Dr. Székely Erika: Az új Polgári Törvénykönyv közjegyzőket érintő rendelkezései (KK, 2009/5., 3-12. o.)[1]

Az új Polgári Törvénykönyvről május-június folyamán az ELTE Jogi Továbbképző Intézete szervezett ún, céltanfolyamot, amelyen a kódex Kodifikációs Főbizottságának tagjai és az előkészítésben résztvevő más szakemberek tartottak előadásokat az egyes jogterületek várható új szabályozásáról. Jelen írás célja az elhangzott előadások tartalmáról a közjegyzők számára fontos részekre koncentrálva adandó tájékoztatás elősegítve a jogszabályra való felkészülést. Az előadók által elmondottakat helyenként a törvényjavaslat szövegének szó szerinti idézetével és az előadók által esetleg nem említett, de közjegyzői szempontból fontos jogintézmények, jogszabály-változások ismertetésével kiegészítettem.[2]

Az új kódex létrejöttének háttere és felépítése[3]

A legkomolyabb kihívás a kodifikációs munkában részt vevők számára az volt, hogy az 1959. évi IV. törvényhez mintegy tizenhét évig, 1960-1977-ig nem kellett hozzányúlni (az 1977. évi IV. törvény volt az első novella).

Az új Ptk. létrehozására 1998-ban állt fel a bizottság, 1999-2007-ig készült el az első változat. Miért kellett teljesen új törvény? Ezt egyfelől az évtizedes, a polgári anyagi jogba beépítendő bírósági gyakorlat mennyisége, másfelől az a koncepció, hogy komplett új jogterületeket (ld. családjog) emelnek be a törvénybe, tette szükségessé; e kettő együtt szétfeszítette volna a jelenlegi kódexet, a tartalmi újítások száma a szerkezet koherenciáját felrúgta volna. Tartalmilag ugyanakkor elmondható, hogy a jelenlegi Ptk.-t és az élő magyar polgári jogot teszi ki az új törvényjavaslat, amelynek kiindulási pontja az volt, hogy a régi törvénnyel ellentétben az újat a piacgazdaságra kell tervezni, és a nyugat-európai modell átvételével szociális elemekkel átszőtt jogszabályt kell létrehozni.

Utóbbira utal a fogyasztóvédelmi magánjog, a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény, valamint a tisztességtelen szerződési kikötésekről, a fizetési fegyelem megerősítéséről és a fogyasztói kölcsönről szóló uniós irányelvek beépítése a törvénybe.

A kodifikációs megbeszélések során nagy vitákat követően végül az ún. monista koncepció (egységes magánjogi szabályrendszer) elvetésre került. A 2006. évi IV. törvény hatályba lépésével (harmadik Gt), egyértelművé vált, hogy a gazdasági társaságok joganyaga nem lesz része az új Ptk.-nak.

Az egyes könyveken belül a "rész", "cím", "fejezet" bontás megmaradt. Az egyes §-oknak saját elnevezésük lesz, amely kapcsos zárójelben a § mellett olvasható majd. További sajátossága az új törvénynek, hogy könyvenként van a számozása, így az 5:118. § arra fog utalni, hogy az Ötödik könyv 118. §áról van szó, tehát jobban beazonosítható lesz, hogy adott esetben kötelmi jogi utalás történik (a külföldi példákat is tekintetbe véve Vékás Lajos álláspontja szerint ez praktikus megoldás, ugyanakkor az egyes §-ok szóbeli említésekor azok kimondása véleményem szerint nehézkesebb lesz, és félreértésekhez vezethet). A törvény a Hetedik könyvében "fogalommagyarázatot", azaz rendkívül bő értelmező rendelkezéseket is tartalmazni fog: ötvenöt darab definíció lesz megtalálható a 7:2. §-ban (az "akadálymentes kommunikáció"-tól a "vezető tisztségviselő"-ig).

Az I. könyv kapcsán az volt a kiindulópont, hogy az ne tartalmazzon túl sok alapelvet; ehelyett a konkrét normák legyenek előtérben. Így pl. az együttműködési kötelezettséget kihagyták (ez a szerződéses részbe került bele), és három alapelv maradt meg: a joggal való visszaélés tilalma, az adott helyzetben elvárhatóság szabálya, valamint a jóhiszeműség és tisztesség követelménye.

A Személyek jogában új jogintézmények jelennek meg, mások eltűnnek; mindez közjegyzői szempontból jelentőséget nyerhet. Az egyik sajátosság, hogy új Ptk. nem fogja ismerni a "nagykorú cselekvőképtelensége" és a "cselekvőképességet kizáró gondnokság" fogalmait, ehelyett egy Magyarországon hagyománnyal nem bíró megoldást iktat be egy EU Bizottsági ajánlásra támaszkodva. Az új fejezetcím "A nagykorú személy döntéshozatalának segítése", ezen belül két új jogintézmény jelenik meg, az egyik az előzetes jognyilatkozat, a másik a támogatott döntéshozatal (ezekkel párhuzamosan a cselekvőképességet korlátozó gondnokság intézménye megmarad).

Az előzetes jognyilatkozat (2:16. §) lényege, hogy az azt tevő nagykorú személy cselekvőképességének jövőbeli korlátozása, illetve belátási képessége esetleges csökkenése esetére közokiratban, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban vagy a gyámhatóság előtt személyesen előzetes jognyilatkozatot tehet vagyoni és egyes személyi viszonyai rendezése érdekében. Ezt követően a törvény részletezi, hogy az előzetes jognyilatkozatban különösen mely kérdésekről rendelkezhet az adott személy, majd rögzíti, hogy a nyilatkozat érvényességének feltétele, hogy azt külön törvényben foglaltak szerint közhiteles nyilvántartás-ba vegyék. Székely László szerint[4] ez a szabályozás jelenleg még lex imperfecta, amelynek a végrehajtása számos ponton akadályokba fog ütközni.

"2:18. § [A támogatott döntéshozatal fogalma] (1) A bíróság a külön törvényben meghatározott vagy a gondnokság alá helyezési eljárás során hozott határozatával a jognyilatkozatának megtételekor értelmi képessége, pszichés állapota vagy szenvedélybetegsége miatt segítségre szoruló cselekvőképes nagykorú személy számára meghatározott ügycsoportokban támogató személy vagy személyek (a továbbiakban együtt: támogató) kinevezéséről határozhat. (...)

