Az Európai Unió működéséről szóló szerződés ismert előírása szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos egy vagy több vállalkozásnak a belső piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. E meghatározásnak sajátságos illusztrációjául szolgál az Európai Bíróságnak a jelen tanulmány alapjául szolgáló a C-151/20. Nordzucker és társai ügyében hozott ítélete, amelynek alapját képező jogvitában az Osztrák Szövetségi Versenyhivatal (Bundeswettbevwerbsgehörde) - a német Südzucker elleni pénzbírság kiszabására, valamint a német Nordzucker AG ellen kartellben való részvétel tilalmának megállapítása érdekében - az osztrák nemzeti kartellbírósághoz fordult. Az osztrák legfelsőbb bíróság - az Oberster Gerichtshof - ebben az összefüggésben tett fel kérdéseket az EUB-nak az Európai Unió Alapjogi Chartája 50. cikk rögzített ne bis in idem elvének hatályával kapcsolatban.
According to the well-known provision of the EU Treaty, the abuse of the dominance of one or more companies in the internal market or a significant part of it is incompatible with the internal market and is prohibited, if this can affect trade between member states. A specific illustration of this definition is the judgment of the European Court of Justice in the case of Nordzucker et al. (C-151/20.) applied to the Austrian national cartel court (Bundeswettbevwerbsgehörde) to establish the prohibition of participation in a cartel. In this context, the Supreme Court, Austria (Oberster Gerichtshof) asked the European Court of Justice questions regarding the scope of the ne bis in idem principle set out in Article 50 of the Charter of Fundamental Rights of the European Union. Double punishment is also prohibited in competition law. The Court of Justice of the European Union clarified the scope of the protection provided by the principle of ne bis in idem if two national competition authorities apply the competition rules following a leniency procedure.
A ne bis in idem elve - a kétszeri büntetés, a kettős értékelés tilalma ugyanazért a cselekményért - az uniós jog egyik alapelve, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartája (továbbiakban Charta) 50. cikk rögzít. E szerint "senki sem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért, amely miatt az Unióban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték". Alapvető célja, az állam büntetőigénye érvényesítésének korlátozása.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (továbbiakban EUMSZ) 101. cikk (1) bekezdés szerint: "A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos "minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása." Ez az elv az uniós polgároknak az Unió területén, a "szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben" való szabad mozgását szolgálja, a versenyjog területén hozzájárul a vállalkozások belső piacon való üzleti tevékenységének megkönnyítéséhez, az Unió területén egyenlő versenyfeltételek - úgynevezett. "level playing field" - kialakításához. Ezt az alapvetést veszélyeztetné, ha tagállamonként alapvetően eltérnének egymástól azok a jogi feltételek, amelyek értelmében az EUMSZ 101. cikk szerinti kartell[1] résztvevőinek meghatározott tevékenységét a nemzeti bíróságok megítélik. A ne bis in idem elvét versenyjogi ügyekben azonos feltételek szerint kell alkalmazni.
A ne bis in idem elvét" versenyjogi ügyekben azonos feltételek szerint kell alkalmazni" jelentését az Európai Bíróság (továbbiakban EUB) már több alkalommal is értelmezte[2]. Megállapításában a Charta 50. cikk nem csupán azon eljárásokra és szankciókra alkalmazandó, amelyeket a nemzeti jog "büntető" jellegűnek minősít, hanem - a belső jogi minősítéstől függetlenül - kiterjed mindazon eljárásokra és szankciókra, amelyeket büntető jellegűnek kell tekinteni[3]. Az EUB a kétszeres értékelés tilalmát alapjogként kezeli. Nem büntethető a versenyellenes magatartás, ha már azt korábban más nemzeti versenyhatóság eljárás alá vonta, és az ügyben jogerős határozatot hoztak. Ez a tilalom azonban csak azonos időbeli és földrajzi hatályra vonatkozik.
A ne bis in idem elv tartalmának értelmezése azonban esetenként nehézségeket okozhat. Ennek oka elsősorban az, hogy az EUB és az Emberi Jogok európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) hatáskörei, illetve az Európai Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) és a Charta alkalmazási köre jelentős mértékű átfedést mutat. A Nordzucker és társai ügyben[4] az Osztrák Szövetségi Versenyhivatal (Bundeswettbewerbsgehörde továbbiakban BWB) a német Südzucker AG - az osztrák Agrana főrészvényese - elleni pénzbírság kiszabására, valamint a német Nordzucker AG elleni kartellben való
- 41/42 -
részvétel tilalmának megállapítása iránt fordult az osztrák nemzeti kartellbírósághoz. E hivatal a vállalkozás - nemzeti jog alapján benyújtott - engedékenységi kérelmét elfogadta. Mivel a német Szövetségi Kartellhivatal már korábban is több száz milliós bírságot szabott ki a Südzuckerre, ezért a kartellbíróság a kérelmet a kettős büntetés tilalmára hivatkozva elutasította. Az osztrák legfelsőbb bíróság - az Oberster Gerichtshof - előzetes döntéshozatal iránti kérelmében annak megválaszolását kérte az EUB-tól, hogy Ausztriában kiszabhatók-e pénzbírságok olyan cégekre, amelyeket a trösztellenes törvényt sértő megállapodások miatt már más országban megbírságoltak illetve, hogy a ne bis in idem elvének hatályával ellentétes-e az ezen elvvel párhuzamos vagy későbbi versenyjogi eljárások legalábbis részben azonosnak tűnő magatartás tekintetében másik tagállamban történő lefolytatása. Kérdésével, hogy "vajon ugyanaz a védett jogi tárgy áll-e fenn két olyan nemzeti eljárásban, amelyekben két nemzeti versenyhatóság ugyanazon uniós versenyjogi rendelkezést, valamint saját nemzeti versenyszabályaikat alkalmazta[5], a védett jogi tárgy azonosságának egyértelmű értelmezéséhez kért iránymutatást. Jelen ügy nehézségét a ne bis in idem alkalmazása szempontjából annak "idem" elemének a versenyjogban és általában a Charta 50. cikk alapján történő értelmezése szempontjainak iránymutatásul szolgáló tisztázása jelentette. A kérdés egyedi jellegére tekintettel, az EUB-nak ismételten meg kellett állapítania, hogy a ne bis in idem elvének alkalmazása szempontjából mit jelent a korábbi ítéletében már kifejtett a releváns tényállás azonossága[6]. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Charta kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmáról szóló 50. cikk értelmezésére irányult, miszerint "[s]enki sem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért, amely miatt az Unióban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
