vonhatók kétségbe. Ebben is kifejeződésre jut az európai integráció európai kultúrához kötöttsége, ami erősíti a tagállamok általi elfogadási készséget az uniós értékek irányában, és a csatlakozni kívánó tagállamok számára is kézenfekvővé teszi követésük kötelezettségét.
Bármely általánosnak is tűnnek az ismertetett uniós és tagállami értékek, azok mégis az európai kultúra sajátjai: más kultúrákban, rendszerekben más értékeken van a hangsúly, egyes értékek pedig egyáltalán nem érvényesülnek. Azzal, hogy az EU alkotmányi/alapszerződési szinten deklarálta ezeket az értékeket, kinyilvánította, hogy olyan közösségként kíván föllépni, amely ezeknek az értékeknek a tiszteletben tartásán alapul.
A tanulmány vizsgálódásainak eredményeként megállapítható, hogy az Európai Unió összetartásában jelentős szerepet játszanak azok az értékek, amelyek az európai kultúrát meghatározzák, és amelyek a nemzeti (tagállami) alkotmányok többségében is megfogalmazást nyertek. Ez azt jelenti, hogy az EU olyan értékalappal rendelkezik, amely nem csupán hangzatos jogi deklarációkban nyilvánul meg, hanem tényleges társadalmi elismerésnek örvend Európában, ami megteremti a feltételeket a megfogalmazott értékek követésére.
* * *
- 205/206 -
by Olga Borbála Molnár
The present study aims to analyse the common European values (narrowly understood as values of the European Union) and think about what might differentiate them from the values of other cultures. The strictly legal observation and comparison of constitutional values of the European Union and of its Member States helps us to understand whether and to what extent the Union's value expectations meet the social requirements of Member States.
The outset of the study tries to define the notion of value. Thereafter, searching for constitutional values, searching for constitutional values, EU law and constitutional provisions of the Member States are taken under thorough examination. The study concludes with the comparison of EU and Member States' regulation. As a result we might observe values defining Europism which could be guarantee to peaceful European coexistence.■
- 206 -
JEGYZETEK
* Készült az NKFP 6-00075/2005. számú "Az uniós tagság következményei a magyar jogrendszerre és közigazgatásra" című pályázat keretében.
[1] Knapp, M.: Zur Werteproblematik in der Politik und in den Sozialwissenschaften. In: Werte in Wirtschaft und Gesellschaft (hrsg.: Reinhold Biskup). Haupt, Bern, 1990. 70.
[2] Peschel-Gutzeit, L. M.: Werteverfall, Individualisierung und Recht. In: Recht schafft Zukunft (hrsg.: Däubler-Gmelin, H.-Mohr, I.). Dietz, Bonn, 2003. 161-162.; Brunner, G.: Grundwerte als Fundament der pluralistischen Gesellschaft. Eine Untersuchung der Positionen von Kirchen, Parteien und Gewerkschaften in der Bundesrepublik Deutschland. Herder, Freiburg im Breisgau, 1989. 35.
[3] Clyde Kluckhohn, Kimminich, O.: Die Grundwerte im System des demokratischen Rechtsstaats. In: Was sind Grundwerte? Zum Problem ihrer Inhalte und ihrer Begründung (hrsg.: Kimminich, O.). Patnos Verlag, Düsseldorf, 1977. 57.
[4] Speer, B.: Die Europäische Union als Wertegemeinschaft - Wert- und rechtskonformes Verhalten als konditionierendes Element der Mitgliedschaft. Die öffentliche Verwaltung, 2001. 980, 981; Calliess, C.: Europa als Wertegemeinschaft - Integration und Identität durch europäisches Verfassungsrecht? Juristen Zeitung, 2004. 1034.
[5] Rickert, H.: Die Philosophie des Lebens. Darstellung und Kritik der Philosophischen Modeströmungen unserer Zeit. Mohr, Tübingen, 1922. 185-186.; Bayer J.: Az érték antinómiái. Az újkantiánus értékelmélet és hatása a szociológia módszertanára. Akadémiai, Budapest, 1989. 93.
[6] Löwenthal, R.: Die Grundwerte des Westens - Ihre Bedeutung für den einzelnen und für die Gemeinschaft. In: Was sind Grundwerte? Zum Problem ihrer Inhalte und ihrer Begründung. i. m. 51.
[7] Brunner: i. m. 29.
[8] Calliess: i. m. 1033.
[9] Calliess: i. m. 1034.
[10] Toggenburg, G. N.: Cultural Diversity at the Background of the European Debate on Values - An Introduction. In: European Constitutional Values and Cultural Diversity (eds.: Francesco Palermo, Gabriel N. Toggenburg). Europ. Akad., Bozen, 2003. 15-16.
[11] Speer: i. m. 980-981.
[12] Hilf M.-Schorkopf F.: Art. 6 EUV [Grundlagen der Union; Grundrechte; nationale Identität; Mittelausstattung]. In: Recht der Europäischen Union (hrsg.: Eberhard Grabitz-Meinhard Hilf). Beck, München. 1. margószám.