(4) A bíróság a támogató kinevezéséről, valamint azon ügycsoportokról, amelyekben a támogatott személy támogatásban részesül, a támogató és a támogatott személy közokiratba, ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt megállapodása vagy az érintetteknek a gyámhatóság előtt, vagy a gondnokság alá helyezési eljárásban a bíróság előtt személyesen tett közös, a bizalmi viszony fennállását tanúsító nyilatkozata alapján dönt. Ha a bíróság több támogató kinevezéséről határoz, egyazon ügycsoportra - ha a támogatott támogatóival eltérően nem állapodott meg -csak egy támogatót nevezhet ki. (...)

(6) A bíróság a támogató kinevezéséről szóló határozatát nyilvántartásba vétel céljából megküldi a külön törvényben meghatározott közhiteles nyilvántartás vezetésére jogosult hatóságnak."

Látható, hogy mindkét jogintézménynél közokirati forma is lehetséges, továbbá szükséges közhiteles nyilvántartásba vételük.

Áttérve a III. könyvre, Kőrös András előadására építve a Családjog szabályozási újdonságai az alábbiakban mutatkoznak meg.

A családjog eltérő sajátosságokkal bír más magánjogi területekhez képest, ezért a kodifikációs munka során több ellenérv is megfogalmazódott azzal az 1003/2003. (I. 25.) Korm.határozatban megfogalmazott koncepcióval kapcsolatban, hogy ez a joganyag beépüljön az új Ptk.-ba. Ilyen ellenérv volt az, hogy a terület sok közjogi elemet tartalmaz; ám ha tekintetbe vesszük, hogy az öröklési jogban legalább annyi a hatósági beavatkozási elem, s ugyanúgy nem jellemző az egyenrangú felek jelenléte, ez a hivatkozás súlytalanná válik. A magánjogra az individualista szemlélet jellemző, a családjogi viszonyokban ugyanakkor a közösség értékei és a szolidaritás elve jelennek meg. Többen felvetették azt is, hogy a Csjt. jól követte a szabályozási tendenciákat, nincs szükség e téren novellára. Végül az új Ptk. minél inkább kódexjelleg-felfogásához igazodva a törvényen belüli elhelyezés mellett született döntés. (Nota bene a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2009. évi XXIX. tv. elfogadásával törés következett be, azaz az új Ptk. már nem fogja tartalmazni valamennyi családjogi kapcsolat szabályozását.)

A családjogi könyv négy alapelvet tartalmaz első részében. Ezek: a házasság és a család védelme, a gyermek érdekének védelme (saját családban nevelkedés joga, az ítélőképes gyermek véleményének súlya), a házastársak és az élettársak egyenjogúságának elve, valamint a méltányosság és a gyengébb fél védelme (érdekkiegyenlítés).

A házasság megszűnése körében új eset keletkezik a törvény elfogadásával: az egyik házastárs nemének megváltoztatása a házasság megszűnését eredményezi. "Ha a házasság az egyik házastárs nemének megváltoztatása miatt szűnik meg, a házastárs nemének megváltoztatásáról külön jogszabályban meghatározott eljárás szerint határozatot kell hozni. Ha a házastársak a házasság megszűnésével egyidejűleg a közös gyermek tekintetében a szülői felügyeleti jogok gyakorlása - közös szülői felügyelet hiányában - a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartása, a közös lakás használata, a házastársi tartás kérdésében nem tudnak megállapodni, úgy ezekben a kérdésekben a házasság felbontására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni." [3:21. § (4)]. A Javaslat 2009. áprilisi verziója még tartalmazta a házasság közjegyzői megszüntetéséről szóló §-t is, ez azonban a legfrissebb (júniusi) változatból kikerült, a jövőben is megmarad tehát tisztán bírói hatáskörben a házasság megszüntetése hazánkban.

A házassági vagyonjog körében lényegesen bővül a szabályozás, előtérbe helyezve a házassági vagyonjogi szerződést. A házassági vagyonjogi szerződés formája közokirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat lehet, és (a MOKK által vezetett) országos nyilvántartásba való bejegyzés lesz szükséges a harmadik személyek irányában fennálló hatályosságához. A nyilvántartást vezető szerv kérelemre elektronikus úton is tájékoztatást ad arról, hogy a házastársak szerződése szerepel-e a nyilvántartásban. A házasulók és a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben a törvény szerinti ún. közszerzeményi vagy vagyon elkülönítési rendszert köthetik majd ki (mindkettőt külön szabályozza az új Ptk.), vagy a szerződés tartalmát más módon is megállapíthatják. Házassági vagyonjogi szerződés eltérő rendelkezése hiányában a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség áll fenn (törvényes vagyonjogi rendszer).

Az új Ptk. részletesen meghatározza mind a közös vagyon, mind a különvagyon fogalmát aktív és pasz-szív oldalról is. Lehetőség lesz arra, hogy a bíróság a vagyonközösséget indokolt esetben bármelyik házastárs kérelmére a házassági életközösség fennállása alatt is megszüntethesse, ilyen eset lesz például ha a másik házastárs a kérelmet előterjesztő házastárs hozzájárulása nélkül megkötött szerződésekkel olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közös vagyonból őt megillető részesedést meghaladja.

A harmadik személyek védelme is megjelenik majd mind a vagyonközösségi, mind a szerződéses rendszerben, továbbá a házassági vagyonjogi szerződésben a házastársak vagyonuk sorsáról haláluk esetére is rendelkezhetnek; e rendelkezésekre a közös végrendelet szabályait kell alkalmazni.

A Családjogi könyv harmadik része szól az bejegyzett élettársi kapcsolatról (amiről időközben az Alkotmánybíróság szempontjait figyelembe vevő külön törvény is született), míg a negyedik rész a (tényleges) élettársi kapcsolatról.

