A polgári (peres) eljárásban a keresettől való elállás a fél rendelkezési joga alapján Magyarország Alaptörvényében lefektetett alapokra vezethető vissza. A hatályos Pp. a korábbi Pp.-hez képest az "eljárás" megszüntetése tárgyában új szabályozást vezet be. Az eljárás megszüntetésére a Pp.-ben már lehetőség van a keresetet tartalmazó irat alperessel való közlését, a perindítás joghatásainak beálltát megelőzően is. A jogalkotó az "eljárás" megszüntetése kapcsán felmerülő, dogmatikai alapokon nyugvó változtatást a Pp. további előírásaiban azonban nem juttatja maradéktalanul érvényre. Az "eljárás" megszüntetésének a Pp.-be való bevezetését ugyanis nem követte annak elvi éllel való kimondása, hogy a keresetlevél bíróságra történő benyújtása "eljárást" indít meg, és nem (feltétlenül) polgári "pert".
A polgári perjogban - a 2018. január 1-je előtt hatályos régi Pp.-ben (a továbbiakban rPp.)[1] és az ezen időponttól kezdődően hatályos Pp.-ben (a továbbiakban új Pp. vagy Pp.)[2] is - a keresettől elállás és a per megszüntetése, illetve az eljárás megszüntetése jogintézménye szorosan kapcsolódott és még jelenleg is erősen kötődik egymáshoz. A két jogintézmény közötti kötelék alapja: a fél keresettől történő elállása folytán alkalmazta a bíróság a per megszüntetésének jogintézményét. Korábban vizsgáltuk a keresettől való elállás és a per (a jelenleg hatályos terminológia szerint: eljárás) megszüntetése jogintézményének kérdését az rPp. és az akkor hatályos, többször módosított, az Alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. törvény előírásai szerinti Alkotmány alapján.[3] Az e vizsgálódások óta eltelt immár több mint tíz évben hazánkban új Alaptörvény [Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)] és azóta új polgári perrendtartás is született, és ezek előírásai irányadóak az ismételten érintett, a korábbiakkal - részben - azonos kérdésfelvetések tekintetében. A már publikált írásokban a fél rendelkezési joga és a fél elállási joga folytán a bíróság által meghozott, a pert megszüntető határozat dogmatikai elemzése állt a vizsgálat középpontjában. Akkor az elállási jog gyakorlása alapján a per megszüntetésének a lehetősége került az elemzés fókuszába a rendelkezési elv (a fél önrendelkezési joga) alkotmányos előírásainak a tükrében. Jelen vizsgálat során viszont az a kiindulópont, hogy a korábbi problémafelvetések az új eljárási törvény és az új alaptörvény előírásainak tükrében továbbra is aktuálisak maradtak-e, a jogalkotó a korábbi de lege ferenda megfogalmazott javaslatokat az új polgári eljárásjogi törvénybe beépítette-e. A kérdésfelvetésnek az aktualitása és időszerűsége az új jogszabályi környezet ellenére változatlanul fennállhat, annál is inkább, mert a Pp.-ben alkalmazott megoldások dogmatikai szempontból az elkövetkezendő időszakban további korrekcióra, változtatásra szorulhatnak.
A korábbi, 2017. december 31-ig hatályos Pp. az általános rendelkezései között szabályozta a "per" megszüntetése intézményét (rPp. 157. §). Az új Pp. előírásai már az "eljárás" megszüntetéséről rendelkeznek, miközben már az új Pp.-ben is lehetőség van a perbe vitt és a polgári peres el-
- 246/247 -
járás keretében érvényesíteni kívánt, kereseti kérelemben megjelölt igénytől való elállásra. Ennek a kifejezésnek a megváltoztatása (a "per" szóhasználat helyett az "eljárás" bevezetése) is jelentős különbséget idéz elő a törvényben. Az ellentmondás a rPp. előírásai alapján abban mutatkozott meg, hogy a rPp. dogmatikai felfogása szerint a per megszüntetésére a perindítás joghatályainak beállta után kerülhetett sor,[4] a fél a saját elhatározása, önrendelkezési joga folytán viszont dönthetett úgy is az eljárás bármely szakaszában, hogy a kereseti kérelmétől eláll. A polgári per csak a perindítás joghatályainak - a Pp.-ben alkalmazott új terminológia szerint joghatásainak - beállta után indult, a polgári pert megszüntetni viszont csak abban az esetben lehet(tett), amikor a polgári per már megindult. Fogalmilag ellentmondásos volt, hogy a polgári pert meg lehetett szüntetni a polgári per megindulása előtt, ugyanakkor a fél rendelkezési jogából fakadó nyilatkozata, a keresettől való elállás a per megszüntetése jogintézményének alkalmazásához volt kapcsolva. A per megszüntetésének a jogintézménye viszont - a rPp. dogmatikai felfogása szerint - csak a perindítás joghatályainak beálltát követően volt alkalmazható. A fél a keresettől való elállást tartalmazó nyilatkozatát az eljárás egész folyamata alatt megtehette, a per megszüntetése viszont a hatályos jogszabályi előírások tükrében csak a polgári per, a polgári peres eljárás folyamatban léte alatt következhetett be.
