Vékás Lajos akadémikus, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének egyetemi tanára 2009. november 25-én töltötte be 70. születésnapját. Ebből az alkalomból korábbi és jelenlegi kollegái egy tanulmánykötettel köszöntötték az Ünnepeltet.1 Terjedelmi okok miatt természetesen nem kerülhet sor az ünnepi kötetben található valamennyi tanulmány bemutatására, ehelyett két olyan nagy témakör köré gyűjtöttünk össze néhány dolgozatot, amelyekhez kapcsolódóan az Ünnepelt jelentős mértékben meghatározta a tudományos gondolkodás irányát. Néhány tanulmány persze nem sorolható be egyetlen nagy témakörbe sem, ezek azonban önmagukban is érdekes és hasznos tudásanyagot közvetítő munkák. Ezek közül elsősorban Fuglinszky Ádám,2 valamint Weiss Emilia tanulmányait emelnénk ki.3
Az első nagyobb témakört az európai jog, a nemzetközi magánjog és a magyar polgári jog kapcsolódási pontjait érintő kérdések alkotják. Az alábbiakban ismertetésre kerülő tanulmányokon kívül ide sorolhatjuk a sajnos nemrégiben elhunyt Boytha György dolgozatát,4 valamint Darázs Lénárd munkáját is,5 amelynek egyes kérdéseit a szerző egy utóbb megjelent monografikus jellegű kötetben részletesebben is kifejti.6 Faludi Gábor dolgozata7 ugyancsak ebbe a csoportba tartozik.
A másik nagy témakör a közjog - azon belül is elsősorban az alkotmányjog - és a polgári jog egymáshoz való viszonya, amelyet Vékás Lajos számos tanulmánya részleteiben is elemez. Az ünnepi kötet röviden bemutatott dolgozatai mellett ebbe a körbe tartozik Székely László olvasmányos írása is.8
Terjedelmi korlátok nélkül természetesen beiktattunk volna még egy harmadik nagy témakört is, a polgári jogi kodifikáció kérdéskörét.9 Vékás Lajos az elmúlt egy évtizedet a polgári jogi kodifikáció ügyének szentelte és jelen könyvismertetés készítésekor már látható volt az, amit az ünnepi kötet szerzői még nem tudhattak, vagyis, hogy az új Polgári Törvénykönyv befejezése visszakerült az Ünnepelt vezetése alatt álló Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottsághoz. Vékás Lajos neve a garancia arra, hogy nemzetközi összehasonlításban is jelentős és időtálló kódex fog az Országgyűlés elé kerülni.
1.1. Az európai és a magyar jog kapcsolatának egy sajátos szegmensét - a versenyjog egyre nagyobb gyakorlati relevanciával bíró területét, az ún. engedékenységi politikát - mutatja be Bán Chrysta tanulmánya.10 Az engedékenységi politika ma már a kartellek elleni harc legsikeresebb eszköze. A szerző ennek kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy az a rendszer lesz hatékony, amely átláthatóan működik, amely a mentesülések komplex körét érinti - vagyis nemcsak a közigazgatási, de a büntetőjogi11 és a magánjogi szankciókat12 is lefedi - és a mentesülésekre a bejelentők a bizonyosság erejével számíthatnak, tehát az nem a hatóság mérlegelésén alapszik.13 A szerző ezt követően bemutatja az amerikai és az európai engedékenységi politika fejlődését, majd összehasonlítja a két nagy versenyjogi rendszer közötti különbségeket.
