Az első megközelítésre alighanem meglepőnek tűnő címbeli kérdés feltevésének az az indoka, hogy van olyan bank (nem is akármilyen jelentőségű!), amelyik bizonyára abból indul ki, hogy amennyiben üzletszabályzatába ilyen jogosultságot beépít, (különösképpen, ha a felügyelet az üzletszabályzatot jóvá is hagyja), úgy nem lehet korlátja az egyoldalú banki szerződés-módosítási jogosultság kikötésének, és érvényesítésének.
A felvetett kérdés megválaszolhatósága érdekében nem csak a jogszabályozási hátteret, hanem az azzal összefüggő jogszabályalkotói intenciót is indokolt alaposabban megvizsgálni, sőt még az is kívánatos, hogy ne hanyagoljuk el az adott banki megoldáshoz kapcsolódó etikai vonatkozásokat sem.
A jobb megközelíthetőség, egyértelműbb körülírhatóság, "körüljárhatóság" kedvéért egy olyan konkrét változatot emelek ki és mutatok be, amely egyébként általánosításra is alkalmas lehet. A konkrét kiemelésre kerülő változat pedig az egyik leggyakoribb, legkedveltebb lakossági takarékossági konstrukció; a takaréklevél betét konstrukciója.
Mielőtt a vizsgálódásba belekezdenék - függetlenül attól, hogy a banki megoldást elfogadhatónak tartom-e vagy sem - csupán érzékeltetni kívánom, hogy a tárgyalásra kerülő változtatásnak egy-egy konkrét esetben milyen anyagi kihatása lehet. Más szóval: egy adott egyoldalú banki változtatás esetén mi az a nagyságrend, amit a bank nyer, illetve az ügyfél veszít.
A példa kedvéért egy tehetősebb banki ügyfelet tételezzünk fel, aki rendelkezik 100 millió forintnyi ún. "takaréklevél plusz" betéttel. A betétet mondjuk tíz évvel ezelőtt nyitotta. A banki szerződésmódosítás anyagi vetületének leegyszerűsített lényege pedig a következő: A betétszerződés megkötésekor, illetve az azt követő időszakban - a kamatmérték változását figyelmen kívül hagyva, minthogy a felvetendők szempontjából ennek nincs fontossága - a világosabb összehasonlíthatóság érdekében, fiktív módon, mind a betét nyitásakor, mind a mai napon a jelenleg irányadó (a cikk írásának, tehát a 2003 októberében irányadó) kamatmértékeket alapul véve - az ügyfélnek a következők szerinti kamattérítés járt (járt volna): egy éven belüli betétmegszüntetés esetén évi 0.00%; egy éven túl, de két éven belüli megszüntetés esetén évi 5.75%; két éven túl, de három éven belüli megszüntetés esetén évi 6.00%; három éven túli megszüntetés esetén évi 6.10%, plusz 0.25% prémium, vagyis évi 6.35% együttes hozam. Tételezzük fel, hogy az ügyfél a betétet 1993. január 2-án helyezte el, és 2003. szilveszter előtti napon van arra azonnali szüksége, amiért is kénytelen azt 2003. december 30-án megszüntetni. Az eredeti kamatszámítási szabályok szerint ez esetben a 2003-as évre 6 millió 350 ezer forinthoz jutna.
Ezzel szemben a valóságban, a jelenleg hatályos szabályozást alapul véve, teljesen azonos tényállás mellett, ugyanez az ügyfél a 2003-as évre, összesen csak 750 ezer forinthoz, vagyis közel 6 millió forinttal kevesebbhez, míg a bank ugyanilyen nagyságrenddel több haszonhoz juthat. Mégpedig azért, mert a bank egyoldalúan módosította a következőkben részletesebben ismertetendő kamatszámítási feltételrendszerét. (Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy amennyiben ma is a tíz évvel ezelőtti, magasabb kamatmértékek volnának érvényben, úgy az ügyfél vesztesége, illetve a bank haszna a 6 millió forint többszöröse volna.)
