Az EB Mezőgazdasági Főigazgatósága a mindenkori, 7 éves tervciklust két, újabb ciklussal követő időszak agrárpolitikai tervezését tudományos kutatásokkal alapozza meg. Az uniós agrár jövőkép 2020-ig terjedő korszakának vizsgálatára így kerülhetett sor, az EB Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága alá rendelt, Gazdaságelemző és Értékelő Igazgatóság kutatócsoportjának munkájaként. (Scenario study on agriculture & rural world, EC- DGA, 2007.) A tudományos igényű elemzés az uniós agrárviszonyok három évtizedét fogja át, az 1990-2005 közötti reálfolyamatot és a 2005-2020 között feltételezhető jövőképet. Ennek egyik stratégiai eleme a bioenergetikai célú növénytermesztés kiterjesztése és a földhasználat rendszerének e cél alá rendelése.
Az EU bioenergetikai direktívája ajánlott célként tűzi a tagállamok elé 2010-ig az üzemanyagon belül az 5,75% keverési arányú bioetanol és/vagy biodízel előállítását. Mivel e jogforrásnak az ajánlás végrehajtására nincs jogi kötőereje, a jövőkép elemzői számolnak azzal is, hogy az ajánlott növénytermesztés a cél szerinti aránytól elmarad. 2005-2020 között az EU-25 gabonatermesztése több mint 10 százalékkal nő, ami 25 millió tonnát jelent. Ezen belül a búza termesztése 13% felett nő, vagyis 14 millió tonna lesz. A gabonapiacon az árak tovább csökkennek, ami kihat a nyersgabonára, éspedig az árpára és a rozsra. A belpiaci egyensúly végett, a rozs intervenciós árát már csökkentették. Ezzel együtt, a kereskedelmi liberalizáció hatására a nyersgabona termelése nem csökken, hanem állandó szinten marad. Ez esetben, a technikai haladás kompenzálja a nyersgabona termelőjét az árcsökkentésért. A teljes gabonatermesztés növekedését a technikai fejlődés biztosítja. A gabonatermesztés teljes termőterülete 3-4 millió hektárral csökkenni fog, ami főleg a nyersgabona vetésterületének visszaeséséből következik.
Milyen arányokat érhet el 2005-2020 között az EU-25 bioetanol (biodízel) alapanyagot adó növénytermesztése, ennek belső felhasználása és az ilyen felhasználási célú anyagok behozatala? A termelés a 2005. évi 12,12 millió tonnáról 2010-re 27,66 millió, majd 2020-ra 39,89 millió tonnára nőhet. Az ehhez felhasznált vetésterület - a 3 időpont sorrendjében - 3,65; 6,98 és 8,62 millió ha. Az így előállított ("bio")üzemanyag - a 3 időpont szerint - 3,79 millió, 8, 4; majd 12,60 millió tonna. Ezen felül, a nettó importból behozatal: 0,81; 6,30; majd 8,40 millió tonna lesz. Az EU-12 államaira nem készült előrejelzés, viszont néhány arány kiszámítható abból, hogy az EU-15 államai tekintetében vannak tervszámok.
Az adatokból egyértelmű, hogy a bioüzemanyagok előállítása - nyilván, a tőkeérdekek profitigényei miatt és a keleti régió ellenállásával számolva - az EU-15 térségére összpontosul. A keleti térség termesztése 900 ezer hektárra terjed, ami az EU ilyen célú vetésterületének még a 10%-át sem éri el, míg a termelésből való részesedési aránya, még alacsonyabb: 3,56 millió tonna. Ehhez képest, elképesztő a magyar vállalás, amely - egyébként is nem létező jogalapra, a közösségi jog által előírt kötelezettségre hivatkozva - egy millió hektáron kíván a jövőben biomassza alapanyagot termeszteni, ebből 350 ezer hektáron energianövényt, 650 ezer hektáron, pedig a bioetanol alapanyagát. A "gigantomán" adatok mögött, mezőgazdaságunk olyan, parancsuralmi módszerekkel végrehajtandó, szerkezetváltási diktátuma rejtőzik, amely a jövőben az egész ágazatot a bioetanol-gyártás "ipari műhelyévé" kívánja for-málni.
