A börtön társadalmunk zárt világa, amelyről nem beszélünk eleget. A büntető igazságszolgáltatás hatalmas és egyre növekvő költségei ellenére, eleddig meglehetősen kevés tudományos és kormányzati figyelmet kaptak a büntetőpolitika új irányvonalának anyagi vonzatai, gazdasági és társadalmi hatásai. Pedig talán végig kellene gondolni, hogy mennyibe is fog kerülni a büntetési tételek felemelésében, az új cselekmények pönalizálásában, a középmérték alkalmazásában, az összbüntetés új szabályaiban vagy a feltételes szabadságra bocsátás korlátozásában megnyilvánuló jogalkotói szigor.
Magyarországon a 100 000 lakosra számított börtönnépesség már most is igen magas, 130-135 fő.
Börtönnépesség 100 000 lakosra számítva
Az Európai Unió tagállamaiban ez a mutató 100 körül van: Németország 90/100 000, Nagy-Britannia 110/100 000, de az is igaz, hogy Európában egyedül Finnországban csökken folyamatosan a börtönnépesség. S az is tény, hogy Új-Zélandon 370/100 000, illetve az USA tagállamaiban 124-830/100 000 a gyakorisági mutató.1
A bebörtönzési ráta gyakoriságának emelkedése miatt Kalifornia állam (USA) már többet költ az állami költségvetésből a börtönök fenntartására, mint a fel-sőoktatásra.2
Tény, hogy a börtönnépesség létszáma szerte Európában növekszik. Ennek egyik oka a hosszabb szabadságvesztési tartamok alkalmazása, elsősorban a droggal kapcsolatos bűncselekmények számának megnövekedése miatt. Az erőszakos és a szexuális bűncselekmények szigorúbb megítélése ugyancsak a szabadságvesztésre ítéltek létszámának növekedését eredményezte. A bűnözéssel szemben megnyilvánuló "nulla-tolerancia" elve, a punitívabb megközelítés még a csekély súlyú bűncselekményt elkövetőkkel kapcsolatos korábbi büntetéskiszabási gyakorlatot is megszigorította. A börtönnépesség növekedését eredményezte az elmúlt évtizedekben a marginalizálódott helyzetű népesség létszámának növekedése (elsősorban a bevándorlók, és a hosszú ideje munkanélküliek csoportjai) amelynek tagjait, amennyiben összeütközésbe kerülnek a törvénnyel, nagyobb valószínűséggel sújtják szabadságvesztéssel, mint a társadalom kedvezőbb helyzetű csoportjainak tagjait, lévén tőlük nincs mást büntetés címén elvenni, mint a szabadságukat. Amikor körbenézünk Európa börtöneiben azt látjuk, hogy a bevándorlók és a kábítószerrel kapcsolatos cselekményt elkövetők a leggyorsabban növekvő csoport a bebörtönzöttek között. A National Corrections Reporting Program (NCRP) adatai szerint az Egyesült Államokban az 1980-as években a börtönnépesség növekedésének több mint a fele (52%) a drogos bűncselekményt elkövetők bebörtönzéséből származott.3
"A büntetés-végrehajtásnak fel kell készülnie a szervezett bűnözői csoportok vezéralakjainak, illetve a kábítószer-fogyasztó elítéltek befogadására, szükség esetén védelmére." - mondta a múltkoriban a Népszabadságnak adott interjúban az országos börtönparancsnok.
Az állítás első fele naivitás, a második fele viszont gyorsan valósággá válhat.
Tisztában vagyunk-e azzal, hogy mi a várható következménye a drogfogyasztás, és a droggal kapcsolatos bűncselekmények szigorúbb megítélésének? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy ez azt is jelenti, hogy a drog megjelenik büntetés-végrehajtási intézményeinkben? Tudjuk-e azt, hogy a "drogmentes-övezet" kialakítása a börtönben sokkal nehezebb, mint távol tartani a drogos elkövetőket a büntetés-végrehajtási intézetektől?
