Az új Polgári Törvénykönyv megalkotását célul tűző program olyan vállalkozás, amely méltán vonj a magára mind az elméleti, mind a gyakorló jogászok figyelmét. A magánjog a gazdasági élet működésének kereteit is megadja, kiemelkedő fontosságú tehát minden modern állam számára. Sikeres kodifikáció e jogterületen alapos elméleti előkészítés nélkül elképzelhetetlen. A készülő új Polgári Törvénykönyv elméleti alapjait vázolja fel Vékás Lajos "Az új Polgári Törvénykönyv elméleti előkérdései" c. könyvében. A könyv hat fejezetből áll, amelyekben a szerző a magánjogi törvényalkotás időszerűségével, a "kereskedelmi magánjog" elhelyezésével, a fogyasztóvédelmi magánjoggal, az Alkotmány és a magánjog viszonyával, a jog gazdasági elemzésének a kodifikáció során is felhasználható eredményeivel, valamint a kötelező és a rendelkező ügylet viszonyával, az átadás ügyleti természetével és az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének megőrzésével foglalkozik. Az alábbiakban a könyv egyes gondolati csomópontjait igyekszem kiemelni, azokhoz esetenként további gondolatokat fűzve.
Az új Polgári Törvénykönyv kapcsán valószínűleg a legkevésbé annak szükségessége vitatott. A kérdésfeltevés a magánjogi törvényalkotás időszerűségével kapcsolatban mégis indokolt. A szerző ennek kapcsán vizsgálja mind a kódex-alkotás mellett, mind az ellene felhozható érveket. A jövőbeni változásokat előrevetítő tendenciák meghatározása nagyon nehéz, a társadalmi-gazdasági körülmények nemzetközi szinten is tapasztalható gyors változásai a kódex-alkotás, mint jogalkotási módszer helyességét elvi éllel is megkérdőjelezik. Helyesen mutat rá azonban a szerző arra, hogy éppen ezek a körülmények egyúttal alátámasztják a kódex-alkotás szükségességét is. A gyakran változó, részletes szabályozásra törekvő, mennyiségileg egyre gyarapodó joganyag a normákat merevvé teszi, szükségszerűen mind újabb jogszabályok alkotása iránti igényt előidézve. Ez a jogi szabályozást követhetetlenné és áttekinthetetlenné, szükségszerűen bonyolulttá és merevvé teszi, az ennek folytán keletkező problémákat pedig nem orvosolja, hanem újratermeli. Ezzel szemben kínál alternatívát a kódex, melyet úgy kell megalkotni, hogy a változó életviszonyok közepette is alkalmazható legyen. Ehhez kellő absztrakciós szinten megfogalmazott, rendszerbe foglalt normák szükségesek. Merev kódex helyett rugalmas fogalmakkal, a bírói jogalkalmazás számára teret engedő, nyitott kategóriákkal kell dolgozni.
Felmerül az a kérdés is, hogy a magánjogi törvénykönyv alkotása nemzeti vagy nemzetközi szinten képzelhető-e el. Az egységes európai magánjog (Európai Magánjogi Kódex) létrehozására irányuló törekvések már eddig is komoly eredményeket hoztak.1 A jogegységesítési elképzeléseket ugyanakkor erős szkepszis2 is kíséri, s van, aki a kételkedés mellett a célkitűzés, az egységes európai magánjog helyességét is vitatja.3 Ez azonban a jelek szerint nem törte meg a korábbi lendületet.4 Mindazonáltal egyelőre nem gondolhatunk arra, hogy egy egységes európai magánjogi törvénykönyv megalkotása rövid időn belül kézzelfogható realitássá válik. Ezért a magánjogi kódex alkotása mindenképpen csak nemzeti szinten képzelhető el. A jogegységesítési törekvések tapasztalatai ugyanakkor, mivel a jogösszehasonlítás módszerén alapszanak, széles körben felhasználhatók, és azokat fel is kell használnunk. A kodifikáció során a jogegységesítési törekvések eredményeit azért is figyelembe kell venni, mert kódexünk csak így válhat részévé az európai jogfejlődés áramának.
