A gyerekek védelme és jogaik érvényesítése akkor lehet hatékony, ha a gyerekek véleményét is figyelembe vesszük. Mégis keveset tudunk arról, hogy milyennek látják a gyerekek a családdal töltött időt, az oktatást, mire van szükségük ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat, mennyi információhoz jutnak vagy hogyan tekintenek a jövőre. Hiányoznak azok a gyerekek körében végzett gyerekjogi kutatások, amelyek támogatnák a szakemberek, döntéshozók bizonyítékon alapuló munkáját, és hitelesebb, pontosabb képet adnának a gyerekjogok hazai helyzetéről.
A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt ENSZ Egyezményhez (továbbiakban: Gyermekjogi egyezmény) hazánk 1991-ben csatlakozott.[1] A Gyermekjogi egyezmény 44. cikkében foglaltak alapján minden részes államnak ötévenként jelentésben kell beszámolnia arról, hogy milyen intézkedéseket tett az egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása érdekében. A jelentést az ENSZ Gyermekjogi Bizottságához kell benyújtani. Magyarország jelentéstételi kötelezettsége 2019-ben ismét esedékessé vált. A jelentést főszabály szerint a részes államok kormányainak kell elkészítenie, de a Bizottság a gyerekekkel foglalkozó civil szervezetek, jogvédő intézmények és gyermekjogi szakemberek véleményét is várja. Ugyanakkor a Gyermekjogi Bizottság is felismerte, hogy nem kaphat átfogó képet a gyerekek helyzetéről az ő bevonásuk nélkül, és ösztönzi a gyerekek részvételét a jelentéstételi ciklusban.
Magyarországon 2019-ben, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány kezdeményezésére készült el az első gyerekek részvételével készült gyermekjogi jelentés, amely a "Te hogy látod?" címet viseli. 2018 novemberétől 2019 márciusáig közel 5300 gyerek mondta el a véleményét arról, mit gondolnak ők a jogaik érvényesüléséről. Tanulmányunkban a gyermekjelentés elkészítésének tapasztalatait, illetve a Gyermekjogi Bizottság részére eljuttatott eredményeket mutatjuk be.[2] Először felvázoljuk a jelentéskészítés elméleti, módszertani kereteit, majd rátérünk a kutatás eredményeinek ismertetésére.
A Gyermekjogi egyezmény 12. cikke szerint "az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni". Ez az egyezmény alapelve is, mely hangsúlyozza, hogy a gyerekek kompetens, jogaikkal maguk rendelkező személyek, és lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy saját életükkel és környezetükkel kapcsolatos kérdésekben aktívan szerepet vállaljanak. A részvételi jog két komponenséhez - a véleménynyilvánításhoz és a vélemény figyelembevételéhez - egyaránt szükséges
- tér, ahol minden gyereknek a következményektől való félelem nélkül lehetősége van a részvételre,
- hang, amely a sajátja, és amelynek megtalálásához megfelelő segítséget kap,
- közönség, amely odafigyel erre,
- hatás, amely valós és a gyerek legfőbb érdekén alapul.[3]
Mindez nemcsak egyéni szinten, például hivatali és bírósági eljárásokban vagy egy adott gyerek legfőbb érdekének vizsgálatához fontos, hanem kollektív szinten, a gyerekek egy csoportja számára is. A gyerekeknek joguk van részt venni az őket érintő társadalmi és politikai döntéshozatalban is, melynek során különböző szerepeket tölthetnek be, így
- konzultatív (a gyerekek információt adnak, véleményt mondanak saját helyzetükről a felnőtteknek),
- kollaboratív (a felnőttek bevonják a gyerekeket a döntési folyamatba, teret adnak elképzeléseiknek) és
- vezetői (a gyerekek maguk határozzák meg a kérdé-
- 1/2 -
seket és irányítják a döntési folyamatot, a felnőttek szerepe inkább csak támogató)[4]
szerepeket, melyek eltérő lehetőséget biztosítanak nekik a kezdeményezésre és a döntéshozatal befolyásolására. A Gyermekjogi Bizottság 12. számú átfogó kommentárja[5] megfogalmazza a gyerekek valódi részvételéhez szükséges etikai alapelveket, melyek biztosítják, hogy egyetlen gyerek se váljon mások érdekeinek eszközévé, és ne sérüljenek másként polgári vagy védelemhez való jogaik.
A gyerekeknél jobban senki sem tudja, milyen felnőni Magyarországon, ezért csak velük közösen lehet teljes képet kapni a gyerekjogok érvényesülésének eredményeiről és kihívásairól. A gyerekek jelentéstételben való érdemi részvételére többféle módszert is ajánl a Bizottság,[6] melynek megvalósítása a részes államokon múlik.
A "Te hogy látod?" kutatás hazánkban elsőként vonta be a gyerekeket a Gyermekjogi egyezmény monitorozásába, és felmérést indított a gyerekek körében, velük együttműködve. A kutatási projektet a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány kezdeményezte és koordinálta, a megvalósítás egyes fázisaiban pedig a Gyermekjogi Civil Koalíció[7] érdeklődő szervezetei is együttműködtek.[8] A kutatásban nem csupán válaszadóként vettek részt gyerekek, hanem kutatóként és képviselőként is, tehát konzultatív és kollaboratív szinten egyaránt. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány középiskolás önkéntesei, a gyermekjogi követek aktív szerepet vállaltak a kérdőív kérdéseinek kialakításában, a kitöltés népszerűsítésében, közreműködtek a jelentés elkészítésében az eredmények közös értelmezése által, és részt vettek a jelentés képviseletében a Bizottság és a hazai döntéshozók, szakemberek előtt.
A gyerekrészvétel etikai alapelveinek érvényesítése újfajta szemléletet kölcsönzött a kutatásnak, melynek eredményeként az túlmutatott egy empirikus felmérés hagyományos keretein. Például az átláthatóság, a gyerekbarát tájékoztatás és az elszámoltathatóság érdekében a kutatás kiegészült figyelemfelhívó tevékenységgel, tájékoztató kampánnyal a gyerekjogokról, a jelentéstételről és az eredményekről; a gyerekek számára releváns kérdések megtalálása a gyerekek mélyebb szintű bevonása mellett szólt; az inkluzivitás feltétele pedig egy nyílt felhívás és kevert módszertan kialakítását támogatta, illetve ösztönözte a helyi, civil és diákszervezetekkel való együttműködés kialakítását, a köznevelési, jogvédő intézmények megkeresését és egy kampánykészlet hozzáférhetővé tételét.[9] A tanulmány terjedelmi korlátaira való tekintettel a továbbiakban csak a kutatási eredmények bemutatására fókuszálunk.
Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb gyereknek lehetősége legyen a közvetlen részvételre, a kutatás fő eszközét egy nyílt, online kérdőív jelentette, melyet online felületeken, partnereken és önkénteseken keresztül, illetve az iskolák központi és személyes megszólításán keresztül is népszerűsítettünk. Ez kiegészült öt fókuszcsoportos beszélgetéssel, melyen összesen ötven halmozottan hátrányos helyzetű és fogyatékossággal élő, sajátos nevelési igényű tanuló vett részt.[10] Az adatfelvétel 2018. november 20. és 2019. március 31. között történt.
A kutatás célcsoportjának - a Gyermekjogi egyezmény értelmében - a 18 éven aluli gyermekek számítottak. Alsó korhatár nem került külön meghatározásra, azt a kérdőíves módszertan korlátja jelölte ki. Az adatfelvétel anonim és önkéntes módon zajlott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
