A láthatatlan munka a jog által nehezen kezelhető és értelmezhető kérdés. Jelentős mértékben kapcsolódik a munka értékéhez. A jog azonban direkt módon nem tesz különbséget munka és munka között. Ez azonban csak a fizetett munkákra igaz. A láthatatlan munka nem kerül be a munkajog védelmi hatókörébe. De akkor hogyan is értékeljük ezt a teljes jogrendszer kontextusában? Semmilyen jogág nem reagál ezekre a jelenségekre? Meglátásom szerint a szociális jog próbálja meg kezelni a láthatatlan munkához mint gyűjtőfogalomhoz kapcsolódó élethelyzetek és aktivitások jelentős részét. Jelen tanulmányban a munka értékének a vizsgálatát megpróbálom a jog kontextusában is megvizsgálni, hiszen a láthatatlan munka össztársadalmi hasznossága megkérdőjelezhetetlen. Ezt felismerte a szociológia és a közgazdaságtan is. A jog pedig még csak most próbálja körvonalazni a kérdéseket. Éppen ezért tartottam fontosnak, hogy akár vitaindító szándékkal is, de megírjam ezt a tanulmányt.
1. Bevezetés
2. A munka értékéről a jog szemüvegén keresztül
2.1. Az érzelmi munka
2.2. A láthatatlan munka
3. A munkajog és a láthatatlan munka
4. A láthatatlan munka munkajogon kívüli elismerése
4.1. Gondozás és gyermeknevelés
4.2. A láthatatlan munka ellenértéke mint váromány?
5. Összegzés
Az elmúlt évszázadokban sokszor feltették már azt a kérdést, hogy minden munka egyformán értékes-e? Az erre adott válaszok természetesen korszakonként folyamatosan változtak. Voltak korszakok, amikor a vallás, a spiritualitás kapcsolódott hozzá. A későbbi korok azonban a gazdasági szemléletet hozták előtérbe. Éppen ezért a munka megítélésének a kérdése sokáig csak a közgazdaságtan és ehhez kapcsolódóan a szociológia keretrendszerében jelent meg. A munka mint jelenség vizsgálata tekintetében az értékalapú választások és hatások kerültek mindig előtérbe. A munka esetében fontos kérdés az adott tevékenység társadalmi hasznossága. Ennek a ténynek a tükrében óhatatlanul felmerül az a kérdés, hogy ha nem minden munka jelent egyforma értéket, akkor ez hogyan hat ezen személyek társadalmi és egyéb viszonyaira? A másik kérdés, hogy ez az értékkülönbség csak a közgazdasági vizsgálatokban létezik vagy a jog területén is kimutatható?
Ennek a tanulmánynak ezen kérdések feltevésével kettős célja van. Az egyik annak a vizsgálata, hogy vajon a jog követi-e azt az értékválasztással foglalkozó irányt, melyet a közgazdaságtan és a szociológia vizsgál.
A munka fogalmának meghatározása nem egyszerű, mivel a határai nem világosak. Nem minden esetben választható el egymástól, hogy az adott tevékenységet valaki ténylegesen munkaként végzi-e vagy sem. Mielőtt azonban ennek a kérdésnek a tárgyalásába belemennénk, fontos kiemelni, hogy a munkának a társadalomtudományi megközelítésével foglalkozunk. Ezen definíció szerint a munka "olyan tevékenység, amiért az egyén pénzügyi ellentételezést kap a megélhetése érdekében".[1] Ezek szerint az egyik legfontosabb ismérve a munkának, hogy visszterhes jogügyletben fejeződik ki. Ez azt jelenti, hogy csak azt a tevékenységet lehet munkaként értelmezni, amiért valamilyen (rendszerint pénzbeli) ellenérték kifizetése történik. De jogosan tehetjük fel a kérdést: ténylegesen is csak az ellenérték fejében végzett tevékenység lehet munka? A munkának a jog is elismeri tágabb fogalmi használatát. Az önkéntes munka esetében fogalmi elem az ingyenesség. De a munka kifejezést tágabban is használjuk, mert nem csak a munkaszerződés keretei között történik munkavégzés, hiszen egy vállalkozó vagy egy megbízott is végez munkát a vele megkötött szerződés alapján.[2] Ez a vizsgálati sík abba az irányba mutat, hogy a végzett munkatevékenység rendelkezik-e azzal a szűken értelmezett védelemmel, amit a munkajog általi elismertsége jelent. A tanulmány szempontjából azonban ez az irány - a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet [International Labour Organization (a továbbiakban: ILO)] 189. számú egyezménye kivételével - jelenleg még
- 39/40 -
zsákutca, mivel az ilyen tevékenységek a munkajog védelmi területén kívül esnek.[3] Az ILO 189. számú egyezménye a háztartási munkát végzők munkajogi védelmével foglalkozik.