A bejegyzett élettársi kapcsolat szabályozása a júniusi Javaslatban jelentősen változott az áprilisi szövegállapothoz képest. Említésre érdemes változás például, hogy kikerült a tervezetből az az áprilisban még benne szereplő bekezdés, amely szerint "[tizennyolcadik életévét be nem töltött személy a gyámhatóság előzetes engedélyével sem létesíthet bejegyzett élettársi kapcsolatot." (Ezek szerint ez a lehetőség adott lesz.)

A bejegyzett élettársi kapcsolat joghatásai körében részletezi a törvény az alábbiakat:

"3:88. § (1) Ahol a törvény eltérően nem rendelkezik,

a) a házasságra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársi kapcsolatra,

b) a házastársra vagy házastársakra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra vagy bejegyzett élettársakra,

c) az özvegyre vonatkozó szabályokat az elhunyt bejegyzett élettárs túlélő bejegyzett élettársára,

d) az elvált személyre vonatkozó szabályokat arra a személyre, akinek bejegyzett élettársi kapcsolatát megszüntették,

e) a hajadonra, nőtlenre vonatkozó szabályokat arra a személyre is, aki bejegyzett élettársi kapcsolatot még nem létesített, és

f) a házaspárra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársakra is alkalmazni kell.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéstől eltérően

a) a bejegyzett élettársakra a házastársak által történő közös gyermekké fogadásra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak;

b) a bejegyzett élettársi kapcsolat apasági vélelmet nem keletkeztet;

c) a házastársak névviselésére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatóak a bejegyzett élettársakra; bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése esetén a bejegyzett élettárs volt férje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti tovább, és ez a joga akkor sem éled fel, ha a bejegyzett élettársi kapcsolata megszűnt; ha a leendő bejegyzett élettárs a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését megelőzően házassági névként volt férje nevét vagy családi nevét viseli a házasságra utaló toldással, és házassági nevét nem módosítja másik házassági névviselési formára, a születési családi nevének viselésére jogosult;

d) az emberi reprodukcióra irányuló, külön törvény szerinti eljárásoknak a házastársakra vonatkozó rendelkezései a bejegyzett élettársakra nem alkalmazhatóak."

Hangsúlyozandó, hogy a fent idézett szövegrészek nem szerepeltek abban a Javaslatban, amelyről idáig a Parlamentben vitára és szavazásra került sor.[5] Ez a legfrissebb, júniusi verzió szövegezése, amit figyelembe véve a jelenséget nyugodtan nevezhetjük a lopakodó jogalkotás újabb megnyilvánulásának. Megítélésem szerint ez aggályos a jogállamiság és az annak részét képező jogbiztonság követelményét figyelembe véve. Anélkül, hogy a tárgytól eltérve hosszabb kifejtésbe bocsátkoznék, az Alkotmánybíróság jól kimunkált, és legjobban talán a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megfogalmazott tételére mutatok rá: "[a] jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák. Csak formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály, csak az eljárási normák betartásával működnek alkotmányosan a jogintézmények." (V. 3.).

Visszatérve a Családjog új szabályozására, kiemelhető: az életközösség megszűnése esetén volt élettársától tartást követelhet az, aki arra rászorult, mert magát önhibáján kívül nem képes eltartani, feltéve, hogy az életközösség legalább tíz évig fennállott, vagy az életközösség legalább egy évig fennállott és az élettársak kapcsolatából gyermek született. Az élettársi tartáson kívül ismeri majd az új Ptk. az élettársi vagyonjogi szerződés és az élettársi lakáshasználat fogalmait is.

A szülői felügyelet gyakorlása: a szülők egymás közti viszonyában a "gyermekelhelyezés" mint fogalom megszűnik (csak ha kikerül harmadik személyhez a gyermek, akkor használja a fogalmat a törvény), ehelyett a szülői felügyelet gyakorlását szabályozza. A fentieknek megfelelően nem gyermek-elhelyezési per lesz, hanem a "szülői felügyelet gyakorlásának bírósági rendezése" (3:172. §), azaz: a különélő szülők megállapodásának hiányában - kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból - a bíróság dönt a gyermek tartózkodási helye meghatározásának joga, illetve a szülői felügyelet más részjogosultságai, részkötelezettségei teljes körű vagy - kivételesen - megosztott gyakorlásáról. A bíróság a perben a gyermek érdekében azt mérlegeli, hogy a gyermek testi, szellemi és erkölcsi fejlődése miként biztosítható a legkedvezőbben.

Új intézmény az örökbefogadás érintetlenül hagyása mellett az ún. családbafogadás, amit a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők vagy a szülői felügyeletet egyedül gyakorló szülő kérelmére - a különélő másik szülő meghallgatásával, átmeneti időre - a gyámhatóság engedélyezhet, ha a szülő egészségi állapota, indokolt távolléte vagy más családi ok indokolja. Ekkor a gyermeket a szükséges ideig más, a szülő által megnevezett család átmenetileg befogadja, gondozza és neveli, feltéve, hogy a családbafogadás a gyermek érdekében áll. A családbafogadó szülőt a gyámhatóság gyámul rendeli.

A rokontartás körében új fejezetcím lesz a továbbtanuló nagykorú gyermek tartása, ami egy mindennapi élethelyzet jogalkotói szinten történő elismerése, nevesítése.

A dologi jog köréből elsődlegesen az emelhető ki, hogy dolognak fognak minősülni ezentúl nevesítetten a pénzpiaci eszközök, a társasági részesedések és az állatok. (Megjegyezhető: problémás lehet majd a gyakorlatban például az üzletrésszel kapcsolatos birtokvédelmi eljárás!) A vagyoni jogok, szerződési pozíciók és követelések sem dolognak, sem tulajdonjog tárgyainak nem minősülnek.

A felek megállapodása előtérbe kerül a szabályozás során, ez például a beépítés szabályozása és a földhasználat terjedelmének kérdése körében mutatkozik még.

Az elidegenítési és terhelési tilalom szabályozásába a 2009. júniusi szövegverzió beiktatja: "[kjözhite-les lajstromban nyilvántartott dologra vonatkozóan a lajstromba történő bejegyzéssel alapítható elidegenítési és terhelési tilalom".

