A személyhez fűződő jogok jelentős terjedelmű irodalmában a bírák elleni perek kérdései feltehetően nem szolgálják közvetlenül a jogfejlődést, azonban mint létező és a hatályos jogból eredő jelenséggel az elemzés szintjén mégis foglalkozni kell.
Ismereteim szerint az országban több bíró és bíróság is érintve van ellenük indított személyiségi jogi perben, s általában is egyre gyakrabban merül fel bírósági eljárásokkal összefüggésben a személyhez fűződő jogok helyzete és érvényesülése. A bírákkal szembeni perek kérdése szorosan összefügg a bírák jogi védelmével, s ezekhez a törekvésekhez - úgy vélem - a problémakör mostani áttekintése is hozzájárul.
A jelenséget az ítélkezés gyakorlata hozta felszínre, mivel bármely ítélkező bíró könnyen találhatja magát abban a helyzetben, amikor is egy-egy ítéleti megállapítására vagy intézkedésére hivatkozással vele szemben személyiségi jogi pert kezdeményez a polgári peres fél vagy a büntetőügy vádlottja.
Az ügyben eljáró bíró perlése korábban legfeljebb jogi képtelenségként jöhetett szóba, azonban jelenleg kellő szakmai érvanyag hiányában, illetve a jogszabályi háttér rendezetlensége okán bármelyik bíró szerepelhet saját személyében ilyen per alpereseként. Az ilyen helyzet - az egyéb eljárásjogi következményektől eltekintve - nyilvánvalóan zavarólag hat az ítélkező munkára, s tömegessé válása esetén alkalmas lehet a bírák és bíróságok tevékenységéhez fűződő közbizalom megingatására.
A kérdéskörnek a magyar jogon túli vonatkozásai is vannak, s e körben elsődlegesen az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának bírák függetlenségéről kiadott ajánlását kell szem előtt tartani. Egyet lehet érteni azzal a megfogalmazással is, hogy az igazságszolgáltatás elleni nyílt támadásokkal szemben a magyar bírák és bíróságok eszköztára nem teljes.[1]
A bírák gyakran annak a véleményüknek adnak hangot, hogy a bíró ellen indított személyiségi jogi perek hátterében nem valódi jogsértések állnak, csupán a személyhez fűződő jogok jogintézménye az, amely szabályozásának sajátosságai alapján alkalmas bíró vagy bíróság elleni igényérvényesítésre. Akadnak olyanok is, akik az ilyen perek indításának célját egyenesen a bíróval, illetőleg a bírósággal szembeni peres állapot elérésében látják, számítva az eljárásjogi következményekre. Ténylegesen érzékelhető, hogy az ilyen perek alapjaként megjelölt jogsértések a személyhez fűződő jogok meglehetősen széles értelmezésén alapulnak.
A helyzet annyiban is visszás, hogy igen fontos alapjogok érvényesülése érintett, amelyek egyik garanciája éppen maga a bírósági út lehetősége.
A kérdéskör mélyebb elemzéséhez először a személyhez fűződő jogok szabályozásának sajátosságait kell áttekinteni, elsősorban abból a szemszögből, hogy ténylegesen milyen jogok lehetnek érintve.
A személyhez fűződő jogok védelmét a szakirodalomban igen gyakran az emberi jogok általános védelméhez kapcsolják, illetőleg annak polgári jogi védelem alá tartozó hangsúlyos részeként kezelik. Nyilvánvalóan a személyek polgári jogi védelméről van szó, amelyet a jogalkotó a polgári jog eszközeivel kíván megvalósítani. Ez a védelem azonban nem kizárólagos, más jogágak is tartalmaznak hasonló célú normákat.
Az államok jogrendje szempontjából a személyhez fűződő jogok alapvető kapcsolódási pontja az alkotmány, amely általában tételesen megjelöli a jogállamban elengedhetetlen személyhez fűződő jogokat. A Magyar Köztársaság Alkotmánya tartalmazza a Ptk. IX. fejezetében leírt személyhez fűződő jogokat, ugyanakkor az alkotmányos szabályozás ettől lényegesen tágabb, illetőleg többirányú, amikor is az Alkotmány az alapvető jogokról rendelkezik.
