Az egészségügyi szolgáltatás igen érzékeny pontja a tájékoztatás. Amikor erről beszélünk elsősorban a beteget megillető tájékoztatási jogra gondolunk, azaz az orvos tájékoztatási kötelezettségéről, elfeledkezve arról, hogy az érmének két oldala van a beteget is terheli tájékoztatási kötelezettség. Ennek a jelenségnek az az oka, hogy a média és a bulvársajtó az eladható hírekre vadászik, mindenkit az érdekel, hogy az egészségügyben előforduló kártérítési perek során milyen összegeket állapít meg a bírói gyakorlat, kevesen foglalkoznak a jogviszony azon aspektusával, hogy alapvetően a felek között polgári jogi jellegű kapcsolat áll fenn, ebből eredően együttműködési kötelezettség terheli őket, mely mindkét félre terheket ró. A beteg és az orvos kapcsolatát szükségszerűen a jogviszony jellegéből adódóan, ab ovo az egyensúlyhiány jellemzi. Az orvos az aki a szükséges tudással és eszközökkel rendelkezik a betegség gyógyításához, a beteg pedig szükségszerűen rá van utalva a segítségre. A feleknek a szolgáltatás nyújtása során át kell hidalnia a közöttük lévő képzettségi, gyakorlati, tapasztalati tudáskülönbséget. Ezt azonban együttesen kell megtenniük, melynek során a betegnek is figyelemmel kell lennie az orvos igényeire, segítenie kell a munkáját.
Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kaptak, elsősorban az Európai Közösség jogalkotásának korántsem minden tekintetben áldásos tevékenységének köszönhetően, azok a jogterületek, ahol a gyengébb fél védelme szükségessé válik. Sorra jelentek meg a funkcionális jogágként aposztrofált területek, ahol valamely kiemelt társadalmi cél megvalósulása érdekében született meg a szabályozás. A szabályozási hullám, a tudomány és a technika fejlődésének, valamint a nagyobb létszámú fejlettebb, differenciáltabb társadalom növekvő igényeinek kiszolgálása céljából elérte az egészségügy területét is. A szabályozás az egészségügy szabályozása során a felek között megbomlott egyensúlyi, információ hiányos helyzetéből kiindulva, megpróbálja azt helyrebillenteni, ezért nagy hangsúlyt helyez a szolgáltatást igénybe vevő beteg megfelelő tájékoztatására. Ez a tájékoztatás azonban már első ránézésre sem lehet teljes, hiszen nem lehet bepótolni az egyetemen eltöltött hosszú tanéveket, gyakorlati tapasztalatok megszerzéséhez szükséges évtizedeket néhány percnyi, órányi magyarázattal. A tájékoztatási kötelezettség teljesítése ráadásul azért is roppant nehéz feladat, mert a megfelelő előképzettség nélküli betegnek hiába próbál meg az orvos felvilágosítást nyújtani, az csak annyira absztrakt és általános szinten mozog, mely alapján adott kérdésben nem lehet csak a legalapvetőbb kérdésekben állást foglalni. A tájékoztatás jogi megítélését ráadásul a szubjektív emberi tényezőkön kívül, egy sor objektív tény is befolyásolja, mint a beteg állapota, a szolgáltató felszereltsége, műszerekkel, orvosi segédeszközökkel stb. való ellátottsága. A megfelelőség kérdésében a leírtakból eredően esetről esetre lehet csak dönteni.
A továbbiakban azt vizsgálom tehát, hogy a tájékoztatási kötelezettségek gyakorlása során hol vannak a jogosultság határai, meddig terjed a felek kötelezettsége, mi az amit a feleknek még teljesíteniük kell, és mi az ami már nem tartozik kötelezettségük körébe. A terjedelmen kívül szükségszerű vizsgálni a tájékoztatási kötelezettség tartalmát, azt, hogy a tájékoztatásnak mit kell minimálisan tartalmaznia, illetve az eset körülményei hogyan befolyásolhatják a tartalmat. Végül pedig szólók arról, hogy milyen felelősségi konzekvenciái vannak a tájékoztatási kötelezettség megsértésének.