A tulajdonjog megszerzése címen belül részletes szabályokat találhatunk az értékpapíron való tulajdonszerzésre nézve (többnyire a tőkepiaci törvény szabályainak átültetése, új jogintézményt nem nevesít a jogalkotó).

Az új Ptk. bevezeti a jogcímes elbirtoklást (4:56. §). Eszerint az "elbirtoklás öt év elteltével bekövetkezik akkor, ha a birtokos a dolog birtokát a tulajdonostól olyan szerződéssel szerezte, amelynek alapján a tulajdon feltétlen átruházását követelhetné, ha a szerződés az érvényességéhez megkívánt alakszerűségi követelményeknek megfelelne, és a birtokos az ellenszolgáltatást teljesítette". Ennek megfelelően akár szóbeli ingatlan-adásvételi szerződés is köthető lesz a jövőben, és ha a vételár teljesítése megtörtént, 5 év elteltével a tulajdonjog az alaki hiba ellenére bejegyeztethető lesz az ingatlan-nyilvántartásba.

A dologi hitelbiztosítékoknál a jelenlegi szabályozás átvétele történt, ami nem szerencsés az előadó szerint, mivel továbbra sem lesz egységes hitelbiztosítéki rendszer, nem lesz rendezett a biztosítéki tulajdonátruházás. A zálogjog szabályozása ugyanakkor átkerül a dologi jogi könyvbe (Harmadik rész, "A korlátolt dologi jogok"). Beolvad a zálogjogi szabályozásba az óvadék intézménye; a zálogjognak egy speciális esete lesz akként, hogy pénz, értékpapír esetén a zálogjogosult közvetlenül kereshet kielégítést a zálogtárgyból. A zálogjogi formák megmaradnak, de a zálogtárgyak körülírással is meghatározhatók lesznek, továbbá önálló zálogjog csak ingatlanjelzálogként lesz alapítható és dologi hatályú biztosítéki célhoz kötött lesz. Új szereplő a zálogjogosulti bizományos, amit a gyakorlatban jelentkező igény hívott életre. A zálogjogosulti bizományost a zálogjogosult jogai illetik és kötelezettségei terhelik, e körben a saját nevében, a zálogjogosult javára jár el; a zálogjoggal biztosított követelés átruházására nem jogosult. A zálogjogi nyilvántartás továbbél, de nyitottá válik, nemcsak a közjegyzők jegyezhetnek be és törölhetnek belőle adatokat, hanem mindenki, aki szerződéses felhasználó.

A haszonélvezeti jog körében fontos változások történnek. Egyfelől ezentúl a jogi személyt is megilletheti majd e jog (jogutód nélküli megszűnéséig), másfelől a jogszabályon alapuló haszonélvezeti jog kivételével átruházható lesz, harmadrészt üzletrészen és tagsági jogot megtestesítő értékpapíron is fennállhat majd. Az átruházhatóság a szerződéses haszonélvezeti jog esetében lehetséges és tulajdonosi hozzájárulással történhet meg. Jelenleg rendezetlen a végintézkedésen alapuló haszonélvezeti jog helyzete az átruházás szempontjából, mivel ez a fajta haszonélvezet sem jogszabályon alapulónak, sem szerződéssel alapítottnak nem tekinthető.

Önálló fejezetbe kerültek a jog és követelés haszonélvezetére vonatkozó különös szabályok.

"4:184. § [Tagsági jog mint a haszonélvezet tárgya]

Ha a haszonélvezeti jog tárgya üzletrész vagy tagsági jogot megtestesítő értékpapír, a tagsági jogviszonyból eredő jogok gyakorlása, a kötelezettségek teljesítése - eltérő megállapodás hiányában - a haszonélvezőt illeti, illetve őt terheli."

A követelés haszonélvezőjének jogállása: jogosult lesz a követelést érvényesíteni, a hitelezőt megillető felmondási jogot gyakorolni.

A fenti szabály oknak az öröklési jogviszonyok körében lesz majd jelentősége [hagyatéki eljárás, közjegyző örökösök irányába fennálló tájékoztatási kötelezettsége!, He. 52. § (3), 72/A. §].

Az új Ptk.-ba bekerül - részletesebb szabályok tekintetében az Inytv.-re utalással - az ingatlan-nyilvántartás tartalma és alapelvei.

A Kötelmi jog új jelenségei a következőkben foglalhatók össze.

Az általános szerződési feltételekkel megkötött szerződések szabályozásában lényegi újdonság nincs, tekintettel arra, hogy a jelenlegi szabályozás már EU-konform. Található azonban egy érdekes szabály az 5:47. §-ban:

"5:47. § [Az általános szerződési feltétel szerződéses tartalommá válása]

(1) Fogyasztói szerződésben általános szerződési feltétel alkalmazására - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak azt követően kerülhet sor, hogy azt a feltételt kialakító fél a honlapján - a kezdőlapon önálló menüpont alatt, jól felismerhető módon - közzétette. Az általános szerződési feltétel alkalmazásának időtartama alatt az általános szerződési feltétel alkalmazója köteles honlapján az általános szerződési feltétel megismerésének lehetőségét folyamatosan biztosítani. Az általános szerződési feltétel alkalmazója az általános szerződési feltétel papír alapú változatának megismerhetőségét - így különösen annak kifüggesztésével - is köteles biztosítani."

A jelenlegi magyarországi internet-használati, internet-ismereti szokásokat tekintve fogyasztóvédelmi szempontból ez a szabályozás megítélésem szerint nem tekinthető kielégítőnek.

A képviselet új szabályozása: a Ptk. ezentúl megkülönböztet közvetett és közvetlen képviseletet.

"5:61. § [A képviselő eljárása]

(1) Ha a képviselő a képviselt nevében jár el, cselekménye által közvetlenül a képviselt válik jogosítottá és kötelezetté" (közvetlen képviselet).

"5:65. § [A közvetett képviselet]

Ha a képviselő a saját nevében jár el a képviselt javára, cselekménye által a harmadik személlyel szemben kizárólag ő válik jogosítottá és kötelezetté."

