1. Az 1993. évi XXXI. törvényben kihirdetésre került - s ezáltal a belső jog részévé vált - az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Római egyezmény. Az emberi jogok európai egyezménye 5. Cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra.[1] A Cikk rendelkezéseiből levezethető, hogy a szabadságelvonásra csak bizonyos, igen szigorú feltételek között kerülhet sor.[2] E szabály alapján tehát a szabadságelvonást lehetőleg el kell kerülni, az esetleg mégis elvont szabadság esetén pedig a minél rövidebb határidőn belüli jogerős döntésre kell sort keríteni avagy szabadlábra kell helyezni a terheltet. A Cikk 1. c) pontja kifejezetten az előzetes letartóztatásról és az őrizetbe vételről rendelkezik, a foganatosításra és a szabadságelvonás tartama alatti bánásmódra már nem tartalmaz külön rendelkezést.
Az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 21. §-a szerint a szabadságvesztését töltő elítélt emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, nem lehet őt kínzásnak alávetni, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódban részesíteni, rajta orvosi kísérletet vagy a beleegyezése nélkül tudományos vizsgálatot vagy kísérletet végezni. Sajnos, sem a Bv. tvr. előzetes letartóztatásra vonatkozó rendelkezései, sem az előzetes letartóztatás végrehajtását szabályozó Bvsz. és RFSz.[3] nem mondja ki azt - a Be.-ben egyébként rögzített - általános alapelvet, hogy az előzetes letartóztatásban levő terhelt csak olyan korlátozások alá vonható, amelyek az előzetes letartóztatás céljához mérhetőek vagy az intézet biztonságának és rendjének megóvásához szükségesek. Holott az előzetes letartóztatás végrehajtása során elsődlegesen figyelembe kell venni, hogy a letartóztatottak vonatkozásában az ártatlanság vélelme érvényesül, így az elítéltekhez képest sajátos bánásmódot érdemelnek. Az előzetesen letartóztatottakat inkább meg kell óvni a kriminális fertőzés veszélyétől[4] és nem kell megváltoztatni őket (az előzetes letartóztatásnak nincs nevelési célja).
2. Mind a nemzetközi, mind az európai szervezetek számos ajánlást és azóta ratifikált előírást dolgoztak ki, amelyek - legalább részben - az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó szabályokat is tartalmaznak.
- 90/91 -
Már az ENSZ 1948. december 10-én kihirdetett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 3. és 9. cikke is rögzíti a személyi szabadsághoz és az emberhez méltó bánásmódhoz való jogot.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát az 1976. évi 8. tvr. ratifikálta hazánkban is. Az egyezségokmány 9. Cikke a jogerő előtti fogvatartásnak csak a jogi kereteit rögzíti, kezdve a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog deklarálásától a fair trail elvének kimondásán keresztül egészen a kártalanításhoz való jogig. Emellett ugyanezen egyezségokmány 14. cikkének 2. pontja kimondja az ártatlanság vélelmének elvét is, amely döntően meghatározza az előzetes letartóztatás végrehajtása során a fogollyal való bánásmód szabályait. Az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó irányelveket pedig a 10. Cikk tartalmazza. Eszerint a szabadságuktól megfosztottakkal emberségesen és emberi méltóságuk tiszteletben tartásával kell bánni. A 2. pont az elítéltektől való elkülönítést és a különleges bánásmód főszabályát rögzíti, ami megfelel annak a helyzetnek, hogy a letartóztatottak még nincsenek elítélve (tehát velük szemben az ártatlanság vélelme irányadó).
3. Kötelező erővel nem bír, azonban mind erősebb hatást fejt ki a "standard minimum rules of prison conditions", amely címével összhangban a börtönkörülmények javítására szolgáló elvárásokat rögzíti.[5] A standard minimum rules szabályait számos nyugat-európai ország törvénykezése szinte teljes egészében a belső jog részévé tette, azonban nem közvetlenül (a határozat kihirdetésével), hanem az előzetes letartóztatás végrehajtási szabályait tartalmazó törvényekben. Így pl. a német UVollzO[6] mind felépítésében, mind részletes tartalmi jellemzőiben kísértetiesen követi, szinte "lemásolja" azt. Első megjelenése az Európa Tanács Miniszterek Tanácsa által 1973-ban hozott rendelkezés volt "A foglyok kezelésének minimális alapelvei" címmel.[7] 94 §-ból álló részletszabályai mintegy letartóztatási kódexet képeznek. A rendelkezés az alapelvek között szabályozza, hogy a letartóztatás során garantálni kell a letartóztatott emberi méltóságát, valamint, hogy a szabadságelvonás alkalmazása nem lehet diszkriminatív. A 84. § (2) bekezdése szerint az előzetes letartóztatásba helyezett személy szabadsága csak a büntetőeljárás sikeréhez és az intézmény rendjének garantálásához szükséges mértékben korlátozható.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága még számos, kötelező erővel nem bíró, de ugyanakkor igen fontos és a tagállamok törvényhozására jelentős hatást kifejtő ajánlást dolgozott ki. Így meg kell említeni az R (80) 11. sz. ajánlást az ítélethozatalt megelőző fogvatartásról[8] és az R (83) 2. sz. ajánlást az elmebetegségben szenvedő, kényszergyógykezelt személyek jogi védelméről. Az 1980-as ajánlás egyrészt az R (65) 11. sz. a vizsgálati fogságra vonatkozó határozatra, másrészt a már említett R (73) 5. sz. a fogva tartottakkal való bánásmód minimális követelményeinek szabályairól szóló határozatra tekintettel állapít meg a törvényekben és a tagállamok gyakorlatában is figyelembe veendő elveket. Általános alapelvként leszögezi, hogy az ítéletet megelőző őrizetre csak feltétlen szükség esetén kerüljön sor, ezért kivételes intézkedésnek kell tekinteni, büntetési célt soha nem szolgálhat.[9] Az ajánlás az előzetes letartóztatás végrehajtásával kapcsolatosan egyéb konkrét rendelkezést nem tartalmaz,[10] de a büntetési célból való alkalmazás kizárása alapján lehetőleg minél kevesebb korlátozás alkalmazható a letartóztatottal szemben.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1987. február 12-én elfogadta az R (87) 3. sz. ajánlást Európai büntetőszabályzat címmel. Az ajánlás bevezetőjében a Miniszteri Bizottság megállapította, hogy az 1973-as minimális szabályrendszer felülvizsgálata vált szükségessé az elítéltek kezelésében és a büntetés-végrehajtás irányításában bekövetkezett változásokra tekintettel. Jellegéből következően ez az ajánlás sem tartalmaz kötelező szabályokat a tagállamok számára, javasolja azonban annak fokozatos felhasználását és mind a törvényhozásban, mind a gyakorlatban való érvényesítését. Az Európai büntetőszabályzat az elítéltek fogvatartására vonatkozó Minimális szabályrendszer európai változata. Öt részből, ezen belül 100 §-ból áll.[11] Az előzetes letartóztatásban levőkre az utolsó rész tartalmaz speciális rendelkezéseket. Az ártatlanság vélelmének rögzítése (91. §) után a hozzátartozók értesítése, az azokkal való érintkezés főbb szabályait találhatjuk meg. A büntetőszabályzat nemcsak lehetővé teszi a látogatást, hanem ki-
- 91/92 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
