A 40 évvel ezelőtt alakult Egyesületünk munkájához csak 1969-1970-ben csatlakoztam, és így túl kellett lépnem a személyes élményen alapuló visszaemlékezés lehetőségének határain. Ennek felismerésekor felötlött bennem Thomas Mann József és testvérei-nek csodálatos bevezető része, ahol kifejti, hogy mély a múltnak a kútja, talán felmérhetetlen. Minél mélyebbre és tovább hatolunk benne, észleljük, hogy múltunk még feltáratlan, újabb szakaszai vannak hátra. Bármelyik közösség azonban, még ha felméri is, hogy a múlt teljes mélysége mégsem tekinthető át, úgy érzi, hogy megtalált egy olyan pontot, amelyet megnyugvással tekint eredete kezdetének.
E gondolat jegyében, figyelemmel arra, hogy ismertem azt a gazdag irodalmat, amely a múlt század első felében jogterületünkön virágzott, megkíséreltem annak feltárását, hogy milyen gazdasági-társadalmi szervezettség is működött az iparjogvédelem területén. Kötelességemnek éreztem azt e 40. jubileum alkalmával, mivel e kérdés vizsgálata a korábbi megemlékezések során még nem vált időszerűvé.
Az 1890. évi védjegytörvény és az 1895. évi szabadalmi törvény előkészítését komoly jogirodalmi tevékenység előzte meg, majd 1897-ben, amikor az AIPPI Bécsben megalakult, Magyarország jelentős szerepet játszott a megalakuláskor, és a megalakulást követően az alapítók Budapestre látogattak. Ezt ünnepeltük 1997-ben az AIPPI bécsi VB jubileumi ülése után, az ünnepség budapesti méltó folytatásával.
E vizsgálódásaim során megállapítottam, hogy az AIPPI Magyar Csoport működésén túlmenően 1906. november 16-án a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége helyiségeiben tartott közgyűlésen megtörtént az Iparjogvédelmi Egyesület megalakulása.
Szellemi gyökereinket tehát az 1800-as évek végére, szervezeti múltunkat pedig 1906-ra vezethetjük vissza. Négy év múlva tehát ünnepelhetjük történelmi megalakulásunk 100. évfordulóját.
Csak néhány szemelvény a múltba tekintéshez:
A megalakulási okirat egyik passzusa volt: a nemzeti vagyonosodás jelentős tényezője az ipar, a kereskedelem vérszegénységben szenved, nem tud erőre kapni, mert hiányzik az éltető levegője, a jogbiztonság és jogteljesség az eszmei javak terén.
Az Iparjogvédelmi Egyesület feladata lesz, hogy az érdekelteket, mint a jogi és műszaki tudás kiváló tényezőit, egyesítse ennek a nagy célnak a szolgálatába állítva, amely az eszmei javakat a jogrend gyors és erélyes törvényhozási reformok és a modern közszellemtől áthatott törvénykezés útján minél előbb és minél tökéletesebben oltalmába vegye.
Egyesületünk sikeres munkájában hathatós támasza volt az Egyesület hivatalos lapja, az Iparjogi Szemle, amely szakcikkeivel és a joggyakorlat közlésével adott tájékoztatást és vívta ki a reformokat.
Az Egyesület előadásokat, vitaüléseket rendezett, a hatósághoz intézett előterjesztéseket, amelyekről az Iparjogi Szemle beszámolt. Az Egyesület már 1907-ben programjává tette a verseny tisztességének oltalmát célzó törvény megvalósítását, és kitartó munkájának sikerét látta az 1923. évi versenytörvény megalkotásában. Jelentős eredményt ért el az addig közigazgatási útra terelt védjegyjogi peres eljárás érdekében és a szabadalmi bíróság és szabadalmi felső bíróság előtti eljárás korszerűsítése végett.