Utóbbi szabályozás alkalmazása a gyakorlatban nehézségekhez fog vezetni, mivel a képviselő és a képviselt személy belső jogviszonyát nem rendezi a jogszabály. Amennyiben pedig a fenti definíciót a bizományi szerződés meghatározásával (a bizományos a megbízó javára a saját nevében köt ingó dologra adásvételi szerződést díjazás ellenében) összevetjük, látható, hogy ezt az eddig is létező és az új Ptk.-ban is megmaradó szerződéstípust semmi nem fogja megkülönböztetni a közvetett képviselet szabályozásától. A közvetett képviselet jogintézménye megalkotásának jogalkotói indoka jelenleg nem ismert.

A szerződés érvénytelensége körében a, semmisség új tartalmat kap: a bíróság továbbra is hivatalból észleli, de a jogkövetkezmények alkalmazása már csak kérelemre történhet. Szűkül továbbá a perindításra jogosultak köre: a szerződés semmisségének megállapítása iránt peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik, vagy akit erre jogszabály feljogosít. Közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében az ügyész, valamint az, akit külön törvény erre feljogosít, önálló keresetet indíthat a szerződés semmisségének megállapítása, illetve a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt. A megtámadhatóság határideje egy évről két évre változik a szerződéskötéstől kezdődően. Az érvénytelenségi okok tekintetében még kiemelhető, hogy jobb rendszerezés lesz az új Ptk.-ban, és kiegészül a szabályozás egy új intézménnyel, az alakisági hiányt orvosló teljesítéssel. "A teljesítés elfogadásával - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a szerződés a teljesített rész erejéig akkor is érvényessé válik, ha az alakiságot mellőzték. Ha jogszabály közokiratba, ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba vagy legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentumba foglalást ír elő, vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul, a teljesítés az alakiság mellőzése miatti érvénytelenséget nem orvosolja" 5:75. § (3).

A szerződésszegés körében bevezeti a törvény a közbenső és az előzetes szerződésszegés fogalmát.

"5:127. § [A közbenső szerződésszegés]

(1) A fél szerződésszegést követ el, ha elmulasztja azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a másik fél a szerződésből eredő kötelezettségeit megfelelően teljesíthesse.

(2) Az egyik felet terhelő közbenső intézkedés elmulasztása kizárja, hogy a másik fél olyan kötelezettségére nézve kövessen el szerződésszegést, amely kötelezettségének teljesítését a közbenső intézkedés elmulasztása megakadályozza.

5:128. § [Az előzetes szerződésszegés]

Ha a teljesítési idő lejárta előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a másik fél a szolgáltatását az esedékességkor szerződésszemen teljesíteni nem tudja, a jogosult a szerződésszegésből eredő jogait a teljesítést megelőzően is gyakorolhatja."

A szavatossági határidők esetében lényeges változtatások figyelhetők meg. Elévülési határidők: a jogosult szavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított három év alatt - az állatra vonatkozó szavatossági idő hatvan nap elteltével - évül el. Ha a szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb elévülési időben is megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az esetben sem köthető ki. Ha a szerződés alapján szolgáltatott dolog ingatlan, a szavatossági igény a teljesítés időpontjától számított öt év alatt évül el. Jogvesztő határidő a kellékszavatossági igény érvényesítésére: ha jogszabály a dolog kötelező alkalmassági idejét meghatározza, és azt, vagy az abból hátralévő időt a jogosulttal a szerződés megkötésekor írásban közölték, a kötelező alkalmassági idő eltelte a kellékszavatossági igény tekintetében jogvesztéssel jár. Ha a dolog kötelező alkalmassági ideje két évnél rövidebb, fogyasztói szerződés esetén a jogvesztés a teljesítés időpontjától számított két év elteltével következik be. Kötelező alkalmassági idő hiányában ugyanakkor a kellékszavatossági igény érvényesítésének jogvesztő határideje a teljesítés időpontjától számított tíz év (5:147-5:148. §).

Amit idáig szerződést biztosító mellékkötelezettségekként ismertünk, ezentúl "A szerződés megerősítése" elnevezésű fejezetben találjuk meg. E körben a leginkább említésre méltó jogszabály-szerkesztési újdonság, hogy a fentebb már tárgyalt zálogjog szabályozása a dologi jog körébe került át. E körben még az emelhető ki, hogy foglaló a jövőben csak pénzösz-szeg lehet.

Új fejezetet képez a szerződésátruházás, amelyet a gyakorlatban jelentkező igény hívott életre, és jelentősége abban áll, hogy ezentúl a teljes szerződéses pozíció továbbadható lesz. A tervezett szabályozás szerint a szerződéses jogviszonyból kilépő, a jogviszonyban bent maradó és az abba belépő fél megállapodhatnak a kilépő felet megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összességének a szerződéses jogviszonyba belépő félre történő átruházásáról. A szerződés átruházásának eredményeként a jogviszonyból kilépő fél és az abban bent maradó fél közötti szerződés megszűnik. Az új szerződés a régi szerződéssel azonos tartalommal, annak megszűnése időpontjában a jogviszonyba belépő fél és a jogviszonyban bent maradó fél között jön létre [5:180. § (l)-(2)].

Az Egyes szerződések (Ötödik könyv, Harmadik rész) köréből a kiemelésre érdemes változások az alábbiak.

A pénz- és hitelviszonyok körében jelentkező újdonság a lízingszerződés, valamint a faktoring szerződés jogalkotói nevesítése.

A "Biztosítéki szerződések" címen belüli új fejezet a kezességi szerződés, amely a rendszertani elhelyezés megváltoztatásán túl tartalmilag nem változik. Megjelenik ugyanakkor a kártalanító kezesség, a határozott időre vállalt kezesség, valamint az alkezes (a kezes kötelezettségéért kezességet vállalt személy) fogalma.

A szintén új jogintézményként megjelenő garanciaszerződéssel a garantőr kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben arra, hogy ha a kötelezett nem teljesít, a jogosult fizetési felszólításának (lehívás) kézhezvétele, illetve a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott egyéb feltételek teljesülése esetén a jogosultnak fizetést fog teljesíteni. Garanciát csak írásban lehet érvényesen vállalni (5:390. §).

Vételi jog biztosítéki célú kikötése: a tulajdonos a pénzfizetésre vonatkozó kötelezettség-vállalása biztosítékaként vételi jogot engedhet a dolgon a jogosult számára arra az esetre, ha nem vagy nem szerződésszemen teljesít (5:397. §).

