Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Étv.) 36. §-a (1) bekezdésének g) pontja értelmében az építtetőnek az építési engedélyezési eljárásban az építési jogosultságát igazolnia kell. Az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról szóló 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet (a továbbiakban: Dok. r.) 18. §-a értelmében pedig ilyen jogosultsága annak van, aki az ingatlannal (földrészlettel) rendelkezni jogosult, vagyis rendszerint a tulajdonosnak. Az építtetőt, a föld tulajdonosával, vagy rendelkezési jogosultsággal biró más személlyel kötött megállapodás, esetleg jogszabály alapján idegen földön is megilletheti az építkezésre feljogosító rendelkezési jog (rendszerint haszonélvezeti jog, a használat joga, vagy az idegen földön történő építkezés céljára szolgáló speciális földhasználati jog, illetőleg vagyonkezelői jog alapján).
A föld művelési ágának az építkezés előtt anyagi jogi jelentősége lehet, ha a tervezett építkezés olyan termőföldön valósulna meg, amely a beruházás előkészítésekor még nincs az építtető tulajdonában, illetőleg amellyel ebben az időszakban az építtető még nem rendelkezik. Ugyanis az építtető tulajdonszerzésének akadályát, következésképpen pedig építési jogosultságának hiányát képezheti, ha a beruházás céljára kiválasztott földrészlet a fő hasznosításának módjára tekintettel olyan művelési ágakból tevődik össze, amelyek által a földrészlet tulajdonszerzési szempontból termőföldnek minősül. A belföldi jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetek (együtt: jogi személyek) túlnyomó többsége jelenleg termőföld tulajdonjogát nem szerezheti meg, illetőleg arra olyan használati jogot sem szerezhet, amely az építkezésre feljogosító rendelkezés jogát biztosítaná a számára. Az egyszerűség kedvéért a tulajdonjogot és az építkezésre feljogosító más rendelkezési jogosultságot együtt a továbbiakban nevezzük tulajdonjognak.
Az EU tagállamainak meghatározott állampolgárai kivételével, nincs a hazai termőföldre tulajdonszerzési jogosultsága a külföldi természetes személyeknek, és a külföldi jogi személyeknek sem. Lásd a termőföldről szóló, többször módosított 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) 4. §-9. §., és 11. §-ait. A tulajdonszerzési tilalmak nem csak a termőföldre, ami kizárólag a külterületi földeket lefedő fogalom, hanem a mező-, és erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földekre is vonatkoznak [lásd a Tft. 2. §-ának (2) bekezdését].
Konkrét esetben a földrészlet művelési ágán múlik, hogy az építési beruházás színhelyeként kiválasztott területre kiterjednek-e a tulajdonszerzési tilalmak, földrészlet termőföldnek, illetőleg mező-, és erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földnek (quasi termőföldnek) minősül-e. Nem termőföld, ennélfogva pedig kívül esik a tulajdonszerzési tilalmakon az a földrészlet, amelyet az ingatlan-nyilvántartás művelés alól kivett területként rögzít. A művelés alól kivett földrészlet jellemzője, hogy ténylegesen nem áll mező-, illetőleg erdőgazdasági művelés alatt. Formális megközelítés szerint pedig a művelés alól kivett területnek minősülő földrészlet nem tartozik a szántó, szőlő, rét, legelő, (gyep), nádas, erdő, és fásított terület megjelölésű művelési ágak egyikébe sem, és halastónak sem minősül. (A halastó is termőföld, de azt a jogszabályok nem tekintik "művelési ág"-nak!).
A termőföldek közé tartozó földrészletet mentesíteni lehet a tulajdonszerzési tilalom alól, ha a nyilvántartott művelési ágait a tulajdoni lapon művelés alól kivett terület váltja fel. A földjogi szabályozás jelenleg adott keretei között ez a módszer hidalja át a tulajdonszerzési tilalomra visszavezethető beruházási akadályokat. A földrészlet nyilvántartott művelési ágának felváltása művelés alól kivett területtel azonban nem egyszerű könyvelési művelet. Normál körülmények között, vagyis ha a jogszabály nem tenne e tekintetben engedményeket, szigorúan a természetben található állapot figyelembevételével lehet a földrészlet területét valamely művelési ágba, vagy a művelés alól kivett területek közé besorolni. Mivel a térkép és a tulajdoni lap a természetbeni állapot tükörképe, a művelési ágak szerint nyilvántartott földrészlet átváltoztatása művelés alól kivett területté nem egyszerű elhatározás kérdése, hanem az a természetbeni állapot függvénye is.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló, többször módosított 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inyvhr.) 2007. évben módosított 62. §-ának (4) bekezdése a művelési ág változás fogalmát újra szabályozta úgy, hogy a korábbi fogalmi elemek körét kibővítette. Az "átszabott" rendelkezés értelmében a művelési ág megváltozásának tekintendő mostmár az is, ha "a terület" végleges más célú hasznosítását (régi meghatározással: a termelésből történő kivonását) megkezdték. Mivel a többen benne van a kevesebb is, nem csak megkezdés, hanem a más célú hasznosítás befejezése, azaz maga a megvalósítás is művelési ág változásnak minősül. Tekintsünk most el attól a pontatlanságtól, hogy a más célú hasznosítás nem általában egy "terület"-hez, hanem a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tfvt.) 9. §-a szerint, konkrétan a "termőföld"-höz kötődő fogalom. Lényeg, hogy az Inyvhr. a művelési ág megváltozásának tekinti azt az esetet, ha a földrészlet nyilvántartott művelési ága művelés alól kivett területté válik, hiszen a más célú hasznosítás valójában ezt eredményezi. Sajnos a művelési ág változásnak ez a meghatározása eredendően fogalmi zavart tükröz. A művelés alól kivett terület ugyanis, az Inytv. és Inyvhr. fogalmi rendszerében nem tartozik a művelési ágak közé. Ezért, ha egy adott művelési ág, a termőföld más célú hasznosításával összefüggésben művelés alól kivett területté válik, nem mondhatjuk, hogy az egyik művelési ág egy másikra változott át, mint pl. amikor a szántóból szőlő művelési ág lett. Ha a földrészlet előző művelési ága azért szűnik meg mert a földrészlet mező-, illetőleg erdőgazdasági hasznosítása ideiglenesen, vagy véglegesen befejeződött, az nem ugyanaz az eset, mint amikor a művelési ágak, a földrészlet mező-, illetőleg erdőgazdasági hasznosítása során, annak folyamatában, egymás között váltakoznak.
Egy időben a tulajdonszerzési tilalom zárt rendszerén rést ütött egy félremagyarázás, amely szerint önmagában a termőföld más célú hasznosítására vonatkozóan kiadott jogerős földhivatali engedély alapján a termőföld már művelés alól kivett területként kezelhető. Konkrét következményként, a termőföldre vonatkozó tulajdonszerzésből kizárt személyt, akinek a birtokában volt az adott termőföld más célú hasznosítására vonatkozó földhivatali engedély, már mielőtt a termőföld ténylegesen művelés alól kivett területté vált volna, olyannak tekintették, mint aki megszerezheti a beruházással érintett föld tulajdonjogát. (Ez a nézet nem csak a szerzési jogosultsággal nem rendelkező beruházók körében volt népszerű, hanem egyes földhivataloknál is sokáig tartotta magát. A félremagyarázás ahhoz hasonlítható, mintha az építésügyi szabályoknak olyan értelmet tulajdonítanánk, hogy már az építési engedély puszta kiadásával, az építményt is felépültnek lehet tekinteni).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