A Pp.-ben az eljárás megszüntetése intézmény alkalmazásának hivatalból és kérelemre is helye van. A Pp. 240. §-a szabályozza az eljárás hivatalból való megszüntetését, illetve a 241. § az eljárás kérelemre történő megszüntetését. A keresettől való elállás folytán a Pp. szerint csak az eljárás kérelemre való megszüntetésére esetén van jogszabályi lehetőség [Pp. 241. § (1) bek. a) pont]. A Pp. felülemelkedik a korábbi dogmatikai koncepción és teljesen más alapokra helyezi az eljárás (és már nem a polgári per) megszüntetésére vonatkozó szabályozást. Az "eljárás" megszüntetése kifejezés már önmagában azt jelzi, hogy ennek a jogintézménynek az alkalmazására az eljárás folyamatban léte alatt bármikor lehetőség van. A gyakorlati jogalkalmazási tevékenység a rPp. alkalmazása idején is áttörte ezt a dogmatikai merevséget, mert a bíróság is gyakran olyan helyzetbe került, hogy a fél elállása miatt a perindítás joghatályainak beállta előtt kellett a pert megszüntetnie, mert egész egyszerűen nem volt más, jogszabályi felhatalmazáson alapuló lehetősége.[5] Ezzel a szabállyal ledőlt a korábbi Pp. dogmatikai korlátja is, mely szerint a perindítás joghatályainak beállta előtt a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására, míg a perindítás joghatályainak beállta után a per megszüntetésére volt csak jogszabályi lehetőség. Az "eljárás" elnevezés kifejezi az intézmény alkalmazási körének kiszélesítését, a "per" fogalom leszűkítő jellegével szemben. Az "eljárás" megszüntetésére a keresetlevél bíróságra történő benyújtását követően immár bármikor törvényes lehetőség van. A Pp. megfogalmazása szerint "a bíróság az eljárást - a kereset közlését megelőzően is, annak bármely szakaszában - kérelemre megszünteti, ha a) a felperes a keresetétől elállt [Pp. 241. § (1) bek. a) pont]".
A polgári per logikája teljes mértékben összhangban van a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban Fmhtv.) előírásaival. Az Fmhtv. 37. § (1) bekezdése szerint a kellő időben előterjesztett ellentmondás folytán a fizetési meghagyásos eljárás - az ellentmondással érintett részében - perré alakul át ("eljárás" --> "per").
A Pp. 240. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint "a törvény változtat a megszüntetéssel kapcsolatos terminológián, és az eljárás megszüntetése kifejezésre tér át, tekintettel arra, hogy a kérelemre történő megszüntetés eseteiben a perindítás joghatásainak beállta előtt is sor kerülhet az eljárás megszüntetésére, ami több, a jogalkalmazásban dogmatikai okból felmerült problémát kezel (például a kereset ellenérdekű féllel való közlése előtti keresettől való elállás)".[6] Ez a lépés a jogalkotó részéről a korábbi dogmatikai gát, illetve korlát áttörését, felszámolását jelentette, amely a fogalomhasználat egységesítése miatt is indokolt és szükséges megoldásnak tűnik. Ez a szabályozás viszont már dogmatikai következetességet és letisztultságot tükröz, és teljes mértékben összhangban áll az Fmhtv. előírásaival is, amely időközben - a korábban vizsgált időszakhoz képest - a rPp.-ből kiválva, külön törvényben került elhelyezésre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