Az Ötödik könyv Ötödik része A bizalmi vagyonkezelés címet viseli. Ez tulajdonképpen relativizált tulajdon kötelmi alapon, azaz a trust/Treuhand intézményének meghonosítása a magyar jogban: természetes személy vagy jogi személy (vagyonrendelő) meghatározott személy javára kezelt vagyont hozhat létre. A vagyonrendelő egyoldalú nyilatkozatban (vagyonrendelő nyilatkozat) kezelt vagyon létrehozásának szándékáról nyilatkozik és vagyonkezelőt jelöl ki. Ezt követően a vagyonrendelő nyilatkozatban kijelölt vagyonkezelő a kijelölést elfogadja, egyúttal a vagyonrendelő tulajdonjogot, jogot, illetve követelést ruház át a vagyonkezelőre abból a célból, hogy a vagyonkezelő a vagyontárgyakat a vagyonrendelő vagy harmadik személy (kedvezményezett) javára kezelje. A vagyonrendelő nyilatkozat érvényességéhez annak közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges, továbbá vagyonrendelő nyilatkozat közvégrendeletben is tehető. Ezen túlmenően törvény, bírósági és hatósági határozat is kötelezhet meghatározott személy javára történő vagyonkezelésre. A vagyonkezelői jog dologi jogi kötöttségekkel nem járhat. A vagyonkezelő oldaláról elkülönült alvagyon jön létre, amire hitelezői nem tarthatnak igényt.

Az öröklési jogi szabályozás várható változásait a céltanfolyamon Weiss Emília foglalta össze, előadását a törvényjavaslat további részeinek közjegyzői szempontú, részletes ismertetésével kiegészítettük.

Az új Ptk. egyfelől tükrözi fogja a tulajdoni és társadalmi viszonyokban bekövetkező új tendenciákra (pl. életkorok kitolódása, élettársak problémái) való jogalkotói reagálást, másfelől tartalmaz az eddigi szabályozáshoz képest praktikus kiegészítéseket (pl. a hagyatéki osztály és az osztályos egyezség definíciója) is.

Így például új elem, hogy rögtön a Hatodik könyv elején rögzíti a Javaslat: "[a]z öröklési igény mint tulajdoni igény nem évül el" (6:2. §).

Az öröklési jogcímek változatlanok maradnak, de szabályozási sorrendjük módosul: a végintézkedésen alapuló öröklés szabályai (2. cím) megelőzik a törvényes öröklés (3. cím) szabályait. Ennek oka, hogy (jelenleg is) a törvényes öröklés csak végintézkedés hiányában lép életbe.

Új kiesési szabályt iktat be a törvény 6:4. § (1) bekezdése: "[k]iesik az öröklésből, aki nem éli túl az örökhagyót. A közösen elszenvedett balesetben vagy más hasonló veszélyhelyzetben ezek bekövetkezésekor, egy időben elhalt személyek az egymás után történő öröklésből a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők".

Az érdemtelenség körében új bekezdés [6:6. § (4)]: "[a]ki érdemtelenség miatt kiesik az öröklésből, nem jogosult törvényes képviselőként a helyébe lépő személy örökségének kezelésére. Az ilyen vagyon kezelésére a szülői vagyonkezelésnek a szülő vagyonkezeléséből kivont vagyon kezelésére vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni."

A lemondásnál két új kiegészítés a jelenlegi szövegezés megtartása mellett: "[a]z örökhagyó végintézkedése alapján nem örökölhet az, aki az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben lemondott az örökhagyó utáni végrendeleti öröklésről" 6:7. § (2).

A lemondás terjedelme körében pedig: "[h]a a hagyaték termőföldet és külön törvényben meghatározott mezőgazdasági vagyoni értékű jogot egyaránt tartalmaz, ezekről a vagyonelemekről lemondani csak együttesen lehet" 6:9. § (3).

A végintézkedésen alapuló öröklés szabályozásában a végrendelkezés szabadsága és személyessége elvei változatlanok.

A végrendeletről szóló §-ban új szövegrész: "[a]z okirat végrendeleti jellegének megállapításához legalább az szükséges, hogy az okirat külsőleg az örökhagyótól származónak mutatkozzék, és az örökhagyó halála esetére szóló olyan rendelkezést tartalmazzon, amelyből a végrendeleti minőség kitűnik" 6:12. § (1).

Közvégrendeletet ezentúl csak közjegyző előtt lehet majd tenni, tehát a bíróság előtti lehetőség megszűnik [6: 13. § (1)].

Az írásbeli magánvégrendelet esetében nem lesz érvényességi feltétel a keltezés helye. A több különálló lapból álló saját kezűleg írt írásbeli magánvégrendelet továbbra is csak akkor érvényes, ha minden lapját folyamatos sorszámozással látták el, nem lesz szükség ugyanakkor arra, hogy a végrendelkező (és szükség esetén a tanúk) aláírása is minden lapon szerepeljen. (Más által írt írásbeli magán végrendelet esetén minden lap folyamatos sorszámozása és aláírása mint együttes érvényességi feltétel megmarad.)

Bővül az írásbeli magánvégrendelet közreműködője számára rendelt juttatás szabályozása.

A Ptk. jelenlegi 633. §-ában foglaltak (közös rendelkezések az írásbeli végrendeletekre) kikerülnek a szabályozásból.

Szigorodnak a szóbeli végrendelettétel feltételei: "[s]zóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely az írásbeli végrendelet megtételét nem teszi lehetővé" (kikerül tehát a "vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne"-szövegrész); 6:19. § (1).

Sajátos új szabályozást tartalmaz a 6:20. §:

"6:20. § [A közös végrendelet]

(1) Közös végrendelet két vagy több személynek bármilyen alakban ugyanabba az okiratba foglalt végintézkedése.

(2) Kölcsönös végrendelet az a közös végrendeletbe foglalt végintézkedés, amelyikben a végrendelkezők egymást kölcsönösen örökösükké nevezik.