A tíz évvel ezelőtti (és a nem olyan régen megváltoztatott) kamatszámítási szabály az volt, hogy a takaréklevél betétkamata - minthogy a takaréklevél betétnek nincs lejárata, és mivel nem értékpapír, vagyis nem osztja a kamatozó értékpapírok azon jogi sorsát, hogy a kamat csak a lejárat, az esedékesség napjáig kamatozik - három éven keresztül, évente magasabb mértékűvé válik és a három év elteltétől kezdve, a megszüntetés időpontjától függetlenül, a legmagasabb kamathozamot biztosítja. A kamatelszámolásra pedig havonta sor került, így ha például a betétes három és fél év után szüntette meg betétjét, a legmagasabb mértékű kamatot, a banknál ténylegesen elfeküdt pénzének időszakát alapul véve, azaz három és fél évre kapta meg. A bank pedig köteles volt ún. "anuitás" táblázatot készíteni és azt az ügyfelek rendelkezésére bocsátani. Ebből a táblázatból egyébként még a pénzügyekben kevéssé jártas ügyfelek is könnyűszerrel megállapíthatták, hogy a megszüntetés hónapjában pontosan mennyi a jogos betéti, illetve kamatkövetelésük. Ez az összeg ugyanakkor jól kivehetően mutatta azt is, hogy minden egyes hónapban mennyivel növekszik a betét után járó kamat.
Az nem vonható kétségbe, hogy az egyre gyakrabban változó kamatmérték folyamatos havonkénti bontásban való kimutatása és annak ügyfelek rendelkezésére bocsátása a bank számára mind terhesebbé vált és ezért igyekezett is a bank - elsősorban a számítástechnika csatasorba állításával - kényelmesebb megoldásokat találni. Ennek következtében szüntették meg a folyamatos, havi bontás szerinti kamatnövekedést jól láthatóvá tevő táblázat készítését és az ügyfelek rendelkezésére bocsátását, mégpedig oly módon, hogy az adott időszakra járó kamatot csak a bank kifizető helye számára rendelkezésre álló számítógép mutatja. Más szóval az ügyfél számára alig követhető módon. Ezen "egyszerűsítési" eljárás keretében egyúttal arra is lehetőséget teremtve, hogy az éven belüli, vagyis a havonta történő kamatszámítás más alapokra helyeződjék. Mindjárt hozzátéve azt is, hogy az egyébként valóban indokoltnak tűnő egyszerűsítés ezt a változtatást nem indokolhatja, sőt talán még azt a megjegyzést is meg lehet kockáztatni, hogy a szóban forgó módosítás ily módon még bonyolultabbá válhatott. A jelenlegi kamatszabályozás szerint ugyanis - leszámítva az éppen az évforduló napján történő betét megszüntetést - egyidejűleg kétféle kamatmértékkel kell számolni, mégpedig a következő módon, ismét a takaréklevél plusz betét változatát véve alapul. A bank által meghatározott kamatmértékek (egy éven belüli megszüntetés esetén évi 0.00%; egy éven túli megszüntetés esetén 5.75%; két éven túli megszüntetés esetén évi 6.00%; három éven túli megszüntetés esetén évi 6.10% kamat plusz 0.25% prémium) csak a teljes évre járnak, az ügyfélévek közötti időszakokra, valamint a három év eltelte utáni időszakra viszont csupán évi 0.75% kamat. Ebből adódóan például egy takaréklevél plusz betét két és fél év utáni megszüntetése esetén egyszer számítani kell két évre évi 6% kamatot, a két és három év közötti fél évre évi 0.75% kamatot, vagy három és fél év elteltekor megszüntetett betét esetén három évre évi 6.10% kamatot és 0.25% prémiumot, valamint fél évre évi 0.75% kamatot.
1. A módosítás lényegének bemutatását követően elsősorban arra kell választ adni, hogy a bank eljárása jogszerűnek tekinthető-e vagy sem. E tekintetben a kérdést két önálló részre kell választani.
Az első rész arra vonatkozik, hogy a bank a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt-e el, amikor a kamat mértékét egyoldalúan változtatta meg, illetve állapította meg. A jelen 1. pont ennek kérdéskörével foglalkozik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