A modern magánjoggal szemben támasztott elsődleges követelmények közé tartozik, hogy meg kell felelnie mind a kereskedelem igényeinek, mind a fogyasztóvédelemi szempontoknak. A kereskedelem által támasztott igények kapcsán merül fel, hogy szükség van-e önálló kereskedelmi törvényre. Egy önálló kereskedelmi kódex alkotására vonatkozó igény megjelent a hazai jogirodalomban is. Ezt többek között (utalva a Kereskedelmi Törvényre) a tradícióval, a megalkotás relatív gyorsaságával, a gazdasági élet által támasztott sajátos követelményekkel támasztják alá.5
A szerző ezzel szemben meggyőzően mutatja be azokat a tendenciákat, amelyek - a kereskedelmi törvények kiüresedésének folyamata mellett - a magánjog monizmusának irányába mutatnak. A magánjog "kereskedelmi jogiasodása" ("kommercializálódása") kimutatható folyamat. Ennek eredményeként, ebben a szemléletben a gazdasági (üzleti) életben alkalmazott sajátos szerződéstípusok is a Polgári Törvénykönyv részét képezhetik. Nyilván vannak pontok, ahol kereskedők közötti ügyletek általánostól eltérő szabályozására van szükség, e speciális szabályok azonban nehézség nélkül beilleszthetők az általános Polgári Törvénykönyv-be.6 Ennek a megoldásnak egyúttal megvan az az előnye is, hogy nem kettőződnek meg a szerződési jog szabályai.
Mindez azt is jelenti, hogy az új polgári törvénykönyv megalkotása során figyelemmel kell lenni a kereskedelmi élet által diktált igényekre, és ez elsősorban rugalmas szabályozással valósítható meg. Ezt nemcsak az általános szabályokhoz fűzött kivételekkel lehet elérni, hanem a generálklauzulák megfelelő alkalmazásával is, bár ez utóbbi során a döntő szerep a bírói gyakorlaté lesz. Az új Polgári Törvénykönyv kötelmi jogának alapjául szolgáló egységes modell a nemzetközi fejlődési folyamatokhoz illeszkedő, helyes választásnak tűnik. Minden bizonnyal vannak ugyanakkor olyan jogintézmények, amelyeket kivételekkel vagy a bírói gyakorlat által tartalommal megtöltendő megfogalmazásokkal más elvárásokhoz igazítani nagyon nehéz (ilyen például a szerződésszegésért való felelősség korlátozása az előrelátható károkra). Ezeknél alaposan végig kell gondolni, hogy a kereskedelmi életben adekvát megoldás valóban célszerűen alkalmazható-e a kereskedelmi forgalmon kívül kötött szerződésekre is.
Az Európai Unió jogfejlődése egyértelműen mutatja, hogy a magánjogot sem hagyja érintetlenül a fogyasztóvédelem, amelynek legitimációja a Maastrichti Szerződésig az Európai Közösségek jogalkotásában megkérdőjelezhető volt.7 A közösségi szintű jogalkotási termékek - különösen a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen kikötésekről szóló 1993/13/EC irányelv, valamint a fogyasztói adásvétel egyes kérdéseiről és a kapcsolódó jótállásról szóló 1999/44/EC irányelv - a magánjog központi kérdéseit (a Szerző kifejezésével "kemény magját") érintik. A kodifikáció során - és a közösségi szintű ilyen tárgyú joganyag bővülésével a jövőben folyamatosan - megoldandó feladat a fogyasztóvédelem magánjogi szabályainak célszerű rendszertani elhelyezése.
A magánjogi irányelvek nemzeti jogba való beültetése olyan követelmény, amelynek teljesítése a jelenlegi tagállamoknak is komoly gondot okoz. Ezeket valóban a magánjog szerves részévé kellene tenni (puszta lefordításuk és jogszabályban való kihirdetésük helyett), felhasználva őket - a kodifíkációs program által nyitott lehetőséggel is élve - a magánjog modernizálására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