(3) Viszonos végrendelet az a közös végrendeletbe foglalt végintézkedés, amelyet egyik végrendelkező sem tett volna meg a másik végrendelkező végintézkedése nélkül és ez magából a végrendelet tartalmából kifejezetten megállapítható.

(4) A közös végrendelet érvénytelen.

(5) Érvényes a házastársaknak ugyanabba az okiratba foglalt végrendelete, ha

a) saját kezűleg írt végrendelet esetében az okiratot az egyik örökhagyó elejétől végig maga írja és aláírja, a másik örökhagyó pedig ugyanazon az okiraton maga írja és aláírja azt a nyilatkozatot, hogy az okirat az ő végakaratát is magában foglalja,

b) más által írt végrendelet esetében az örökhagyók egymás és a tanúk együttes jelenlétében teszik meg végintézkedési nyilatkozatukat és írják alá az okiratot, vagy ha az már megtörtént, mindkét örökhagyó egymás és a tanúk együttes jelenlétében külön-külön nyilatkozik arról, hogy az okirat a végakaratát foglalja magában, és hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja, vagy

c) azt közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják.

(6) Hatályát veszti a házastársak közös végrendelete a házasság felbontásával.

(7) A közös végrendeletbe foglalt kölcsönös vagy viszonos végintézkedését a másik végrendelkező életében mindegyik végrendelkező egyoldalúan visszavonhatja. A másik végrendelkező halála után a közös végrendeletbe foglalt kölcsönös vagy viszonos végintézkedés visszavonása csak abban az esetben hatályos, ha a végintézkedését visszavonó végrendelkező, valamint a meghalt végrendelkező által a közös végrendeletben részesített más személy egyúttal a javára szóló örökséget, hagyományt vagy meghagyást visszautasítja." A végrendelet értelmezése kapcsán nyilvánvalóvá teszi majd a törvény: "[a] végrendeletet kétség esetén az örökhagyó feltehető akaratának megfelelően és úgy kell értelmezni, hogy az örökhagyó akarata lehetőség szerint érvényre jusson" (6:21. §).

A házastársak és a bejegyzett élettársak egymás javára érvényesen tehetnek olyan végrendeletet, amelyben az örökhagyó az örökössé nevezett házastárs vagy élettárs halála esetére utóörököst nevez. Az örökhagyó érvényesen nevezhet utóörököst az elsősorban örökösnek nevezett leszármazójára háramlott hagyatékára arra az esetre, ha a leszármazó nem rendelkezik végrendelkezési képességgel, és anélkül hal meg, hogy ezt a képességét megszerezte volna.

A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága fejezetben rögzíti az új Ptk., hogy a végrendelet érvénytelenségét és hatálytalanságát csak megtámadó nyilatkozat alapján lehet megállapítani. A megtámadásra az jogosult, aki az érvénytelenség vagy a hatálytalanság megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől mentesül. A végrendelet érvénytelenségének vagy hatálytalanságának megállapítására irányuló igény nem évül el, azt a jogosult bármikor érvényesítheti.

A közjegyzőnél letett magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkező visszaveszi, kivéve, ha a letett okirat az írásbeli magánvégrendelet kellékeinek egyébként megfelel. A közjegyzőnek a végrendelkezőt erről tájékoztatnia kell [6:37. § (2)].

A szóbeli végrendeletnél korábban az volt a szabály, hogy az hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül legalább három hónapon át nehézség nélkül alkothatott volna más alakban végrendeletet. Ez a határidő a Javaslat szerint harminc napra rövidül (6:38. §).

Az öröklési szerződés új definíciója: "[a]z öröklési szerződésben az örökhagyó a magának vagy harmadik személynek járó tartás, gondozás vagy életjáradék fejében nevez örököst, az örökhagyóval szerződő fél pedig a szerződés szerinti tartás, gondozás nyújtására vagy életjáradék fizetésére vállal kötelezettséget" 6:41. § (1).

Új szabály e körben, hogy (jellemzően) házastársak közösen is köthetnek például az általuk lakott lakás fejében öröklési szerződést:

"6:44. § [A tulajdonostársak közös öröklési szerződése]

(1) Tulajdonostársaknak mint örökhagyóknak a közös tulajdonban álló meghatározott vagyontárgyra vonatkozó és ugyanabba az okiratba foglalt öröklési szerződése érvényes.

(2) A túlélő tulajdonostársat - a szerződés eltérő rendelkezése hiányában - e vagyontárgynak a tulajdonostársa hagyatékához tartozó tulajdoni hányadán holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg."

A második bekezdés célja, hogy a túlélő házastárs ne legyen kitehető a lakásból - ennyiben az eltartók joga csökkentett.

Új jogintézmény lesz a végrendeleti végrehajtó, akit az örökhagyó végakaratának végrehajtására végintézkedésében nevezhet meg (6:48. §); erről önálló fejezet fog szólni az új Ptk.-ban.

A törvényes öröklés körében a leglényegesebb változás, hogy amennyiben az örökhagyónak leszár-mazói és túlélő házastársa is van, a házastárs olyan részt örököl, mint az örökhagyó gyermeke (!). Az örökhagyó házastársát az általa lakott lakáson és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg, míg magát a lakást és a berendezési, felszerelési tárgyakat az örökhagyó gyermekei öröklik fejenként egyenlő részben (6:58. §). E szabályozási változtatást Weiss Emilia szerint az igazságosabb rendezés igénye támasztja alá: jelenleg az egész hagyaték haszonélvezetét törvény alapján megörökli a házastárs és emiatt gyakoriak az osztályos egyezségek. Ezért indokolt abban az esetben, ha a túlélő házastárs a leszárma-zókkal együtt örököl, hogy haszonélvezetül csak az általa lakott lakást és annak berendezési, valamint felszerelési tárgyait örökölje, továbbá egy gyermek-részt, amin viszont korlátlan tulajdonjoga lesz.