A kijelölt téma vizsgálatát a beteg tájékoztatási kötelezettségével kezdem, nem utolsósorban azért, mert esetében könnyebb helyzetben vagyunk, ő az akire kevesebb terhet ró a törvényi szabályozás. Ez nyilvánvalóan ered abból, hogy a beteg az egészségügyi szolgáltatás igénybe vevője, a sajátságos megbízási jogviszonyban a megbízó, a szolgáltatást nem ő nyújtja, hanem igénybe veszi, a szerződés teljesítése körében, jogosultként, így kevesebb a feladata is. A beteg tájékoztatási kötelezettsége kapcsán ne feledjük, hogy a felek a jog síkján egyenrangú partnerként vesznek részt a gyógyító folyamatban, ami azt jelenti, hogy a betegek és az orvosok mellérendelt viszonyban vannak, és a beteg önrendelkezési jogát mindig mindenben tiszteletben kell tartani.
A beteg - amennyiben ezt egészségi állapota lehetővé teszi - köteles az ellátásában a közreműködő egészségügyi dolgozókkal képességei és ismeretei szerint együttműködni. Tájékoztatnia kell a szolgáltató szabályzatában megjelölt kezelőt mindarról, amely szükséges a kórisme megállapításához, a megfelelő kezelési terv elkészítéséhez és a beavatkozások elvégzéséhez, így különösen minden korábbi betegségéről, gyógykezeléséről, gyógyszer vagy gyógyhatású készítmény szedéséről, egészségkárosító kockázati tényezőiről. Tájékoztatnia kell minden betegnek az egészségügyi dolgozókat saját betegségével összefüggésben mindarról, amely mások életét vagy testi épségét veszélyeztetheti, így különösen a fertőző betegségekről és a foglalkozás végzését kizáró megbetegedésekről és állapotokról. Az egészségügyért felelős miniszter rendeletében foglalt fertőző betegségek esetén meg kell neveznie azon személyeket, akiktől a fertőző betegséget megkaphatta, illetve akiket megfertőzhetett. A beteg tájékoztatási kötelezettsége kiterjed arra is, hogy az ellátásában köz-
- 500/501 -
reműködőket tájékoztatni kell minden, az egészségügyi ellátást érintő, általa korábban tett jognyilatkozatáról. A tájékoztatási kötelezettség címzettjét az egészségügyi törvény értelmében a szolgáltató határozza meg, ez szinte minden esetben a beteg felvevő, később kezelőorvosa lesz.
E körben fontos visszautalni, hogy a tájékoztatás terjedelmét befolyásolják objektív tényezők, nevezetesen a beteg fizikai és pszichés állapota, vagyis, hogy van-e olyan állapotban a beteg, hogy adekvát válaszokat tudjon adni.
A beteg tájékoztatási kötelezettségének megítélésem szerint két fontos vonatkozása van. Egyrészt már ekkor megfelelő figyelmet kell szentelnie a tájékoztatás címzettjének, a felvevő, illetve a kezelő orvosnak arra, hogy a kórisme, tüneteket illetően a lehető legpontosabb képet kapjon. Ezt megfelelően dokumentálnia szükséges, hiszen az esetleges későbbi peres eljárások során az eljáró bíróság pontosan azt fogja vizsgálni, hogy voltak-e a betegnek a későbbi nemkívánatos következményre, eredményre utaló panaszai, azokat észlelte-e az orvos, foglalkozott-e velük, a kezelés kérdésében milyen alapon hozta meg döntését.
Másrészt, bár eddig még nem lehetett hallani ilyen tárgyú perről, ne feledjük el, hogy a felek között mellérendeltségi viszony áll fenn, a megbízás szabályait kell alkalmazni, felmerülhet ezért a kérdés, hogy mi a helyzet a beteg által adott helytelen tájékoztatásból eredő károkkal. Álláspontom szerint e körben az orvost ugyanúgy terheli a figyelmeztetési kötelezettség, mint más típusú megbízási viszonyokban, adott esetben a helytelen tájékoztatás az ellátó elállási lehetőségét is megalapozza. Egészen sarkos esetekben, amikor a beteg által adott helytelen tájékoztatásra vezethető vissza más betegek, vagy a szolgáltató dolgozóinak egészségkárosodása, felvetheti a beteg felelősségét is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