Az uniós terv a bio-üzemanyagok előállítását, 15 év alatt, háromszorosára kívánja növelni. Ennek fő forrása a gabonák és az olajnövények termesztésének 75%-kal emelése. 2010-ben - a terv szerint - az Unióban felhasznált 15 millió tonna bioüzemanyag 58%-át az uniós előállítás, míg 42%-át az import fedezné. Ha pedig, a direktíva cél-ajánlata nem teljesülne, úgy az uniós termelés 2010-ben 3% alatt, míg 2020-ban is csak 3,6 százalékkal járulhat hozzá a teljes belső felhasználáshoz.
A liberális - a WTO diktátumát egészében teljesítő -, másfelől a tagállami érdekeket is figyelembe vevő (ún. regionális) forgatókönyvek más - más részmegoldásokat jeleznek az agrárjövő alakításánál, többek közt az energianövények termesztésében is. Azzal minden forgatókönyv számol, hogy a kötelező földkivonás "átfordul" a kukorica és az olajnövények termesztési igényére, ami a környezeti kockázatokat, nyilvánvalóan megnöveli. 2013 után a KAP 1. pillére, néhány éven belül, teljesen leépül. 2018-tól az agrárpiacok teljes liberalizálása megtörténik és az összes belső piactámogatás, valamint a közvetlen termelői támogatás megszűnik. Az EU bioüzemanyag stratégiája visszaszorul és kevesebb támogatást kap. A bioüzemanyagok területalapú támogatását eltörlik. A környezetvédelmi közösségi jogalkotás intézményeit (pl. nitrát direktíva, vízkeret direktíva, madár- és élőhelyvédelmi direktívák, tagállami kibocsátási plafon direktíva), amelyek 1985-2005 között jöttek létre, részben visszavonják, vagy módosítják azért, hogy az európai mezőgazdaság a világpiacon versenyképes legyen. A vidékfejlesztési politikát az EMVA (Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap) rendelkezései szerint fogják támogatni: ez az EMVA valamennyi tengelyén a források csökkentésére vezet.
Az elemzés felveti, hogy a bioüzemanyagoknak az olaj- és energiapiacokkal való szoros összefüggése számos bizonytalansági tényezővel jár, amelyek miatt a hatásmechanizmus jelzése is alábecsült lehet. 2010-ben ui. az EU közlekedésre támasztott, 10% arányú energia - szükséglete a jelenlegi földhasználat 43 százalékát a gabonák, az olajnövények és a pihentetett földeken cukorrépa termesztésére foglalhatja le. Mit jelent ez a valószínűségszámítási adat? Azt, hogy, már 3 éven belül, az EU teljes termőföldalapjának csaknem a fele nem az élelmezési szükségleteket fogja kielégíteni, hanem búza, kukorica, repce és cukorrépa alapanyagot termeszt, a bioetanol és biodízel gyártásához. A termények technológiai átalakításával (fermentáció stb.) nagyobb energiaráfordítással kisebb energiamennyiséget állítanak elő, miközben ez a "zöldenergia" üzemanyagként az éves szükségletnek még 6%-át sem fedezi.
Milyen áron? A teljes földalap közel felét, e cél érdekében kell kizsigerelni, az intenzív monokultúrával lepusztítani, a világ élelmezésére a természet által (ma még) életet biztosító élelmet megsemmisíteni, a talaj degradációval és egyéb környezeti károkkal vissza nem fordítható rombolást végezni. (Nem szólva a szerkezetváltás társadalmi következményeiről.) Mind ez a környezetvédelmet, a CO2 gázkibocsátás csökkentését szolgálja? Még ha így is lenne, az etanolgyártás, ezen az áron, merőben értelmetlen: újabb pusztítással mérsékelhetné csak egy másik pusztítás - az üvegházhatású gázkibocsátás - hatásait. Valójában, viszont, még ez a környezetkímélő hatása is hamis állítás, amit a tudomány újabb bizonyítékai lepleznek le. (Az USA Stanford Egyetemének kutatási közleménye szerint az etanol üzemanyag használata néhány rákkeltő anyagot csökkentene, míg mások - így a formaldehid és az acetaldehid - mennyiségét és az ózonszennyeződést növelné, összességében emelné az emiatt bekövetkező halálozások számát.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