További változás, hogy leszármazó hiányában az örökhagyó házastársa örökli az általa lakott lakást és az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakat; örökli továbbá az ági vagyon holtig tartó haszonélvezetét is; míg az egyéb hagyaték felét ugyancsak a házastárs örökli, másik felét pedig az örökhagyó szülei, fejenként egyenlő arányban. Az öröklésből kiesett szülő helyén ilyenkor a másik szülő örököl. A szülő halála után a házastárs örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek elhunyt házastársáról hárultak annak szüleire. (A szülő halálakor már felélt, elpusztult, elhasználódott vagy ingyenesen átruházott vagyontárgy pótlásának vagy értéke megtérítésének nincs helye és a vagyontárgy helyébe lépett dolog sem követelhető.) Leszármazó és szülő hiányában a házastárs örököl.

Megjegyzendő, hogy a fenti szabályozás áprilisi verziója még a bejegyzett élettársra is a kiterjesztette a rendelkezéseket (azaz a házastárssal vette egy tekintet alá a bejegyzett élettársat), a legfrissebb szövegváltozatból azonban az öröklési jogi kérdéseknél a bejegyzett élettárs kikerült.

A szabályozás indoka a túlélő házastárs mellett a túlélő szülők részesítése: a házastárs és a szülő osztoznak fele-fele arányban a házastárs által lakott lakóingatlan és annak berendezési, felszerelési tárgyai tekintetében.

A törvény az eredeti koncepció szerint (2009. április) az örökhagyó bejegyzett élettársát teljesen azonosnak tekintette öröklési jogi szempontból az örökhagyó házastársával. A jelenlegi (2009. június) verzió szerint az élettárs - tekintet nélkül arra, hogy bejegyzett vagy nem - öröklése a következők szerint alakul:

"6:62. § [Az élettárs öröklése]

Az örökhagyó élettársát az örökhagyóval közösen lakott lakáson és az ahhoz tartozó szokásos berendezési és felszerelési tárgyakon holtig tartó használati jog illeti meg, ha az életközösség közötte és az örökhagyó között legalább tíz évig folyamatosan fennállott, és az öröklés megnyíltakor is fennáll".

A felmenő és oldalági öröklés bővül azzal, hogy megjelenik a dédszülői parentéla (6:65. §): leszámlázó, házastárs, szülő, nagyszülő, a szülő, illetve nagyszülő leszármazója hiányában törvényes örökösök fejenként egyenlő részben az örökhagyó dédszülői. Az öröklésből kiesett dédszülő helyén ennek leszármazói örökölnek, leszármazói hiányában dédszülőpárja és annak leszármazója.

Az ági öröklés mint hagyományos magyar jogintézmény megmarad, egy vonatkozásban bővül: az ági vagyon helyébe lépett vagy az ági vagyon értékén vásárolt vagyontárgyra is kiterjednek az ági öröklés szabályai figyelemmel arra, hogy a kizáró okok között ez a jelenleg szereplő kitétel az új Ptk.-tervezetben nincs benne. (Az örökhagyó halálakor már felélt, elpusztult, elhasználódott vagy ingyenesen átruházott ági vagyontárgy pótlásának vagy értéke megtérítésének ugyanakkor nincs helye. 6:70. §). További változás, hogy a túlélő házastárssal és élettárssal szemben a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra ági öröklés címén nem lehet igényt támasztani (kikerül a jogszabályból, hogy ez az előírás csak 15 évi házasság után érvényes).

Az örökbefogadással kapcsolatos öröklési jogi szabályok közül kiemelhető, hogy csak az örökbefogadott egyenesági rokona, annak leszármazója vagy az örökbefogadott testvére által történt (azaz rokoni) örökbefogadás esetén nem fogja érinteni az örökbefogadás az örökbefogadott törvényes öröklési jogát a vérszerinti rokonai után.

A kötelesrész szabályozásánál bevezeti a törvény annak elévülését, amelynek idejét 5 évben állapítja meg (6:75. §). Itt érezhető némi ellentmondás azzal, hogy - mint fentebb jeleztük - a jogszabály ugyanakkor deklarálni fogja azt is, hogy az öröklési igények nem évülnek el.

Új kitagadási ok lesz, ha a nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt, illetve ha a szülőjét a sérelmére tanúsított olyan magatartás miatt tagadja ki, amely a szülő szülői felügyeleti jogának megszüntetésére adott vagy adhatott volna alapot. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor kikerül a kitagadási okok közül az eddig benne szereplő azon kitétel, amely a jogerősen öt évi vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetésre ítélt személy kitagadhatóságáról szól a jelenlegi Ptk.-ban.

Nem tartozik ezentúl a kötelesrész alapjához az örökhagyó által a halálát megelőző tíz évnél (a jelenlegi szabályozásban ez tizenöt év) régebben bárkinek juttatott adomány értéke.

Az örökség megszerzése fejezeten belül jelenik meg a hagyatéki gondnok intézménye. Hagyatéki gondnok kirendelésére a törvényes öröklés szabályainak alkalmazása esetén kerülhet sor; az ilyen gondnok jogállása a végrendeleti végrehajtó jogállásával azonos; a jogszabály mindössze ennyi előírást tartalmaz jelenleg ennél az új jogintézménynél.

Az új Ptk. - "Az örökös jogállása" fejezeten belül - definiálni fogja a hagyatéki osztály fogalmát: "[a] hagyatéki osztály a hagyatéknak az örökösök közötti felosztása, az örökösöknek a hagyatékon fennálló osztatlan jogközössége részben vagy egészben történő megszüntetése vagy módosítása, amelyre a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni" 6:91. § (4).

A fentihez hasonló fogalmi tisztázás, hogy az osztályos egyezséget is nevesíteni fogja a kódex (6:93. §): "[a]z örökösök között kizárólag a hagyaték tárgyaira vonatkozóan létrejött egyezség esetén a hagyatékot öröklés jogcímén az egyezség szerint kell átadni".

A hagyatéki tartozásokért való felelősség szabályozása változik; a jelenleg is meglévő három bekezdés kiegészül egy negyedikkel. Eszerint (6:96. §): "[a]z örökös az (1)-(3) bekezdés szerinti korlátozott felelősségére nem hivatkozhat a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségeinek megfizetésével kapcsolatban. Ezekért az örökös a teljes vagyonával helytállni tartozik".

Utóbbi szabály jó hír a közjegyzőknek, akiknek a hagyatéki eljárások folytatása során érdemes lesz külön figyelniük erre. ■