[13] Schmitz, T.: Die Charta der Grundrechte der Europäischen Union als Konkretisierung der gemeinsamen europäischen Werte. In: Die Europäische Union als Wertegemeinschaft (hrsg.: Blumenwitz, D.-Gornig, G. H.-Murswiek, D.). Duncker & Humblot, Berlin, 2005. 84-85.
[14] Schmitz: i. m. 82.
[15] Berg, C.-Kampfer, G. K. (Hrsg.): Verfassung für Europa. Bertelsmann, Bielefeld, 2005. 76.
[16] Lékó Z.: Emberi jogok az európai alkotmányban. Európai Tükör, 2005/4. 33.
[17] Rensmann, T.: Grundwerte im Prozeß der europäischen Konstitutionalisierung. In: Die Europäische Union als Wertegemeinschaft. i. m. 57.
[18] Az európai állam- és kormányfők a szerződést 2007. december 13-án írták alá. Ezt követően megindult a ratifikációs folyamat. A remények szerint az új szerződés 2009-ben lép hatályba.
[19] "Ösztönzést merítve Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből, amelyből az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékei kibontakoztak."
[20] "Abban a hitben, hogy a fájdalmas tapasztalatokat követően újraegyesült Európa -valamennyi lakója, köztük a leggyengébbek és a leginkább elesettek javára - továbbra is a civilizáció, a haladás és a jólét útján kíván járni; hogy meg akar maradni a kultúrára, a tudásra és a társadalmi fejlődésre nyitott kontinensnek; hogy közéletének demokratikus és átlátható jellegét még inkább el kívánja mélyíteni, és világszerte fel kíván lépni a békéért, az igazságért és a szolidaritásért,"
[21] Az alkotmányok kiválasztása így részben szubjektív, részben objektív alapon történt.
[22] A témáról részletesebben lásd Molnár O. B.: Alkotmányi értékek az uniós és a magyar jogban. Állam- és Jogtudomány, 2007/3. 385.
[23] Valójában a parancs lényegét nem az alkotmányi deklaráció, hanem a tényleges érvényesülés jelenti. Az értékek alkotmányban történő rögzítése viszont mindenképp utal társadalmi elismertségükre és valószínűsíti érvényesülésüket.
[24] A tagállami alkotmányok tanulmányozása - a bolgár és román alkotmány kivételével - a Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban (szerk.: Trócsányi L.-Badó A.). KJK-KERSZÖV, Budapest, 2005. című összeállítás alapján történt.
[25] Az állampolgári jogok nem azonosak az emberi jogokkal. Míg az emberi jogok nemzetközi szinten minden emberre vonatkoznak, az állampolgári jogok általában ugyanezeket a jogokat a saját állampolgárokra vonatkozóan fogalmazzák meg.
[26] 44. cikk (1) Az állam elismeri, hogy a mindenható Istent illeti a hódolat. Tiszteletben tartja az Ő nevét, és tiszteli és értékeli a vallást.
[27] Ennek a kérdésnek akkor van jelentősége, ha a jogkövetkezményeket vizsgáljuk. Más a hatása egy jogi kötőerő nélküli preambulumnak és a tételes rendelkezéseknek, és különböző jogkövetkezménnyel jár, ha egy értéket alapelvként, államcélként vagy alapjogként rögzít az alkotmány.
[28] Ciprus, Észtország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Portugália, Románia alkotmánya tartalmazza. Bulgária, Ausztria, Spanyolország, Szlovénia, Málta alkotmányában közvetve szerepel.
[29] A Cseh Köztársaság, Írország, Lengyelország, Németország, Spanyolország, Románia, Bulgária alkotmánya tartalmazza. Portugália, Észtország, Luxemburg, Olaszország, Málta alkotmányában közvetve szerepel.
[30] Észtország, Finnország, Görögország, Írország, Málta, Németország, Bulgária alkotmánya tartalmazza. Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia alkotmányában közvetve szerepel.
[31] Málta, Olaszország, Bulgária alkotmánya tartalmazza. Lengyelország, Svédország alkotmányában közvetve szerepel.
[32] Észtország, Finnország, Görögország, Írország, Lengyelország, Litvánia, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Románia, Bulgária alkotmánya tartalmazza.
[33] Speer: i. m. 981-982.
[34] A kultúrák közötti különbségek egyrészt az értékrendben, az értékek hierarchiájában, az egyes értékeknek tulajdonított jelentőségben rejlenek. Másrészt az értékek mindig konkrét történelmi eseményekhez, társadalmi-politikai rendszerekhez rendelődnek hozzá, és ezáltal emocionális töltettel rendelkeznek, ami szintén eltéréseket okoz a kultúrák értékrendjei között. Rostoványi Zs.: Vallások, kultúrák, értékrendek. Acta Humana, No. 39-40. (200) 31.
[35] Calliess: i. m. 1039.
Lábjegyzetek:
[1] Molnár Olga Borbála, Tudományos segédmunkatárs, MTA Jogtudományi Intézete, Budapest, 1014 Országház u. 30., E-mail: molnaro@jog.mta.hu
Visszaugrás
