A Pesti Központi Kerületi Bíróság a dr. N. P. ügyvéd ([...] sz. a.) által képviselt SZ. G. budapesti ([...] sz. a.) lakos felperesnek a dr. G. G. ügyvéd ([...] sz. a.) által képviselt Magyar Igazság és Élet Pártja (1085 Budapest, Rökk Szilárd u. 19.) L r. és ifj. Hegedűs Lóránt budapesti (1052 Budapest, Szabadság tér 2.) II. r. alperesek ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében meghozta a következő ítéletet.
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesi jogi képviselőnek 7500 (hétezer-ötszáz) forint perköltséget. Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet ennél a bíróságnál kell 3 példányban előterjeszteni. A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el. Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára vagy viselésére, a teljesítési határidőre vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.
A felperes zsidó származású, izraelita vallású magyar állampolgár. A II. r. alperes az I. r. alperesi politikai párt alelnöke. A párt Budapest XVI. kerületi szervezetének Ébresztő című lapja 2001. évi 3. számának címlapján a II. r. alperes írása jelent meg "A Keresztyén Magyar Állam" címmel. Az írás többek között a következőket tartalmazta: "De még ezt is kivédte volna a keresztyén magyar állam, ha nem jön a kiegyezéses önfeladás következtében a galíciai jöttmentek hada, kik megtestesült óemberként rágták és rágják szét a romjaiban, a hősök csontjain mégis, csak azért is, mindig, újra meg újra feltámadásra képes hont. Ha már az ő ószövetségi Sionuk elveszett bűneik, Isten elleni lázadásaik miatt, hát vesszen az újszövetségi életrend legígéretesebb magaslata; a magyar Sión is. [...] Miután pedig nem lehet minden palesztint kifüstölni nácikat is nemegyszer megszégyenítő fasiszta módszerekkel a Jordán partja mellől, hát jönnek megint a Duna partjára, hol internacionalistán, hol nemzetieskedve, hol kozmopolitán, még egyet rúgni a magyarba." Az írás a következő módon zárult: "Hát halld meg magyar az ezredik keresztyén magyar állami év ősi jussán és jogfolytonosságán alapuló, egyetlen életre vezető üzenetéi; REKESZD KI ŐKET! MERT HA NEM TESZED MEG, ŐK TESZIK MEG VELED!"
Ezen írás komoly visszhangot keltett, annak tartalma kapcsán a jelen per II. r. alperesével szemben büntetőeljárás indult, amely még nem fejeződött be. Többen úgy ítélték meg, hogy a II. r. alperes az írásában a magyarországi zsidóság kirekesztésére hívott fel, ezért őt erőteljes politikai támadások érték. Az I. r. alperesi párt elnöke a Magyar Fórum című hetilapban 2001 nyarán cikksorozatot jelentetett meg, amelyben részletesen kifejtette álláspontját arról, hogy izraeli és a világon működő zsidó tőke a globalizmus kihasználásával Magyarországon ingatlanokat, földterületeket szerez meg hazai "szálláscsinálóik" segítségével, "Csonka-Magyarországot a maga fogyatkozó népével, türelmével és egyéb alkalmasságaival" célországnak tekintik, a saját átmentésük érdekében. Az I. r. alperesi pártelnök ezen nézetei nem különböznek a párt álláspontjától. Csurka István külön cikkben foglalkozott a II. r. alperes idézett és vitákat kiváltó cikkének tartalmával és visszhangjával. Az írás a Magyar Fórum 2001. október 4-i számában jelent meg "Magyar szemmel" címmel. Ebben a szerző saját szemszögéből értelmezi a II. r. alperes írását, annak tartalmát teljesen helyénvalónak minősítve és erőteljesen kritizálva az írással szemben fellépőket.
A felperes úgy ítélte meg, hogy a II. r. alperes írása, amely az I. r. alperes egyik szervezetének lapjában jelent meg és amelynek tartalmával az I. r. alperesi párt vezetője demonstratív módon az azonosulását fejezte ki, személyhez fűződő jogokat sért. ezért keresettel fordult a bírósághoz. A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a II. r. alperes által írt cikknek általa idézett részében szereplő kitételekkel megsértették az emberi méltóság védelméhez fűződő személyiségi jogait. Előadta, hogy az I. r. alpe-
- 132/133 -
rest a lap kiadójaként terheli közvetlen felelősség és azért, mert a leírtak azonosak az I. r. alperesi párt nézeteivel.
Az alperesek a kereset teljes elutasítását kérték. Előadták, hogy nem valósul meg a felperes személyes érintettsége, azaz a kereshetőségi joga hiányzik, mert a perbeli cikk nem a felperes személyére vonatkozik, nem róla szól. Előadták azt is, hogy az I. r. alperes felelősségének elvi alapja ezen túlmenően is hiányzik, egyébként pedig a IL r. alperes a jogszabályok által megengedett és védelmezett véleménynyilvánítás lehetőségével élt.
A bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya 2. §-a szerint a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. A 8. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen emberi jogait, ezek tiszteletben tartása az állam elsőrendű kötelessége. Az 54. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől nem lehet önkényesen megfosztani. A 70/A. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. A (2) bekezdés szerint az embereknek az (I) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. A 70/K. § értelmében az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.
A magyar belső jogrend részét képezik azok az alapvető nemzetközi egyezmények, amelyek ugyancsak "felleltározzák" a meghatározó emberi (személyiségi) jogokat. Ezek körébe tartozik az 1969. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, A faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló New York-i egyezmény. Ennek I. rész 2. cikk 1/d. pontja szerint minden részes állam bármely személy, csoport vagy szervezet által alkalmazott faji megkülönböztetést minden megfelelő eszközzel - szükség esetén törvényhozás útján is - megtilt és megszüntet. A 6. cikk úgy rendelkezik, hogy a részes államok az illetékes nemzeti bíróságok és egyéb állami intézmények útján a joghatóságuk alá tartozó minden személynek hatékony védelmet és jogorvoslatot biztosítanak a faji megkülönböztetést célzó minden olyan cselekménnyel szemben, amely az egyezménnyel szemben sérti emberi jogaikat és alapvető szabadságjogaikat, biztosítják továbbá mindenkinek azt a jogot, hogy az ilyen bíróságoknál a megkülönböztetés eredményeképpen elszenvedett minden kárért igazságos és megfelelő jóvátételt vagy elégtételt kérjen. Ugyancsak rögzíti az alapvető jogokat az Emberi Jogok Európai Egyezménye (római egyezmény), amelyet az 1993. évi XXXI. törvény hirdetett ki, illetve a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya is, amelyet az 1976. évi 8. törvény hirdetett ki.
Mindezen szabályok a bíróság szerint az adott állam - jelen esetben Magyarország - ugyancsak alkotmányos eljárásjogi szabályai közön érvényesülhetnek, az anyagi jogi szabályok közvetlenül nem teremtenek eljárásjogi lehetőségeket a közvetlen jogérvényesítésre. A bíróságnak az alperesek álláspontjára figyelemmel azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes a saját személyében rendelkezik-e azzal a közvetlen érintettséggel, amely a perindításhoz, illetve az igény érdemi elbírálásához szükséges.
A Ptk. 75. § (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, ezen jogok a törvény védelme alatt állnak. A 76. § szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése nemük, fajuk, nemzetiségük, felekezetük szerint, továbbá a lelkiismereti szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.
A felperes által hivatkozott, illetve ismertetett alkotmánybírósági határozatok, illetve azok indokolásai (például a 8/1990. AB határozat) az emberi méltósághoz való jogot mint a személyhez fűződő jogok kiindulópontját ("anyajogát") határozzák meg. Bár ettől a jelenlegi bírói gyakorlat némileg eltér és elsősorban az emberi minőséget megalázó megnyilvánulások tekintetében történik meg ezen jog megsértésének megállapítása, az azonban egyértelmű, hogy alapvető jelentőségű személyiségi jogról van szó.
A Ptk 85. § (1) bekezdése hangsúlyozottan írja elő a személyes jogérvényesítés kötelezettségét, amikor azt írja elő, hogy a személyhez fűződő jogokat személyesen kell érvényesíteni. Ezen főszabályától maga a jogszabály tartalmazza a kivételeket (cselekvőképtelen vagy ismeretlen helyen tartózkodó személy, illetve az elhunyt magánszemély és a megszűnt jogi személy képviseletének bizonyos mértékben korlátozott lehetőségei), ami egyben azt is jelenti a bíróság szerint, hogy további eltérésekre nincs lehetőség. A bírói gyakorlat az általános személyiségi jogi perekben is alkalmazza a Legfelsőbb Bíróság által a sajtóhelyreigazítasi perekre nézve kidolgozott kollégiumi állásfoglalásait, különösen akkor, ha a vitatott közlés ugyancsak sajtóközleményben jelenik meg. A PK 13. számú állásfoglalása személyes érintettség körében, a kereshetőségi jogot illetően azt tartalmazza, hogy az
- 133/134 -
a személy indíthat pert, akinek személyére a sajtóközlemény - nevének megjelölésével vagy egyéb módon - utal, vagy akinek a személye a közlemény tartalmából egyébként felismerhető. A jelen esetben a bíróság szerint egyértelmű, hogy a perbeli közlemény a felperes személyét név szerint nem említi, illetve konkrétan az 6 személyére egyéb formában sem utal. A felperes saját előadása szerint érintettsége származási, vallási-történelmi közösségén keresztül valósul meg. A bíróságnak tehát abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok keretei között a közösség tagjaként való érintettség kellő alapot ad-e a felperesként való eljárásra.
