Az Infokommunikáció és Jog hálózatos iparágaknak szentelt különszámának bevezetőjét talán legkézenfekvőbb a tárgy definícójával kezdeni. A kézenfekvő magyarázatok lehetősége azonban a hálózatos iparágak vonatkozásában ezzel ki is merül, és a definíció esetében sem jelent magától értetődőséget. A hálózatos jelző ugyanis ebben az esetben elsősorban nem egy termék fizikai jellemzőjére utal, hanem egy iparág azon közgazdasági sajátosságára, hogy abban számottevők az úgynevezett hálózati hatások. Erről pedig akkor beszélünk, ha a fogyasztónak hasznos, ha minél többen választják ugyanazt a terméket. Fizikai hálózatok esetén, melynek klasszikus példája a telefonhálózat, közvetlenül nő a fogyasztónak a termék fogyasztásából származó hasznossága, míg közvetett a pozitív hatás virtuális hálózatokon, ahol a kiegészítő termékek elérhetőbbé válása eredményez nagyobb hasznosságot. Erre példa a hitelkártya hálózat, ahol minél többen vannak a kártyahasználók, annál valószínűbb, hogy az üzletek elfogadják azt fizetőeszközként, de közvetlenül nem érdekel minket, hogy hány embernek van még rajtunk kívül hitelkártyája, nem úgy mint a telefon esetében, ahol ez közvetlenül befolyásolja, hogy használjuk-e kommunikációs eszközként.
Az említett telefon és hitelkártya szolgáltatások közismert összetevői két klasszikus hálózatos jellemzőkkel bíró iparágnak, az elektronikus hírközlésnek és a pénzügyi szolgáltatási szektornak, de ezen túl még számos tagja van a famíliának. Gondoljunk például a villamos energiára, a különböző közlekedési hálózatokra (vasúti, közúti, vízi, légi), az ezeket használó postai szolgáltatásokra, vagy éppen a szoftver iparra. A család befolyásossága vitathatatlan, hiszen a hálózatos iparágak fontos tényezői a globális gazdaságnak: az euróövezet össztermelésének körülbelül 10%-át, a foglalkoztatásnak hozzávetőlegesen 7%-át adják. Mérhető gazdasági súlyukon túl azonban az is fokozza ezen iparágak jelentőségét, hogy számos más szektor számára szolgáltatnak inputot, továbbá gyakran nélkülözhetetlen javakat állítanak elő. Következésképp, a hálózatos iparágak hatékony működése, az ezt szolgáló állami szabályozás potenciálisan gazdasági előnyöket eredményezhet.
Máris elérkeztünk a hálózatos iparágakra vonatkozó legizgalmasabb kérdéshez: hogyan lehet ezek hatékony funkcionálását biztosítani?
Nem mondok újdonságot azzal, hogy piacgazdaságban általában a verseny vezet alacsonyabb árakhoz, jobb minőséghez és nagyobb választékhoz, vagyis a fogyasztók jobb kiszolgálásához. Ez másként fogalmazva azt jelenti, hogy a verseny a vállalatok és a gazdaság hatékony működésének és fejlődésének fő hajtóereje, ezen keresztül pedig a fogyasztói jólét forrása.
Azonban a hálózatos iparágak azok közé a szektorok közé tartoznak, amelyekben nem lehet feltétlenül a verseny erőinek problémamentes működésére számítani. Az ilyen iparágakban különösen gyakori a piaci erőfölény jelensége, általában monopolista piacként tartják őket számon. Anélkül, hogy részletesen bemutatnám és elemezném ennek okait, hisz a különszámban szereplő írások közül több is kitér majd erre, csak utalni kívánok a méret- és választékgazdaságosságra, mint meghatározó iparági jellemzőkre, és olyan egyéb érdekes sajátosságokra, mint a hálózati externáliák, lehetőség díjak szedésére a hálózat mindkét végén, a más iparágaknál gyorsabb piaci terjeszkedés, a tipikusnak számító "győztes mindent visz" szituáció miatt a legnagyobb és a többi piaci szereplő által elért piaci részesedések és profitok jelentős különbségei, inkább a piacért mint a piacon folyó verseny.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