Az Iparjogi Szemle a Magyar Gyáripar mellékleteként havonta jelent meg, mint az Iparjogvédelmi Egyesület közlönye, mint az eszmei javak, üzleti tisztesség, szabadalom-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat. Ezt tartalmazza a címlapja. Az Iparjogi Szemlének német nyelvű melléklete is volt a külföld tájékoztatására. Az Egyesület munkájában a kor legkiválóbb tudósai vettek részt: Schuszter Rudolf, a Szabadalmi Felsőbíróság elnöke, Nagy Ferenc, a kereskedelmi és váltójog professzora, dr. Szászy Schwarz Gusztáv és Beck Salamon, a civilisztika kiváló képviselői. A meghívott előadók között találjuk Kohlert, az eszmei javak tanának iskolateremtőjét.
Az Iparjogvédelmi Egyesület kiadványai közül - többek között -1926-ban jelent meg Bányász Jenő "Védjegyoltalom, tisztességtelen verseny" című munkája, 1939-ben Hoff György "Szabadalmi jog" című monográfiája, amely ma is bonyolult kérdésekben eligazítást ad, ha hozzá fordulunk.
E visszatekintéssel 40 éves jubileumunkkal szemben nem ünneprontás volt a célom, hanem annak a gazdag szellemi örökségnek a be-
- 357/358 -
mutatása, amelyet Egyesületünk újbóli alapítói megőriztek, magukkal hoztak, hogy azt a megváltozott társadalmi viszonyok mellett is a színre lépő új generációnak megőrzésre átadják.
Az 1962-ben alapított Magyar Iparjogvédelmi Egyesület első elnöke, Csűrős Zoltán műegyetemi tanár, akadémikus, ügyvezető elnöke pedig Beck Salamon, aki az Iparjogvédelmi Egyesület egyik legaktívabb tagja volt, és a magyar civilisztika művelésén belül mély alapossággal foglalkozott a védjegyjoggal és szabadalmi joggal. Írásai maradandóak.
Az a körülmény, hogy új Egyesületünk a korábbi, a háborút követően megszűnt egyesület szellemi örökösének tekintette magát, kifejezésre jutott abban, hogy az 1970-ben alapított Iparjogvédelmi Emlékérem első kitüntettjei Beck Salamon, György Ernő és Nizsalovszky Endre voltak.
Bölcs körültekintés és az adott politikai környezet helyes felméréséből következett, hogy 40 évvel ezelőtt, 1962-ben alapítóink nem deklarálták a megszűnt Iparjogvédelmi Egyesülettel fennálló folyamatosságot. E folyamatosság feltüntetése esetén az akkori politikai viszonyok közepette az Egyesület nem alakulhatott volna meg. Így is komoly nehézségekbe ütközött az alapítás. Horváth Gyula egyik visszaemlékezésében olvastam, hogy már 1958-ban részt vett a Külkereskedelmi Minisztériumban egy megbeszélésen, ahol az Iparjogvédelmi Egyesület megalakításának kérdése felmerült, és még négy évig tartott, amíg ez megvalósulhatott.
Mindebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy politikai szükséghelyzet idézte elő, hogy 40 évvel ezelőtt Egyesületünk jogilag -múltját meg sem említve - alakult meg. E kényszerhelyzet feloldódásának eredményeként ma a 40 éves évfordulón e jubileum alkalmával erkölcsi és történelmi kötelességnek érzem a kényszerhelyzettel megszakított folyamatosság gondolatának felélesztését, és így, 2006-ig eljutva, lehetőségünk nyílik centenáriumuk ünneplésére.
Ez nem jelenti azon kiváló emberek érdemeinek csökkentését, akik a totális államberendezkedés közepette vállalták e civil szervezet létrehozását, felismerve, hogy a tervgazdálkodás mellett is a külgazdasági kapcsolatok fejlesztése és az adott gazdasági helyzet jobbítása érdekében az iparjogvédelmi kultúrát terjeszteni, értékeit megőrizni és a lehetséges keretek között alkalmazni kell.
Az Egyesület 1962. évi alakuló közgyűlésének jegyzőkönyve nem áll rendelkezésre, csupán az 1962. február 20-i elnökségi ülés jegyzőkönyve, amely szükségessé tette az alapszabály módosítását, mert a felügyelő hatóság szerepét a Külkereskedelmi Minisztériumtól az Országos Találmányi Hivatal vette át és deklarálta, hogy a Művelődési Minisztérium a szerzői jog társadalmi úton történő művelését az Egyesület keretén kívül kívánja biztosítani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