Az USA-ban 12% az afro-amerikai népesség aránya. A feketék aránya azonban már 13% a havonta drogot használók körében, 35% azoknál, akiket droggal kapcsolatos cselekmény miatt őrizetbe vettek, 55% azoknál, akiket ilyen cselekmény miatt elítéltek, és 74% azon elkövetőknél, akiket emiatt be is börtönöztek.4
Talán az sem véletlen, hogy a konzervatív kriminológus, John D. Dilulio, Jr. - aki az egyik legharcosabb követelője volt 10-15 évvel ezelőtt ,kemény kéz' büntetőpolitikájának - 1999-ben már a következőket írja: "Az amerikai börtönnépesség elérte a 2 millió főt ..." A büntető igazságszolgáltatás rendszere képtelenné válik arra, hogy megfelelő szankciót szabjon ki és azt ésszerűen ellenőrizze, különösen a droggal kapcsolatos cselekményt elkövetők esetében. Itt az ideje annak, hogy a politikusok megváltoztassák a nézőpontjukat és a börtönnépesség "nulla-növekedésének" elvét kövessék. ... 1997-ben, annak ellenére, hogy a bűnözés csökkenése folytatódott, a börtönnépesség létszáma 5,2%-kal emelkedett.5
Hazai és külföldi kutatási tapasztalatok is vannak arra nézve, hogy a büntetés, mint társadalmi intézmény, nem pusztán a büntetőjogi bűnösséghez kapcsolódik, hanem a gazdasági, társadalmi státuszhoz is, főként jól körülhatárolható társadalmi csoportokban. John Irwin az amerikai börtönök vizsgálata során jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy a megfogalmazott büntetési céloktól függetlenül az amerikai börtön a szegény, munkanélküli, és potenciálisan veszélyes népesség kontroll alatt tartásának egyik eszközeként funkcionál.6
A kutatók prognózisa szerint például, ha az USAban a jelenlegi bebörtönzési gyakorlat változatlan marad, minden 20 amerikai polgárból 1 szabadságvesztés büntetést fog tölteni élete során. A számítások szerint ez az arány jelentősen különbözni fog az egyes társadalmi csoportokban: a fehérek 4,4%-a (23:1), a spanyol származásúak 16%-a (6:1), s az afro-amerikai férfiak 28,5%-a (4:1) kerül börtönbe élete során.7
Beszédes azoknak az országoknak a listája is, amelyekről tudni lehet, hogy 1990 óta végeztek ki fiatalkorú bűnelkövetőt:8
- Irán
- Nigéria
- Pakisztán
- Szaúd-Arábia
- Jemen
- Egyesült Államok
Számos olyan hiedelem él a hazai közfelfogásban
- de sajnos sokszor még a szakmaiban is -, amely indokoltnak tartja a szabadságvesztés alkalmazásának "túlhasználatát":
1. Az első hiedelem szerint:
"A bűnözést az erőszakos bűncselekmények jellemzik".
- Ezzel szemben a statisztikai tények azt mutatják, hogy az összbűnözés nagyságrendjét alapvetően 8 bűncselekmény-fajta alakulása határozza meg, s ezen belül is kiemelkedően a lopás, a betöréses lopás, és a rongálás, jármű önkényes elvétele.
- Emellett azonban érdemes figyelni olyan statisztikai "huncutságokra" is, amelyek jelentősen megváltoztathatják a hazai bűnözés alakulásáról nyert képünket. Ilyen volt az 1998-ban ismertté vált bűncselekmények körében a szabálysértési értékre elkövetett csalások esete, amelyek összességében mintegy 100 000 bűncselekménnyel emelték meg az ismertté vált cselekmények nagyságát.
- Tudnunk kell azt is, hogy a téves benyomást jelentősen megerősíti a média hatása, amely a valóságtól eltérő módon mutatja be a hazai bűnözés szerkezetét.
2. A második hiedelem szerint: "A polgárok azért támogatják a szabadságvesztés büntetés gyakoribb alkalmazását, mert ezt tekintik az egyetlen ,igazi' büntetésnek."
- Nem tagadható, hogy az emberek egy része egyszerűen becsukva akar látni minden bűnelkövetőt, és nem gondolkodik azon, hogy mi lesz szabadulásuk után.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