A személyiségi jog és az alkotmányjog viszonyát érintve azt is hangsúlyozni kell, hogy a személyiségi jogok védelme több jogágra tartozik. Az egyes jogok elhatárolása sok esetben problematikus, s ez tárgykörünket is érinti. Megfigyelhető a Petrik Ferenc által jelzett tendencia: "Az utóbbi időben azonban mind a jogirodalomban, mind a bírói gyakorlatban megfigyelhető a polgári jog és az alkotmányos jogvédelem határainak összemosódása. Ez főként abban nyilvánul meg, hogy az Alkotmány alapvető jogokról szóló fejezetében meghatározott valamennyi jogosítványhoz mechanikusan hozzárendelik a polgári jogi személyiségvédelmet is. Ezek a törekvések egyrészt szem elől tévesztik az alkotmányjog feladatát és eszközeit, másrészt a polgári jogi védelem határait olyan területekre is kiterjesztik, ahol az eleve nem lehet hatásos."[2]
Jelen problémakör tárgyalásához a személyhez fűződő jogok körében annyiban szűkítés indokolt, hogy a hagyományosan a személyek polgári jogi védelméhez tartozó szellemi alkotáshoz fűződő jogok kérdését figyelmen kívül hagyhatjuk.
A személyhez fűződő jogok hatályos Ptk.-beli szabályozása részben kiemelő-példálózó jellegű, részben pedig negatív szabályozási irányú. A problémák jelentős része - tárgykörünket ideértve - abból adódik, hogy a törvény a személyhez fűződő jogok körét pontosan nem határozza meg, így például a Ptk. 76. §-a tipizáló jellegű, s nyilvánvalóan nem teljes körű felsorolást tartalmaz. A szakirodalomban is vita zajlik a személyhez fűződő jogok köréről, ezek viszonyáról az általános emberi jogokhoz, illetve a közjog tárgykörét is érintő alapvető jogokhoz.
Témakörünket illetően utalni kell a személyiségi jog határaira is, ezzel egyidejűleg vitatva azt a felfogást, amely a személyhez fűződő jogokat más alapvető jogokhoz képest indokolatlanul előtérbe helyezi. A személyiség korlátait hangsúlyozza Petrik Ferenc a következőkben: "A világnézet, az erkölcs és a szokások korlátozó szerepe mellett az államhatalom által alkotott jogi normák is behatárolják a személyiség autonómiáját. Ezek a korlátozások részben a jogrendszer lényegéből fakadnak, hiszen az államnak például a büntetőeljárás lefolytatásához nyilvánvalóan korlátozni kell a bűncselekmény elkövetőjének személyes szabadságát. Az ilyen jellegű korlátozások a modern korban is érvényesülő realitást jelentenek.[3]
A személyhez fűződő jogok "szélessége" tehát alapvető kérdés, abból is kiindulva, hogy mely jogok esetében merülhet fel a Ptk.-ban írt jogérvényesítés lehetősége. Szemléletes példaként jelölhető meg az az eset, amikor személyiségi jogi perben a bíróság a tulajdonhoz, s ezen belül a birtokláshoz való jogot is személyhez fűződő jogként tekintette és ilyen alapon állapított meg jogsértést adott tárgy középületbe történő beviteli korlátozása alapján.
A személyhez fűződő jogok jelenlegi szabályozásának másik jellemzője a negatív irányú megközelítés, ami azt jelenti, hogy döntően a jogsértés bekövetkezésére koncentrál és annak következményét határozza meg, illetőleg azt rögzíti, hogy mely jogok megsértését tekinti általában a személyhez fűződő jogok sérelmeként.
A szabályozás ilyen módon arra ad lehetőséget, hogy a jog megsértése hozzon létre polgári jogi tartalmú jogviszonyt olyan helyzetekben is, amikor a résztvevő felek között eredetileg nem mellérendeltségen és egyenjogúságon alapuló polgári jogi jogviszony állott fenn.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
