1. Egy új tankönyv megírása mindig nagyon körültekintő és fáradságos munkát igényel, különösen így van ez egy olyan stúdiumnál, amelynek anyaga a jogi tárgyak közül a legrégebbi, a leginkább kikristályosodott. Az új tankönyv megírása nagyon komoly szakmai munkát igényelt azért is, mert a Brósz-Pólay-féle tankönyv örökébe kell lépnie.
Az új tankönyvnek, a szerzők által a bevezető megjegyzésekben írott céljait figyelembe véve, sikerült beteljesíteni feladatát. Hiszen Szegeden a római jogot hallgatók egy korszerű, dogmatikailag helytálló ugyanakkor olvasmányos stílusban megírt jegyzetet vehetnek a kezükbe.
Az új tankönyv remélhetőleg hosszú ideig lesz egyetemi jegyzet és az első éves joghallgatók között Molnár-Jakab-féle jegyzetként fog ismertté és közkedveltté válni.
2. Erre engednek következtetni a tankönyv alábbi jellemzői. Nagy erénye a tankönyvnek, hogy a szegedi jogi karon az elmúlt 50 évben elhangzott római jogi előadások törzsanyagának szellemi összefoglalója. Az új jegyzet összekötő kapocsként biztosítja a tanszéki oktatásban a folyamatosságot, a szellemi kontinuitást Pólay professzor előadásai és a tanszék által napjainkban megtartott előadások között.
További erénye az új tankönyvnek az, hogy dogmatikailag helytálló. Egy-egy jogintézmény történeti fejlődésének bemutatásánál a fejlődés menete pontosan, logikusan követhető. Ezáltal biztosított, hogy a kezdő joghallgatók könnyen és egyszerűen megértik azt, hogy hogyan fejlődtek tovább a jog primitív szabályai és hogyan alakult ki a fejlett árucserejog. A jegyzetben használt fogalmak alaposan és precízen megfogalmazottak. A pontos fogalmi meghatározások lehetővé teszik a joghallgatók számára, hogy azokat elsajátítva könnyebben megértsék és átlássák a modern polgári jog rendszerét és szabályait. A jegyzet támaszkodik az előzőekben megjelent egyetemi tankönyvekben körvonalazott legújabb kutatási eredményekre. A különböző irodalmi nézetek bemutatása helyett a communis opinióra szorítkozik.
Az új tankönyv az előbbieken túl korszerű is. Mentes attól az ideológiai beszúrásoktól, amitől a Brósz-Pólay-féle jegyzet megírása idején még nem mentesülhetett, mert anélkül meg sem jelenhetett volna, hiszen nincs szocialista és kapitalista római jog, hanem csak római jog van. Ennek okán részletesen tárgyal olyan dogmatikai részeket is, amelyeket elődje szintén ideológiai okok miatt még nem, vagy csak említés szintjén tartalmazhatott. Továbbá korszerű azért, mert noha az előadások témája a római magánjog, kellő mértékben tárgyalja a római közjogot és a köztörténetet is. A közjog és a köztörténet ismertetésénél megtartja azt az optimális mértéket, amely biztosítja, hogy ezek a részek nem váltak terjengőssé, de ugyanakkor nem is elnagyoltak. Azt a helyes felfogást közvetítve az olvasó felé, hogy a római magánjog a közjoggal és a köztörténettel alkot teljes egészet.
A korszerű jelleg jelenti végül azt is, hogy a latin kifejezések mennyiségében is megtalálták a szerzők a megfelelő mértéket. Megvannak a szövegben azok a legfontosabb latin kifejezések, amelyek hozzátartoznak a mai jogászi kultúrához és amelyeket a joggyakorlat is használ, ugyanakkor nem lépi túl azt a mértéket, amely a jegyzet szövegének könnyű megértését veszélyeztetné. Elődjéhez hasonlóan a latin kifejezések könnyebb megtanulását latin szójegyzet is segíti.
Utoljára, de nem utolsó sorban jellemzője az új tankönyvnek a visszafogott terjedelem, amit a tömör, de ugyanakkor olvasmányos előadásmód biztosít. A tömörség a bevezető megjegyzésekben megfogalmazott céllal teljesen összhangban van. Egyrészt a joghallgató egy egybeszerkesztett előadásanyagot tart a kezében, másrészt a joghallgató könnyebben megtanulja a tömören, lényegretörően megfogalmazott szöveget. Hiszen a római jog elsajátítása során kell, hogy megismerje a jog felépítését, a jog rendszerét és az alapvető jogintézményeket, mert ha a jogban való eligazodás képességét nem fejleszti ki magában, akkor a modern jogokkal sem tud boldogulni.
Az új tankönyv általános jellemzőin túl szólni kell tartalmi újszerűségéről, amely az elbirtoklás, a típuskényszer- szerződési szabadság, a kártérítés, a felelősség és a kötelemszegés kérdéseinél követhető nyomon.
3. Az új jegyzet az eddig megjelent római jogi tankönyvektől eltérően az usucapiot a legsokrétűbb és emiatt a legjelentősebb tulajdonszerzési módként mutatja be. Ennek indoka, hogy az elbirtoklás létezett egyrészt mint önálló tulajdonszerzési mód, másrészt ha a szerzésnek tartalmi, vagy formai hibája volt, akkor mint kisegítő tulajdonszerzési mód, harmadrészt a rei vindicationál megkönnyíthette a tulajdonjog bizonyítását, mint kisegítő bizonyítási eszköz.
Ha valaki uratlan dolgot vett birtokba és az elbirtoklás egyéb feltételei fennálltak, akkor az elbirtoklási idő letelte után a dolgon civiljogi tulajdont szerzett. Ha a tulajdonszerzésnek formai hibája volt (pl.: res manci-pit traditioval adtak át), vagy a tulajdonszerzésnek tartalmi hibája volt (az átruházó nem volt tulajdonos), akkor a szerző bonitár tulajdonos lett, de az elbirtoklási idő letelte után, ha az elbirtoklás egyéb feltételei is fennálltak, akkor a bonitár tulajdonos civiljogi tulajdonossá vált.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