Ha a munka értékének a vizsgálatát emeljük ki, akkor vajon milyen mérőszámokban gondolkodjunk? Hogyan mutatkozik meg ezeknek a munkavégzési formáknak a tényleges értéke? Szép Katalin és Sík Endre közös tanulmányukban több olyan forrást is idéznek, melyek azokról a mérési torzulásokról értekeznek, amelyek például a háztartási munkát nem veszik figyelembe munkaként.[4] A munka fogalmának meghatározásánál újabban előtérbe kerülnek azok a kérdések, hogy tényleg csak azt tekinthetjük-e munkának, aminek pénzben kifizetett ellenértéke van? Hová helyezzük a saját magunk által vagy a háztartás más tagja által nem szerződéses jogviszonyban szolgáltatásként végzett háztartási munkát?
A tanulmány másik célja pedig - az első kérdéssel összefüggésben -, hogy miként illeszthető be ebbe a kontextusba a láthatatlan munka. A láthatatlan munka kérdésének a vizsgálata újra előtérbe helyezi a nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőtlenségek egy speciális formáját. A láthatatlan munka végzésének nemek közötti megoszlása még elég erősen azokban a társadalmi sztereotípiákban gyökerezik, amelyek meghatározzák, hogy mi a nő dolga és mi a férfi dolga. Felvezetésként éppen ezért idézném a Gallup egy 2019-ben készült felmérését, mely szerint az Amerikai Egyesült Államokban a háztartások jelentős részében még mindig a nők végzik a láthatatlan munka nagyobbik részét.[5] A Gallup felmérésének elemzését megelőzően azonban érdemes kiemelni, hogy a láthatatlan munka egyik legjellemzőbb területe a háztartási munka.
Mi is a háztartási munka? Ha az EU statisztikai hivatalának (Eurostat) klasszifikációját vesszük alapul, akkor a háztartási munka magában foglalja a gyermekek gondozását, idősek vagy fogyatékkal élők ellátását, de idetartoznak az olyan feladatok is, mint a takarítás és a főzés - ezek hagyományosan a nőkre háruló, nem fizetett háztartási munkák. A háztartási munka olyan egyéb feladatokat is magában foglalhat, mint a kertészkedés, a sofőrszolgálat vagy a biztonsági szolgáltatások nyújtása - ezeket a feladatokat általában férfiak végzik.[6]
A munka értékéről és becsületéről nagyon sokat hallani. Ennek a kérdésnek többféle kontextusa képzelhető el. A témánk szempontjából a munka értéke, ami mindenképpen relevanciával bír. A liberális és neoliberális közgazdaságtan azt az elképzelést is megszilárdította, hogy a piacon végzett termelő munka értékesebb, mint bármely más foglalkozás. Nicolas Bueno nyomán tesszük fel mi is a kérdést az eddigiek fényében is: elfogadható-e, hogy az olyan nélkülözhetetlennek tűnő tevékenységek, mint a takarítás, a másokról való gondoskodás vagy a környezet helyreállítása, kevésbé értékes, mint a pénzügyi, vállalati jogi és kereskedelmi cégeknél végzett munka? Miért van ez így, és hogyan kellene ezt a munkajognak kezelnie anélkül, hogy a szabad foglalkozásválasztást korlátozná?[7] Voltak időszakok, amikor a jog maga sem volt értéksemleges. Ennek kiváló példája volt az ókori Róma "munkajogi" szabályozása. Amit ma munkaszerződésen alapuló munkaként ismerünk, az a római korban alantas munkavégzési formát jelölt: locatio conductio operarumként ismerték.[8] Hiába a szabad római polgár ajánlotta fel a munkaerejét, nem tekintették értékes munkának.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