A szerző ezt követően részletesen bemutatja az engedékenységi politika korábbi és hatályos magyar szabályozását. A hatályos szabályokat a Tpvt. 2009. június 1-jén hatályba lépett módosítása állapította meg. A magyar szabályozás kétlépcsős rendszert biztosít: teljes mentesülést ad annak a bejelentőnek, amelyik olyan kartellre derít fényt, amelyről még nincs tudomása a hatóságnak, ugyanakkor bírságcsökkentéssel jutalmazza azokat, akik már ismert kartell vonatkozásában további jelentős bizonyítékokat szolgáltatnak. A magyar szabályozás emellett az automatikus mentesülés rendszerét követi az első bejelentő vonatkozásában, vagyis a hatóságnak nincs kifejezett mérlegelési joga a mentesülés odaítélésében. A szerző szerint nagyon ígéretes az új magyar szabályozás azon rendelkezése, amely a bejelentőt mindaddig mentesíti a polgári jogi kárigény megfizetésének kötelezettsége alól, ameddig az a kartell-társaktól behajtható. Ezt még az amerikai megoldásnál is liberálisabbnak tartja.14 Az új szabályozás sem érintette azonban azokat a problémákat - hívja fel rá a figyelmet a szerző -, amelyek a büntetőjogi összefüggések terén mutatkoznak. Érezhető, hogy ezen a téren hiányzik az európai uniós szintű megoldási háttér.15
1.2. Az európai uniós jogszabályok magyar nyelvű megszövegezése körüli problémákra hívja fel a figyelmet az ún. Róma I. rendelet16 nyelvi pontatlanságait szemléletesen bemutató tanulmányában Burián László.17 A szerző már elöljáróban leszögezi, hogy az az eljárás, hogy a közösségi jogszabály-szövegek fordítása során a többi nyelvi változattal egyenértékű magyar szöveg az angol szöveg alapulvételével készül, önmagában ugyan nem kifogásolható, de ügyelni kellene arra, hogy a magyar szöveg megformálásakor az angolon kívül más nyelvi változatokat is figyelembe vegyenek. A nyelvi pontatlanságok ugyanis nem csupán stilisztikai, vagy dogmatikai szempontból kifogásolhatóak, de nehézséget okozhatnak a jogalkalmazásban is, és így a jogbiztonságot is veszélyeztethetik.18
A szerző szerint a legelső pontatlanságot már rögtön a rendelet magyar nyelvű címében megtalálható, "a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jog" helyett helyesebb lett volna "a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jog" megjelölés. Már a cím esetében is szembeötlő tehát, hogy hiba volt figyelmen kívül hagyni a német szöveget.19 Hasonló problémák fedezhetők fel a rendelet hatályát meghatározó, valamint a jogválasztás szabadságára vonatkozó rendelkezések kapcsán is.20 Korrekcióra szorulna a jogválasztás hiányában alkalmazandó jogot meghatározó 4. cikk magyar nyelvű változata, valamint az imperatív szabályok alkalmazásáról szóló 9. cikk is, amely az angol változat pongyola fordítása.21 A szerző valamennyi pontatlan fordítású szakaszhoz kapcsolódóan megfogalmazza a saját szövegjavaslatait is, amelyeknek a jogalkotó részéről történő figyelembevétele hozzájárulna a jelzett nyelvi bizonytalanságok megszüntetéséhez, és a magyar nemzetközi magánjog tartalmi megújításához is.22
1.3. A nemzetközi magánjog témakörébe illeszkedik Csehi Zoltán interdiszciplináris áttekintéssel is alátámasztott tanulmánya.23 A szerző - a tőle megszokott módon - egyszerre több jogrendszerben is magabiztosan mozog, gondolatait olvasmányosan közli, és mindezt filozófiai érvekkel is alátámasztja. A szerző az Ünnepelt egy 1986-ban megjelent munkájában felvett kérdést gondol újra, 25 év távlatából: hogyan változott, milyen új tartalmat kapott az igazságosság és a nemzetközi magánjog viszonya? Az erre vonatkozó elméletek alapkérdése, hogy miért alkalmazza az egyik állam a másik állam jogát olyan esetekben, amikor nemzetközi tényállás áll fenn. Ezen elméleti irányzatok rövid összehasonlítása után kétségtelenné válik az olvasó számára, hogy a nemzetközi magánjogban az igazságosság különbözik az anyagi jogi szabályok igazságosságától. A nemzetközi magánjog igazsága ugyanis az idézett szerzők többsége szerint a sajátos jogalkalmazási igazságosságot jelöli, amely abban áll, hogy az adott tényállásra a leginkább megfelelő, illő állam jogát kell alkalmazni. Ezt a későbbi elméletek azzal egészítették ki, hogy a modern nemzetközi magánjogban az igazságosság a külföldi tényálláshoz legközelebb álló jogrend kiválasztásában, illetve a jogválasztás megengedésében rejlik.24
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
