A 2014. március 15. napján hatályba lépő, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) a kötelmi jog területén több lényeges változást eredményezett: így többek között számos olyan szerződés szabályozása mellett döntött, amelyek a rendszerváltozást követően kialakult gazdasági viszonyok következtében jöttek létre, de mindaddig az egyes szerződések között a jogalkotó azokat nem helyezte el. A lízingszerződések a gyakorlatban már sok éves múlttal rendelkeztek, azonban alkalmazási körük alapján olyan változatosak, sokfélék voltak, hogy a kodifikáció során végül csupán az egyik típusuk, a pénzügyi lízingszerződés került a Ptk. szabályozási körébe.
A pénzügyi lízingszerződést elsődlegesen a hozzá rendeltetésében, céljában hasonló bérleti szerződéstől kell elhatárolni; az elhatárolás alapja a határozott ideig történő használatba adáson felül vagy a lízingtárgy hasznos élettartamát elérő/meghaladó futamidő, vagy ennél rövidebb időtartamú használat esetén a lízingtárgy tulajdonának a szerződés megszűnésekor ellenérték nélkül/a piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosultság, vagy a futamidőtől függetlenül a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét elérő/meghaladó összegben fizetendő lízingdíjak. Mindezek a sajátosságok erősítik a lízing a zálogjogosulténál kedvezőbb hitelezői pozíció megteremtésének a funkcióját. A társadalmi-gazdasági rendszerváltozás számos jelentős kihívást eredményezett a polgári jog intézményeinek gyakorlatában. Növekedtek a gazdasági élet elvárásai, egyes jogügyletek tömegessé váltak, a hitelezők védelme különös jelentőséget kapott. Akik a forrásokat biztosítják, pénzkihelyezéseik kockázatát igyekeznek a lehető legminimálisabbra szorítani. Számos jogintézmény mellett erre a megfelelően szabályozott pénzügyi lízing is alkalmasnak látszik. A fiduciárius hitelbiztosítékokkal szemben a lízingkonstrukciók vonatkozásában nem voltak jelentős visszaélések, ezért döntött a jogalkotó a szerződés szabályozása mellett, de garanciális rendelkezésekkel. A lízingbevevő célja a tulajdonjog megszerzése; a lízingbeadó azonban nem a tulajdonjogot ruházza át, és a dolgon valamilyen jogot alapít, hanem hosszabb futamidőben biztosítja a dolog használatát, és a tulajdonszerzést csak a futamidő elteltét követően engedi meg. A törvény a lízingbeadó tulajdonjogát azonban csak abban az esetben ismeri el, ha a felek a lízinget bejegyzik a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, lajstromba vagy az ingatlan-nyilvántartásba.
A speciális szerződéses konstrukció azért eredményez az igényérvényesítéshez kapcsolódó jogalkalmazási problémákat, mert elválasztja a tényleges tulajdonosi minőséget a tulajdonosi jogosítványok gyakorlásától, ezzel sajátos érdekviszonyokat hoz létre.
A szerződés megkötésétől a lízingbevevő - szerződéses érdekeinek megfelelően - a tulajdonosi jogokat kívánja gyakorolni; a lízingbeadó, hitelezői pozíciójá-
- 14/15 -
nál fogva, biztosíték céljából csak a puszta tulajdonjogot tartja meg, a tulajdonosi jogosultságok gyakorlásának tényleges szándéka nélkül. A gyakorlatban a pénzügyi lízing hárompólusú konstrukció, azonban a lízingszerződés kétoldalú szerződés, a lízingbeadó és a lízingbevevő között jön létre. Már a Ptk. hatályba lépése előtt is egyértelmű volt a bírói gyakorlat abban, hogy az eladó és a lízingbeadó mint vevő között létrejött adásvételi szerződés, valamint a lízingbeadó és a lízingbevevő között létrejött lízingszerződés egymástól elkülönül, az egyes szerződő felek jogosultságait és kötelezettségeit az elkülönülő szerződések alapján kell megítélni (EBH 2003.869). Mindez azonban különleges nehézségeket alakít ki akkor, amikor a kellékszavatossági igény érvényesítésében ténylegesen érdekelt - a lízingbevevő -, a gazdasági érdekeltségéhez igazodóan kíván fellépni.
A hibás teljesítés alapvető szabálya a Ptk. 6:157. §-ának (1) bekezdése szerint az, hogy a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem felel meg a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. A hibás teljesítés a Ptk. 6:159. §-ának (2) bekezdése szerinti objektív jogkövetkezményeiért - kijavítás, kicserélés, árleszállítás, elállás - a szerződések tartalmuk szerinti teljesítéséből következően a kellékszavatossági felelősség alapján a szolgáltatást nyújtó kötelezett tartozik a szolgáltatást igénybe vevő jogosult felé, függetlenül attól, hogy a hiba keletkezése visszavezethető-e a felróható magatartására, egyáltalán a hibát felismerhette-e. Mindez összhangban áll a forgalom biztonságának általános követelményeivel, hiszen a szolgáltatás hibája esetén annak következményeiért az a fél áll helyt, aki a hibátlan szolgáltatást vállalta, és aki a szolgáltatásért - főszabály szerint - megfelelő ellenszolgáltatásra jogosult.
A pénzügyi lízing sajátos konstrukciójából azonban a hibás teljesítés jogkövetkezményeinek eltérő szabályozása következik.
A Ptk. 6:411. §-ának (2) és (3) bekezdése a lízingbeadót terhelő kellékszavatosság két esetkörét határozza meg. Az első, lényegesen ritkábban előforduló esetben a lízingtárgy hibája miatt a lízingbeadót kellékszavatosság akkor terheli, ha közreműködött a lízingtárgy kiválasztásában, vagy a lízingtárgy megszerzésére irányuló szerződésből fakadó szavatossági jogairól a lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott; ebben az esetben a kellékszavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a lízingbevevőt az elállás helyett a felmondás joga illeti meg, és a lízingbevevő a lízingtárgy kicserélését nem követelheti. A második, az előző körbe nem tartozó esetben tehát a lízingtárgy hibája esetén a lízingbeadót kellékszavatosság nem terheli, a kellékszavatosság kötelezettjével szemben a kijavításra és a kicserélésre irányuló igényt a lízingbevevő a lízingbeadó képviselőjeként köteles érvényesíteni; míg az árleszállításra és az elállásra vonatkozó igényt a lízingbeadó köteles érvényesíteni.
A lízingtárgy hibás teljesítése miatt tehát a tipikus esetben a tulajdonjog részjogosítványait ténylegesen gyakorló lízingbevevő kellékszavatossági jogait sajátosan, nem a szerződő partnerével szemben, hanem közvetetten a szolgáltatás nyújtójával szemben gyakorolja. Egyes jogkövetkezmények - kijavítás, kicserélés - alkalmazása végett a lízingbeadó képviselőjeként lép fel; míg a súlyosabb jogkövetkezmények érvényesítésére nincs is joga, hanem a törvény az árleszállításra és az elállásra vonatkozó igény érvényesítését a lízingbeadó kötelezettségévé (és nem jogosultságává) teszi. A hibák a lízingbevevő használata során jelentkeznek, az ő gazdasági érdekeit sértik. A lízingbeadó viszont jellemzően - hitelezői pozíciójánál fogva - érdektelen a szolgáltatás hibáit érintően. Mindez a hagyományos jogvitában érdekeltséget érintően a felperes - alperes személyének átértékelésére készteti a jogalkotót.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
