https://doi.org/10.59851/mj.72.03.5
A megbízhatósági vizsgálat intézményét a 2011. január 1-jén hatályba lépett 2010. évi CXLVII. törvény vezette be, amely módosította a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényt. Azóta több marasztaló ítélettel zárult büntetőügy kiindulópontja a Nemzeti Védelmi Szolgálat által folytatott megbízhatósági vizsgálat volt. A tanulmány röviden áttekinti a jelenleg irányadó bírói gyakorlat kialakulásának folyamatát, a megbízhatósági vizsgálattal foglalkozó tanulmányok megállapításait, majd felveti az irányadó bírói gyakorlat korrigálásának lehetőségét. Álláspontját büntető eljárásjogi és büntetőjogi dogmatikai érvek mentén támasztja alá. Végkövetkeztetése szerint a megbízhatósági vizsgálatnak van létjogosultsága, azonban annak negatív eredménye nem vezethet egyenesen a büntetőjogi felelősség megállapításához, legfeljebb a közszolgálati jogviszony megszüntetéséhez. Megalapozhatja ugyanakkor a nyomozás vagy előkészítő eljárás megindítását.
Kulcsszavak: megbízhatósági vizsgálat; hatósági provokáció; tisztességes eljárás; fedett nyomozó; társadalomra való veszélyesség; vélt bűncselekmény
The institution of reliability testing was introduced by Act CXLVII of 2010, which came into effect on January 1, 2011, amending Act XXXIV of 1994 on the Police. Since then, several criminal cases that resulted in convictions have been initiated based on reliability tests conducted by the National Security Service. This study briefly reviews the development process of the current guiding judicial practice, the findings of studies dealing with reliability testing, and raises the possibility of correcting the guiding judicial practice. Its standpoint is supported by arguments from criminal procedural law and criminal law dogmatics. The final conclusion is that reliability testing has a legitimate purpose; however, a negative result cannot directly lead to the establishment of criminal liability, but may only result in the termination of a public service relationship. Nevertheless, it can justify the initiation of an investigation or preparatory proceedings.
Keywords: reliability assessment; state provocation; fair trial; undercover investigator; dangerousness to society; alleged crime
Először is arra kell válaszolni, hogy egyáltalán van-e értelme a címben feltett kérdésnek, miután az irányadó bírói gyakorlat erre már határozott választ adott. A Kúria több precedensértékű határozatában úgy foglalt állást, hogy a szabályosan végrehajtott megbízhatósági vizsgálat negatív eredménye megalapozhatja az eljárás alá vont büntetőjogi felelősségének megállapítását, és vele szemben büntetés kiszabását. Ezek után maradhat-e kételyünk a megbízhatósági vizsgálat eredményének büntetőjogi értékelését illetően? Jelen tanulmány célja a Kúria gyakorlatának elvi kritikája annak érdekében, hogy felvesse a hazai joggyakorlat korrigálásának szükségességét.
2017. július 4-én viszonylag nagy számú hallgatóság várakozott a Kúria Bhar.1520/2017. számú ügyében a harmadfokú határozat kihirdetésére. A megszokottól eltérően nem a média munkatársai vagy a terhelt hozzátartozói voltak kíváncsiak a dr. Kónya István tanácselnök, dr. Soós László előadó bíró és dr. Vaskuti András bíró alkotta harmadfokú büntetőtanács döntésére, hanem az érintett büntetőjogi terület szakmai képviselői. Így képviseltette magát a Központi Nyomozó Főügyészség, a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség és a Nemzeti Védelmi Szolgálat; ezek a szervek érintettek ugyanis a megbízhatósági vizsgálat végrehajtásában, értékelésében, és döntenek az eljárás további irányáról. A szokásostól eltérően jelen voltak a felülbírált másodfokú ítéletet meghozó Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának bírái is. A felfokozott várakozás azért nem volt meglepő, mert a döntésnek érezhetően az volt a tétje, hogy elhelyezze a megbízhatósági vizsgálat eredményét a büntetőjogi felelősségre vonás rendszerében.
A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 41.Kb.1268/ 2015/6. számú ítéletével hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt [Btk. 291. § (1) bekezdés] 1 év 6 hónapi, végrehajtásában 3 évre felfüggesztett szabadságvesztésre, ötvenezer forint pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte a büntetés-végrehajtási zászlós vádlottat. A tényállás szerint a Nemzeti Védelmi Szolgálat ügyészi jóváhagyással megbízhatósági vizsgálatot rendelt el. A megbízhatósági vizsgálat során a védelmi tiszt találkozót kért a vádlottól egy előre kidolgozott legenda előadásával, majd a találkozó során arra kérte, hogy tájékoztassa ismerőse szabadulásának időpontjáról, illetve adjon át a fogvatartottnak egy üzenetet. Ezt követően, anélkül, hogy ezt a másik fél kérte volna, öt darab húszezer forintos bankjegyet adott át a vádlott részére. A védelmi tiszt távozását követően a rendőrség a vádlottat ellenőrzés alá vonta, majd gyanúsítottként hallgatták ki, vádat emeltek ellene, első fokon pedig bűnössége is megállapításra került.
A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.44/2016/5. számú ítéletével a vádlottat az ellene hivatali vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a megbízhatósági vizsgálat során a hatóság egy mesterséges élethelyzetet hozott létre, amelyet a hatóság végig ellenőrzése alatt tartott. A vádlott cselekménye nem tudta kifejteni azt a káros hatást, amely alapján az a következtetés lenne levonható, hogy tette veszélyes a társadalomra. A védett jogi tárgy - az állam és társadalmi szervek, a hivatalos és más közfeladatot ellátó személyek törvényes és elfogulatlan működéséhez fűződő érdek - nem sérült. A cselek-
- 174/175 -
mény társadalomra való veszélyességének hiányában a bűncselekmény egyik absztrakt törvényi fogalmi ismérve hiányzott, tehát a vád tárgyává tett bűncselekmény nem valósult meg.
A másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy a megbízhatósági vizsgálat sértette a tisztességes eljárás elvét is, figyelemmel arra, hogy a védelmi tiszt eltért a végrehajtási tervtől, és anélkül adta át a vesztegetési pénzt a vádlottnak, hogy a vádlott anyagi ellenszolgáltatást kért volna a segítségért.
A másodfokú bíróság a megbízhatósági vizsgálattal összefüggésben a következő álláspontját is rögzítette: "Az államnak nem lehet érdeke, hogy az egyébként bűncselekmény elkövetésére hajlamos állampolgárait arra késztesse, hogy bűncselekményeket valósítsanak meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a védelmi tiszt felbujtására elkövetett cselekmény nem vonhat büntetőjogi értékelést maga után."
A Kúria Bhar.I.520/2017. számú végzésével a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozatának [20] bekezdésében leszögezte, hogy az ítélőtábla katonai tanácsának álláspontja jórészt megalapozott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