A bíróság általánosságban fontosnak tartja leszögezni azt, hogy a bíróság jogalkalmazó szervezet, ebből következően kizárólag a jogszabályok értelmezésére és alkalmazására jogosult, jogot nem alkothat még akkor sem, ha az eljáró bíró esetlegesen valamilyen hiányosságot vél felfedezni. A bíróság az eljárása során még érintőlegesen sem politizálhat, nem fejthet ki történeti-politikai értékelést, pártok vagy személyek politikai-történeti nézeteit nem értékelheti, mert ez nem a feladata, a kifejtett nézetek, következtetések okszerűségét nem minősítheti.
A bíróság által ismert hazai joggyakorlat a közösségen keresztül történő érintettséget a személyiségi jogi perek vonatkozásában még nem ismerte el. Kereshetőségi jog hiányában jogerősen elutasította a bíróság azt a keresetet, amikor a felperes magyar állampolgárként kifogásolta azt, hogy az akkori miniszterelnök a holokauszt 50. évfordulóján a magyarság nevében kért bocsánatot a zsidóságtól. Ugyancsak jogerős elutasító ítélet született akkor, amikor egy magát alternatív nemi identitású személynek valló felperes azt kifogásolta, hogy egy hetilapban a "melegeket" általában beteg embereknek nevezték. A bíróságnak ehhez képest azt kellett vizsgálnia, hogy ezen esetekhez képest a jelen esetben van-e olyan körülmény, amely a korábbiaktól eltérő jogi megoldást indokolna. A felperesi keresetlevél részletes indokolást tartalmaz arról, hogy az emberi jogok, az emberi méltóság védelme szempontjából milyen jelentőségű lenne a közösséget ért sérelem kapcsán a közösséghez tartozó egyén emberi méltósága megsértésének megállapítása. A felperes utak arra, hogy az Alkotmánybíróság több esetben rögzítette azt, hogy az emberi méltóság és a közösségek méltósága egyaránt a szabad véleménynyilvánításhoz való jog külső korlátja lehet.
A bíróság szerint sem a történeti-politikai érvelés, sem pedig az Alkotmánybíróságnak az eljárásjogi vonatkozásokat szükségképpen nélkülöző indokolásai nem pótolják a jogalkotás ez irányú hiányait. A bíróság szerint ugyanis a jogalkotásnak kellene lépnie abban a vonatkozásban, hogy egyértelművé váljon az, hogy egy közösséget egészében vagy jelentős részében ért támadás (személyiségi jogi jogsértés) esetében ki és milyen formában jogosult fellépni. A bíróság abban egyetértett a felperessel, hogy a perbeli szöveg a társadalmi közfelfogás figyelembevételével egyértelműen "dekódolható", a magyarországi zsidóság legalábbis egy részét erősen negatív módon bemutató szövegről van szó, a bíróság szerint azonban a szöveg alanya egy közösség, nem pedig konkrétan a felperes volt. A bíróság ezért a felperes keresetét a kereshetőségi jog hiánya miatt elutasította.
A bíróság álláspontja szerint a zsidóságot a történelemben, a XX. században ért kataklizmák, az üldözöttség, a vallási, illetve nemzetiségi csoporthoz tartozás egyidejűsége vitathatatlan közösséget képző erők. ugyanakkora bíróság szerint jogbizonytalansághoz, illetve az önkényes értelmezés lehetőségéhez vezetne, ha a bíróság mérlegelési körébe tartozna annak megítélése, hogy mely csoportok, közösségek méltók arra, hogy az azokhoz való tartozás megalapozza a perben való egyéni fellépés lehetőségét. A hiányt a bíróság szerint az Alkotmánybíróság közvetett módon maga is érzékeltette akkor, amikor a 30/1992. (V. 26.) AB határozat és annak nyomán az 57/2001 AB határozat indokolásában egyaránt utalt arra, hogy a közösségek méltósága a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos korlátja lehet. Nem zárja ki tehát a határozat azt, hogy a törvényhozó akár a gyűlöletre uszítás tényállásán túlmenő büntetőjogi védelemről is gondoskodjék. A közösségek méltóságának hatékony védelmére más jogi eszköz, például a nem vagyoni kártérítés alkalmazási lehetőségeinek bővítése is alkalmas. Ilyen bővítésre azonban a jogalkotó részéről a mai napig nem került sor.
A bíróság nyomatékosan kívánja hangsúlyozni azt, hogy a bíróság a keresetet kifejezetten formai okból utasította el, vagyis nem foglalkozott a peresített követelés tartalmi megítélésével, vagyis azzal, hogy a kifogásolt kijelentések tartalmukban sértők vagy sem. Ebből következően téves az ítélet olyan irányú értelmezése, hogy a bíróság a kifogásolt kitételek alkalmazását megengedhetőnek találta volna. A bíróság a "megengedhetőségről" semmilyen irányban nem határozott, a korábbiak szerint a formai okból való elutasítás okán a tartalommal nem foglalkozhatott.
A bíróság a pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a perköltség viselésére, amely a kereseti illeték viselését és az alperesi képviselő munkadíjának viselését jelenti a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet alkalmazása mellett.
Budapest, 2002. április 26. napján
dr. Pataki Árpád s. k. bíró ■
Visszaugrás
